Róma 2:1–29
2 Ezért ha ítélsz, nincs mentség számodra, ó, ember, bárki vagy is.+ Mert ha megítélsz valakit, magadat ítéled el, mivel te, aki ítélsz, ugyanazokat teszed.+
2 Tudjuk, hogy Isten elítéli azokat, akik ilyeneket szoktak tenni, és az ítélete összhangban van az igazsággal.
3 De azt képzeled, ó, ember, aki megítéled azokat, akik ilyeneket tesznek, holott magad is ugyanazokat teszed, hogy te majd megmenekülsz az Isten ítéletétől?
4 Vagy megveted Isten nagy kedvességét+ és türelmét+, mivel nem tudod, hogy kedvesen megbánásra próbál vezetni téged?+
5 De mivel makacs vagy, és nincs megbánás a szívedben, haragot halmozol fel magadnak a harag napjára, arra a napra, amikor Isten igazságos ítélete nyilvánvalóvá válik.+
6 Ő pedig mindenkinek a tettei szerint fog fizetni:+
7 Örök élettel azoknak, akik dicsőséget, tisztességet és romolhatatlanságot+ keresnek azáltal, hogy kitartóan a jót teszik.
8 Akik azonban folyton veszekednek, és akik nem az igazságnak, hanem az igazságtalanságnak engedelmeskednek, azokra düh és harag vár.+
9 Nyomorúság és gyötrelem vár mindenkire*, aki azt teszi, ami ártalmas, zsidóra először, és görögre is.
10 Ám dicsőség, tisztelet és béke mindenkire, aki a jót teszi, zsidóra először,+ és görögre is.+
11 Mert Isten nem részrehajló.+
12 Mindazok, akik törvény nélkül vétkeztek, törvény nélkül fognak meghalni is,+ de mindazokat, akik törvény alatt vétkeztek, a törvény alapján fogják megítélni.+
13 Mert Isten nem azokat nyilvánítja igazságosnak, akik hallgatják a törvényt, hanem azokat, akik aszerint élnek.+
14 Mert amikor a nemzetekből valók, akiknek nincsen törvényük,+ saját maguktól azt teszik, amit a törvény mond, akkor bár nincs törvényük, önmaguk a törvény maguknak.
15 Ők maguk mutatják meg, hogy a törvény lényege be van írva a szívükbe, miközben a lelkiismeretük velük együtt tanúskodik, és a saját gondolataik vádolják* vagy éppen mentegetik őket.
16 Ez azon a napon lesz, amikor Isten megítéli az emberek titkos dolgait Krisztus Jézus által,+ a jó hír szerint, amelyet hirdetek.
17 Ha pedig zsidónak neveznek téged,+ a törvényre támaszkodsz, Istennel büszkélkedsz,
18 ismered az akaratát, felismered, mi az, ami igazán értékes, hiszen oktatnak* a törvényből,+
19 és meg vagy győződve róla, hogy a vakok vezetője vagy, a sötétségben levők világossága,
20 az esztelenek oktatója, a kisgyermekek tanítója, és érted a törvényben lévő ismeret és igazság lényegét*,
21 akkor te, aki mást tanítasz, magadat nem tanítod?+ Te, aki azt hirdeted: „Ne lopj!”,+ lopsz?
22 Te, aki azt mondod: „Ne kövess el házasságtörést!”,+ házasságtörést követsz el? Te, aki irtózol a bálványoktól, templomokat rabolsz ki?
23 Te, aki a törvénnyel büszkélkedsz, a törvény megszegésével gyalázatot hozol Istenre?
24 Mert „Isten nevét miattatok káromolják a nemzetek között”, mint ahogy meg van írva.+
25 A körülmetéltségnek+ valójában csak akkor van haszna, ha betartod a törvényt,+ de ha törvényszegő vagy, a te körülmetéltségedből körülmetéletlenség lett.
26 Ha azért egy körülmetéletlen ember+ megtartja a törvény igazságos követelményeit, akkor a körülmetéletlensége körülmetéltségnek fog számítani, nem így van?+
27 És az, aki szó szerint körülmetéletlen, azáltal hogy betartja a törvényt, meg fog ítélni téged, aki megszegted a törvényt, noha van írott törvényed, és körül vagy metélve.
28 Mert nem az a zsidó, aki külsőleg az,+ és a körülmetéltség sem az, ami külsőleg van a testen,+
29 hanem az a zsidó, aki belsőleg az,+ és a körülmetéltsége a szív körülmetéltsége+ szellem által, nem pedig írott törvénygyűjtemény által.+ Az ilyen személyt nem emberek dicsérik, hanem Isten.+
Lábjegyzetek
^ Vagy: „minden ember lelkére”.
^ Szó szerint: „egymás között vádolják”.
^ Vagy: „szóban oktatnak”.
^ Vagy: „vázát”.
Jegyzetek
Multimédia
Ostia városának zsinagógája
A képen egy zsinagóga maradványai láthatóak Ostiában, Róma kikötővárosában. Bár az épületet felújították és átalakították, úgy tartják, hogy az eredeti szerkezetet zsinagógának építették az i. sz. I. század második felében. Az, hogy volt ott egy zsinagóga, arra utal, hogy már egy jó ideje éltek zsidók Róma közelében. Bár Klaudiusz császár i. sz. 49-ben vagy 50-ben kiűzte a zsidókat Róma városából, elképzelhető, hogy maradtak zsidó közösségek a vidéken (Cs 18:1, 2). Miután Klaudiusz i. sz. 54-ben meghalt, sok zsidó visszatért Róma városába. Amikor Pál i. sz. 56 körül megírta a levelét a római keresztényeknek, a gyülekezetben zsidók és nem zsidók is voltak. Ez magyarázatot ad arra, hogy miért foglalkozott Pál olyan témákkal, melyek mindkét csoportot érintették, ezzel rámutatva, hogyan élhetnek együtt egységben (Ró 1:15, 16).
1. Róma
2. Ostia