Ismersz olyan fiatalt, aki súlyos beteg? Vagy talán te magad vagy beteg, vagy küzdesz valamilyen testi fogyatékossággal? Emiatt nem tudsz részt venni olyan tevékenységekben, melyeket a veled egykorúak szívesen csinálnak?

 Ha igen, természetes, hogy emiatt olykor szomorú vagy. A Bibliában azonban két nagyon vigasztaló gondolat olvasható.

•   A Teremtőd, Jehova Isten látja, hogy mi történik veled. És ami még ennél is fontosabb, ő törődik veled (1Péter 5:7).

•   Jehova Istennek szándékában áll megszüntetni az összes betegséget. Erről olvashatsz az Ézsaiás 33:24-ben és a Jelenések 21:1–4-ben.

 Sok fiatalnak, aki súlyos betegséggel küzd, az Istenbe és az ő ígéreteibe vetett hit segít, hogy ne adja fel. Ismerkedjünk most meg négy ilyen fiatallal.

•  YEIMY

•  MATTEO

•  BRUNA

•  ANDRÉ

 Tizenegy éves korom óta kerekes székkel közlekedek. Egyszerű dolgokra sem vagyok képes. Például még egy könnyű tárgyat sem tudok felemelni.

 Ötéves koromban megállapították, hogy izomsorvadásom van, mely ma már nagyban korlátoz. Időnként elkeseredek, mert nem tudok megcsinálni olyan dolgokat, amikre a velem egykorúak képesek. A szüleim és a gyülekezet tagjai azonban mindenben támogatnak: fizikailag, érzelmileg és az imádat gyakorlásában is. Az időm nagy részében segítek másoknak megismerni a Bibliát, és a keresztény társaim gyakran elkísérnek, amikor a Bibliát tanulmányozom másokkal.

 Jézus azt mondta, hogy minden napnak megvannak a maga aggodalmai (Máté 6:34). Éppen ezért mindig csak az aznapra koncentrálok, és észszerű célokat tűzök magam elé. Már nagyon várom Isten új világát, amikor részem lehet majd a valódi életben, mert nem leszek ilyen beteg (1Timóteusz 6:19).

 Gondold végig: Yeimy hasznosnak találja, hogy észszerű célokat tűzzön maga elé. Te hogyan teheted meg ugyanezt? (1Korintusz 9:26).

 Hatéves koromban elkezdett fájni a hátam. Az orvosok eleinte azt mondták, hogy ez csak növési fájdalom. Egy évvel később azonban rájöttek, hogy van egy daganat a gerincemen.

 Megműtöttek, de a daganatnak csak a 40 százalékát tudták eltávolítani. És két hónappal később a daganat már megint akkora volt, mint a műtét előtt. Azóta rengeteg vizsgálaton, kezelésen estem át, és nagyon sok csalódás ért.

 Időnként a daganat miatt olyan fájdalmaim vannak, mintha késsel szurkálnák az egész testemet, de főleg a hátamat és a mellkasomat. Ennek ellenére igyekszem mindent megtenni, hogy ne csak a betegségemről szóljon az életem. Arra emlékeztetem magam, hogy másoknak is borzalmas dolgokat kell kiállniuk, mégis derűlátóak maradnak. Leginkább az segít, hogy tudom, eljön a nap, amikor Jehova Isten beváltja az ígéretét, és véget vet minden szenvedésnek (Jelenések 21:4).

 Gondold végig: Matteóhoz hasonlóan hogyan segíthet neked is, ha arra gondolsz, hogy Isten véget fog vetni a szenvedésnek? (Ézsaiás 65:17).

 Mivel nem látszik rajtam, hogy beteg vagyok, egyesek lustának tartanak. Pedig igazából az a helyzet, hogy semmi sem megy könnyen, például a házimunka, a tanulás, de még a felkelés sem.

 16 évesen szklerózis multiplexet állapítottak meg nálam, egy olyan betegséget, mely fokozatosan legyengíti az embert. Amellett, hogy nem tudok rendesen dolgozni, a keresztény szolgálatból sem tudom olyan mértékben kivenni a részem, amennyire szeretném. Sokszor elolvasom az 1Péter 5:7-et, mely arra buzdít, hogy minden aggodalmunkat vessük Istenre, mert ő törődik velünk. Az, hogy Jehova személy szerint velem is törődik, nap mint nap erőt ad.

 Gondold végig: Miért jó, ha Brunához hasonlóan te is megosztod Jehovával az aggodalmaidat? (Zsoltárok 55:22).

 Sokan úgy bánnak velem, mintha tízéves lennék. De ezért nem hibáztathatom őket, elvégre tényleg annyinak nézek ki.

 Kétéves koromban egy ritka típusú rákot diagnosztizáltak nálam, mely először a gerincvelőmben jelent meg, aztán az agyamra is átterjedt. Az orvosoknak sikerült megállítaniuk a betegség terjedését, viszont a kezelések gátolták a növekedésemet, ezért most is csupán 137 cm magas vagyok. Sokan azt hiszik, hogy ugratom őket, amikor azt mondom, hogy 18 éves vagyok.

 A gyülekezetben mindenki méltósággal bánik velem. Ők nem szoktak megtréfálni, mint ahogy a suliban azt annyiszor megtették a többiek. Igyekszem meglátni az élet derűs oldalát. Elvégre a legjobb dolog, ami egy emberrel történhet, az velem is megtörtént: megismertem Jehovát! Akármivel kell is szembenéznem, tudom, hogy ő mindig mellettem van. Ha arra a csodálatos új világra gondolok, melyet megígért, az segít, hogy megőrizzem a derűlátásomat (Ézsaiás 33:24).

 Gondold végig: Miért mondhatjuk – ahogyan André fogalmazott –, hogy az „a legjobb dolog, ami egy emberrel történhet”, hogy megismeri Jehovát? (János 17:3).