Lukács 1:1–80

1  Már sokan vállalkoztak arra, hogy beszámolót állítsanak össze azokról a tényekről, amelyek teljesen hitelesek számunkra,+  úgy, ahogy ezeket továbbadták nekünk azok, akik kezdettől fogva szemtanúk+ és az üzenet szolgái voltak.+  Ezért én is eltökéltem – mivel mindennek pontosan utánajártam az elejétől kezdve –, hogy leírom neked a történteket logikus sorrendben,+ igen nagyra becsült Teofilusz,+  hogy pontosan megtudd, mennyire biztosak azok a dolgok, amelyeket szóban tanítottak neked.+  Heródesnek, Júdea királyának napjaiban+ volt egy Zakariás nevű pap Abija+ osztályából. A felesége Áron lányai közül való volt, és Erzsébetnek hívták.  Mindketten igazságosak voltak Isten előtt, és feddhetetlenül jártak Jehova minden parancsolatával és törvényes követelményével összhangban.  Gyermekük azonban nem volt, mert Erzsébet meddő volt, és mind a ketten idősek voltak.+  Egyszer, amikor Zakariás papként szolgált osztályának+ beosztása szerint Isten előtt,  a papi tisztség bevett gyakorlata* szerint rákerült a sor, hogy Jehova szentélyébe lépve füstölőszert ajánljon fel.+ 10  Az egész sokaság pedig kívül imádkozott a füstölőszer felajánlásának órájában. 11  Ekkor megjelent neki Jehova angyala, a füstölőoltár jobb oldalánál állva. 12  Zakariás pedig ennek láttán nyugtalanná vált, és félelem fogta el. 13  Az angyal azonban így szólt hozzá: „Ne félj, Zakariás, mert könyörgésed kedvező meghallgatásra talált, és Erzsébet, a feleséged fiút szül neked, akit nevezz Jánosnak.+ 14  Örülni fogsz, és nagyon boldog leszel, és sokan örömmel fogadják majd a születését,+ 15  mert nagy lesz ő Jehova szemében.+ Bort vagy bármilyen alkoholt pedig egyáltalán nem szabad innia.+ Már a születése előtt* áthatja őt a szent szellem,+ 16  és az izraeliták közül sokakat visszafordít Istenükhöz, Jehovához.+ 17  Azonkívül előtte fog járni Illés szellemével és erejével,+ hogy visszafordítsa az apák szívét a gyermekekhez,+ és segítsen az engedetleneknek bölcsen cselekedni, és azt tenni, ami helyes, hogy felkészített népet állítson Jehova elé+.” 18  Zakariás pedig ezt mondta az angyalnak: „Hogyan lehetnék biztos ebben? Hiszen öreg vagyok, és a feleségem is idős már.”+ 19  Az angyal így felelt neki: „Én Gábriel+ vagyok, aki ott állok Isten előtt,+ és azért küldtek, hogy beszéljek veled, és elmondjam neked ezt a jó hírt. 20  De mivel nem hittél a szavaimnak, amelyek beteljesednek a meghatározott időben, megnémulsz,+ és nem fogsz tudni beszélni addig a napig, amíg ezek meg nem lesznek.” 21  A nép eközben egyre csak várta Zakariást, és csodálkoztak azon, hogy olyan sokáig van a szentélyben. 22  Amikor kijött, nem tudott velük beszélni, és rájöttek, hogy természetfölötti látomást látott az imént a szentélyben. Ő pedig jeleket mutogatott nekik, de néma maradt. 23  Amikor aztán leteltek szent szolgálatának napjai, hazament. 24  Néhány nappal később a felesége, Erzsébet teherbe esett. Öt hónapig visszavonultan élt, és ezt mondta: 25  „Ezt tette értem Jehova ezekben a napokban. Felém fordította figyelmét, hogy elvegye gyalázatomat az emberek között.”+ 26  Amikor Erzsébet a hatodik hónapban volt, Isten elküldte Gábriel angyalt+ egy Názáret nevű galileai városba 27  egy szűzhöz+, aki egy József nevű férfinak, Dávid leszármazottjának a jegyese volt. A szüzet pedig Máriának hívták.+ 28  És az angyal, amikor odament hozzá, így szólt: „Légy üdvözölve, te nagy kegyben részesített asszony! Jehova veled van.” 29  Ő azonban rendkívül összezavarodott ennek hallatán, és azon töprengett, hogy miféle üdvözlés lehet ez. 30  Ezért az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Mária, mert kegyet találtál Isten előtt. 31  Teherbe esel,* és fiút szülsz,+ akit nevezz Jézusnak.+ 32  Ő nagy lesz,+ és a legfelségesebb Isten Fiának fogják hívni,+ és Jehova Isten neki adja ősapjának, Dávidnak a trónját,+ 33  és királyként fog uralkodni Jákob leszármazottai fölött örökké, és királyságának nem lesz vége.”+ 34  Mária azonban ezt mondta az angyalnak: „Hogyan lesz ez, hiszen nekem nincs nemi kapcsolatom férfival.”+ 35  Válaszul az angyal ezt mondta neki: „Szent szellem száll rád,+ és a legfelségesebb Isten ereje árnyékol be téged. Ezért fogják a születendőt szentnek+ hívni, Isten Fiának.+ 36  Erzsébet, a rokonod – noha idős, és az emberek azt mondták róla, hogy meddő – most hat hónapos terhes, 37  mert Istennek egy kijelentése sem marad beteljesületlenül.”+ 38  Mária erre ezt mondta: „Jehova rabszolgalánya vagyok. Történjen velem a kijelentésed szerint!” Ekkor eltávozott tőle az angyal. 39  Útra kelt Mária azokban a napokban, és sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába. 40  Amikor belépett Zakariás otthonába, üdvözölte Erzsébetet. 41  Amint Erzsébet meghallotta Mária üdvözlését, a magzat megmozdult a méhében, Erzsébetet pedig áthatotta a szent szellem, 42  és felkiáltott: „Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! 43  Hát hogy lehet az, hogy enyém e kiváltság, hogy az én Uram anyja jön énhozzám? 44  Mert ahogy meghallottam üdvözlésedet, örömében megmozdult a magzat a méhemben. 45  Boldog az az asszony, aki hitt, mert minden beteljesedik majd, amit Jehova mondott neki.” 46  Mária pedig így szólt: „Magasztalja a lelkem Jehovát,+ 47  és nem tudom megállni, hogy ne ujjongjak Istennek, az én megmentőmnek,+ 48  mert letekintett rabszolgalányának alacsony sorára.+ Mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék,+ 49  mert nagy dolgokat tett értem a hatalmas Isten, és szent az ő neve,+ 50  és irgalma nemzedékről nemzedékre azokon nyugszik, akik mélységesen tisztelik* őt.+ 51  Hatalmas dolgokat vitt véghez karjával,+ szétszórta azokat, akik gőgösek*.+ 52  Hatalmasokat taszított le trónjukról,+ és alacsony sorúakat magasztalt fel.+ 53  Éhezőket elégített meg jó dolgokkal,+ és vagyonosokat küldött el üres kézzel. 54  Segítségére sietett a szolgájának, Izraelnek, kifejezve, hogy emlékszik arra az ígéretére, hogy örökké irgalmas lesz,+ 55  ahogyan megmondta ősapáinknak, Ábrahámnak és az ő utódjának*+.” 56  Mária Erzsébettel maradt mintegy három hónapig, majd visszatért az otthonába. 57  Erzsébet számára pedig elérkezett a szülés ideje, és fiút szült. 58  A szomszédok és a rokonai hallották, hogy Jehova nagy irgalmat tanúsított iránta, és együtt örültek vele.+ 59  A nyolcadik napon pedig eljöttek, hogy körülmetéljék a kisgyermeket,+ és az apja után Zakariásnak akarták nevezni. 60  De az anyja így válaszolt: „Nem, hanem Jánosnak fogják nevezni.” 61  Erre ezt mondták neki: „Egyik rokonodat sem hívják így.” 62  Aztán megkérdezték az apját jelekkel, hogy mit akar, hogyan nevezzék. 63  Ő pedig kért egy táblát, és ezt írta: „János a neve.”+ Erre mindnyájan nagyon elcsodálkoztak. 64  Neki pedig rögtön megnyílt a szája, és megoldódott a nyelve, beszélni kezdett,+ és dicsőítette Istent. 65  Erre félelem fogta el mindazokat, akik a szomszédságukban laktak, és Júdea egész hegyvidékén beszélni kezdtek erről. 66  És akik csak hallották, szívükbe vésték ezt, és így szóltak: „Mi lesz ebből a kisgyermekből?” Mert bizony Jehova vele volt. 67  Majd az apját, Zakariást áthatotta a szent szellem, és így prófétált: 68  „Dicsőség Jehovának, Izrael Istenének,+ mert a népére fordította figyelmét, és szabadítást szerzett neki.+ 69  És hatalmas megmentőt+ adott nekünk az ő szolgájának, Dávidnak a királyi leszármazási vonalán*,+ 70  mint ahogy szent prófétái által régtől fogva beszélt+ 71  arról, hogy megment minket ellenségeinktől és minden gyűlölőnk kezéből.+ 72  Ősapáinkra való tekintettel irgalmas lesz hozzánk, és megemlékezik szent szövetségéről,+ 73  az ősapánknak, Ábrahámnak tett esküről,+ 74  hogy miután megszabadultunk ellenségeink kezéből, megadja nekünk azt a kiváltságot, hogy félelem nélkül szent szolgálatot végezzünk neki 75  hűséggel* és igazságossággal őelőtte minden napunkon. 76  Ami pedig téged illet, kisgyermek, a legfelségesebb Isten prófétájának fognak hívni, mert Jehova előtt fogsz járni, hogy előkészítsd útjait,+ 77  hogy ismeretet adj át a népének a megmentésről, amely bűneinek megbocsátása által van,+ 78  Istenünk gyengéd könyörületéből. Ezzel a könyörülettel hajnal virrad ránk a magasságból,+ 79  hogy világosságot adjon azoknak, akik a sötétségben és a halál árnyékában ülnek,+ és hogy lábunkat a béke útján vezesse.” 80  A kisgyermek pedig felnőtt, és megerősödött szellemben*, és a pusztában maradt addig a napig, amelyen nyilvánosan megmutatta magát Izraelnek.

Lábjegyzetek

Vagy: „szokása”.
Vagy: „az anyja méhétől fogva”.
Vagy: „fogansz méhedben”.
Szó szerint: „félik”.
Vagy: „gőgösek szívük szándékában”.
Szó szerint: „magvának”.
Szó szerint: „a házából”.
Vagy: „lojalitással”.
Vagyis gondolkodásában és jellemében.

Jegyzetek

Lukács: A név görög megfelelője a Lu·kaszʹ, amely a latin Lucas szóból származik. Lukács – ennek az evangéliumnak és az Apostolok cselekedeteinek az írója – orvos volt, és Pál apostol hűséges társa (Kol 4:14; lásd még a „Lukács evangéliumának áttekintése” című részt). A görög neve és az írói stílusa miatt egyesek azt állítják, hogy Lukács nem volt zsidó. Emellett a Kol 4:10–14-ben Pál először azokról beszél, akik „körülmetéltek”, és csak később említi meg Lukácsot. Ám ez az állítás nincs összhangban a Ró 3:1, 2-ben található kijelentéssel, amely szerint „a zsidókra bízták Isten szent kijelentéseit”. Ezért Lukács talán egy görögül beszélő zsidó volt, görög névvel.

Lukács evangéliuma: Egyik evangéliumíró sem azonosítja magát az evangéliuma írójaként, a címek pedig minden bizonnyal nem voltak részei az eredeti szövegnek. Lukács evangéliumának néhány kéziratában például ezt a címet találhatjuk meg: Eu·an·geʹli·on ka·taʹ Lu·kanʹ („Jó hír [vagy „Evangélium”] Lukács szerint”), további kéziratokban pedig egy rövidebb cím szerepel: Ka·taʹ Lu·kanʹ („Lukács szerint”). Azt nem tudjuk pontosan, hogy mikor kerültek bele a szövegekbe az ehhez hasonló címek, illetve hogy mikor kezdték el használni őket. Egyesek szerint az i. sz. II. században, mivel az evangéliumoknak olyan II. század végére vagy III. század elejére datálható kéziratait találták meg, melyek tartalmazzák a hosszú címet. Néhány tudós szerint talán Márk könyvének nyitó szavai („Így kezdődik a Jézus Krisztusról, az Isten Fiáról szóló jó hír”) adnak magyarázatot arra, hogy miért az „evangélium” (szó szerint: „jó hír”) szóval kezdtek el utalni ezekre a beszámolókra. A címeknek és az író megnevezésének feltehetőleg gyakorlatias oka volt, hiszen egyértelműen azonosították a könyveket.

amelyek teljesen hitelesek: Ez arra utal, hogy a tényeket alaposan megvizsgálták. Ha ehhez még hozzávesszük azt a szót is, hogy számunkra, akkor arra következtethetünk, hogy a keresztények teljesen meg voltak győződve arról, hogy minden, ami Krisztussal volt kapcsolatban, beteljesedett és igaznak bizonyult, ezáltal hitelesnek tekinthették. Ezért néhány fordítás így adja vissza Lukács szavait: „amelyeket teljes mértékben elhiszünk”. Más szövegkörnyezetben ugyanezt a görög kifejezést így adták vissza: „teljesen meg van róla győződve” és „szilárdan hisz” (Ró 4:21; 14:5; Kol 4:12).

az üzenet szolgái: Vagy: „a szó szolgái”. A Keresztény görög iratok két héber nyelvű fordítása (a C függ. úgy utal rájuk, hogy J18, 22) a tetragramot használja ebben a versben, és így szól: „Jehova szavának szolgái”.

utánajártam: Vagy: „gondosan megvizsgáltam”. Lukács nem volt a szemtanúja azoknak az eseményeknek, amelyekről feljegyzést készített. Ezért amellett, hogy a szent szellem által ihletést kapott, kétségkívül az alábbi forrásokra alapozta a beszámolóját: 1. elérhető írásos feljegyzések Jézus családfájának az összeállításához (Lk 3:23–38); 2. a Máté által leírt ihletett evangélium; 3. személyes beszélgetés sok szemtanúval (Lk 1:2), mint például az életben maradt tanítványokkal és valószínűleg Jézus anyjával, Máriával. A Lukács evangéliumában található információ kb. 60 százaléka csak itt olvasható. (Lásd a „Lukács evangéliumának áttekintése” című részt.)

logikus sorrendben: Vagy: „rendezett sorban”. Az itt használt görög ka·the·xészʹ kifejezés utalhat időrendi, tematikus vagy logikai sorrendre, de nem feltétlenül jelent egy szigorúan vett kronológiai sorrendet. A Lk 3:18–21-ből is egyértelmű, hogy Lukács nem mindig kronológiai sorrendben jegyezte fel az eseményeket. Ezért mind a négy evangéliumi beszámolót meg kell vizsgálni, ha tudni akarjuk, milyen sorrendben történtek az események Jézus élete és szolgálata idején. Lukács alapvetően kronológiai sorrendben írta le az eseményeket, de kétségkívül engedte, hogy más tényezők is hatással legyenek a szisztematikus beszámolójára.

igen nagyra becsült: Az „igen nagyra becsült”-nek fordított görög kifejezés (kraʹti·sztosz) hivatalos értelemben van használva, amikor magas rangú tisztviselőket szólítanak meg (Cs 23:26; 24:3; 26:25). Ezért néhány tudós úgy véli, hogy ez a kifejezés arra utalhat, hogy Teofilusz magas tisztséget töltött be, mielőtt keresztény lett. Mások szerint a görög kifejezés egyszerűen egy kedves vagy udvarias megszólítás, vagy pedig a nagyfokú tisztelet kifejezésének a jele. Teofilusz nyilvánvalóan keresztény volt, mivel előzőleg már szóban tanították Jézus Krisztusról és a szolgálatáról (Lk 1:4). Lukács szavainak nyilván az volt a célja, hogy arról biztosítsa Teofiluszt, hogy megbízhat abban, amit korábban elmondás útján tanult. Vannak azonban más meglátások is. Egyesek szerint Teofilusz először csak érdeklődött, és később tért meg, mások szerint viszont a neve – mely azt jelenti, hogy ’akit Isten szeret’; ’Isten barátja’ – egy álnév volt, melyet általánosságban a keresztényekre használtak. Amikor az Apostolok cselekedeteinek az elején Lukács megszólítja Teofiluszt, nem használja az „igen nagyra becsült” kifejezést (Cs 1:1).

rákerült a sor, hogy. . . füstölőszert ajánljon fel: Áron főpap ajánlott fel először füstölőszert az aranyoltáron (2Mó 30:7). Ám a fiára, Eleázárra bízták, hogy ügyeljen a füstölőszerre és minden másra, ami a hajlékban van (4Mó 4:16). Zakariásra, aki egy alpap volt, úgy utalnak itt, mint aki elégeti a füstölőszert, ezért úgy tűnik, hogy az engesztelés napját leszámítva nem csak a főpap láthatta el ezt a feladatot. A naponta elvégzendő templomi szolgálatok közül valószínűleg a füstölőszernek az elégetését tartották a leginkább tiszteletreméltónak. Ezt az áldozat bemutatása után végezték el. A füstölőszer égetése alatt a nép összegyűlt a szentélyen kívül, hogy imádkozzon. A rabbinikus hagyomány szerint sorsvetéssel jelölték ki a papokat erre a szolgálatra, de aki korábban már ellátta ezt a feladatot, nem vehetett részt a sorsvetésen, csak akkor, ha már minden jelenlevő teljesített ilyen szolgálatot. Ha ez így volt, akkor lehet, hogy egy papot az életében csak egyszer ért ilyen megtiszteltetés.

Heródesnek: Nagy Heródesre utal. (Lásd a Szójegyzéket.)

Zakariás: Abból a héber névből ered, melynek jelentése ’Jehova megemlékezett’.

Abija: Abból a héber névből ered, melynek jelentése ’atyám Jehova’.

Abija osztályából: Abija Áron papi leszármazottja volt, akit Dávid király napjaiban Izrael egyik nemzetségfőjeként ismertek el. Dávid 24 osztályba sorolta a papságot, hogy ezek mindegyike hathavonta egy hétig szolgáljon a szentélynél Jeruzsálemben. Sorsvetés által Abija nemzetségét választották a nyolcadik osztály élére (1Kr 24:3–10). Abija osztálya nem feltétlenül Zakariás felmenőivel volt kapcsolatban, hanem inkább arra a papi osztályra utalt, melybe kijelölték Zakariást, hogy ott szolgáljon. (Lásd a Lk 1:9-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

Erzsébetnek: A görög E·lei·szaʹbet a héber ʼE·lí·seʹvaʽ (Eliseba) névből származik, amelynek jelentése: ’az én Istenem bőség’; ’a bőség Istene’. Erzsébet Áron lányai közül való volt, vagyis Áron leszármazottja, ezért János szülei mindketten papi családból származtak.

Jehova: Ebben a fordításban itt fordul elő először Isten neve Lukács evangéliumában. Bár a rendelkezésre álló görög kéziratok a Küʹri·osz (Úr) szót használják itt, nyomós okok szólnak amellett, hogy eredetileg Isten neve szerepelhetett ebben a versben, melyet később az Úr címmel helyettesítettek. (Lásd a C1-es függ.-et, valamint a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Lk 1:6-ot.) Lukács beszámolójának első két fejezete nagyon sokszor idéz vagy utal olyan kifejezésekre és gondolatokra a Héber iratokban, melyekben megtalálható Isten neve. Például a parancsolata és törvényes követelménye kifejezés, illetve hasonló összetételű jogi kifejezések olyan szövegkörnyezetekben találhatóak meg a Héber iratokban, ahol Isten neve szerepel, vagy Jehova beszél (1Mó 26:2, 5; 4Mó 36:13; 5Mó 4:40; 27:10; Ez 36:23, 27).

Jehova: Ebben a fordításban itt fordul elő először Isten neve Lukács evangéliumában. Bár a rendelkezésre álló görög kéziratok a Küʹri·osz (Úr) szót használják itt, nyomós okok szólnak amellett, hogy eredetileg Isten neve szerepelhetett ebben a versben, melyet később az Úr címmel helyettesítettek. (Lásd a C1-es függ.-et, valamint a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Lk 1:6-ot.) Lukács beszámolójának első két fejezete nagyon sokszor idéz vagy utal olyan kifejezésekre és gondolatokra a Héber iratokban, melyekben megtalálható Isten neve. Például a parancsolata és törvényes követelménye kifejezés, illetve hasonló összetételű jogi kifejezések olyan szövegkörnyezetekben találhatóak meg a Héber iratokban, ahol Isten neve szerepel, vagy Jehova beszél (1Mó 26:2, 5; 4Mó 36:13; 5Mó 4:40; 27:10; Ez 36:23, 27).

a templomba: Az itt szereplő görög na·oszʹ szó az egész komplexumra utalhat, az udvarokkal együtt, nem csak a templom központi épületére.

szentély: A görög na·oszʹ szó itt a központi épületre utal, ahol a szenthely és a szentek szentje volt.

rákerült a sor, hogy. . . füstölőszert ajánljon fel: Áron főpap ajánlott fel először füstölőszert az aranyoltáron (2Mó 30:7). Ám a fiára, Eleázárra bízták, hogy ügyeljen a füstölőszerre és minden másra, ami a hajlékban van (4Mó 4:16). Zakariásra, aki egy alpap volt, úgy utalnak itt, mint aki elégeti a füstölőszert, ezért úgy tűnik, hogy az engesztelés napját leszámítva nem csak a főpap láthatta el ezt a feladatot. A naponta elvégzendő templomi szolgálatok közül valószínűleg a füstölőszernek az elégetését tartották a leginkább tiszteletreméltónak. Ezt az áldozat bemutatása után végezték el. A füstölőszer égetése alatt a nép összegyűlt a szentélyen kívül, hogy imádkozzon. A rabbinikus hagyomány szerint sorsvetéssel jelölték ki a papokat erre a szolgálatra, de aki korábban már ellátta ezt a feladatot, nem vehetett részt a sorsvetésen, csak akkor, ha már minden jelenlevő teljesített ilyen szolgálatot. Ha ez így volt, akkor lehet, hogy egy papot az életében csak egyszer ért ilyen megtiszteltetés.

Jehova szentélyébe: Ahogy arról a Lk 1:6-hoz tartozó magyarázó jegyzet említést tett, Lukács beszámolójának első két fejezete nagyon sokszor idéz vagy utal olyan kifejezésekre és gondolatokra a Héber iratokban, melyekben Isten neve szerepel. Például a „Jehova szentélye [vagy: „temploma”]” kifejezés megfelelői gyakran tartalmazzák a tetragramot (4Mó 19:20; 2Ki 18:16; 23:4; 24:13; 2Kr 26:16; 27:2; Jr 24:1; Ez 8:16; Ag 2:15). Ahogy az a C1-es függ.-ben ki lett fejtve, nyomós okok szólnak amellett, hogy eredetileg Isten neve szerepelhetett ebben a versben, melyet később az Úr címmel helyettesítettek. Ezért áll a főszövegben a Jehova név. (Lásd a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Lk 1:9-et.)

szentélyébe: Ebben a szövegkörnyezetben a görög na·oszʹ szó a templom központi épületére utal. Amikor Zakariásra került a sor, hogy „füstölőszert ajánljon fel”, akkor be kellett lépnie a szenthelybe, a szentély első helyiségébe, ahol a füstölőoltár volt. (Lásd a Mt 27:5, 51-hez tartozó magyarázó jegyzeteket és a B11-es függ.-et.)

Jehova angyala: Ez a kifejezés, mely a héber „angyal” szóból és a tetragramból tevődik össze, sokszor szerepel a Héber iratokban az 1Mó 16:7-től kezdődően. A Septuaginta egyik korai másolatában, amikor ez a kifejezés a Za 3:5, 6-ban szerepel, a görög anʹge·losz (angyal; követ) szó után Isten neve áll héber betűkkel. Ezt a töredéket egy barlangban találták meg az izraeli Nahal Heverben, a Júdeai-sivatagban, és i. e. 50 és i. sz. 50 közé datálják. Hogy az Új világ fordítás miért a „Jehova angyala” kifejezést használja a főszövegben, annak ellenére, hogy a rendelkezésre álló görög kéziratokban a Lk 1:11-ben az „Úr angyala” szerepel, arról a C1-es és a C3-as függ.-ek írnak bővebben.

János: A héber Johanán név magyar megfelelője, melynek jelentése ’Jehova kegyes volt’; ’Jehova könyörületes volt’.

Jehova szemében: A görög e·nóʹpi·on Kü·riʹu kifejezés (szó szerint: „az Úr szemében [előtt]”) egy héber idióma fordítása, és több mint 100-szor szerepel a Septuaginta rendelkezésre álló másolataiban azoknak a héber kifejezéseknek a fordításaként, ahol az eredeti héber szövegben a tetragram áll (Bí 11:11; 1Sá 10:19; 2Sá 5:3; 6:5). Ennek a kifejezésnek a Héber iratokban való használata azt jelzi, hogy a Küʹri·osz szó itt Isten neve helyett szerepel. (Lásd a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Lk 1:15-öt.)

szent szellem: Vagy: „szent tevékeny erő”. (Lásd a Szójegyzékben a „Szent szellem” és a „Szellem” címszavakat.)

Jehovához: Annak az üzenetnek, melyet az angyal Zakariásnak adott át (13–17. versek), nagyban hasonlít a szóhasználata a Héber iratokéhoz. Például a Küʹri·osz (Úr) és a birtokos személyjelű The·oszʹ (Isten) szavak összetétele (itt úgy van fordítva, hogy Istenük, Jehova) gyakran előfordul a Héber iratokból vett idézetekben. (Vesd össze a Lk 4:8, 12; 10:27-ben szereplő „Jehova, a te Istened” kifejezéssel.) A Héber iratokban több mint 30-szor szerepel az „Istenük, Jehova” kifejezés, míg az „Istenük, az Úr” kifejezés egyszer sem. Az izraeliták szó (szó szerint: ’Izrael fiai’) is egy olyan héber idióma fordítása, mely gyakran előfordul a Héber iratokban (1Mó 36:31, lábj.; lásd a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Lk 1:16-ot).

Jehova szemében: A görög e·nóʹpi·on Kü·riʹu kifejezés (szó szerint: „az Úr szemében [előtt]”) egy héber idióma fordítása, és több mint 100-szor szerepel a Septuaginta rendelkezésre álló másolataiban azoknak a héber kifejezéseknek a fordításaként, ahol az eredeti héber szövegben a tetragram áll (Bí 11:11; 1Sá 10:19; 2Sá 5:3; 6:5). Ennek a kifejezésnek a Héber iratokban való használata azt jelzi, hogy a Küʹri·osz szó itt Isten neve helyett szerepel. (Lásd a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Lk 1:15-öt.)

Jehovához: Annak az üzenetnek, melyet az angyal Zakariásnak adott át (13–17. versek), nagyban hasonlít a szóhasználata a Héber iratokéhoz. Például a Küʹri·osz (Úr) és a birtokos személyjelű The·oszʹ (Isten) szavak összetétele (itt úgy van fordítva, hogy Istenük, Jehova) gyakran előfordul a Héber iratokból vett idézetekben. (Vesd össze a Lk 4:8, 12; 10:27-ben szereplő „Jehova, a te Istened” kifejezéssel.) A Héber iratokban több mint 30-szor szerepel az „Istenük, Jehova” kifejezés, míg az „Istenük, az Úr” kifejezés egyszer sem. Az izraeliták szó (szó szerint: ’Izrael fiai’) is egy olyan héber idióma fordítása, mely gyakran előfordul a Héber iratokban (1Mó 36:31, lábj.; lásd a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Lk 1:16-ot).

Illés: Héber név, melynek jelentése ’Istenem Jehova’.

hogy visszafordítsa az apák szívét a gyermekekhez: Ez a kifejezés, mely egy idézet a Ma 4:6-ból, nem arról jövendöl, hogy az apák és a gyermekeik kibékülnek egymással. Inkább azt jelenti, hogy János üzenete megbánásra indítja majd az apákat, és így a kemény szívük alázatos, tanítható lesz, mint amilyen az engedelmes gyermekeké. Egyesek Isten gyermekeivé válnak majd. Malakiás arról is jövendölt, hogy a fiak szíve visszafordul az apákhoz, ami azt jelenti, hogy a bűnbánó férfiak Ábrahámhoz, Izsákhoz és Jákobhoz, a hűséges ősapáikhoz hasonlóak lesznek.

hogy felkészített népet állítson Jehova elé: Az angyal Zakariásnak mondott szavai (13–17. versek) olyan részekre utalnak, mint a Ma 3:1; 4:5, 6 és az Ézs 40:3, amelyekben szerepel Isten neve. (Lásd a Lk 1:15, 16-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.) A népet állít. . . elé görög megfogalmazáshoz hasonló kifejezés található a Septuagintában a 2Sá 7:24-ben, melynek héber szövege így hangzik: „Megszilárdítottad népedet, Izraelt . . . ó, Jehova. . .!” (Lásd a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Lk 1:17-et.)

jó hírt: Itt szerepel először a görög eu·an·geʹli·on szó, melyet néhány magyar fordítás „evangélium”-nak fordít. Az ezzel rokon eu·an·ge·li·sztészʹ görög szó „evangéliumhirdető”-nek van visszaadva, és azt jelenti, hogy ’a jó hír hirdetője’ (Cs 21:8; Ef 4:11, lábj.; 2Ti 4:5, lábj.).

jó hírt: A görög eu·an·geʹli·on szó az eu (jelentése: ’jó’; ’jól’) és az an·gelʹlosz szóból (jelentése: ’aki hírt hoz’; ’aki bejelent [kihirdet]’) származik. (Lásd a Szójegyzéket.) Néhány magyar fordítás „evangélium”-nak adja vissza. Az ezzel rokon eu·an·ge·li·sztészʹ görög szó „evangéliumhirdető”-nek van fordítva, és azt jelenti, hogy ’a jó hír hirdetője’ (Cs 21:8; Ef 4:11, lábj.; 2Ti 4:5, lábj.).

bárhol hirdetik is a jó hírt a világon: Jézus a Mt 24:14-ben feljegyzett próféciájához hasonlóan itt is megjövendöli, hogy a jó hírt az egész világon hirdetni fogják, és ennek során az asszonynak erről az odaadó tettéről is beszélnek majd. Isten három evangéliumírót is arra ihletett, hogy jegyezze le, amit az asszony tett (Mr 14:8, 9; Jn 12:7; lásd a Mt 24:14-hez tartozó magyarázó jegyzetet).

Gábriel: Héber név, melynek jelentése: ’Isten erőse (életerőse)’ (Dá 8:15, 16). Mihályon kívül Gábriel az egyetlen angyal, akit név szerint említ a Biblia, és az egyetlen fizikai testet öltött angyal, aki közölte a nevét.

elmondjam. . . ezt a jó hírt: A görög eu·an·ge·liʹzo·mai ige rokonságban áll az eu·an·geʹli·on főnévvel, mely ’jó hír’-t jelent. Gábriel angyal ebben az esetben evangéliumhirdető volt. (Lásd a Mt 4:23; 24:14; 26:13-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

szent szolgálatának: Vagy: „nyilvános szolgálatának”. Az itt használt görög lei·tur·giʹa szót, illetve a vele rokonságban álló lei·tur·geʹó (nyilvános szolgálatot végez) és lei·tur·goszʹ (nyilvános szolga) szavakat az ókori görögök és rómaiak arra használták, ha valaki munkát vagy szolgálatot végzett az államnak vagy a polgári hatóságoknak, és az az emberek javára volt. Például a Ró 13:6 azt írja a világi hatóságokról, hogy „Isten szolgái ők a köz javára” (a lei·tur·goszʹ többes számú alakja), mivel hasznos szolgáltatásokat nyújtanak az embereknek. A Lukács által itt használt kifejezés a Septuaginta szóhasználatát tükrözi, ahol ennek a kifejezésnek az igei és főnévi alakja gyakran a papok és a léviták templomi szolgálatára vonatkozik (2Mó 28:35; 4Mó 8:22). A templomnál végzett szolgálat nyilvános szolgálat volt, mivel a nép javára vált. Ugyanakkor szentnek is számított, mivel a lévita papok Isten törvényét tanították, és áldozatokat ajánlottak fel, hogy a nép bűnei meg legyenek bocsátva (2Kr 15:3; Ma 2:7).

Ezt tette értem Jehova: Vagy: „így bánt velem Jehova”. Az, ahogyan Erzsébet itt kifejezi a háláját, a Sárával történtekre emlékeztethet, amelyről az 1Mó 21:1 ír, és amely versben szerepel Isten neve. Erzsébet szavai, miszerint Isten elvette a gyalázatát, mely a gyermektelensége miatt érte őt, Ráhel szavait juttathatja eszünkbe, melyek az 1Mó 30:23-ban lettek feljegyezve. (Lásd a C1-es függ.-et, valamint a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Lk 1:25-öt.)

a hatodik hónapban: Vagyis Erzsébet terhességének a hatodik hónapjában, ahogy az a szövegkörnyezetből, a 24. és 25. versből kiderül.

eljegyezte: A hébereknél az eljegyzéssel már elkötelezte magát a pár. Úgy tekintették őket, mintha már házasok lennének, noha nem éltek együtt, míg az esküvői szertartások be nem fejeződtek.

jegyese: Lásd a Mt 1:18-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

Máriának: A héber „Mirjam” név megfelelője. A Keresztény görög iratokban hat nőt neveztek Máriának: 1. Jézus anyját; 2. Mária Magdalénát (Mt 27:56; Lk 8:2; 24:10); 3. Jakab és Józsé anyját (Mt 27:56; Lk 24:10); 4. Márta és Lázár testvérét (Lk 10:39; Jn 11:1); 5. János Márk anyját (Cs 12:12) és 6. a Rómából való Máriát (Ró 16:6). Jézus napjaiban a Mária név az egyik leggyakoribb női név volt.

Jehova veled van: Ez és hasonló kifejezések, melyekben Isten neve szerepel, gyakran előfordulnak a Héber iratokban (Ru 2:4; 2Sá 7:3; 2Kr 15:2; Jr 1:19). Amikor az angyal üdvözölte Máriát, hasonló szavakat használt, mint Jehova angyala, amikor Gedeonhoz szólt a Bí 6:12-ben: „Jehova veled van, te erős harcos.” (Lásd a C1-es függ.-et, valamint a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Lk 1:28-at.)

Jézus: A héber Jésua, azaz Józsué név megfelelője, melynek a jelentése: ’Jehova megmentés’.

Jehova: Ebben a fordításban itt fordul elő először Isten neve Lukács evangéliumában. Bár a rendelkezésre álló görög kéziratok a Küʹri·osz (Úr) szót használják itt, nyomós okok szólnak amellett, hogy eredetileg Isten neve szerepelhetett ebben a versben, melyet később az Úr címmel helyettesítettek. (Lásd a C1-es függ.-et, valamint a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Lk 1:6-ot.) Lukács beszámolójának első két fejezete nagyon sokszor idéz vagy utal olyan kifejezésekre és gondolatokra a Héber iratokban, melyekben megtalálható Isten neve. Például a parancsolata és törvényes követelménye kifejezés, illetve hasonló összetételű jogi kifejezések olyan szövegkörnyezetekben találhatóak meg a Héber iratokban, ahol Isten neve szerepel, vagy Jehova beszél (1Mó 26:2, 5; 4Mó 36:13; 5Mó 4:40; 27:10; Ez 36:23, 27).

Jehovához: Annak az üzenetnek, melyet az angyal Zakariásnak adott át (13–17. versek), nagyban hasonlít a szóhasználata a Héber iratokéhoz. Például a Küʹri·osz (Úr) és a birtokos személyjelű The·oszʹ (Isten) szavak összetétele (itt úgy van fordítva, hogy Istenük, Jehova) gyakran előfordul a Héber iratokból vett idézetekben. (Vesd össze a Lk 4:8, 12; 10:27-ben szereplő „Jehova, a te Istened” kifejezéssel.) A Héber iratokban több mint 30-szor szerepel az „Istenük, Jehova” kifejezés, míg az „Istenük, az Úr” kifejezés egyszer sem. Az izraeliták szó (szó szerint: ’Izrael fiai’) is egy olyan héber idióma fordítása, mely gyakran előfordul a Héber iratokban (1Mó 36:31, lábj.; lásd a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Lk 1:16-ot).

Jehova Isten: Ahogy arról a Lk 1:6-hoz tartozó magyarázó jegyzet említést tett, Lukács beszámolójának első két fejezete nagyon sokszor idéz vagy utal olyan kifejezésekre és gondolatokra a Héber iratokban, melyekben Isten neve szerepel. Az angyal szavai Dávidnak a trónjáról a 2Sá 7:12, 13, 16-ban található ígéretre utalnak, ahol Jehova Dávidhoz beszél Nátán próféta által, és ahol a közvetlen szövegkörnyezetben többször is előfordul a tetragram (2Sá 7:4–16). A Keresztény görög iratokban az a kifejezés, mely itt „Jehova Isten”-nek van fordítva, valamint hasonló szóösszetételek főként a Héber iratokból vett idézetekben fordulnak elő, vagy olyan helyeken, melyek a héber nyelv stílusát tükrözik. (Lásd a Lk 1:16-hoz tartozó magyarázó jegyzetet, valamint a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Lk 1:32-t.)

a rokonod: A görög kifejezés ebben a formában (szün·ge·niszʹ) csak egyszer fordul elő a Keresztény görög iratokban, egy másik írásmóddal (szün·ge·nészʹ) viszont más versekben is szerepel (Lk 1:58; 21:16; Cs 10:24; Ró 9:3). Mindkét kifejezés általánosságban egy rokonra utal, aki ugyanahhoz a kiterjedt családhoz vagy nagycsaládhoz tartozik. Tehát Mária és Erzsébet rokonok voltak, de hogy pontosan milyen rokoni kapcsolat volt közöttük, az nem derül ki az Írásokból. Zakariás és Erzsébet Lévi törzséből származott, Mária és József pedig Júda törzséből, ezért nem állhattak annyira közeli rokonságban.

Istennek egy kijelentése sem marad beteljesületlenül: Vagy: „Istennek egyetlen kijelentés sem lehetetlen”. Esetleg: „Istennek semmi sem lehetetlen”. A görög rhéʹma szó, mely „kijelentés”-nek van fordítva, jelentheti azt, hogy ’egy szó’; ’egy mondás’; ’egy kijelentés’. Vagy azt is, hogy ’egy dolog’; ’egy szóban forgó dolog’, akár egy eseményről vagy egy cselekvésről legyen szó, akár egy előzőleg kijelentett dolog eredményéről. Bár a görög szöveget többféleképpen is lehet fordítani, a jelentése alapvetően ugyanaz: semmi sem lehetetlen, ami Istent vagy az ígéreteit illeti. Az itt szereplő szóhasználat hasonlít a Septuaginta megfogalmazására az 1Mó 18:14-ben, ahol Jehova arról biztosította Ábrahámot, hogy a felesége, Sára idős korában életet fog adni Izsáknak.

Jehova rabszolgalánya vagyok: Ezek a szavak Jehova más szolgáinak a szavaira emlékeztetnek, melyek a Héber iratokban szerepelnek. Anna például ezt mondta az imájában az 1Sá 1:11 szerint: „Ó, seregek Jehovája! Ha letekintesz szolgád [vagy: „rabszolgalányod”] nyomorúságára. . .” Az 1Sá 1:11-ben a Septuaginta ugyanazt a görög szót használja a „rabszolgalány”-ra, mint amely Lukács evangéliumában szerepel. (Lásd a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Lk 1:38-at.)

elment a hegyvidékre: Mária otthonától, Názárettől kb. 3 vagy 4 napi útra lehetett Júdea hegyvidéke, attól függően, hogy hol feküdt az a város, ahol Zakariás és Erzsébet lakott. Talán 100 km, vagy akár több is lehetett a távolság.

a te méhed gyümölcse: Vagy: „a gyermek a méhedben”. A „gyümölcs”-nek fordított görög szó (kar·poszʹ) a „méh”-nek visszaadott szóval együtt itt jelképes értelmű, és egy meg nem született gyermeket jelent. A kifejezés egy héber idióma, mely az utódra az emberi szaporodás „gyümölcseként” vagy eredményeként utal (1Mó 30:2, lábj.; 5Mó 7:13, lábj.; 28:4, lábj.; Zs 127:3; 132:11, lábj.; Ézs 13:18; Si 2:20, lábj.).

amit Jehova mondott: Vagy: „amik Jehovától mondattak”. Az angyal Máriának mondott szavai Jehova Istentől származtak. A görög pa·raʹ Kü·riʹu kifejezés (úgy is lehet fordítani, hogy „Jehovától”) fordul elő a Septuaginta meglévő másolataiban, és ez olyan héber kifejezések fordítása, amelyekben szerepelni szokott Isten neve (1Mó 24:50; Bí 14:4; 1Sá 1:20; Ézs 21:10; Jr 11:1; 18:1; 21:1; lásd a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Lk 1:45-öt).

Jehova: Ebben a fordításban itt fordul elő először Isten neve Lukács evangéliumában. Bár a rendelkezésre álló görög kéziratok a Küʹri·osz (Úr) szót használják itt, nyomós okok szólnak amellett, hogy eredetileg Isten neve szerepelhetett ebben a versben, melyet később az Úr címmel helyettesítettek. (Lásd a C1-es függ.-et, valamint a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Lk 1:6-ot.) Lukács beszámolójának első két fejezete nagyon sokszor idéz vagy utal olyan kifejezésekre és gondolatokra a Héber iratokban, melyekben megtalálható Isten neve. Például a parancsolata és törvényes követelménye kifejezés, illetve hasonló összetételű jogi kifejezések olyan szövegkörnyezetekben találhatóak meg a Héber iratokban, ahol Isten neve szerepel, vagy Jehova beszél (1Mó 26:2, 5; 4Mó 36:13; 5Mó 4:40; 27:10; Ez 36:23, 27).

Ezt tette értem Jehova: Vagy: „így bánt velem Jehova”. Az, ahogyan Erzsébet itt kifejezi a háláját, a Sárával történtekre emlékeztethet, amelyről az 1Mó 21:1 ír, és amely versben szerepel Isten neve. Erzsébet szavai, miszerint Isten elvette a gyalázatát, mely a gyermektelensége miatt érte őt, Ráhel szavait juttathatja eszünkbe, melyek az 1Mó 30:23-ban lettek feljegyezve. (Lásd a C1-es függ.-et, valamint a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Lk 1:25-öt.)

Jehova rabszolgalánya vagyok: Ezek a szavak Jehova más szolgáinak a szavaira emlékeztetnek, melyek a Héber iratokban szerepelnek. Anna például ezt mondta az imájában az 1Sá 1:11 szerint: „Ó, seregek Jehovája! Ha letekintesz szolgád [vagy: „rabszolgalányod”] nyomorúságára. . .” Az 1Sá 1:11-ben a Septuaginta ugyanazt a görög szót használja a „rabszolgalány”-ra, mint amely Lukács evangéliumában szerepel. (Lásd a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Lk 1:38-at.)

Mária pedig így szólt: Mária a 46–55-ig terjedő versekben feljegyzett dicsérő szavaiban jóval több mint 20-szor idéz vagy utal a Héber iratokra. Sok olyan kifejezést használ, melyek nagyon hasonlítanak Sámuel anyjának, Annának az imájára, aki szintén Jehova áldásának köszönhetően szült gyermeket (1Sá 2:1–10). Néhány további rész, melyet Mária idézett vagy amelyre utalt: Zs 35:9; Ha 3:18; Ézs 61:10 (47. vers); 1Mó 30:13; Ma 3:12 (48. vers); 5Mó 10:21; Zs 111:9 (49. vers); Jób 12:19 (52. vers); Zs 107:9 (53. vers); Ézs 41:8, 9; Zs 98:3 (54. vers); Mi 7:20; Ézs 41:8; 2Sá 22:51 (55. vers). Mária szavai jól mutatják, hogy milyen szoros kapcsolata volt Jehovával, és mennyire jól ismerte az Írásokat. A hála is érződik belőlük, továbbá az, hogy erős hite volt, hiszen azt mondta Jehováról, hogy megalázza a gőgöseket és a hatalmasokat, és segíti az alacsony sorúakat és a szegényeket, akik szolgálni szeretnék őt.

Magasztalja a lelkem Jehovát: Vagy: „magasztalja (hirdesse) a lelkem Jehova nagyságát”. Máriának ezek a szavai a Héber iratok egyes részeire emlékeztethetnek – például a Zs 34:3-ra és a 69:30-ra –, ahol az adott versben vagy a szövegkörnyezetben szerepel Isten neve (Zs 69:31). Ezekben a versekben a Septuaginta ugyanezt a „magasztal”-nak fordított görög szót (me·ga·lüʹnó) használja. (Lásd a Mária pedig így szólt kifejezéshez tartozó magyarázó jegyzetet ebben a versben, valamint a Lk 1:6, 25, 38-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket, továbbá a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Lk 1:46-ot.)

lelkem: Vagy: „egész lényem”. Az általában „lélek”-nek fordított görög pszü·khéʹ szó itt a személy teljes lényére utal. Ebben a szövegkörnyezetben a „lelkem” szót úgy is vissza lehet adni, hogy „én”. (Lásd a Szójegyzékben a „Lélek” címszót.)

Jehova nagy irgalmat tanúsított iránta: Ez a kifejezés a Héber iratok verseiben szereplő megfogalmazásra hasonlít, így például az 1Mó 19:18–20-ra, ahol Lót ezt mondta Jehovának: „Jehova! . . .nagyon kedves voltál velem”. (Lásd a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Lk 1:58-at.)

Jehova: Ebben a fordításban itt fordul elő először Isten neve Lukács evangéliumában. Bár a rendelkezésre álló görög kéziratok a Küʹri·osz (Úr) szót használják itt, nyomós okok szólnak amellett, hogy eredetileg Isten neve szerepelhetett ebben a versben, melyet később az Úr címmel helyettesítettek. (Lásd a C1-es függ.-et, valamint a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Lk 1:6-ot.) Lukács beszámolójának első két fejezete nagyon sokszor idéz vagy utal olyan kifejezésekre és gondolatokra a Héber iratokban, melyekben megtalálható Isten neve. Például a parancsolata és törvényes követelménye kifejezés, illetve hasonló összetételű jogi kifejezések olyan szövegkörnyezetekben találhatóak meg a Héber iratokban, ahol Isten neve szerepel, vagy Jehova beszél (1Mó 26:2, 5; 4Mó 36:13; 5Mó 4:40; 27:10; Ez 36:23, 27).

Jehova szentélyébe: Ahogy arról a Lk 1:6-hoz tartozó magyarázó jegyzet említést tett, Lukács beszámolójának első két fejezete nagyon sokszor idéz vagy utal olyan kifejezésekre és gondolatokra a Héber iratokban, melyekben Isten neve szerepel. Például a „Jehova szentélye [vagy: „temploma”]” kifejezés megfelelői gyakran tartalmazzák a tetragramot (4Mó 19:20; 2Ki 18:16; 23:4; 24:13; 2Kr 26:16; 27:2; Jr 24:1; Ez 8:16; Ag 2:15). Ahogy az a C1-es függ.-ben ki lett fejtve, nyomós okok szólnak amellett, hogy eredetileg Isten neve szerepelhetett ebben a versben, melyet később az Úr címmel helyettesítettek. Ezért áll a főszövegben a Jehova név. (Lásd a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Lk 1:9-et.)

Jehova: Vagy: „Jehova keze”. A kéz szó gyakran használatos jelképes értelemben a „hatalomra”. Mivel a kéz a kar erejét használja, ez a szó az erőkinyilvánításnak vagy a hatalom gyakorlásának a gondolatát is magában foglalja. A „Jehova keze” kifejezés sokszor megtalálható a Héber iratok eredeti szövegében, a „kéz” szónak megfelelő héber szó és a tetragram összetételeként (Ru 1:13, lábj.; 1Sá 5:6, 9, lábj.-ek; Ezs 7:6, lábj.; Jób 12:9; Ézs 19:16; Ez 1:3). (Lásd a Lk 1:6, 9-hez és a Cs 11:21-hez tartozó magyarázó jegyzeteket, valamint a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Lk 1:66-ot.)

Dicsőség Jehovának: Vagy: „áldott legyen Jehova”. Ez a dicsérő kifejezés gyakori a Héber iratokban, és sokszor Isten nevével együtt szerepel (1Sá 25:32; 1Ki 1:48; 8:15; Zs 41:13; 72:18; 106:48; lásd a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Lk 1:68-at.)

hatalmas megmentőt: Szó szerint: „megmentés szarvát”. A Bibliában az állatok szarva gyakran erőt, hódítást vagy győzelmet szemléltet (1Sá 2:1; Zs 75:4, 5, 10; 148:14; lábj.-ek). Továbbá igazságos vagy gonosz uralkodókat és uralkodócsaládokat is jelképezhet a szarv, a hódításaikat pedig a szarv ökleléséhez hasonlítja a Szentírás (5Mó 33:17; Dá 7:24; 8:2–10, 20–24). Ebben a szövegkörnyezetben a „megmentés szarva” kifejezés a Messiásra utal, akinek hatalma van a megmentéshez. (Lásd a Szójegyzékben a „Szaru, szarv” címszót.)

szent szolgálatot végezzünk neki: Vagy: „imádjuk őt”. A görög la·treuʹó ige alapvetően szolgálatvégzést jelent. A Szentírásban utalhat az Istennek végzett szolgálatra, az Isten imádatával kapcsolatos szolgálatra (Mt 4:10; Lk 2:37; 4:8; Cs 7:7; Ró 1:9; Flp 3:3; 2Ti 1:3; Héb 9:14; 12:28; Jel 7:15; 22:3) vagy a szentélynél, illetve a templomnál végzett szolgálatra (Héb 8:5; 9:9; 10:2; 13:10). Ezért néhány szövegkörnyezetben úgy is vissza lehet adni, hogy „imád”. Néhány esetben a hamis imádattal kapcsolatban fordul elő a Bibliában abban az értelemben, hogy valaki teremtett dolgokat szolgál vagy imád (Cs 7:42; Ró 1:25).

Jehova: Ebben a fordításban itt fordul elő először Isten neve Lukács evangéliumában. Bár a rendelkezésre álló görög kéziratok a Küʹri·osz (Úr) szót használják itt, nyomós okok szólnak amellett, hogy eredetileg Isten neve szerepelhetett ebben a versben, melyet később az Úr címmel helyettesítettek. (Lásd a C1-es függ.-et, valamint a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Lk 1:6-ot.) Lukács beszámolójának első két fejezete nagyon sokszor idéz vagy utal olyan kifejezésekre és gondolatokra a Héber iratokban, melyekben megtalálható Isten neve. Például a parancsolata és törvényes követelménye kifejezés, illetve hasonló összetételű jogi kifejezések olyan szövegkörnyezetekben találhatóak meg a Héber iratokban, ahol Isten neve szerepel, vagy Jehova beszél (1Mó 26:2, 5; 4Mó 36:13; 5Mó 4:40; 27:10; Ez 36:23, 27).

Jehovához: Annak az üzenetnek, melyet az angyal Zakariásnak adott át (13–17. versek), nagyban hasonlít a szóhasználata a Héber iratokéhoz. Például a Küʹri·osz (Úr) és a birtokos személyjelű The·oszʹ (Isten) szavak összetétele (itt úgy van fordítva, hogy Istenük, Jehova) gyakran előfordul a Héber iratokból vett idézetekben. (Vesd össze a Lk 4:8, 12; 10:27-ben szereplő „Jehova, a te Istened” kifejezéssel.) A Héber iratokban több mint 30-szor szerepel az „Istenük, Jehova” kifejezés, míg az „Istenük, az Úr” kifejezés egyszer sem. Az izraeliták szó (szó szerint: ’Izrael fiai’) is egy olyan héber idióma fordítása, mely gyakran előfordul a Héber iratokban (1Mó 36:31, lábj.; lásd a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Lk 1:16-ot).

hogy felkészített népet állítson Jehova elé: Az angyal Zakariásnak mondott szavai (13–17. versek) olyan részekre utalnak, mint a Ma 3:1; 4:5, 6 és az Ézs 40:3, amelyekben szerepel Isten neve. (Lásd a Lk 1:15, 16-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.) A népet állít. . . elé görög megfogalmazáshoz hasonló kifejezés található a Septuagintában a 2Sá 7:24-ben, melynek héber szövege így hangzik: „Megszilárdítottad népedet, Izraelt . . . ó, Jehova. . .!” (Lásd a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Lk 1:17-et.)

Jehova: Ez az idézet az Ézs 40:3-ból származik, melynek eredeti héber szövege tartalmazza az Isten nevét jelölő négy héber mássalhangzót (átírása: JHVH). (Lásd a C függ.-et.) Lukács Keresztelő Jánosra alkalmazza ezt a próféciát. János abban az értelemben fogja előkészíteni Jehova útját, hogy ő lesz Jézus előfutára, aki az Atyját fogja képviselni, és az Atyja nevében jön (Jn 5:43; 8:29). János apostol evangéliumában Keresztelő János magára alkalmazza ezt a próféciát (Jn 1:23).

Jehova: A vers második felében feljegyzett prófétai szavak, melyeket Zakariás mondott, az Ézs 40:3 és a Ma 3:1 megfogalmazását tükrözik, mely verseknek az eredeti héber szövege tartalmazza az Isten nevét jelölő négy héber mássalhangzót (átírása: JHVH). (Lásd a Lk 1:6, 16, 17; 3:4-hez tartozó magyarázó jegyzeteket, valamint a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Lk 1:76-ot.)

Jehova előtt fogsz járni: Keresztelő János abban az értelemben fog Jehova előtt járni, hogy ő lesz az előfutára Jézusnak, aki az Atyját fogja képviselni, és az Atyja nevében jön (Jn 5:43; 8:29; lásd a Jehova szóhoz tartozó magyarázó jegyzetet ebben a versben).

Azokban a napokban: Lk 3:1–3 szerint Keresztelő János „Tibériusz császár uralkodásának 15. évében” kezdte a szolgálatát, vagyis i. sz. 29 tavaszán (Lásd a Lk 3:1-hez tartozó magyarázó jegyzetet.) Jézus kb. 6 hónap múlva, i. sz. 29 őszén ment el Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjen. (Lásd az A7-es függ.-et.)

Tibériusz császár uralkodásának 15. évében: I. sz. 14. augusztus 17-én (a Gergely-naptár szerint) Augusztusz császár meghalt, és szeptember 15-én Tibériusz megengedte a római szenátusnak, hogy kinevezze császárnak. Ha Augusztusz halálától számítjuk az éveket, akkor Tibériusz uralkodásának a 15. éve i. sz. 28 augusztusától 29 augusztusáig tartott. Ha onnantól számolunk, amikor Tibériusz hivatalosan császár lett, akkor a 15. év i. sz. 28 szeptemberétől 29 szeptemberéig tartott. János minden bizonnyal i. sz. 29 tavaszán (az északi féltekén) kezdte el a szolgálatát, amely Tibériusz uralkodásának a 15. évében volt. Ekkor János kb. 30 éves lehetett. A lévita papok ennyi idősen kezdtek el a templomban szolgálni (4Mó 4:2, 3). Ehhez hasonlóan, amikor János megkeresztelte Jézust, és Jézus „elkezdte a szolgálatát”, akkor a Lk 3:21–23 szerint „Jézus körülbelül 30 éves volt”. Jézus tavasszal, niszán hónapban halt meg, ezért a három és fél éves szolgálata kétségkívül ősszel kezdődött, etánim hónap (szeptember/október) táján. János valószínűleg 6 hónappal volt idősebb Jézusnál, és minden bizonnyal 6 hónappal hamarabb kezdte el a szolgálatát, mint Jézus (Lk 1. fej.). Ezért észszerű arra következtetnünk, hogy János i. sz. 29 tavaszán kezdte el a szolgálatát. (Lásd a Lk 3:23-hoz és a Jn 2:13-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

elkezdte a szolgálatát: Vagy: „elkezdte a munkáját”; „elkezdett tanítani”. Szó szerint: „elkezdte”. Ugyanezt a görög kifejezést használja Lukács a Cs 1:21, 22-ben és 10:37, 38-ban, amikor Jézus földi szolgálatának a kezdetére utal. A szolgálata magában foglalta a prédikálást, a tanítást és a tanítványképzést.

addig a napig, amelyen nyilvánosan megmutatta magát Izraelnek: Arra az időre utal, amikor Keresztelő János megkezdi a szolgálatát, vagyis valamikor i. sz. 29 tavaszára. (Lásd a Mr 1:9-hez és a Lk 3:1, 23-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

Multimédia

Áttekintő videó Lukács evangéliumához
Áttekintő videó Lukács evangéliumához
Lukács evangéliuma – Főbb események
Lukács evangéliuma – Főbb események

Amennyire lehetséges, az események időrendi sorrendben szerepelnek

Mindegyik evangélium térképén más események vannak feltüntetve

1. Gábriel angyal megjelenik Zakariásnak a templomban, és megjövendöli Keresztelő János születését (Lk 1:8, 11–13)

2. Jézus születése után angyalok jelennek meg a pásztoroknak Betlehem közelében (Lk 2:8–11)

3. A 12 éves Jézus a tanítókkal beszél a templomban (Lk 2:41–43, 46, 47)

4. Az Ördög odaállítja Jézust „a templom tetőpárkányára”, és megkísérti őt (Mt 4:5–7; Lk 4:9, 12, 13)

5. A názáreti zsinagógában Jézus Ézsaiás tekercséből olvas feI (Lk 4:16–19)

6. Jézust nem tisztelik a hazájában (Lk 4:28–30)

7. Jézus Nainba utazik, valószínűleg Kapernaumból (Lk 7:1, 11)

8. Jézus feltámasztja egy özvegy egyetlen fiát Nainban (Lk 7:12–15)

9. Jézus második prédikáló körútja Galileában (Lk 8:1–3)

10. Jézus feltámasztja Jairus lányát, valószínűleg Kapernaumban (Mt 9:23–25; Mr 5:38, 41, 42; Lk 8:49, 50, 54, 55)

11. Miközben Jézus Szamárián át Jeruzsálembe utazik, ezt mondja: „az Emberfiának nincs hová lehajtania a fejét” (Lk 9:57, 58)

12. Jézus kiküldi a 70-et, nyilvánvalóan Júdeában (Lk 10:1, 2)

13. Annak a szemléltetésnek a helyszíne, melyben az irgalmas szamáriai lefelé megy a Jerikóba vezető úton (Lk 10:30, 33, 34, 36, 37)

14. Jézus Perea városaiban és falvaiban tanít, majd Jeruzsálembe utazik (Lk 13:22)

15. Miközben Jézusnak Szamária és Galilea határvidékén keresztül visz az útja, meggyógyít 10 leprást (Lk 17:11–14)

16. Jézus meglátogatja Jerikóban Zákeust, az adószedőt (Lk 19:2–5)

17. Jézus imádkozik a Gecsemáné-kertben (Mt 26:36, 39; Mr 14:32, 35, 36; Lk 22:40–43)

18. Péter háromszor tagadja meg Jézust Kajafás házának udvarán (Mt 26:69–75; Mr 14:66–72; Lk 22:55–62; Jn 18:25–27)

19. A Koponyának (Golgotának) nevezett helyen Jézus ezt mondja a bűnözőnek: „velem leszel a paradicsomban” (Lk 23:33, 42, 43)

20. Jézus megjelenik két tanítványnak az Emmausba vezető úton (Lk 24:13, 15, 16, 30–32)

21. Jézus kivezeti a tanítványait egészen Betániáig; Jézus felmegy az égbe a közelben levő Olajfák hegyéről (Lk 24:50, 51)

Heródes templomának bejárata
Heródes templomának bejárata

Az animáció azt mutatja be, hogy mit láthatott Zakariás, amikor a templom bejárata felé ment. Egyes források szerint a Heródes által épített templom 15 emelet magas volt. A bejárat oldalán a templom homlokzata feltételezhetően arannyal volt bevonva. A bejárat keletre nézett, így a felkelő nap sugarai káprázóan ragyogtak, amint visszatükröződtek rajta.

1. Asszonyok udvara

2. Égőáldozati oltár

3. A szenthely bejárata

4. Öntött tenger

A héber tetragramot tartalmazó részlet Szümmakhosz görög fordításából
A héber tetragramot tartalmazó részlet Szümmakhosz görög fordításából

A képen egy i. sz. III. vagy IV. századból való pergamenrészlet látható, amely a Zs 69:30, 31-et (a Septuagintában 68:31, 32) tartalmazza. Ezt a görög nyelvű fordítást Szümmakhosz készítette a II. században, és a G 39777 sz. Vindobonensis-papiruszként ismert. Jelenleg Bécsben, az Osztrák Nemzeti Könyvtárban található. Az itt látható részleten kétszer is szerepel Isten neve ősi héber betűkkel ( vagy ) a görög szövegben. Máriának a Lk 1:46-ban feljegyzett szavai talán a Zs 69:30, 31-ben szereplő gondolatot adják vissza. Ezekben a versekben szintén szerepel Isten neve az eredeti héber szövegben. Az, hogy Mária Istent dicsőítő szavai a Héber iratok megfogalmazásán alapulnak, valamint a tetragram megjelenése ebben a görög fordításban megerősíti Isten nevének használatát a Lk 1:46 főszövegében. (Lásd a Lk 1:46-hoz tartozó magyarázó jegyzetet és a C függ.-et.)

Írótáblák
Írótáblák

Zakariás talán a képen látható, fából készült táblához hasonlót használt, amikor héberül felírta rá, hogy „János a neve”. Évszázadokon át használtak ilyen táblákat az ókori Közel-Keleten. Egy vékony viaszréteggel vonták be a bemélyített részüket. Vasból, bronzból vagy elefántcsontból készült íróvesszővel készítettek jegyzeteket a tábla lágy felületére. Az íróvessző egyik vége általában hegyes volt, a másik végét pedig vésőalakúra formálták. A vésőalakú végével törölték le az írást, és egyengették el a viaszt. Időnként kis bőrcsíkokkal összekötöttek két vagy több táblát. A kereskedők, tudósok, diákok és adószedők ilyen táblákat használtak azokhoz a feljegyzésekhez, melyeket csak ideiglenesen kellett megőrizni. A fényképen szereplő táblák az i. sz. II. vagy III. századból származnak, és Egyiptomban találták őket.