Lukács 13:1–35

13  Akkoriban jelen voltak némelyek, akik beszámoltak neki azokról a galileaiakról, akik éppen áldozatokat mutattak be, amikor Pilátus megölette őket.  Ezt felelte nekik: „Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak minden más galileainál, mert ezeket elszenvedték?  Semmiképpen – mondom nektek –, de ha nem bánjátok meg bűneiteket, mindannyian ugyanúgy meghaltok.+  Vagy az a 18, akire rádőlt a torony Siloámban, és megölte őket, azt hiszitek, hogy nagyobb bűnt követett el minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik?  Semmiképpen – mondom nektek –, de ha nem bánjátok meg bűneiteket, mindannyian meghaltok, akárcsak ők.”  Aztán még elmondta ezt a szemléltetést: „Egy embernek volt egy fügefája a szőlőjébe ültetve, és kiment, hogy gyümölcsöt keressen rajta, de nem talált.+  Akkor ezt mondta a vincellérnek: »Már három éve, hogy idejárok, és gyümölcsöt keresek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért is foglalja a földet fölöslegesen?«+  Az ezt felelte neki: »Uram, hagyd meg még egy évig. Körülásom és megtrágyázom,  és ha terem gyümölcsöt a jövőben, akkor jó, ha meg nem, akkor majd kivágod.«”+ 10  Történt pedig, hogy tanított az egyik zsinagógában sabbaton. 11  És volt ott egy asszony, aki egy gonosz szellem miatt 18 éve beteg volt. Össze volt görnyedve, és egyáltalán nem bírt fölegyenesedni. 12  Amikor Jézus meglátta őt, így szólt hozzá: „Asszony, megszabadultál a betegségedtől.”+ 13  És rátette a kezét, az pedig nyomban fölegyenesedett, és dicsőíteni kezdte Istent. 14  Erre a zsinagóga vezetője, mivel fel volt háborodva, hogy Jézus sabbaton gyógyított, ezt mondta a sokaságnak: „Hat nap van, amelyen munkát kell végezni;+ azokon gyertek hát, és azokon gyógyíttassátok magatokat, ne pedig sabbatnapon.”+ 15  Az Úr azonban válaszolt neki: „Képmutatók,+ hát nem oldja el sabbaton mindegyikőtök a bikáját vagy a szamarát az istállóállástól, és nem vezeti el, hogy megitassa?+ 16  Nem kellene akkor ezt az asszonyt, aki Ábrahám lánya, és akit Sátán 18 éve megkötözve tartott, megszabadítani ettől a bilincstől sabbatnapon?” 17  Mikor pedig ezeket mondta, mindenki, aki ellenszegült neki, elszégyellte magát; de az egész sokaság ujjongani kezdett mindazon dicsőséges dolgok miatt, amelyeket tett.+ 18  Ezért ezt mondta még: „Mihez hasonló Isten királysága? Mihez hasonlítsam? 19  Hasonlít a mustármaghoz, melyet fogott egy ember, és elvetett a kertjében, az pedig nőtt, és fa lett belőle, és az ég madarai fészket raktak az ágain.”+ 20  És ismét szólt: „Mihez hasonlítsam Isten királyságát? 21  Hasonlít a kovászhoz, amelyet fogott egy asszony, összekevert három nagy mérték liszttel, és aztán az egész tészta megkelt.”+ 22  Jézus városról városra és faluról falura járt, tanított, és folytatta útját Jeruzsálembe.+ 23  Valaki pedig így szólt hozzá: „Uram, kevesen vannak-e, akik megmenekülnek?” Ő ezt mondta nekik: 24  „Megfeszített erővel küzdjetek, hogy bejussatok a szűk ajtón,+ mert – mondom nektek – sokan igyekeznek majd bejutni, de nem tudnak. 25  Amikor a házigazda felkel, és bezárja az ajtót, ti kívül fogtok állni, és zörgettek az ajtón, ezt mondva: »Uram, nyisd ki nekünk!«+ De ő ezt válaszolja majd nektek: »Nem tudom, honnan valók vagytok.«+ 26  Akkor majd ezt kezditek neki mondani: »Veled ettünk és ittunk, és a főutcáinkon tanítottál.«+ 27  Ő azonban így szól majd hozzátok: »Nem tudom, honnan valók vagytok. Távozzatok tőlem mind, akik igazságtalanságot műveltek!« 28  Sírtok majd, és csikorgatjátok a fogatokat, amikor látjátok, hogy Ábrahám, Izsák, Jákob és az összes próféta Isten királyságában van, ti viszont kívül vagytok.+ 29  Azonkívül jönnek majd keletről és nyugatról, északról és délről, és asztalhoz telepednek Isten királyságában. 30  Vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek.+ 31  Ugyanabban az órában odajött néhány farizeus, és ezt mondta neki: „Menj ki, távozz innen, mert Heródes meg akar ölni!” 32  Ő pedig így szólt hozzájuk: „Menjetek, és mondjátok meg annak a rókának: »Ma és holnap démonokat űzök ki, és embereket gyógyítok, a harmadik napon pedig készen leszek.« 33  Bármi történjék is, ma és holnap, majd az azt követő napon folytatnom kell a munkámat, mert az nem lehet, hogy egy prófétát Jeruzsálemen kívül öljenek meg.+ 34  Jeruzsálem, Jeruzsálem! Megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akiket hozzád küldtek!+ Milyen gyakran akartam egybegyűjteni a gyermekeidet, ahogyan a tyúk a szárnya alá gyűjti a csibéit! De ti nem akartátok.+ 35  Isten ezért elhagyja a házatokat.+ Mondom nektek, hogy semmiképpen nem fogtok látni engem, míg azt nem mondjátok: »Áldott, aki Jehova nevében jön!«+

Lábjegyzetek

Jegyzetek

akire rádőlt a torony Siloámban: Jézus itt egy nem sokkal korábban történt tragédiára hivatkozik, vagy legalábbis egy olyan esetre, amely még élénken élt az emberek emlékezetében. A Siloámban levő torony minden bizonnyal közel volt Siloám tavához, mely Jeruzsálem délkeleti részén feküdt. (Lásd a B12-es függ.-ben a „Jeruzsálem és környéke” című térképet.)

egy fügefája a szőlőjébe ültetve: Szokás volt, hogy a szőlőkbe füge- és olajfákat is ültettek. Így ha egy évben nem volt olyan jó a szőlőtermés, a földtulajdonosoknak akkor is lett valamennyi bevételük a fügéből és az olívabogyóból.

három éve: A dugványról szaporított új fák általában két-három éven belül már teremtek egy kevés fügét. Amikor Jézus elmondta ezt a szemléltetést, már úgy három éve végezte a szolgálatát, ami nyilvánvalóan párhuzamba állítható a szemléltetésben említett három évvel. Jézus mintegy három éve azon fáradozott, hogy megerősítse a zsidók hitét. Ám viszonylag kevesen voltak azok, akik a tanítványai lettek, és akiket a munkája gyümölcsének lehetett tekinteni. Most, a szolgálata negyedik évében, fokozza az erőfeszítéseit. Az, hogy Júdeában és Pereában prédikál és tanít, olyan, mintha körülásná és megtrágyázná a jelképes fügefát, vagyis a zsidó nemzetet. Azonban csak kevés zsidó reagált kedvezően az erőfeszítéseire, így a nemzetre mint egészre pusztulás várt.

aki egy gonosz szellem miatt. . . beteg volt: Vagy: „akiben. . . gyengeség szelleme volt”. Ez nyilvánvalóan egy démonra utal, aki legyengítette ezt az asszonyt. A Lk 13:16-ban Jézus úgy beszélt az asszonyról, mint akit Sátán „megkötözve” tart.

mustármaghoz: Többféle vadon növő mustár van Izrael területén, de a fekete mustár (Brassica nigra) az, amelyet általában termesztenek. Ebből a viszonylag kis magból, mely 1-1,6 mm átmérőjű és 1 mg súlyú, faszerű növény lesz. A mustár némelyik fajtája elérheti akár a 4,5 m-es magasságot is. A mustármagot – mely a Mt 13:32 és a Mr 4:31 szerint „a legapróbb minden mag közül” – az ókori zsidó írásokban annak érzékeltetésére használták, hogy valami nagyon-nagyon kicsi. Bár ma kisebb magok is ismertek, minden bizonnyal ez volt a legkisebb mag, melyet Jézus idejében a galileai földművesek begyűjtöttek és elvetettek.

nagy mérték: Az itt használt görög szó (szaʹton) a „szeá”-nak fordított héber kifejezés megfelelője. Egy szea 7,33 l. (Lásd az 1Mó 18:6-ot és a lábj.-ét; továbbá a Szójegyzékben a „Szea” címszót és a B14-es függ.-et.)

kevesen vannak-e, akik megmenekülnek?: Az ókorban az volt az egyik legvitatottabb téma a zsidó vallásvezetők körében, hogy végül hányan fognak megmenekülni. Később még olyan misztikus szekták is létrejöttek, melyek úgy próbálták meghatározni a pontos számot, hogy a különféle szent iratok egy-egy betűjéhez hozzárendeltek egy-egy számot. Noha az Isten ítéletére vonatkozó kérdés tág és spekulatív volt, Jézus a válaszában rávilágított, hogy mi a felelőssége mindenkinek.

Megfeszített erővel küzdjetek: Vagy: „folyamatosan igyekezzetek”. Jézus tanácsa kiemeli, hogy teljes lélekkel azon kell lennünk, hogy bejussunk a szűk ajtón. Különböző forrásművek a szövegkörnyezet alapján a következő fordítást javasolják: „adjatok bele mindent”; „tegyetek meg minden tőletek telhetőt”. A görög a·gó·niʹzo·mai ige kapcsolatban van az a·gónʹ főnévvel, mellyel gyakran az atlétikai versenyekre utaltak. A Héb 12:1-ben ezt a főnevet a keresztények életért folytatott jelképes versenyére használják. Tágabb értelemben is előfordul, és azt jelenti, hogy „küzdelem” (Flp 1:30; Kol 2:1) vagy „harc” (1Ti 6:12; 2Ti 4:7). A Lk 13:24-ben használt görög ige különböző formáit így is vissza lehet adni: „versenyen vesz részt” (1Ko 9:25), „küzd” (Kol 1:29; 1Ti 4:10), „buzgón” végez valamit (Kol 4:12), és „harcol” (1Ti 6:12). Mivel ez a kifejezés összefüggésbe hozható az atlétikai játékokon megszokott küzdelemmel, néhányak szerint Jézus olyanfajta erőfeszítésre buzdított, mint amikor egy atléta minden erejével küzd a díjért, szinte minden idegszálát megfeszítve.

főutcáinkon: Vagy: „széles utcáinkon”. Az itt használt görög kifejezés egy városnak a főutcáira utal, melyek a központi helyeken kiszélesedtek, és így közterekként szolgáltak. Az ilyen főutcák teljesen másmilyenek voltak, mint az I. századi városokban és falvakban levő tipikus, keskeny és kanyargós mellékutcák.

csikorgatjátok a fogatokat: Vagy: „vicsorgatjátok (összeszorítjátok) a fogatokat”. Ez a kifejezés utalhat gyötrelemre, kétségbeesésre és dühre, melyek keserű szavakkal és erőszakos tettekkel is párosulhatnak.

keletről és nyugatról, északról és délről: Azzal, hogy Jézus felsorolja a négy égtájat, az egész földre utal. Más szavakkal, ez a megtiszteltetés bármely nemzetből való ember számára elérhető lesz.

asztalhoz telepednek: Lásd a Mt 8:11-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

asztalhoz telepednek: Vagy: „étkeznek”. A bibliai időkben az asztal köré gyakran heverőket tettek a lakomák és a nagy étkezések alkalmával. A résztvevők a heverőre telepedtek fejükkel az asztal felé, a bal kezükkel pedig gyakran egy párnán könyököltek. Általában a jobb kezükkel ettek. Közeli kapcsolatot feltételezett az, ha valaki asztalhoz telepedett másokkal. Akkoriban a zsidók rendes körülmények között soha nem telepedtek volna asztalhoz nem zsidókkal.

Heródes: Vagyis Heródes Antipasz, Nagy Heródes fia. (Lásd a Szójegyzéket.)

annak a rókának: Ez az állat jól ismert a ravaszságáról, és Jézus talán erre a tulajdonságra gondolt, amikor Heródest rókának nevezte. Egyes tudósok szerint Jézus a ravaszságot, gyengeséget és jelentéktelenséget érthette ez alatt. A zsidó irodalomban a róka egy viszonylag gyenge (vesd össze: Ne 4:3), de alattomos és haszonleső ember jelképe volt, ellentétben az erős oroszlánnal, mely egy nagy hatalmú és magabiztos uralkodót jelképezett. (Vesd össze: Pl 28:1; Jr 50:17; Ez 32:2.) Ha ez a nézet helytálló, akkor az azt jelenti, hogy Jézus Heródest egy alattomos, öntelt uralkodónak nevezte, aki jelentéktelen Isten szemében. Jézus valószínűleg átvonult a Heródes fennhatósága alá tartozó Pereán Jeruzsálem felé menet, amikor a farizeusok azt mondták neki, hogy Heródes meg akarja öletni. Előfordulhat, hogy Heródes volt a forrása ennek a híresztelésnek, ravaszul azt remélve, hogy Jézus majd félelmében elmenekül a területről. Úgy tűnik, Heródest felzaklatta Jézus és a szolgálata. Mivel korábban a felesége már rávette arra, hogy kivégeztesse Keresztelő Jánost, talán nem akarta Isten egy másik prófétáját is megöletni (Mt 14:1, 2; Mr 6:16).

Ma és holnap. . . a harmadik napon pedig készen leszek: Jézusnak ezt a kijelentését nem kell szó szerint érteni. Egyszerűen arra akart utalni, hogy kevés idő maradt hátra addig, amíg elmegy Jeruzsálembe, ahol majd meghal. A szavai azt is jelezhették, hogy a messiási szolgálatának ideje meg van határozva, és egyetlen világi uralkodó politikai céljai sem rövidíthetik meg, módosíthatják vagy befolyásolhatják.

az nem lehet: Vagy: „elképzelhetetlen”. Igaz, egyetlen bibliai prófécia sem állította, hogy a Messiás Jeruzsálemben fog meghalni, de a Dá 9:24–26-ból lehet rá következtetni. Továbbá logikus volt arra számítani, hogy ha a zsidók megölnek egy prófétát, főleg ha a Messiást, arra ebben a városban fog sor kerülni. Jeruzsálemben volt a 71 tagú szanhedrinnek, vagyis a legfelsőbb bíróságnak a székhelye, ezért itt foglalkoztak annak az ügyével, akit az a vád ért, hogy hamis próféta. Jézus talán arra is gondolt, hogy Jeruzsálemben mutatták be a rendszeres áldozatokat Istennek, és a pászkabárányt is ott vágták le. Végül Jézus szavai beteljesedtek. Jeruzsálemben a szanhedrin elé hurcolták, és elítélték. És ott is halt meg mint jelképes pászkabárány, közvetlenül a városfalakon kívül (1Ko 5:7).

Jeruzsálem, Jeruzsálem:Mt 23:37 szerint Jézus egy nagyon hasonló kijelentést tett Jeruzsálemben földi szolgálatának az utolsó hetében, niszán 11-én. Ez azonban egy korábbi alkalommal hangzott el, amikor Pereában volt. (Lásd az A7-es függ.-et.)

a házatokat: Vagyis a templomot.

Jehova: Ez az idézet a Zs 118:26-ból származik, melynek eredeti héber szövege tartalmazza az Isten nevét jelölő négy héber mássalhangzót (átírása: JHVH). (Lásd a C függ.-et.)

Multimédia

Heródes Antipasz által készített érme
Heródes Antipasz által készített érme

Ezeken a fotókon egy rézötvözetből készült érme két oldala látható. Az érmét akkoriban verték, amikor Jézus a szolgálatát végezte. Heródes Antipasz megbízásából készült ez az érme, aki Galilea és Perea tetrarchája, vagyis területi uralkodója volt. Jézus valószínűleg átvonult a Heródes fennhatósága alá tartozó Pereán, amikor Jeruzsálem felé tartott, és a farizeusok azt mondták neki, hogy Heródes meg akarja öletni. Jézus a válaszában „annak a rókának” nevezte Heródest. (Lásd a Lk 13:32-höz tartozó magyarázó jegyzetet.) Mivel Heródesnek a legtöbb alattvalója zsidó volt, az érméin olyan ábrázolások voltak, mint például pálmaág (1.) és koszorú (2.), amelyekkel nem sértette meg a zsidókat.

Egy tyúk összegyűjti a csibéit
Egy tyúk összegyűjti a csibéit

Jézus egy megható szóképet használt, amikor a Jeruzsálemben levő emberek iránti aggodalmát ahhoz hasonlította, mint ahogy egy tyúk védelmet nyújt a csibéinek a szárnya alatt. Ez a szemléltetés, illetve az, amelyikben Jézus megemlít egy fiút, aki tojást kér az apjától (Lk 11:11, 12), arra utal, hogy a háziasított tyúk elterjedt volt az első századi Izraelben. A Mt 23:37-ben és a Lk 13:34-ben használt görög szó (orʹnisz) bármilyen madarat jelölhet, legyen szó akár háziasítottról, akár nem háziasítottról. Ebben a szövegkörnyezetben minden bizonnyal egy tyúkra utal, a legelterjedtebb és leghasznosabb házi szárnyasra.