Felüdítesz másokat?

AZ Antilibanon hegyvonulat legdélibb részén áll a Hermon-hegy. Fenséges csúcsa 2814 méter magasba emelkedik, az év nagy részében hó borítja. Ennek köszönhetően a meleg, éjszakai pára, mely áthalad a hegycsúcs felett, összesűrűsödik és harmatként csapódik le. A harmat leereszkedik az alacsonyabb hegyoldalakon lévő fenyő- és gyümölcsfákra, és a lentebb elterülő szőlőskertekre. Az ókori Izraelben ez a felfrissítő harmat volt a fő csapadékforrás a növények számára a hosszú, száraz évszak alatt.

Egy isteni ihletésű énekben a Jehova imádói között található, felüdítő egységet ’a Hermon harmatjához’ hasonlítják, „mely leszáll Sion hegyeire” (Zsoltárok 133:1, 3). Mint ahogy a Hermon-hegy frissítő harmattal látja el a növényzetet, mi is felüdíthetjük azokat, akikkel kapcsolatba kerülünk. Hogyan tehetjük ezt meg?

Jézus felüdítő példája

Jézus Krisztus rendkívüli hatással volt másokra. Még egy rövidke találkozás is nagyon felüdítő lehetett vele. Például Márk, az evangéliumíró így számol be: „[Jézus] karjába vette a gyermekeket, s kezét rájuk téve megáldotta őket” (Márk 10:16). Milyen felüdítő lehetett ez nekik!

Emberi életének utolsó éjszakáján Jézus megmosta a tanítványai lábát. Alázatossága biztosan megérintette a szívüket. Jézus ezután ezt mondta nekik: „elétek adtam a példát, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek” (János 13:1–17). Igen, nekik is alázatosnak kellett lenniük. Bár az apostolok nem értették meg rögtön Jézus szavait, és később, még azon az éjszakán vitatkozni kezdtek, hogy melyikük a legnagyobb, Jézus mégsem vált ingerültté, inkább türelmesen érvelt nekik (Lukács 22:24–27). Még ’amikor szidalmazták, Jézus akkor sem viszonozta a szidalmat’. Sőt „amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem továbbra is ráhagyta magát az igazságosan ítélőre”. Jézus felüdítő példája méltó arra, hogy utánozzuk! (1Péter 2:21, 23).

Jézus ezt mondta: „Vegyétek magatokra az igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd és alázatos szívű vagyok, és felüdülést találtok lelketeknek” (Máté 11:29). Képzeld csak el, milyen lehet közvetlenül Jézustól tanulni! Miután a hazájából valók hallották Jézust tanítani a zsinagógájukban, elámultak, és ezt mondták: „Honnan vette ez az ember ezt a bölcsességet, és honnan vannak e hatalmas cselekedetei?” (Máté 13:54). Ha olvasunk Jézus életéről és szolgálatáról, sokat tanulhatunk arról, hogy miként üdíthetünk fel másokat. Vizsgáljuk meg, hogyan mutatott Jézus kiemelkedő példát az építő beszédével és a segítőkész magatartásával.

Maradjon építő a beszédünk

Sokkal könnyebb lerombolni egy épületet, mint felépíteni egy újat. Ugyanez az alapelv, hogy rombolni könnyebb, mint építeni, érvényes a beszédünkre is. Tökéletlen emberekként mindannyiunknak vannak hibáink és gyengeségeink. Salamon király ezt mondta: „nincs a földön igazságos ember, aki csak jót tesz, és nem vétkezik” (Prédikátor 7:20). Könnyű észrevenni valaki más hibáit, és  csípős megjegyzésekkel kritizálni őt (Zsoltárok 64:2–4). Az viszont nehéz, hogy építő maradjon a beszédünk.

Jézus úgy választotta meg a szavait, hogy építsen velük másokat. Felüdítette az embereket szellemileg a Királyság jó hírének prédikálásával (Lukács 8:1). Azokat is felüdítette, akik a tanítványai lettek, megismertetve velük égi Atyját (Máté 11:25–27). Nem csoda, hogy az emberek szerettek a társaságában lenni!

Vele ellentétben az írástudók és a farizeusok ügyet sem vetettek mások szükségleteire. Jézus ezt mondta róluk: „Kedvelik a főhelyet a vacsorákon, az elöl levő ülőhelyeket a zsinagógákban” (Máté 23:6). Sőt mi több, lenézték az egyszerű embereket. „Ez a sokaság, amely nem ismeri a Törvényt, átkozott” – mondták (János 7:49). Ez a viselkedés egy csöppet sem volt felüdítő!

A beszédünk gyakran elárulja, hogy milyen emberek is vagyunk valójában, és hogyan gondolkodunk másokról. Jézus ezt mondta: „A jó ember jót hoz elő szívének jó kincséből, a gonosz pedig gonoszt hoz elő gonosz kincséből; mert a szív bőségéből szól az ő szája” (Lukács 6:45). Mit tehetünk hát, hogy a beszédünk biztosan felüdítsen másokat?

Először is, mielőtt mondunk valamit, várjunk egy kicsit, és gondoljuk át a szavainkat. A Példabeszédek 15:28 kijelenti: „Az igazságosnak szíve elmélkedik, hogy mit feleljen”. Ez nem jelenti azt, hogy hosszasan kellene elmélkednünk. Egy kis előrelátással általában fel tudjuk mérni, hogy miként fogadják majd a szavainkat. Megkérdezhetjük magunktól: „Szeretetre vall, amit mondani készülök?” „Igaz, vagy csak szóbeszéd?” „Olyan, mint »a megfelelő időben mondott szó«?” „Felüdíti és építi majd azokat, akiknek el szeretném mondani?” (Példabeszédek 15:23). Ha úgy látjuk, hogy amit mondani készülünk negatív vagy nem időszerű, minden erőnkkel hessegessük el. Sőt, miért ne próbálnánk meg valami pozitívabb vagy időszerűbb dolgot mondani helyette? A meggondolatlan szavak olyanok, mint a „tőrszúrás”, míg az építő szavak ’gyógyírként’ hatnak (Példabeszédek 12:18).

Másrészt segíthet, ha arra összpontosítunk, hogy mi teszi értékessé hívőtársainkat Isten szemében. Jézus ezt mondta: „Senki sem jöhet hozzám, csak ha az Atya, aki küldött engem, vonzza őt” (János 6:44). Jehova minden egyes hűséges szolgájában lát jó tulajdonságokat, még azokban is, akikről mi talán azt gondoljuk, hogy nehéz kijönni velük. Ha azon igyekszünk, hogy felismerjük a jó tulajdonságaikat, meglesz rá az okunk, hogy építően beszéljünk róluk.

Segítsünk másoknak

Jézus teljesen megértette az elnyomottak helyzetét. Igen, „amikor látta a sokaságot, szánalmat érzett irántuk, mert elcsigázottak és hányatott sorsúak voltak, mint a pásztor nélküli juhok” (Máté 9:36). De Jézus nemcsak észrevette a szánalmas helyzetüket, hanem tett is értük valamit. Nekik is szólt a meghívása:  „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik keményen fáradoztok és meg vagytok terhelve, és én felüdítelek benneteket.” Sőt erről biztosította őket: „az én igám kellemes, és az én terhem könnyű” (Máté 11:28, 30).

Ma ’nehezen elviselhető, válságos időkben’ élünk (2Timóteusz 3:1). Sokan megterhelve érzik magukat „ennek a világrendszernek az aggodalma” miatt (Máté 13:22). Másokat nyomasztanak a nyugtalanító körülményeik (1Tesszalonika 5:14). Hogyan üdíthetjük fel a nehéz helyzetben lévő személyeket? Krisztushoz hasonlóan mi is segíthetünk nekik enyhülést találni.

Néhányan úgy próbálnak könnyíteni a terheiken, hogy beszélnek másokkal a nehézségeikről. Ha az elcsüggedt emberek segítséget kérnek tőlünk, vajon szánunk rá időt, hogy figyelmesen meghallgassuk őket? Önfegyelmet kíván, hogy együtt érzően meghallgassunk másokat. Ez azt jelenti, hogy végig arra összpontosítunk, amit a másik mond, és nem arra, hogy mi mit fogunk mondani, vagy hogy hogyan lehetne megoldani a problémát. Ha figyelmesen hallgatunk, fenntartjuk a szemkontaktust, és mosolygunk, amikor helyénvaló, azzal kifejezzük a törődésünket.

A keresztény gyülekezetben számos lehetőség adódik a hívőtársaink buzdítására. Például, amikor részt veszünk az összejöveteleken a Királyság-teremben, odamehetünk azokhoz, akik egészségi gondokkal küszködnek. Ahhoz, hogy építsük őket, néha csak pár percre van szükség, hogy az összejövetel előtt vagy után egy-két buzdító szót mondjunk nekik. Azokra is gondolhatnánk, akik hiányoznak a gyülekezeti könyvtanulmányozásunkról. Felhívhatjuk őket telefonon, és érdeklődhetünk a hogylétük felől, vagy felajánlhatjuk a segítségünket (Filippi 2:4).

A gyülekezetben a keresztény vénekre súlyos felelősség hárul. Ha együttműködünk velük, és ha alázatosan ellátunk bármilyen megbízatást, sokat tehetünk azért, hogy segítsünk nekik enyhíteni a terheiken. Isten Szava így buzdít minket: „Engedelmeskedjetek azoknak, akik vállalják köztetek a vezetést, és vessétek alá magatokat nekik, mert ők a ti lelketek felett őrködnek, mint akik számot fognak adni; hogy ezt örömmel tegyék, és ne sóhajtozva, mert az károtokra lenne” (Héberek 13:17). Ha készséges szelleműek vagyunk, felüdíthetjük azokat, „akik jól szolgálnak elöljáróként” (1Timóteusz 5:17).

Építő beszéd és segítőkész tettek jellemezzenek bennünket

A felüdítő harmat megszámlálhatatlanul sok apró vízcseppből keletkezik, melyek finoman hullanak alá, látszólag a semmiből. Ha csak egyszer teszünk valami dicséretre méltó dolgot, nem valószínű, hogy felüdítünk másokat, hanem sokkal inkább úgy, ha mindig krisztusi tulajdonságokat mutatunk ki, és ezek hatásai összeadódnak, miként az apró vízcseppek.

Pál apostol ezt írta: „A testvéri szeretetben gyöngéd vonzalommal legyetek egymás iránt. A tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek” (Róma 12:10). Fogadjuk meg Pál tanácsát. Bárcsak igazán felüdítenénk másokat a szavainkkal és a tetteinkkel!

[Képek a 16. oldalon]

A Hermon-hegy harmatja felüdítő csapadékforrás a növények számára

[Kép a 17. oldalon]

Aki együtt érzően meghallgat másokat, felüdíti őket