Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Miért szolgálod Istent?

Miért szolgálod Istent?

Miért szolgálod Istent?

Egy istenfélő király egyszer ezt a tanácsot adta a fiának: „ismerd meg a te atyád Istenét, és szolgálj néki tökéletes szívvel és jó kedvvel” (1Krónika 28:9). Nyilvánvaló, hogy Jehova azt szeretné, ha a szolgái hálás, értékeléssel teli szívvel szolgálnák őt.

JEHOVA TANÚI lévén szívesen elismerjük, hogy amikor először fejtették ki nekünk a Biblia ígéreteit, a szívünk túlcsordult a hálától. Mindennap valami újat tanultunk Isten szándékairól. Minél többet tudtunk meg Jehováról, annál erősebb lett bennünk a vágy, hogy szolgáljuk őt „tökéletes szívvel és jó kedvvel”.

Sokan, akik Jehova Tanúi lettek, egész életükön át határtalan örömmel szolgálják Jehovát. Vannak azonban olyan keresztények, akik jól indulnak, de idővel szem elől tévesztik azokat a késztető okokat, amelyek Isten szolgálatára ösztönöznek bennünket. Veled is ez történt? Ha igen, ne ess kétségbe! Visszanyerheted az örömödet. Hogyan?

Vedd számba az áldásokat, amelyekben részed van!

Először is elmélkedj azon, hogy milyen áldásokat kapsz Istentől nap mint nap. Gondolj Jehova jó adományaira: változatos teremtésművére — amely a társadalmi vagy anyagi helyzettől függetlenül mindenkinek elérhető —, arra, hogy a természet által gondoskodik táplálékról és innivalóról, hogy viszonylag egészséges vagy, ismered a bibliai igazságot, elsősorban pedig gondolj a Fiára mint ajándékra. Az ő halála egyengette az utat előtted, hogy tiszta lelkiismerettel szolgálhasd Istent (János 3:16; Jakab 1:17). Minél többet elmélkedsz Isten jóságán, annál jobban fogod értékelni őt. A szíved aztán arra indít majd, hogy hálából szolgáld őt mindazért, amit tett. Valószínűleg újra olyan érzéseid támadnak majd, mint a zsoltárírónak, aki így írt: „Sokat cselekedtél te, Uram Istenem, a te csodáiddal és terveiddel mi érettünk; semmi sem hasonlítható hozzád . . . többek, semhogy elszámlálhatnám” (Zsoltárok 40:6).

Ezeket a szavakat Dávid írta, akinek az élete egyáltalán nem volt felhőtlennek nevezhető. Fiatalkorában hosszú ideig menekült, mert a gonosz Saul király és a testőrei az életére törtek (1Sámuel 23:7, 8, 19–23). Dávidnak a saját gyengeségeivel is meg kellett küzdenie. Ezt elismerte a 40. zsoltárban: „bajok vettek engem körül, a melyeknek számuk sincsen; utolértek bűneim, a melyeket végig sem nézhetek; számosabbak a fejem hajszálainál” (Zsoltárok 40:13). Igen, Dávidnak voltak gondjai, de nem hagyta, hogy teljesen úrrá legyenek rajta. Arra összpontosított, hogy a nehézségei ellenére milyen módokon áldja őt meg Jehova, és rájött, hogy ezek az áldások jóval többet nyomnak a latban, mint a bajok.

Amikor úgy érzed, hogy összecsapnak a hullámok a fejed fölött a gondjaid vagy az alkalmatlanság érzése miatt, jó, ha megállsz egy kicsit, és Dávidhoz hasonlóan számba veszed az áldásokat, amelyekben részed van. Biztosan az ilyen áldásokért érzett hála indított arra, hogy átadd magad Jehovának; az ilyen gondolatok abban is segíthetnek, hogy újraéleszd az örömöt, amelyet elveszítettél, és hozzájárulnak, hogy értékeléssel teli szívből szolgáld Istent.

Segíthetnek a gyülekezeti összejövetelek

Azon kívül, hogy magunkban elmélkedünk Jehova jóságán, szükségünk van keresztény hittársaink társaságára is. Bátorító rendszeresen találkozni olyan férfiakkal, nőkkel és gyermekekkel, akik szeretik Istent, és elhatározták, hogy szolgálni fogják őt. Példájuk arra ösztönözhet, hogy teljes lelkünkből vegyünk részt Jehova szolgálatában. A Királyság-teremben való jelenlétünkkel mi is buzdíthatjuk őket.

El kell ismerni, hogy amikor egy nehéz, dolgos nap után hazaérünk, illetve amikor valamilyen nehézség vagy gyengeség miatt el vagyunk csüggedve, talán nem könnyű arra gondolni, hogy elmenjünk az összejövetelre a Királyság-terembe. Ilyenkor lehet, hogy szigorúan kell bánnunk magunkkal, úgymond ’meg kell öklöznünk testünket’, hogy engedelmeskedve a parancsnak, egybegyűljünk keresztény hittársainkkal (1Korintus 9:26, 27; Héberek 10:23–25).

Ha erre kell sort kerítenünk, vajon úgy következtessünk, hogy nem szeretjük igazán Jehovát? Egyáltalán ne gondoljuk így! Régen olyan érett keresztényeknek, akik vitathatatlanul szerették Istent, megfeszített erővel kellett küzdeniük, hogy Isten akaratát cselekedjék (Lukács 13:24). Pál apostol is ilyen keresztény volt. Nyíltan elárulta érzéseit: „tudom, hogy bennem, azaz a hústestemben, semmi jó nem lakik; mert az óhajtás képessége megvan nálam, de az a képesség, hogy véghezvigyem, ami kiváló, nincs meg. Mert a jót, melyet óhajtok, nem teszem, hanem a rosszat gyakorlom, melyet nem óhajtok” (Róma 7:18, 19). A korintusiaknak pedig ezt mondta: „Ha pedig hirdetem a jó hírt, az nem ok arra, hogy dicsekedjek, mert szükség nehezedik rám . . . Ha önként végzem ezt, jutalmam van, ha pedig akaratom ellenére teszem, akkor is sáfársággal vagyok megbízva” (1Korintus 9:16, 17).

Sokunkhoz hasonlóan Pálnak is voltak bűnös hajlamai, amelyek útjában álltak annak a vágyának, hogy azt tegye, ami helyes. De ő keményen harcolt ezek ellen a hajlamok ellen, és legtöbbször sikeres volt. Természetesen nem a saját erejéből volt képes erre. Ezt írta: „Mindenre megvan az erőm annak köszönhetően, aki erőt ad nekem” (Filippi 4:13). Ha segítséget kérsz Jehovától, akkor ő, aki erőt adott Pálnak, téged is megerősít, hogy azt tudd tenni, ami helyes (Filippi 4:6, 7). Vívj hát „kemény harcot a hitért”, és Jehova megáld majd (Júdás 3).

Nem kell egyedül vívnod ezt a harcot. Jehova Tanúi gyülekezeteiben az érett keresztény vének, akik maguk is kitartanak ’a hitért vívott harcban’, készek segíteni neked. Ha segítségért fordulsz egy vénhez, ő igyekezni fog ’vigasztalóan beszélni’ hozzád (1Tesszalonika 5:14). A célja az lesz, hogy olyan legyen, „mint a rejtek szél ellen, mint oltalom zivatar ellen” (Ézsaiás 32:2).

„Isten szeretet”, és azt szeretné, ha a szolgái szeretetből szolgálnák őt (1János 4:8). Ha újra kell élesztened az Isten iránti szeretetedet, tedd meg a megfelelő lépéseket a fentiekben leírtak szerint. Boldog leszel, hogy megtetted.