Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Olvasóink kérdezik

Vajon házasság nélkül nem is lehetünk boldogok?

Vajon házasság nélkül nem is lehetünk boldogok?

Vajon a Biblia azt tanítja, hogy csak azok lehetnek boldogok és megelégedettek, akik házasságban élnek? Elsőre úgy tűnhet, hogy igen. Vajon miért?

A teremtési beszámoló szerint Isten látta, hogy az első embernek, Ádámnak „nem jó” egyedül. Így hát megalkotta Évát, „mintegy kiegészítőt” (1Mózes 2:18). Mivel a kiegészítő teljessé tesz valamit, a versből arra a következtetésre juthatunk, hogy házasság nélkül nem élhetünk teljes életet. Emellett számos bibliai beszámoló, például Ruth története, az öröm és boldogság forrásának mutatja be a házasságot.

De vajon ezeknek a bibliai részeknek az a mondanivalójuk, hogy a keresztények csak akkor lehetnek boldogok és megelégedettek, és csak akkor lehet teljes az életük, ha házasságot kötnek, és gyermekeik születnek? Semmiképpen. Jézus Krisztus a valaha élt legelégedettebb ember volt, teljes életet élt úgy is, hogy nem nősült meg. Jézus, akinél nem élt bölcsebb ember a földön, tökéletes képmása volt a boldog Istennek, Jehovának (1Timóteusz 1:11; János 14:9). Elmondta, mi a boldogság kulcsa, mi kell ahhoz, hogy elnyerhessük Isten áldását (Máté 5:1–12). A házasságot nem sorolta a boldogság feltételei közé.

Ezek szerint a Biblia ellentmond önmagának ebben a témában? Egyáltalán nem. Hogy megértsük, miért nem, látnunk kell, mi a szerepe a házasságnak Jehova szándékában. Bár Jehova a házasságot azért hozta létre, hogy az öröm, meghittség és biztonság forrása legyen a házasfeleknek, ez az intézmény időnként kulcsszerepet játszott akaratának a megvalósulásában. Például Ádámnak és Évának ezt mondta: „Legyetek termékenyek, sokasodjatok, töltsétek be a földet” (1Mózes 1:28). Sem Ádám, sem Éva nem tudta volna egyedül megvalósítani Istennek ezt a szándékát. Mindkettőjüknek szüksége volt a másikra, bizonyos értelemben Ádám is, és Éva is kiegészítő volt.

Jehova szándékában a házasság és a családi élet máskor is szerepet kapott, mégpedig földi nemzetének, az izraelitáknak az idejében. Jehova azt akarta, hogy az izraeliták nagy nemzetté legyenek, és így az ellenségeik ne tudják megsemmisíteni őket. Azt is elhatározta, hogy Júda törzséből fog származni a Messiás, aki majd megszabadítja a hűséges embereket a bűntől és a haláltól (1Mózes 49:10). Ezért az istenfélő izraelita asszonyok áldásnak tartották, ha feleségek és anyák lehettek, míg szégyennek és csapásnak, ha nem.

És mit mondhatunk napjainkról? Vajon Isten ősi parancsa, hogy az emberek töltsék be a földet, még a mai, népes földön élő keresztényeket is arra kötelezi, hogy házasodjanak és szaporodjanak? Nem (Máté 19:10–12). Arra sincs szükség többé, hogy Isten védelmezze a Messiás leszármazási vonalát, és megóvja a nemzetet, amelyből a Megmentő származik. Hogyan tekintsék akkor a keresztények a házasságot és az egyedülállóságot?

Mindkettő Istentől kapott ajándék. Ám előfordulhat, hogy ugyanaz az ajándék valakinek örömet szerez, másvalaki viszont nélküle is boldog. A házasság szent intézmény, biztos alapja a családnak, és e kötelékben szeretetre, társra talál az ember. Viszont a Biblia reálisan azt is megjegyzi, hogy akik ebben a tökéletlen világban házasságot kötnek, azoknak „nyomorúságuk lesz a testükben”, vagyis nehézségekkel is szembe kell majd nézniük. Az egyedülállóságot Jehova nem tekinti szégyennek vagy csapásnak. Sőt a Szavában kijelenti, hogy az egyedülállóságnak vannak bizonyos előnyei a házassággal szemben (1Korintusz 7:28, 32–35).

Tehát a Bibliának kiegyensúlyozott nézőpontja van a házasságról és az egyedülállóságról. Jehova, aki létrehozta a házasságot és a családot, azt szeretné, hogy mindegyik szolgája boldog és megelégedett legyen, függetlenül attól, hogy egyedülálló, vagy házasságban él.