Mi lesz az orvosi hivatás jövője?

AMIKOR az orvosok jövője kerül szóba, gyakran a technikai fejlődésre terelődik a figyelem, és felvetődik a kérdés, hogy vajon az új dolgok mentesítik-e az orvosokat a rutinfeladatok alól, lehetővé téve, hogy több időt fordítsanak magukra a betegekre. Az orvosok jövője természetesen szoros összefüggésben van egy nagyobb horderejű kérdéssel, vagyis hogy mit tartogat a jövő az emberiség számára. Két bibliai könyv, mely betekintést enged a jövőbe ebből a szempontból, ismerteti Jézus és az apostolai történetét is. Mindkét könyvet egy orvos írta.

Miért különösen érdekes egy orvos szemszögéből vizsgálni az eseményeket? Milyen kapcsolatban vannak ezek a beszámolók az orvosok és a betegek jövőjével? Miért tekint néhány orvos várakozással arra az időre, amikor a hivatására már nem lesz szükség?

Sok orvos jó megfigyelő. ’A szeretett orvosnak’ nevezett Lukács írta ezt a két bibliai könyvet, és részletekbe menően megismertet minket olyan betegekkel, akiket Jézus, illetve az apostolai gyógyítottak meg (Kolosszé 4:14). Ezzel segít nekünk válaszolni a következő kérdésekre: Csakugyan megtörténtek a gyógyítások? És ha igen, mit jelent ez korunk orvosainak és betegeinek?

Orvosi oldalról ellenőrizve

Lukács szemtanúkkal beszélgetett, és így lehetősége nyílt arra, hogy megbizonyosodjon, valóban csoda volt-e a gyógyulások hátterében. Ezenkívül sokat utazott Pál apostollal. Lukács nyilvánvalóan több ízben jelen volt, amikor Pál meggyógyított valakit. Miközben elemezzük két ilyen gyógyításról szóló beszámolóját, figyeljük meg, milyen részletesek ezek a leírások.

Lukács megadja, hogy egy bizonyos esemény melyik napon, mikor és hol történik: a hét első  napján, éjfélkor a keresztények egy csoportja Troászban, a római Ázsia tartományban, egy épület második emeletén tartózkodott (Cselekedetek 20:4–8). És íme a részletek: „Egy Eutikusz nevű ifjú . . . mély álomba merült, mialatt Pál tovább beszélt, és mivel elnyomta az álom, leesett a második emeletről, és holtan emelték fel.” Ekkor Isten erejével Pál meggyógyította a fiatalember sérüléseit, és visszahozta őt az életbe. Az étkezés után „a fiút . . . élve vitték el, és mérhetetlenül megvigasztalódtak” (Cselekedetek 20:9–12).

Lukács elmondja, hogy Pállal volt Máltán is. ’A sziget főembere’, Publiusz vendégszeretően fogadta őket. Pál itt végrehajtott egy újabb csodát, méghozzá egy olyan férfin, akinek a betegsége a mai antibiotikumok nélkül valószínűleg halálos lett volna. Lukács beszámolója így szól: „Publiusz apja láztól és vérhastól gyötörve feküdt, és Pál bement hozzá, és imádkozott, rátette a kezét, és meggyógyította. Miután ez megtörtént, a szigeten a többiek is, akik betegségekben szenvedtek, kezdtek odamenni hozzá, és meggyógyultak” (Cselekedetek 28:7–9).

Mi győzte meg ezt az orvost?

Lukács akkor írta le a Cselekedetek könyvének előbb említett beszámolóit, amikor az olvasói még  ellenőrizhették a tényeket, mivel beszélhettek az érintettekkel. A nevét viselő bibliai könyv tartalmát illetően Lukács ezt írta: „mindennek pontosan utánajártam az elejétől kezdve . . . , hogy pontosan megtudd, mennyire bizonyosak azok a dolgok” (Lukács 1:3, 4). Amit ez az orvos látott, és aminek utánajárt, az meggyőzte őt Jézus tanításainak az igaz voltáról. A csoda útján történő gyógyítások részét alkották ezeknek a tanításoknak, és megalapozzák a hitet azokban a bibliai próféciákban, hogy Isten végül megszünteti a betegségeket (Ézsaiás 35:5, 6). Orvosként, szembesülve a szenvedéssel, Lukács bizonyára fölöttébb szívet melengetőnek érezte a gondolatot, hogy eljön majd az az idő, amikor a hivatására nem lesz többé szükség. Vonzó ez a kilátás?

Figyelemre méltó módon ezt tartogatja a jövő az Istent szerető embereknek, bárhol éljenek is a földön. A Biblia megígéri, hogy Isten Királyságának az uralma alatt „egyetlen lakos sem mondja majd: »Beteg vagyok«” (Ézsaiás 33:24). Korunk sok orvosa vonta le azt a következtetést, hogy a Biblia ígéretei logikus alapokon nyugszanak.

„Nagyon tetszett”

„A többséghez hasonlóan én is azért lettem orvos, mert segíteni akartam a betegségben szenvedőkön — mondja dr. Jon Schiller, egy észak-amerikai családorvos. — Nagyon tetszett az a reménység, hogy egy olyan világ jön el, ahol nem lesz betegség. Elkezdtem járni Jehova Tanúi összejöveteleire. Előtte az egyetemen tanulmányoztam a nyugati civilizációkat, és megtudtam, hogy sok baj gyökerét a vallásokban kell  keresni, és az az érzésem támadt, hogy képmutatóan használják a Bibliát is. Azon tűnődtem, hogy igazából mit mond a Biblia.

Jehova Tanúi Királyság-termében kezdetben az volt rám legnagyobb hatással, hogy mennyire barátságosak a jelenlevők. Jólesően mások voltak, mint sok ismerősöm. Egy Tanú odajött hozzám, és felajánlotta, hogy felkeres egy bibliai beszélgetésre. Lenyűgözött, hogy bármit kérdeztem, ő a Bibliából mutatta meg a választ.

Ahogy korosodom, egyre inkább értékelem, hogy Jehova Tanúja vagyok. Az ember fiatal orvosként arra számít, hogy véghez tud vinni valami érdemlegeset. De gyakorta találkozom kiábrándult emberekkel, akik úgy érzik, hogy semmi lényegbevágót nem hajtottak végre. Az az egyik legcsodálatosabb oldala annak, hogy Jehova Tanúja lettem, hogy van reménységem a jövőre, és van célom az életben. Legyünk akár orvosok, autószerelők vagy portások, tudjuk, hogy az Istennek végzett szolgálatunknak haszna van: amit teszünk, Jehováért tesszük, s ez megelégedést nyújt.”

„A bibliai alapelvek alkalmazásával jobb lett a családunk”

Dr. Krister Renvall, egy finn orvos szeret gyermekekkel beszélgetni. „Egyszer egy 12 éves kislánnyal találkoztam — mondja —, akinek rosszindulatú daganata volt. Odaadta nekem az Igazi béke és biztonság — honnan várható? * című könyvet. Meghatott az, ahogyan halálos betegen a hitéről beszélt, de nem volt időm rá, hogy elolvassam a könyvet. Valójában annyira lekötött akkoriban a kórházi munkám Helsinkiben, hogy annak már a családom is kárát látta.

Később azonban a feleségem levette a polcról a könyvet, és elkezdte olvasni. Rögtön biztos volt benne, hogy amit olvas, az az igazság. Jehova egyik Tanúja felkereste őt, és elkezdte vele tanulmányozni a Bibliát. Eleinte a feleségem nem merte elmondani, hogy mit csinál. De amikor előrukkolt vele, ezt mondtam: »Minden hasznos, ami a családunk javára válik.« Én is kezdtem részt venni a tanulmányozáson. A bibliai alapelvek alkalmazásával jobb lett a családunk, és megváltozott az életszemléletünk. Örömmel értesültem arról a reménységről, hogy lesz majd egy betegségek nélküli világ. Természetesnek gondoltam, hogy Istennek ez a célja az emberiséggel. Nemsokára a feleségemmel együtt megkeresztelkedtünk, és végül a gyermekeink is megtették ezt a lépést. Az a kislány, akivel először beszéltem, meghalt, de az biztos, hogy a hite tovább él.”

Gyorsan változó világunkban az élet egyre stresszesebb az orvosok számára, ezért igazán dicséretreméltók azok az áldozatok, melyeket a betegek megsegítése érdekében hoznak. Ám hamarosan bekövetkezik az emberiséget érintő legnagyobb változás. Manapság sok orvos tekint előre bizalommal az Isten Szavában megígért jövőre, egy betegségektől mentes világra (Jelenések 21:1–4). Ez egy olyan téma, amelynek érdemes személyesen utánajárni.

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész/képek a 10–11. oldalon]

„RÁJÖTTEM, HOGY AZ ÉLETNEK VAN CÉLJA”

„Miközben fogyatékos, iskoláskorú gyermekekkel foglalkoztam, felfigyeltem rá, hogy a Jehova Tanúi szülők kirínak a többi szülő közül. Úgy tűnt, jobban boldogulnak fogyatékos gyermekeikkel, mint az ugyanolyan helyzetben lévő többi szülő. Azt is észrevettem, hogy műveltebbek, mint amit a szakmájuk alapján várni lehetett. Csodáltam a hitüket. Az én hitemet szinte teljesen lerombolták azok a tanárok, akik az evolúció elméletének voltak a hívei. Mindamellett az orvosi tanulmányaim csodálatot ébresztettek bennem az élet iránt.

Ugyanakkor kezdtem ráébredni, hogy nem tudom, miként kell felnevelnem a gyermekeimet. Mit tiltsak nekik? Mire ösztönözzem őket? Milyen életcélt tűzzek ki eléjük? Az én életem értelmetlenné vált. Még imádkoztam is segítségért.

Akkoriban felkerestek Jehova Tanúi, és kaptam tőlük egy folyóiratot, mely arról szólt, hogy miként lehet szeretettel helyreigazítani és megfeddni a gyermekeket. Igazán hasznosnak találtam a kifejtett bibliai alapelveket, ezért elfogadtam a bibliatanulmányozást. Amikor megtudtam, hogy miért hozta létre Jehova az életet, és hogy miért halt meg Jézus, rájöttem, hogy az életnek van célja (János 3:16; Róma 5:12, 18, 19). Az evolúció tana összezavarta a gondolkodásomat. Mennyire megkönnyebbültem, amikor megtudtam, hogy a betegség és a halál nem szerepelt Isten eredeti szándékában! Mind a mai napig igazi megelégedettséget találok abban, hogy őszinte embereket arra tanítok, hogy Isten miként fogja a közeljövőben megszüntetni az összes betegséget.”

[Képek]

Helena Bouwhuis iskoláskorú gyermekek gyógyításával foglalkozott Hollandiában

[Képek a 9. oldalon]

Lukács, az orvos és bibliaíró, Pál útitársa volt, amikor az apostol meggyógyította Publiusz apját, és feltámasztotta Eutikuszt

[Képek a 10. oldalon]

Dr. Jon Schiller, Egyesült Államok

[Képek a 10. oldalon]

Dr. Krister Renvall, Finnország