Márk 10:1–52

10  Útnak indult, és Júdea határvidékeire* ment, a Jordánon túlra, és ismét sokaság gyűlt oda hozzá. Ő pedig szokásához híven újra tanítani kezdte őket.+  Farizeusok is jöttek, azzal a szándékkal, hogy próbára tegyék, és megkérdezték tőle, hogy szabad-e egy férfinak elválnia a feleségétől.+  Így válaszolt nekik: „Mit parancsolt nektek Mózes?”  Ezt mondták: „Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk, és elváljunk.”+  Jézus azonban ezt mondta nekik: „Keményszívűségetek+ miatt írta nektek ezt a parancsolatot.+  De kezdetben, az ember megteremtésekor »ő férfinak és nőnek alkotta őket.+  Ezért a férfi elhagyja apját és anyját,+  és a kettő egy test lesz«,+ úgyhogy ők már nem kettő, hanem egy test.  Amit azért Isten közös igába fogott, egyetlen ember se válassza szét.”+ 10  Amikor ismét a házban voltak, a tanítványok kérdezgetni kezdték erről. 11  Ő ezt mondta nekik: „Aki elválik a feleségétől, és mást vesz el, házasságtörést követ el,+ vétkezve ellene. 12  És ha netán egy asszony válik el a férjétől, és férjhez megy máshoz, szintén házasságtörést követ el.”+ 13  Ekkor az emberek kisgyermekeket kezdtek vinni hozzá, hogy érintse meg őket, de a tanítványok rendreutasították az embereket.+ 14  Ezt látva, Jézus felháborodott, és ezt mondta nekik: „Hagyjátok hozzám jönni a kisgyermekeket. Ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké Isten királysága.+ 15  Biztosak lehettek benne, hogy aki nem úgy fogadja Isten királyságát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.”+ 16  És karjába vette a gyermekeket, és kezét rájuk téve megáldotta őket.+ 17  Ahogy ment, odafutott hozzá egy ember, térdre borult előtte, és ezt kérdezte tőle: „Jó Tanító, mit kell tennem, hogy örök életet kapjak*?”+ 18  Jézus ezt mondta neki: „Miért nevezel engem jónak? Senki sem jó, egyedül Isten.+ 19  Ismered a parancsolatokat: »Ne gyilkolj!«+ »Ne kövess el házasságtörést!«+ »Ne lopj!«+ »Ne tanúskodj hamisan!«+ »Ne csalj!«+ »Tiszteld apádat és anyádat!«+ 20  Az ezt mondta neki: „Tanító, mindezeket fiatalkoromtól fogva megtartottam.” 21  Jézus rátekintett, és szeretetet érezve iránta, így szólt: „Egyvalami hiányzik belőled: menj, add el, amid van, add a szegényeknek, és kincsed lesz az égben. És gyere, légy a követőm!”+ 22  Ám az elszomorodott a válasz hallatán, és bánatosan elment, mert nagy vagyona volt. 23  Jézus, miután körülnézett, ezt mondta a tanítványainak: „Milyen nehéz lesz bemenniük Isten királyságába azoknak, akiknek van pénzük!”+ 24  A tanítványok pedig meglepődtek a szavain. Erre Jézus így szólt: „Gyermekeim, milyen nehéz bemenni Isten királyságába! 25  Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni Isten királyságába.+ 26  Ők még inkább megdöbbentek, és így szóltak hozzá: „Akkor hát ki menekülhet meg?”+ 27  Jézus egyenesen rájuk nézve ezt mondta: „Embereknek ez lehetetlen, de Istennek nem az, mert Istennek minden lehetséges.”+ 28  Péter ezt mondta neki: „De hát mi mindent elhagytunk, és követtünk téged!”+ 29  Jézus így szólt: „Biztosak lehettek benne, hogy senki sem hagyott el házat vagy fiú- vagy lánytestvéreket vagy anyát vagy apát vagy gyermekeket vagy szántóföldeket énértem és a jó hírért,+ 30  aki 100-szor annyit ne kapna most, ebben az időszakban – házakat, fiú- vagy lánytestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözéssel+ együtt –, az eljövendő világrendszerben pedig örök életet. 31  Ámde sok elsőből lesz utolsó, és utolsóból első.+ 32  Éppen felfelé haladtak a Jeruzsálembe vezető úton, és Jézus előttük ment. Ők meg voltak döbbenve, és akik követték, félni kezdtek. Ismét félrevonta a tizenkettőt, és beszélni kezdett nekik arról, hogy mi fog vele történni:+ 33  „Felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát átadják majd a magas rangú papoknak és az írástudóknak. Ők halálra ítélik, és átadják a nemzetekből valóknak, 34  azok pedig gúnyolni fogják, leköpik,+ megkorbácsolják és megölik, de ő három nappal később feltámad.”+ 35  Jakab és János, Zebedeus fiai+ odamentek hozzá, és így szóltak: „Tanító, szeretnénk, ha megtennéd értünk, amit csak kérünk tőled.”+ 36  Ő ezt kérdezte tőlük: „Mit szeretnétek, mit tegyek értetek?” 37  Így válaszoltak: „Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobb, másikunk a bal kezedhez üljön le dicsőséges uralkodásod idején.”+ 38  Jézus azonban ezt mondta nekik: „Nem tudjátok, mit kértek. Ki tudjátok-e inni a poharat, amelyet én kiiszom, vagy meg tudtok-e keresztelkedni a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?”+ 39  Ezt mondták neki: „Igen, meg tudjuk tenni.” Erre Jézus így szólt hozzájuk: „A poharat, amelyet kiiszom, kiisszátok, és a keresztséggel, amellyel megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek.+ 40  De hogy ki ül a jobb kezemhez, és ki a balhoz, azt nem én döntöm el. Azok fognak ott ülni, akiknek azok a helyek el lettek készítve.” 41  Amikor a többi tíz tanítvány hallott erről, nagyon mérges lett Jakabra és Jánosra.+ 42  De Jézus magához hívta őket, és ezt mondta nekik: „Tudjátok, hogy akiket uralkodónak tekintenek a nemzetek felett, azok hatalmaskodnak rajtuk, és a nagyjaik hatalmuk alatt tartják őket.+ 43  De köztetek ennek nem szabad így lennie. Ehelyett aki nagy akar lenni köztetek, az legyen a szolgátok,+ 44  és aki első akar lenni köztetek, az legyen mindenkinek a rabszolgája. 45  Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másokat,+ és hogy az életét váltságul adja cserébe sokakért.+ 46  Majd Jerikóba értek. Amikor aztán ő és a tanítványai meg egy népes sokaság kifelé ment Jerikóból, ott ült az út mellett Bartimeus (Timeus fia), egy vak koldus.+ 47  Mikor hallotta, hogy a názáreti Jézus az, elkezdett kiáltozni, ezt mondva: „Dávid fia,+ Jézus, könyörülj rajtam!”+ 48  Erre sokan rászóltak, hogy maradjon csendben, de ő annál inkább kiáltozott: „Dávid fia, könyörülj rajtam!” 49  Így hát Jézus megállt, és így szólt: „Hívjátok ide hozzám!” Ekkor odahívták a vakot, ezt mondva neki: „Légy bátor! Kelj fel, mert hív téged!” 50  Az ledobva a felsőruháját, talpra ugrott, és odament Jézushoz. 51  Jézus erre így szólt hozzá: „Mit akarsz, mit tegyek érted?” A vak ezt mondta neki: „Rabbóni,+ hadd lássak újra!” 52  Jézus pedig ezt mondta neki: „Menj! Mivel hittél, meggyógyultál*.”+ És a vak azonnal visszanyerte a látását,+ és követni kezdte őt az úton.

Lábjegyzetek

Vagy: „határaira”.
Szó szerint: „örököljek”.
Vagy: „megmenekültél”.

Jegyzetek

Júdea határvidékeire ment, a Jordánon túlra: Ez nyilvánvalóan Pereára, a Jordán keleti oldalán található területre utal, és szűkebb értelemben Perea Júdeát határoló részeire. Jézus elhagyta Galileát, és már csak a feltámadása után tért oda vissza. (Lásd az A7-es függ. 5. térképét.)

Júdea határvidékeire ment, a Jordánon túlra: Ez nyilvánvalóan Pereára, a Jordán keleti oldalán található területre utal, és szűkebb értelemben Perea Júdeát határoló részeire. (Lásd a Mt 19:1-hez tartozó magyarázó jegyzetet és az A7-es függ. 5. térképét.)

válólevelet: Vagy: „elbocsátólevelet”. A törvény szerint, ha egy férfi el akart válni a feleségétől, készítenie kellett egy ilyen jogi dokumentumot, és valószínűleg a vénekkel is beszélnie kellett. Így volt ideje átgondolni ezt a komoly döntést. A törvény célja nyilván az volt, hogy megakadályozza a meggondolatlan válásokat, és bizonyos fokú jogi védelmet nyújtson a nőknek (5Mó 24:1). Ám Jézus napjaiban a vallási vezetők megkönnyítették, hogy valaki elváljon a feleségétől. Az I. századi történetíró, Josephus, aki farizeus volt, és maga is elvált, arra utalt, hogy ha valaki „bármely okból el akar válni – sok ilyen ok van –,” a válás engedélyezett. (Lásd a Mt 5:31-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

kezdetben, az ember megteremtésekor: Jézus itt elmondja, hogy a Teremtő hogyan hozta létre a házasságot egy férfi és egy nő között, lerakva ezzel az emberi társadalom alapját.

ő: Néhány ókori kézirat konkrétan megnevezi az alanyt, és azt írja, hogy „Isten”.

egy test: Ez a kifejezés az 1Mó 2:24-ben található héber kifejezés szó szerinti fordítása görögül, és úgy is vissza lehet adni, hogy „egy ember”. A lehető legszorosabb kötelékre utal, mely két ember között létezhet. Nemcsak a szexuális kapcsolatra vonatkozik, hanem az egész kapcsolatra, melynek köszönhetően a két fél hűséges és elválaszthatatlan társai egymásnak. Egy ilyen egységet nem lehet anélkül felbontani, hogy a két fél ne szenvedne kárt.

szexuális erkölcstelenség: A görög por·neiʹa szó egy általános kifejezés minden olyan szexuális kapcsolatra, mely a Biblia szerint tiltott. Magában foglalja a házasságtörést, a prostitúciót, a nem házasságban élők közti szexuális kapcsolatot, a homoszexualitást és a bestialitást. (Lásd a Szójegyzéket.)

elválik a feleségétől: Vagy: „elküldi a feleségét”. Jézusnak ezeket a szavait, melyeket Márk jegyzett fel, csak akkor érthetjük helyesen, ha összevetjük őket a Mt 19:9-ben olvasható kijelentéssel, melyben az is benne van, hogy „hacsak nem szexuális erkölcstelenség miatt”. (Lásd a Mt 5:32-höz tartozó magyarázó jegyzetet.) Amit Márk jegyzett fel ebben a versben Jézus szavait idézve, olyan helyzetekre alkalmazható, amikor a válás alapja nem a hűtlen házastárs által elkövetett „szexuális erkölcstelenség” (görögül por·neiʹa).

házasságtörést követ el, vétkezve ellene: Jézus ezzel elutasította a rabbiknak azt a népszerű tanítását, hogy a férfiak „akármilyen okból” elválhatnak a feleségüktől (Mt 19:3, 9). A legtöbb zsidó számára ismeretlen volt az a gondolat, hogy egy férfi házasságtörést követ el, vétkezve a felesége ellen. A rabbik azt tanították, hogy egy férfi sosem vétkezhet a felesége ellen a házasságtöréssel, csak a nő lehet hűtlen. Jézus egyértelművé tette, hogy ugyanazok az erkölcsi elvek vonatkoznak a férjekre, mint a feleségekre, és így méltósággal ruházta fel a nőket.

ha netán egy asszony válik el a férjétől: Ezzel a kijelentéssel Jézus elismeri, hogy egy asszonynak joga van elválnia a hűtlen férjétől. Ezt az akkori zsidók minden bizonnyal nem tartották elfogadhatónak. Viszont Jézus szavaival összhangban a keresztények között ugyanaz az alapelv érvényes a férfiakra is, és a nőkre is.

kisgyermekeket: A gyermekek valószínűleg eltérő korúak voltak, mivel azt a görög szót, amely itt „kisgyermekeknek” lett fordítva, nemcsak újszülöttekre vagy csecsemőkre (Mt 2:8; Lk 1:59), hanem Jairus 12 éves lányára is használták (Mr 5:39–42). Ám a párhuzamos beszámolóban, a Lk 18:15-ben, amely arról ír, hogy Jézushoz odavitték ezeket a kisgyermekeket, Lukács egy másik görög szót használ, amely csak nagyon kicsi gyerekekre vagy csecsemőkre utal (Lk 1:41; 2:12).

mint egy kisgyermek: Ez arra utal, hogy valakinek olyan jó tulajdonságai vannak, mint egy kisgyermeknek. Ilyenek például az alázat, taníthatóság, fogékonyság és a másokba vetett bizalom (Mt 18:5).

karjába vette a gyermekeket: Csak Márk beszámolója említi meg ezt a részletet. A „karjába vesz” kifejezés görög megfelelője csak itt és a Mr 9:36-ban fordul elő, és úgy is vissza lehet adni, hogy „átölel”. Jézus többet tett annál, mint amire a felnőttek számítottak, akik csupán azért vitték hozzá a gyermekeket, hogy megérintse őket (Mr 10:13). Jézus egy legalább hétgyermekes család legidősebb gyermeke volt, ezért tudta, hogy mire van szükségük a kisgyermekeknek (Mt 13:55, 56). Jézus még meg is áldotta a gyerekeket. Az itt használt görög szó a „megáld” szó nyomatékos formája, amelyet úgy is lehet érteni, hogy gyengéden és szeretettel áldotta meg őket.

Jó Tanító: A férfi nyilvánvalóan azért élt ezzel a megszólítással, mert hízelegni akart Jézusnak, és ragaszkodott a formaságokhoz, ugyanis a vallási vezetők általában efféle tiszteletet követeltek meg maguknak. Bár Jézusnak nem volt kifogása az ellen, ha „tanítónak” vagy „úrnak” szólították (Jn 13:13), ő mindig rámutatott, hogy az Atyjának jár a tisztelet.

Senki sem jó, egyedül Isten: Jézusnak ezek a szavai kiemelik, hogy Jehova a mércéje annak, hogy mi számít jónak, és egyedül neki van joga eldönteni, hogy mi jó és mi rossz. Azzal, hogy Ádám és Éva evett a jó és rossz tudásának a fájáról, és fellázadt Isten ellen, megpróbálta magához ragadni ezt a jogot (1Mó 2:17; 3:4–6). Velük ellentétben Jézus alázatosan az Atyjára bízta, hogy felállítsa ezt az értékrendet. Isten a Szavában található parancsai által határozta meg, hogy mi jó (Mr 10:19).

szeretetet érezve iránta: Egyedül Márk jegyzi fel, hogy mit érzett Jézus a fiatal, gazdag zsidó vezető iránt (Mt 19:16–26; Lk 18:18–30). Talán Péter, aki maga is egy mély érzésű ember volt, adott ilyen élénk leírást Jézus érzéseiről. (Lásd a „Márk evangéliumának áttekintése” című részt.)

Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán: Jézus itt hiperbolát használt. Ahogy egy teve képtelen átmenni egy szó szerinti varrótű fokán, egy gazdag embernek is lehetetlen bemennie Isten királyságába, ha a vagyona továbbra is előbbre való a Jehovával ápolt kapcsolatánál. Jézus ezzel nem azt akarta mondani, hogy a gazdagok nem örökölhetik a királyságot, hiszen utána ezt jelentette ki: „Istennek minden lehetséges” (Mr 10:27).

hozzá: Néhány kéziratban az szerepel, hogy „egymáshoz”.

az eljövendő világrendszerben: Vagy: „az eljövendő korban”. A görög ai·ónʹ szó alapjelentése ’kor’, és az éppen fennálló helyzetre és jellegzetességekre utal, amelyek egyedivé tesznek egy bizonyos időszakot vagy kort. Jézus itt arra a korra utal, amikor Isten királysága fog uralkodni, és örök életet fogunk kapni (Lk 18:29, 30; lásd a Szójegyzékben a „Világrendszer[ek]” címszót).

Júdea határvidékeire ment, a Jordánon túlra: Ez nyilvánvalóan Pereára, a Jordán keleti oldalán található területre utal, és szűkebb értelemben Perea Júdeát határoló részeire. (Lásd a Mt 19:1-hez tartozó magyarázó jegyzetet és az A7-es függ. 5. térképét.)

felfelé haladtak a Jeruzsálembe vezető úton: A város kb. 750 m-rel a tengerszint felett helyezkedik el, ezért a Szentírás gyakran írja azt, hogy Jehova imádói felmentek Jeruzsálembe (Lk 2:22; Jn 2:13; Cs 11:2). Jézus és a tanítványai a Jordán völgyéből indultak el (lásd a Mr 10:1-hez tartozó magyarázó jegyzetet), amelynek a legmélyebb pontja kb. 400 m-rel a tengerszint alatt található. Tehát mintegy 1000 m-t kellett felfelé menniük, hogy Jeruzsálembe érjenek.

leköpik: Ha leköptek egy embert, vagy az arcába köptek, az a rendkívüli megvetés, gyűlölet vagy megbotránkozás jele volt, mellyel megalázták az áldozatot (4Mó 12:14; 5Mó 25:9). Jézus itt arról beszélt, hogy így fognak bánni vele, és ezzel beteljesedett egy Messiásról szóló prófécia: „Nem rejtettem el arcomat a megaláztatás és a köpdösés elől” (Ézs 50:6). Leköpték, amikor a szanhedrin előtt állt (Mr 14:65), és a római katonák is ezt tették vele, miután Pilátus kihallgatta (Mr 15:19).

Jakabot. . . és a testvérét, Jánost: Jakabot mindig együtt említik a testvérével, Jánossal, és a legtöbbször Jakabot nevezik meg először. Ez azt jelezheti, hogy ő volt az idősebb kettejük közül (Mt 4:21; 10:2; 17:1; Mr 1:29; 3:17; 5:37; 9:2; 10:35, 41; 13:3; 14:33; Lk 5:10; 6:14; 8:51; 9:28, 54; Cs 1:13).

Zebedeus: Valószínűleg Jézus nagybátyja volt a felesége, Salómé révén, aki Jézus anyjának, Máriának volt a testvére. Ha ez igaz, János és Jakab Jézus unokatestvérei voltak. (Lásd a Mr 15:40-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

Zebedeus fiainak az anyja: Vagyis Jakab és János apostol anyja. Márk beszámolója szerint a két apostol ment oda Jézushoz. Bizonyára tőlük származott a kérés, de az édesanyjukon, Salómén keresztül tudatták azt Jézussal. Salómé valószínűleg Jézus nagynénje volt (Mt 27:55, 56; Mr 15:40, 41; Jn 19:25).

Jakab és János, Zebedeus fiai odamentek hozzá: Máté beszámolója szerint Jakab és János anyja ment oda Jézushoz ezzel a kéréssel, de nyilvánvalóan a fiai kérték meg rá. Az is erre enged következtetni Máté evangéliumában, hogy amikor a 10 tanítvány hallott erről, „a két testvérre” lett „nagyon mérges”, nem az anyjukra (Mt 20:20–24; lásd a Mt 4:21; 20:20-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket).

fiai: Néhány kéziratban az szerepel, hogy „két fia”, de a régebbi kéziratok többségében a rövidebb forma áll.

jobbjára. . . baljára: Bizonyos szövegkörnyezetben mindkét helyzet arra utal, hogy valakit tisztelnek és hatalma van (Mt 20:21, 23), de mindig a jobb oldal jelenti a legnagyobb tiszteletet (Zs 110:1; Cs 7:55, 56; Ró 8:34). Azonban itt és a Mt 25:34, 41-ben egyértelmű különbség van aközött, hogy valaki a király jobb oldalán állva annak jóindulatát élvezi, és aközött, hogy kegyvesztett személyként a bal oldalán áll. (Vesd össze: Pr 10:2, lábj.-ek.)

egyikünk a jobb, másikunk a bal kezedhez: Ebben az esetben mindkét helyzet arra utal, hogy valakit tisztelnek és hatalma van, de mindig a jobb oldal jelenti a legnagyobb tiszteletet (Zs 110:1; Cs 7:55, 56; Ró 8:34; lásd a Mt 25:33-hoz tartozó magyarázó jegyzetet).

Ki tudjátok-e inni a poharat: A Bibliában a „pohár” szó alatt gyakran jelképesen Istennek egy emberre vonatkozó akaratát vagy a neki kijelölt részt kell érteni (Zs 11:6; 16:5; 23:5). A „pohár kiivása” itt azt foglalja magában, hogy valaki aláveti magát Isten akaratának. Ebben az esetben a „pohár” nemcsak azt jelentette, hogy Jézus szenvedett és meghalt istenkáromlás hamis vádja miatt, hanem azt is, hogy feltámadt halhatatlan égi életre.

Ki tudjátok-e inni a poharat: A Bibliában a „pohár” szó alatt gyakran jelképesen Istennek egy emberre vonatkozó akaratát vagy a neki kijelölt részt kell érteni (Zs 11:6; 16:5; 23:5). A „pohár kiivása” itt azt foglalja magában, hogy valaki aláveti magát Isten akaratának. Ebben az esetben a „pohár” nemcsak azt jelentette, hogy Jézus szenvedett és meghalt istenkáromlás hamis vádja miatt, hanem azt is, hogy feltámadt halhatatlan égi életre.

Ki tudjátok-e inni a poharat: Lásd a Mt 20:22-höz tartozó magyarázó jegyzetet.

meg tudtok-e keresztelkedni a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?: Vagy: „alá tudtok-e merítkezni az alámerítkezéssel, amellyel én alámerítkezem”. Jézus itt a keresztséget a pohárral állítja párhuzamba. (Lásd a Mt 20:22-höz tartozó magyarázó jegyzetet.) Jézus szolgálata idején már elkezdődött az ezzel a keresztséggel való megkeresztelkedése. Ám akkor keresztelkedett meg – azaz merült alá – teljesen a halálba, amikor i. sz. 33. niszán hó 14-én oszlopra feszítették. Ez a keresztség a feltámadásával fejeződött be, ami olyan volt, mintha „feljött” volna a halálból (Ró 6:3, 4). Jézus halálba való megkeresztelkedése semmiképpen sem egyenlő a vízben való keresztségével, mivel a vízben való megkeresztelkedése a szolgálata elején már teljesen végbement, a halálba való keresztsége azonban akkor csak elkezdődött.

hatalmaskodnak rajtuk: Vagy: „uralkodnak rajtuk”. Ez a görög kifejezés csak négyszer fordul elő a Keresztény görög iratokban (Mt 20:25; Mr 10:42; 1Pt 5:3; és a Cs 19:16, ahol úgy van fordítva, hogy „föléjük kerekedett”). Jézus tanácsa a gyűlölt római igát és a Heródes-dinasztia elnyomó uralmát juttathatta a tanítványok eszébe (Mt 2:16; Jn 11:48). Péter kétségtelenül megértette a lényeget, mivel később arra ösztönözte a véneket, hogy mutassanak jó példát a keresztény testvéreiknek, ahelyett hogy hatalmaskodnának rajtuk (1Pt 5:3). Lukács párhuzamos beszámolójában (Lk 22:25) egy ezzel rokon ige áll, mely a 2Ko 1:24-ben is szerepel, ahol Pál arról ír, hogy a keresztények nem uralkodhatnak a testvéreik hitén.

életét: A görög pszü·khéʹ szó, melyet általában „lélek”-nek fordítanak, itt életet jelent. (Lásd a Szójegyzékben a „Lélek” címszót.)

Jerikóból: A kánaánita városok közül az izraeliták ezt foglalták el először. A város a Jordántól nyugatra fekszik (4Mó 22:1; Jzs 6:1, 24, 25). Jézus idejére egy új várost építettek a régi várostól kb. 2 km-re délre. Ez lehet a magyarázat arra, hogy miért írja az ugyanerről az esetről szóló beszámolóban a Lk 18:35, hogy Jézus „Jerikóhoz közeledett”. Jézus talán akkor vitte véghez a csodáját, amikor kifelé ment, vagyis elhagyta a zsidó várost, és a római város felé közeledett, vagy fordítva. (Lásd a B4-es és a B10-es függ.-eket.)

Jerikóba: Lásd a Mt 20:29-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

egy vak koldus: Máté két vakot említ a beszámolójában (20:30). Márk és Lukács (18:35) viszont csak egyről ír, nyilvánvalóan Bartimeust emelve ki, akit egyedül Márk beszámolója nevez meg.

Názáret: A jelentése valószínűleg ‘sarjadékváros’. Alsó-Galilea egyik városa volt, és itt töltötte Jézus a földi életének java részét.

a próféták által mondott: „Názáretinek fogják hívni”: Kétségkívül Ézsaiás próféta könyvére utal (Ézs 11:1), melyben a megígért Messiásra úgy történik hivatkozás, hogy „egy sarj” (héberül néʹcer) Isai gyökereiből. Mivel Máté többes számban említi a prófétákat, Jeremiásra is gondolhatott, aki Dávid igazságos sarjáról írt (Jr 23:5; 33:15), illetve Zakariásra, aki egy „Sarj” nevű királyról és papról beszélt (Za 3:8; 6:12, 13). A „názáreti” jelzőt Jézusra és később a követőire mondták.

Dávid fia: Azt emeli ki, hogy Jézus az örököse annak a szövetségnek, melyet Isten Dáviddal kötött egy királyságra. Az örökösnek Dávid családjából kellett származnia (2Sá 7:11–16; Zs 89:3, 4).

Dávid király: Noha számos király meg van említve ebben a családfában, Dávid az egyetlen, akire „király”-ként utalnak. Izrael királyi dinasztiájára úgy történik hivatkozás, hogy „Dávid háza” (1Ki 12:19, 20). Azzal, hogy Máté Dávid fiának hívja Jézust az 1. versben, a királyságot emeli ki, és úgy azonosítja Jézust, mint aki annak a királyságnak az örököse, melyre Isten ígéretet tett a Dáviddal kötött szövetségben (2Sá 7:11–16).

hódolni kezdett neki: Vagy: „meghajolt előtte”; „tisztelettel adózott neki”. Azzal, hogy ez a nem zsidó asszony Dávid fiának nevezte Jézust (Mt 15:22), elismerte, hogy Jézus a megígért Messiás. Hódolt neki, de nem azért, mert egy isten vagy istenség volt, hanem mert Isten képviselője volt. (Lásd a Mt 2:2; 8:2; 14:33; 18:26-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

názáreti: A „názáreti” jelzőt Jézusra és később a követőire használták (Cs 24:5). Mivel sok zsidót hívtak Jézusnak, gyakran előfordult, hogy kaptak egy másik nevet is. A bibliai időkben szokás volt az embereket a származási helyükkel összekapcsolni (2Sá 3:2, 3; 17:27; 23:25–39; Ná 1:1; Cs 13:1; 21:29). Jézus az élete korai szakaszának nagy részét a galileai Názáret városában töltötte, ezért érthető, hogy ezt a kifejezést használták rá. Jézust sokszor hívták „názáretinek”; különféle helyzetekben különböző személyek szólították így (Mr 1:23, 24; 10:46, 47; 14:66–69; 16:5, 6; Lk 24:13–19; Jn 18:1–7). Ő maga is elfogadta és használta ezt az elnevezést (Jn 18:5–8; Cs 22:6–8). A kínoszlopán szereplő táblára Pilátus a következőket íratta héberül, latinul és görögül: „A názáreti Jézus, a zsidók királya” (Jn 19:19, 20). I. sz. 33 pünkösdjétől kezdve az apostolok, és mások is gyakran úgy beszéltek Jézusról, mint a názáretiről, vagy mint aki Názáretből való (Cs 2:22; 3:6; 4:10; 6:14; 10:38; 26:9; lásd még a Mt 2:23-hoz tartozó magyarázó jegyzetet).

Dávid fia: Azzal, hogy a vak Bartimeus Dávid fiának nevezte Jézust, nyíltan elismerte, hogy ő a Messiás. (Lásd a Mt 1:1, 6; 15:25-höz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

Rabbóni: Egy sémi szó, mely azt jelenti, hogy ’tanítóm’. Lehetséges, hogy a „Rabbóni” eredetileg a ’tanító’ jelentésű „rabbi” címnek egy tiszteletteljesebb vagy bensőségesebb változata volt (Jn 1:38). De mire János megírta az evangéliumát, az egyes szám első személyű birtokos személyjel (görögül „-i”, magyarul „-m”) valószínűleg elveszítette a jelentőségét a „Rabbóni” címben, hiszen János egyszerűen úgy fordítja, hogy „tanító” (Jn 20:16).

Multimédia

A Jordán keleti oldala, Perea
A Jordán keleti oldala, Perea

A kép a Pereaként ismert terület egy részét mutatja. Ez a vidék a Jordán keleti oldalán helyezkedett el. Északon Pelláig terjedt ki, délen pedig a Holt-tenger keleti részéig. A „Perea” kifejezés nem található meg a Bibliában. Ám az elnevezés egy olyan görög szóból származik, melynek jelentése ’másik oldal’; ’túlsó’. Ez a görög szó sokszor szerepel a Bibliában, és időnként Perea területére utal (Mt 4:25; Mr 3:8). Volt, hogy a galileaiak Pereán keresztül utaztak Jeruzsálembe. A szolgálata vége felé Jézus valamennyi időt Pereában töltött, és tanított (Lk 13:22). Később újra átutazott Pereán, amikor Jeruzsálembe tartott (Mt 19:1; 20:17–19; Mr 10:1, 32, 46).

1. Jordán

2. A Jordántól keletre fekvő síkság

3. Gileád hegyvidéke