Lukács 6:1–49

6  Az egyik sabbaton gabonaföldeken ment át, a tanítványai pedig tépdesték és ették a kalászokat,+ a kezükkel morzsolgatva azokat.+  Ekkor a farizeusok közül némelyek így szóltak: „Miért tesztek olyasmit, amit sabbaton nem szabad?”+  Jézus azonban ezt felelte nekik: „Soha nem olvastátok, mit tett Dávid, amikor ő és a vele levők megéheztek?+  Hogy hogyan ment be Isten házába, és fogadta el az Istennek bemutatott kenyereket, és evett, és a vele levőknek is adott azokból, amelyeket senkinek sem szabad megennie, csak a papoknak?”+  Majd ezt mondta nekik: „Az Emberfia ura a sabbatnak.”+  Egy másik sabbaton+ bement a zsinagógába, és tanítani kezdett. Volt ott egy ember, akinek sorvadt* volt a jobb keze.+  Az írástudók és a farizeusok pedig feszülten figyelték Jézust, vajon gyógyít-e sabbaton, hogy módot találjanak a vádolására.+  Ő azonban tudta, hogy mi jár a fejükben,+ ezért ezt mondta a sorvadt* kezű férfinak: „Kelj fel, és állj középre!” Az pedig felkelt és odaállt.  Jézus akkor így szólt hozzájuk: „Megkérdezem tőletek: szabad-e sabbaton jót vagy rosszat tenni, megmenteni vagy elpusztítani valakit?”+ 10  Miután végignézett mindnyájukon, ezt mondta annak az embernek: „Nyújtsd ki a kezed!” Az így is tett, és a keze rendbe jött. 11  Amazokat pedig esztelen düh töltötte el, és tanácskozni kezdtek, hogy mit tehetnének Jézussal. 12  Történt ezekben a napokban, hogy kiment a hegyre imádkozni,+ és az egész éjszakát Istenhez való imádkozással töltötte.+ 13  Mikor pedig nappal lett, magához hívta a tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak is nevezett:+ 14  Simont, akit Péternek is hívott, és Andrást, annak testvérét, továbbá Jakabot, Jánost, Fülöpöt,+ Bertalant, 15  Mátét, Tamást,+ Jakabot, aki Alfeus fia, és „a buzgónak” hívott Simont, 16  Júdást, aki Jakab fia, és Iskariót Júdást, aki aztán áruló lett. 17  Lement velük, megállt egy sík helyen, és sok tanítványa jött oda, meg egy nagy tömeg egész Júdeából, Jeruzsálemből és Tírusznak meg Szidónnak a part menti vidékéről, hogy hallják őt, és kigyógyuljanak betegségeikből.+ 18  Még azok is meggyógyultak, akiknek a tisztátalan szellemek nem hagytak nyugtot. 19  És az egész sokaság igyekezett megérinteni őt,+ mivel erő áradt ki belőle,+ és az mindnyájukat meggyógyította. 20  Ő pedig a tanítványaira nézett, és a következőket mondta: „Boldogok vagytok, ti szegények,+ mert tiétek Isten királysága.+ 21  Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert bőségben lesz részetek*.+ Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok.+ 22  Boldogok vagytok, amikor gyűlölnek titeket az emberek,+ és amikor kirekesztenek+ és gyaláznak* benneteket, és gonosznak bélyegeznek titeket* az Emberfiáért.+ 23  Örüljetek azon a napon, és ugrándozzatok örömötökben, mert nagy a ti jutalmatok az égben, hiszen ugyanezeket tették ősapáik is a prófétákkal.+ 24  De jaj nektek, gazdagok,+ mert megkaptátok már teljes vigaszotokat!+ 25  Jaj nektek, akik már bőségben éltek*, mert éhezni fogtok! Jaj nektek, akik most nevettek, mert keseregni és sírni fogtok!+ 26  Jaj, amikor minden ember jót mond rólatok,+ mert ezt tették ősapáik is a hamis prófétákkal! 27  Én pedig azt mondom nektek, akik figyeltek, hogy szeressétek az ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket,+ 28  áldjátok azokat, akik átkoznak benneteket, és imádkozzatok azokért, akik bántanak titeket.+ 29  Aki megüti az arcod egyik felét, annak tartsd oda a másikat is; és aki elveszi az egyik ruhádat*, attól ne tagadd meg a többit* se.+ 30  Mindenkinek adj, aki kér tőled,+ és aki elveszi tőled, ami a tiéd, attól ne kérd vissza. 31  És ahogy akarjátok, hogy az emberek veletek bánjanak, ugyanúgy* bánjatok ti is velük.+ 32  Ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mennyiben érdem az nektek? Hiszen még a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik.+ 33  És ha azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, mennyiben érdem az nektek? Még a bűnösök is megteszik ugyanezt. 34  Ezenkívül, ha azoknak kölcsönöztök, akiktől arra számítotok, hogy visszafizetik, mennyiben érdem az nektek?+ Még bűnösök is kölcsönöznek bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza. 35  Ellenkezőleg, szeressétek az ellenségeiteket, tegyetek jót, és kölcsönözzetek, semmit sem remélve vissza;+ és nagy lesz a ti jutalmatok, és fiai lesztek a legfelségesebb Istennek, mert ő kedves a hálátlanokhoz és a gonoszokhoz is.+ 36  Továbbra is legyetek irgalmasak, mint ahogy a ti Atyátok is irgalmas.+ 37  Ezenfelül, ne ítéljetek meg többé senkit, és semmiképpen nem ítélnek meg benneteket;+ és ne bíráljatok többé senkit, és semmiképpen nem fognak bírálni titeket. Mindig bocsássatok meg*, és nektek is meg fognak bocsátani*.+ 38  Legyetek adakozók,+ és nektek is adni fognak.+ Jó mértéket, megnyomottat, összerázottat és csordultig teltet öntenek majd öletekbe. Mert amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak mérni nektek viszonzásul.” 39  Azután egy szemléltetést is mondott nekik: „Ugye nem vezetheti vak a vakot? Nemde mindketten beleesnek a verembe*?+ 40  A tanuló* nem áll a tanítója felett, de mindaz, aki tökéletes oktatást kapott, olyan lesz, mint a tanítója. 41  Miért nézed hát a testvéred szemében a szálkát, és a saját szemedben miért nem veszed észre a gerendát?+ 42  Hogyan mondhatod a testvérednek: »Testvér, hadd vegyem ki a szálkát a szemedből!«, miközben nem látod a saját szemedben levő gerendát? Képmutató! Előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, és akkor tisztán fogod látni, hogyan vedd ki a szálkát a testvéred szeméből.+ 43  Mert egyetlen jó fa sem terem rothadt gyümölcsöt, és egyetlen korhadt fa sem terem jó gyümölcsöt.+ 44  Mert mindegyik fát a maga gyümölcséről ismerik meg.+ Tövisbokorról például nem szednek fügét, és tövises növényről sem vágnak szőlőt. 45  A jó ember jót hoz elő szívének jó kincséből, a gonosz pedig gonoszt hoz elő gonosz kincséből; mert a száj azt mondja, amivel csordultig van a szív.+ 46  Miért hívtok hát így: »Uram! Uram!«, és nem cselekszitek, amit mondok?+ 47  Megmondom nektek, kihez hasonló mindaz, aki hozzám jön, hallja a szavaimat, és összhangban cselekszik azokkal:+ 48  hasonló a házépítő emberhez, aki ásott, és mélyre hatolt, és sziklára vetett alapot. Így aztán, mikor jött az árvíz, a folyó nekicsapódott annak a háznak, de nem volt elég erős ahhoz, hogy megrázkódtassa, mivel jól volt megépítve.+ 49  Másfelől, aki hall, de nem cselekszik,+ az ahhoz az emberhez hasonló, aki alap nélkül épített házat a földre. Nekicsapódott a folyó, a ház pedig azonnal összeomlott, és megsemmisült.”

Lábjegyzetek

Vagy: „béna”.
Vagy: „béna”.
Vagy: „teljesen meg lesztek elégedve”.
Vagy: „sértegetnek”.
Vagy: „kivetik a neveteket mint gonoszat”.
Vagy: „meg vagytok elégedve”.
Vagy: „a felsőruhádat”.
Vagy: „az alsóruhádat”.
Vagy: „mindig ugyanúgy”.
Vagy: „adjatok felmentést”.
Vagy: „és titeket is fel fognak menteni”.
Vagy: „az árokba”.
Vagy: „tanítvány”.

Jegyzetek

átment a gabonaföldeken: Valószínűleg azokon a gyalogutakon mentek, melyek elválasztották egymástól a földterületeket.

sabbaton: Lásd a Szójegyzéket.

gabonaföldeken ment át: Lásd a Mt 12:1-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

amit nem szabad: Jehova azt parancsolta az izraelitáknak, hogy ne dolgozzanak sabbaton (2Mó 20:8–10). A zsidó vallásvezetők jogot formáltak arra, hogy meghatározzák, pontosan mi számít munkának. Szerintük Jézus tanítványai áthágták a törvényt, mert learatták (tépdesték) és kicsépelték (morzsolgatták) a gabonát (Lk 6:1, 2). Ám ezzel túlmentek Jehova parancsán.

amit sabbaton nem szabad: Lásd a Mt 12:2-höz tartozó magyarázó jegyzetet.

Isten házába: Itt a hajlékról van szó. A Jézus által említett eseményekre (1Sá 21:1–6) akkor került sor, amikor a hajlék Nób városában volt, amely minden bizonnyal Benjámin területén feküdt, Jeruzsálemtől nem messze. (Lásd a B7-es függ. kinagyított térképét.)

az Istennek bemutatott kenyereket: Vagy: „a jelenlét kenyerét”. A héber kifejezés szó szerint azt jelenti, hogy ’az arc kenyere’. A kenyér jelképesen Jehova előtt volt mint állandó áldozat (2Mó 25:30; lásd a Szójegyzéket és a B5-ös függ.-et).

Isten házába: Lásd a Mr 2:26-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

Istennek bemutatott kenyereket: Lásd a Mt 12:4-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

ura a sabbatnak: Jézus magára utal ezzel a kifejezéssel (Mr 2:28; Lk 6:5), kiemelve, hogy szabadon rendelkezik a sabbattal, és elvégezheti azt a munkát, mellyel égi Atyja megbízta. (Vesd össze: Jn 5:19; 10:37, 38.) Jézus sabbaton vitte véghez sok nagy csodáját, például betegeket gyógyított (Lk 13:10–13; Jn 5:5–9; 9:1–14). Ez kétségkívül előrevetítette, hogy milyen enyhülést fog hozni a királyság az uralma idején, mely a sabbatnapi pihenéshez hasonlítható (Héb 10:1).

akinek sorvadt volt a jobb keze: Az evangéliumírók közül hárman is beszámolnak arról, hogy Jézus meggyógyította ezt a férfit sabbaton, de csak Lukács említi meg, hogy a férfinak a jobb keze volt sorvadt, vagyis béna (Mt 12:10; Mr 3:1). Ellentétben Mátéval és Márkkal Lukács gyakran megad olyan részleteket, melyek orvosi szempontból lényegesek. Hasonló a helyzet, ha összevetjük a Mt 26:51-et és a Mr 14:47-et a Lk 22:50, 51-gyel. (Lásd a „Lukács evangéliumának áttekintése” című részt.)

tudta, hogy mi jár a fejükben: Lukács feljegyzi, hogy Jézus tudta, mit gondolnak az írástudók és a farizeusok, Máté és Márk viszont kihagyja ezt a részletet. (Vesd össze a Mt 12:10–13-ban és a Mr 3:1–3-ban található párhuzamos beszámolókkal.)

valakit: Vagy „egy lelket”. (Lásd a Szójegyzékben a „Lélek” címszót.)

apostol: Vagy: „küldött”. A görög a·poʹszto·losz szó az a·po·sztelʹló igéből származik, amelynek a jelentése ’elküld (kiküld)’ (Mt 10:5; Lk 11:49; 14:32). Az alapjelentését jól tükrözi Jézus kijelentése a Jn 13:16-ban, ahol a szó úgy van visszaadva, hogy „a küldött”.

a buzgónak: Ezzel a névvel különböztetik meg Simon apostolt Simon Péter apostoltól (Lk 6:14). A görög zé·ló·tészʹ szó, mely itt és a Cs 1:13-ban szerepel, azt jelenti, hogy ’vakbuzgó’, ’rajongó’. A Mt 10:4-ben és a Mr 3:18-ban található párhuzamos beszámolókban a „Kananei” kifejezés áll, mely vélhetően héber vagy arámi eredetű, és szintén azt jelenti, hogy ’vakbuzgó’, ’rajongó’. Bár lehetséges, hogy Simon korábban a zelótákhoz, egy rómaiakkal szemben álló zsidó párthoz tartozott, de valószínűleg a buzgalmáért és a lelkesedéséért kapta ezt a nevet.

aki aztán áruló lett: Ez a kifejezés azért érdekes, mert feltárja, hogy Júdás idővel megváltozott. Akkor még nem volt áruló, amikor tanítvány lett, mint ahogy akkor sem, amikor Jézus kiválasztotta őt az egyik apostolnak. Nem volt eleve elrendelve, hogy áruló lesz. Inkább azért lett áruló valamivel a kiválasztása után, mert visszaélt a szabad akaratával. Jézus az első pillanattól fogva tisztában volt azzal, hogy Júdás kezd megváltozni, ahogy erre a Jn 6:64 is utal.

megállt egy sík helyen: A szövegkörnyezetből kiderül, hogy Jézus lefelé jött egy hegyről, ahol egész éjjel imádkozott, mielőtt kiválasztotta a 12 apostolát (Lk 6:12, 13). Keresett egy sík helyet a hegyoldalon, talán nem messze Kapernaumtól, amely a szolgálatának a központja volt. Nagy tömeg gyűlt össze, és Jézus mindenkit meggyógyított. A Mt 5:1, 2-ben található párhuzamos beszámoló szerint Jézus „felment a hegyre”, és „tanítani kezdte őket”. Ez a kifejezés talán egy olyan pontra utal a hegyoldalon, mely a sík helynél valamivel magasabban feküdt. Mindent figyelembe véve nyilvánvalóan arról volt szó Máté és Lukács beszámolójában, hogy Jézus a hegyről lefelé menet megállt egy sík helyen, keresett egy kicsit magasabban fekvő pontot a hegyoldalon, majd elkezdett beszélni. De az is lehet, hogy a Mt 5:1 csak egy rövid összefoglaló, mely nem említ meg annyi részletet, mint Lukács.

Boldogok: Az itt használt görög ma·kaʹri·osz szó nem csupán a jókedvre utal, arra, hogy valaki jól érzi magát. Emberekkel kapcsolatban inkább azt jelenti, hogy valaki Isten áldását és tetszését élvezi. Istent és az égi dicsőségében levő Jézust is illeti a Biblia ezzel a jelzővel (1Ti 1:11; 6:15).

akik tudják, hogy szükségük van Istenre: Az „akik tudják”-nak fordított görög kifejezés, mely szó szerint azt jelenti, hogy ’akik szegények (nincstelenek; szűkölködők; koldusok)’, ebben a szövegkörnyezetben olyanokra utal, akiknek van valamilyen szükségletük, és ennek nagyon is tudatában vannak. Ugyanezt a szót használják a Lk 16:20, 22-ben Lázárra, a koldusra. A görög kifejezés, melyet némelyik fordítás úgy ad vissza, hogy „lelki szegények”, azt a gondolatot hordozza, hogy valaki teljesen tisztában van vele, hogy szüksége van Istenre. (Lásd a Lk 6:20-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

koldust: Vagy: „szegény embert”. A görög szó utalhat egy nagyon szegény vagy szűkölködő személyre. Ennek a szónak a használata kiemeli a szemléltetésben szereplő gazdag ember és koldus közti éles ellentétet. A Mt 5:3-ban jelképes értelemben szerepel ez a szó az „akik tudják, hogy szükségük van Istenre” kifejezésben, mely szó szerint úgy hangzik, hogy „akik szegények a szellemet tekintve”; „akik koldulják a szellemet”. (Lásd a Mt 5:3-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

a tanítványaira: A „tanítvány”-nak fordított görög ma·thé·tészʹ szó egy tanulóra utal, vagy valakire, aki képzést kap, továbbá aki kötődik a tanítójához, mégpedig olyannyira, hogy az az egész életére hatással van. Noha nagy tömeg gyűlt össze, hogy hallja Jézust, úgy tűnik, hogy ő legfőképpen a tanítványaihoz intézte a szavait, akik a legközelebb ültek hozzá (Mt 5:1, 2; 7:28, 29).

és a következőket mondta: Máté is (5–7. fejezetek), és Lukács is (6:20–49) feljegyezte a hegyi beszédet. Lukács rövidített formában számol be róla, míg Máté négyszer hosszabban írja le, és néhány vers kivételével az összes vers szerepel benne, melyet Lukács feljegyzett. Mindkét beszámoló hasonlóan kezdődik és végződik, gyakran ugyanazokat a kifejezéseket használja, és alapvetően ugyanazokról a témákról ír, hasonló sorrendben. Ám előfordul, hogy amikor a két beszámoló párhuzamos, a szóhasználat jelentősen eltér. Ennek ellenére a beszámolók összhangban vannak egymással. Figyelemre méltó, hogy a hegyi beszéd több hosszabb szakaszát, mely Lukács beszámolójában nem szerepel, Jézus más alkalmakkor megismételte. Például Jézus a hegyi beszédben kitért az imára (Mt 6:9–13) és arra, hogy hogyan tekintsünk az anyagiakra (Mt 6:25–34). Úgy tűnik, kb. másfél évvel később újra elmondta ezeket a gondolatokat, melyeket Lukács is feljegyzett (Lk 11:2–4; 12:22–31). Ezenkívül, mivel Lukács általában véve minden kereszténynek írt függetlenül attól, hogy milyen hátterük volt, talán kihagyott olyan részeket a beszédből, melyek kimondottan a zsidóknak voltak érdekesek (Mt 5:17–27; 6:1–18).

Boldogok: Lásd a Mt 5:3-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

ti szegények: A „szegény”-nek fordított görög kifejezés azt jelenti, hogy valaki ’nincstelen’; ’szűkölködő’; ’koldus’. Lukács leírása a Jézus hegyi beszédében szereplő első boldogságról némileg eltér a Mt 5:3-ban találhatótól. Máté is használja a „szegény” szó görög megfelelőjét, de egyúttal hozzáteszi még a „szellem”-nek fordított szót is, tehát a teljes kifejezés szó szerint így hangzana: „akik koldulják a szellemet”. (Lásd a Mt 5:3-hoz és a Lk 16:20-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.) Ez a gondolat azt foglalja magában, hogy valaki nagyon is tudatában van annak, hogy szüksége van Istenre, és tőle függ. Lukács beszámolója egyszerűen csak a szegényekre utal, ami összhangban van Máté evangéliumával, hiszen a szegények és az elnyomottak sokszor könnyebben felismerik, hogy szükségük van Istenre, és még inkább tudatában vannak annak, hogy tőle függnek. Nem véletlen mondta azt Jézus, hogy az egyik fontos ok, amiért eljött Messiásként, az, hogy jó hírt hirdessen a szegényeknek (Lk 4:18). Azok, akik követték Jézust, és abban reménykedtek, hogy Isten királyságának az áldásaiban részesülnek, főként szegény és egyszerű emberek voltak (1Ko 1:26–29; Jk 2:5). Máté beszámolója viszont egyértelművé teszi, hogy önmagában attól, hogy valaki szegény, még nem élvezi Isten tetszését. A hegyi beszédről szóló két beszámoló bevezetőjében található kijelentések tehát kiegészítik egymást.

megkapták már a teljes jutalmukat: A görög a·peʹkhó szó, melynek a jelentése ’teljesen megkap’, gyakran előfordult üzleti elismervényeken, abban az értelemben, hogy „teljesen kifizetve”. A képmutatók azért adtak, hogy lássák őket az emberek, az emberek pedig látták és dicsőítették őket a jótékony adományaikért. Ezáltal már megkapták mindazt a jutalmat, amire csak számíthattak. Így semmit sem várhattak Istentől.

megkaptátok már teljes vigaszotokat: A görög a·peʹkhó szó, melynek a jelentése ’teljesen megkap’, gyakran előfordult üzleti elismervényeken, abban az értelemben, hogy „teljesen kifizetve”. Jézus arról a jajról, vagyis fájdalomról, szomorúságról és keserű következményekről beszélt, melyeket a gazdagok tapasztalhatnak. Ez nem egyszerűen azért éri őket, mert kényelmes, jó életet élnek. Jézus inkább arra figyelmeztetett, hogy akiknek az anyagiak a legfontosabbak, azok talán elhanyagolják Isten szolgálatát, és ezáltal elszalasztják annak lehetőségét, hogy igazán boldogok legyenek. Az ilyen embereket „teljesen kifizetik”, azaz már most teljes mértékben részesülnek a nekik járó vigaszban, vagyis a jólétben. Ennél többet nem kapnak Istentől. (Lásd a Mt 6:2-höz tartozó magyarázó jegyzetet.)

szeressétek az ellenségeiteket: Jézus tanácsa összhangban van a Héber iratok szellemével (2Mó 23:4, 5; Jób 31:29; Pl 24:17, 18; 25:21).

szeressétek az ellenségeiteket: Lásd a Mt 5:44-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

kölcsönöztök: Mármint kamatmentesen. A törvény megtiltotta, hogy az izraeliták kamatra adjanak kölcsönt a szükségben levő társaiknak (2Mó 22:25), és arra ösztönözte őket, hogy nagylelkűen adjanak kölcsön a szegényeknek (5Mó 15:7, 8; Mt 25:27).

Mindig bocsássatok meg, és nektek is meg fognak bocsátani: Vagy: „Mindig adjatok felmentést, és titeket is fel fognak menteni.” A „megbocsát” igével fordított görög kifejezés szó szerint azt jelenti, hogy ’szabadon enged’; ’elküld’; ’elenged (például egy rabot)’. Ebben a szövegkörnyezetben, ahol mások megítéléséről és bírálatáról van szó, a felmentés és a megbocsátás gondolatát közvetíti, még akkor is, amikor a büntetés vagy a megtorlás indokoltnak tűnik.

Legyetek adakozók: Az itt használt görög ige alakja folyamatos cselekvésre utal.

öletekbe: A görög kifejezés szó szerinti jelentése ’kebletekbe (mellkasotokba)’, de ebben a szövegkörnyezetben valószínűleg arra a hajtásra vagy redőre utal, mely a bő felsőruhán keletkezik az öv felett. Némelyik kereskedő ebbe a hajtásba, vagyis a vásárló ölébe öntötte bele a megvásárolt árut.

szemléltetésekben: Vagy: „példázatokban”. A görög pa·ra·bo·léʹ szó, mely szó szerint azt jelenti, hogy ’egymás mellé állítás’, többek közt példázatokat, példabeszédeket vagy szemléltetéseket foglal magában. Jézus gyakran úgy magyarázott el valamit, hogy jelképesen egymás mellé állított két dolgot, vagyis összehasonlította őket (Mr 4:30). A szemléltetései rövid és általában kitalált elbeszélések voltak, melyekből egy erkölcsi tanulságot vagy Istennel kapcsolatos igazságot lehetett leszűrni.

szemléltetést: Vagy: „példázatot”. (Lásd a Mt 13:3-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

szálkát. . . gerendát: Jézus itt egy élénk hiperbolával írja le, milyen, amikor valaki kritikus. Az apró hibát egy kis szálkához hasonlítja. A görög karʹphosz szó nemcsak azt jelentheti, hogy ’szálka’, hanem egy kis darab fára is utalhat, ezért más Bibliák úgy adják vissza, hogy „faforgács”. A kritikus személy azt sugallja, hogy a testvére nem „lát” tisztán, például nem helyes az erkölcsi érzéke és az ítélőképessége. Azzal, hogy felajánlja neki, hogy kiveszi a szeméből a szálkát, büszkén arra céloz, hogy ő segíteni tud neki tisztábban látni, és jól ítélni meg a dolgokat. Jézus viszont azt mondja, hogy a kritikus személynek a „látását” és ítélőképességét jelképesen egy olyan „gerenda” vagy rönk torzítja el, amilyet a tetők alátámasztására használtak (Mt 7:4, 5). Egyesek szerint ez az erőteljes, sőt humoros ellentét jól tükrözi, hogy Jézus járatos volt az ácsmunkában.

szálkát. . . gerendát: Lásd a Mt 7:3-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

Képmutató: A görög hü·po·kri·tészʹ szó eredetileg görög (és később római) színpadi színészekre utalt, akik nagy maszkokat viseltek, hogy ne lehessen felismerni őket, illetve hogy felerősítsék a hangjukat. A kifejezést idővel metaforikus értelemben kezdték használni olyan személyre, aki megjátssza magát, hogy elrejtse a valódi énjét vagy indítékait. A Mt 6:5, 16-ban Jézus a zsidó vallásvezetőket nevezte úgy, hogy „képmutatók”. Itt (Lk 6:42) pedig olyan tanítványokat szólít meg vele, akik mások hibáira összpontosítanak, miközben a sajátjukat figyelmen kívül hagyják.

árvíz: A hirtelen téli viharok nem ritkák Izraelben, különösen tébet hónapban, mely december/januárnak felel meg. Gyakran nagy széllel, heves esőzésekkel és pusztító árral járnak. (Lásd a B15-ös függ.-et.)

Multimédia

A Galileai-tenger északi partja, északnyugat felé nézve
A Galileai-tenger északi partja, északnyugat felé nézve

1. Genezáret-síkság. Ez egy háromszög alakú, termékeny síkság volt, a területe kb. 5 × 2,5 km. Ezen a partszakaszon hívta meg Jézus a halászokat, Pétert, Andrást, Jakabot és Jánost, hogy csatlakozzanak hozzá a szolgálatban (Mt 4:18–22).

2. A hagyományok szerint itt mondta el Jézus a hegyi beszédet (Mt 5:1; Lk 6:17, 20).

3. Kapernaum. Jézus ebben a városban élt, és Kapernaumban vagy mellette találkozott Mátéval (Mt 4:13; 9:1, 9).

A ruha felső hajtása
A ruha felső hajtása

A bibliai időkben az izraeliták ruhája meglehetősen bő volt a mellkasnál. A ruhát úgy is viselhették, hogy egy hajtásnyi anyag rálógott az övre. Ez a hajtás voltaképpen egy nagy zsebként funkcionált, melybe gabonát, pénzt vagy bármi mást tehettek, de akár egy kisbabát vagy egy kisbárányt is cipelhettek benne (2Mó 4:6, 7; 4Mó 11:12; 2Ki 4:39; Jób 31:33; Ézs 40:11). A Lk 6:38-ban „öletek”-nek fordított görög kifejezés szó szerint azt jelenti, hogy „kebletek (melletek)”, de ebben a szövegkörnyezetben a ruha hajtására utal. Az „ölbe önteni” kifejezés pedig arra a szokásra utalhat, hogy az eladók a vásárlók bő felsőruhájának a hajtásába öntötték a vásárolt árukat.

Fügefa, szőlőtő és tövisbokor
Fügefa, szőlőtő és tövisbokor

Jézus minden bizonnyal jól átgondolta, hogy melyik növényeket említi meg a szemléltetéseiben. Sok szövegben például együtt van megemlítve a fügefa (1.) és a szőlőtő (2.), a Lk 13:6-ban pedig azt mutatják Jézus szavai, hogy gyakran ültettek szőlősbe fügefákat (2Ki 18:31; Jóe 2:22). „A saját szőlője és fügefája alatt ül” kifejezés azt jelenti, hogy valaki békében, biztonságban és jólétben él (Mi 4:4; 1Ki 4:25; Za 3:10). Ezzel szemben a tövisnek és a bogáncskórónak negatív jelentése van, ami abból is látható, hogy Jehova ezekre utalt, amikor Ádám bűne miatt megátkozta a földet (1Mó 3:17, 18). Pontosan nem lehet tudni, hogy Jézus milyen tövisbokorra gondolt a Mt 7:16-ban, de a képen (3.) egy olyan tövisbokor látható (Centaurea iberica), mely vadon nő Izraelben.