HOGYAN lett boldog, sikeres férj és apa egy férfi, akinek tragikus gyermekkora volt? Miért tért jó útra egy asszony, akinek több káros szenvedélye is volt, és erkölcstelenül élt? Hadd mondják el.
„Hitványnak éreztem magam” (VÍCTOR HUGO HERRERA)
SZÜLETÉSI ÉV: 1974
SZÜLETÉSI HELY: CHILE
KORÁBBAN: ALKOHOLISTA VOLT
A MÚLTAM:
Chile gyönyörű déli részén, Angol városában születtem. Nem ismertem az apukámat. Hároméves voltam, amikor az anyukámmal és a testvéremmel a fővárosba, Santiagóba költöztünk. Hajléktalanszállón egy kis szobában laktunk. Közös vécénk volt másokkal, vizet pedig a tűzcsapról hoztunk.
Úgy két év múlva az állam kiutalt nekünk egy kis házat. Sajnos azon a környéken elterjedt volt a bűnözés és a prostitúció, és sokan kábítószereztek és ittak.
Az anyukám megismerkedett egy férfival, és idővel összeházasodtak. A nevelőapukám részeges volt, és gyakran megverte az anyukámat és engem. Mikor egyedül voltam, sokat sírtam; olyan apára vágytam, aki megvéd.
Noha az anyukám keményen dolgozott, hogy gondoskodjon rólunk, nagyon szegények voltunk. Sokszor csak tejpor és cukor volt otthon. Hogy szórakozzunk egy kicsit, a testvéremmel átosontunk a szomszédhoz, és az ablakon át néztük a tévét. Ám egy nap észrevett minket, és véget ért a kis mókánk.
Ha nagy ritkán a nevelőapukám józan volt, vett a testvéremnek és nekem valamit enni. Egyszer pedig kaptunk tőle egy kis tévét. Ez azon kevés alkalmak közé tartozott, amikor boldog voltam.
Tizenkét évesen tanultam meg olvasni. Egy év múlva otthagytam az iskolát, és dolgozni kezdtem. Munka után a felnőtt munkatársaimmal elmentünk szórakozni, kábítószereztünk, és részegre ittuk magunkat. Hamarosan függő lettem.
Húszévesen ismertem meg a feleségemet, Catit. Eleinte minden jól ment, de azután visszatértem a régi életmódomhoz, és rosszabb lettem, mint korábban. Egyszer csak rádöbbentem, hogy ha így folytatom, vagy a börtönben, vagy a temetőben kötök ki. És ami a legrosszabb, szembesültem vele, hogy a fiamnak, Víctornak ugyanazt kell átélnie, mint annak idején nekem. Nagyon elkeseredtem, dühös voltam magamra, és hitványnak éreztem magam.
2001 körül két Jehova Tanúja keresett fel minket. Cati elkezdte tanulni velük a Bibliát, és mindig elmesélte, miről tanult. Kíváncsiságból én is csatlakoztam hozzájuk. 2003-ban Cati megkeresztelkedett, és Jehova Tanúja lett.
HOGYAN SEGÍTETT A BIBLIA MEGVÁLTOZNOM?
Egy nap arról olvastam a Ruth 2:12-ben, hogy Jehova megjutalmazza azokat, akik bíznak benne, és nála keresnek menedéket. Felismertem, hogy ha megváltozom, örömet szerzek neki, és elnyerem az áldását. Megfigyeltem, hogy a Biblia milyen gyakran elítéli a részegséget. A 2Korintusz 7:1 szavai nagy hatással voltak rám, arra ösztönöztek, tisztítsam meg magam minden szennytől. Elhatároztam, hogy szakítok a rossz szokásaimmal. Eleinte türelmetlenebb voltam, mint azelőtt, de Cati mindig mellettem állt.
Idővel kiléptem a munkahelyemről, mert nagy volt a nyomás, hogy dohányozzak és igyak. Mivel egy ideig nem találtam munkát, kevés pénzből kellett kijönnünk. Ám ezalatt többet tudtam foglalkozni a Bibliával, és így igazán közel kerültem Jehovához. Cati sohasem várt többet, mint amennyit adni tudtam, és nem is tett szemrehányást azért, hogy egyszerűen kell élnünk. Nagyon hálás vagyok neki, hogy szeretettel támogatott.
A Tanúk társaságában egyre inkább otthon éreztem magam. Segítettek megérteni, hogy Jehova nagyon értékeli, hogy szeretném őt szolgálni, hiszen nem azt nézi, milyen az iskolai végzettségem. A gyülekezetben levő szeretet és egység óriási hatással volt a családunkra. Ilyesmit azelőtt nem láttunk. 2004 decemberében én is megkeresztelkedtem.
HOGYAN LETT JOBB AZ ÉLETEM?
Tapasztaltam, mennyire igazak Jehova szavai az Ézsaiás 48:17-ben: „Én, Jehova, vagyok a te Istened, aki arra tanítalak, ami javadra válik”. Az anyukámra és a testvéremre olyan nagy hatással volt, hogy ennyire megváltoztam, hogy ők is elkezdték tanulmányozni a Bibliát. A szomszédaim is örültek a változásnak, és annak, hogy milyen boldog a családunk.
Hálás vagyok, hogy istenfélő feleségem megbízható társnak és barátnak tart. Igaz, sosem ismertem az apukámat, de a Biblia megtanított arra, hogyan neveljem a három fiam. Tisztelnek, és ami ennél is fontosabb, szeretik Jehovát, és valóságos a számukra.
„Igaz, sosem ismertem az apukámat, de a Biblia megtanított arra, hogyan neveljem a három fiam”
Nagyon hálás vagyok Jehovának, hogy szomorú gyerekkorom ellenére most boldog lehetek.
„Dühös és agresszív fiatal voltam” (NABIHA LAZAROVA)
SZÜLETÉSI ÉV: 1974
SZÜLETÉSI HELY: BULGÁRIA
KORÁBBAN: DROGKERESKEDŐ VOLT
A MÚLTAM:
Szófiában születtem, egy középosztálybeli családban. Amikor hatéves voltam, az apukám elhagyott minket. Összetörtem, nagyon fájt, hogy ezt tette velünk. Úgy éreztem, nem kellek neki, és hogy engem nem is lehet szeretni. Az évek múlásával ezek az érzések lázadóvá tettek. Dühös és agresszív fiatal voltam.
14 évesen szöktem el otthonról először. Nemegyszer pénzt loptam az anyukámtól és a nagyszüleimtől. Mivel erőszakos voltam, állandóan bajba kerültem az iskolában, és csupán néhány év leforgása alatt öt különböző iskolába jártam. Három évvel azelőtt, hogy végeztem volna, abbahagytam az iskolát. Nagyon erkölcstelenül éltem, dohányoztam, és marihuánát szívtam. Sokat ittam, és az időmet mindig csak szórakozással töltöttem. A drogkereskedésbe is belekeveredtem. Elszomorított, hogy ebben a kilátástalan világban szenvedés és halál vár az emberekre. Ezért csak a mának éltem.
1998-ban, 24 évesen letartóztattak São Paulo (Brazília) repülőterén illegális drogkereskedés miatt, és négy év börtönbüntetésre ítéltek.
HOGYAN SEGÍTETT A BIBLIA MEGVÁLTOZNOM?
2000-től Jehova Tanúi hetente egyszer bejártak a börtönbe. Az egyik Tanú, Marines, nagyon kedves volt velem. Felkeltette az érdeklődésemet a Biblia iránt. Mivel még sosem hallottam Jehova Tanúiról, megkérdeztem a rabtársaimat, hogy mit tudnak róluk. Meglepetésemre, a legtöbben rossz véleménnyel voltak róluk. Az egyik rabtársam azt mondta, hogy csak Jehova Tanúihoz ne csatlakozzak. Ám ettől még kíváncsibb lettem, szerettem volna megtudni, miért gyűlölik őket ennyire. Idővel megértettem, hogy azért, mert övék az igaz vallás, hiszen a Biblia szerint mindenkit üldözni fognak, aki őszintén igyekszik követni Jézust (2Timóteusz 3:12).
Ekkoriban a börtön irodaépületében dolgoztam. Az egyik nap találtam a raktárban néhány dobozt, melyekben Az Őrtorony és Ébredjetek! folyóiratok régebbi számai voltak.* Magammal vittem a folyóiratokat a cellámba, hogy elolvassam őket. Minél többet olvastam, annál inkább úgy éreztem, mintha friss vizű kútra találnék a száraz sivatagban. Mivel sok időm volt, mindennap órákat töltöttem a Biblia tanulmányozásával.
Egy nap hívattak az igazgatóságra. Arra számítottam, hogy szabadon bocsátanak, így gyorsan összeszedtem a személyes tárgyaimat, és elköszöntem a rabtársaimtól. Ám kiderült, hogy azért kellett odamennem, mert többek közt hamis iratok birtoklásáért újabb vádat emeltek ellenem. Még két évet kaptam.
Először összetörtem. Ám pár nappal később rájöttem, hogy a rosszban van valami jó is. Noha már sok mindent megtanultam a Bibliából, a szívem mélyén még mindig arra vágytam, hogy ha majd kiszabadulok, folytathassam a korábbi életmódomat. Több időre volt szükségem a változáshoz.
Időnként úgy gondoltam, hogy nem vagyok méltó arra, hogy Isten szolgája legyek. Ám sokat elmélkedtem olyan gondolatokon, mint amelyek például az 1Korintusz 6:9–11-ben találhatók. Ezekből a versekből megtudhatjuk, hogy az első században néhány keresztény tolvaj, részeges és zsaroló volt, mielőtt Jehova szolgája lett, ám a segítségével megváltozott. A példájuk nagyon buzdító volt a számomra.
Néhány rossz szokással könnyen felhagytam. Például nem okozott gondot leszokni a kábítószerekről, de a dohányzással más volt a helyzet. Több mint egy évig tartó, kemény küzdelem után tudtam felhagyni vele. Sokat segített, hogy utánanéztem, milyen káros hatásai vannak a dohányzásnak az egészségre. De legfőképp az adott erőt, hogy szüntelenül imádkoztam Jehovához.
„A lehető legjobb apára leltem, aki sosem fog elhagyni”
Ahogy egyre közelebb kerültem Jehovához, sikerült leküzdenem a kitaszítottság érzését, mellyel azóta küzdöttem, hogy az apukám elhagyott minket. Szívemhez szóltak a Zsoltárok 27:10 szavai: „Ha apám és anyám elhagynának is, Jehova magához fogad engem.” Felismertem, hogy a lehető legjobb apára leltem, aki sosem fog elhagyni. Most már volt célja az életemnek. 2004 áprilisában, hat hónappal a szabadulásom után, megkeresztelkedtem, és Jehova Tanúja lettem.
HOGYAN LETT JOBB AZ ÉLETEM?
Nagyon boldog vagyok. Mivel már nincsenek káros szokásaim, sokkal jobban vagyok fizikailag és érzelmileg, mint amikor fiatalabb voltam. Boldog házasságban élek, és közel érzem magam Jehovához, égi Atyámhoz. Az imádói között sok apára, anyára és testvérre leltem (Márk 10:29, 30). Hálás vagyok, hogy már akkor látták bennem a jót, amikor én még nem.
Időnként bűntudatom van a múltam miatt. Ám megvigasztal az a tudat, hogy Isten megígért új világában a rossz emlékek „észbe sem jutnak” (Ézsaiás 65:17). De addig is a tapasztalatom segít, hogy együtt érző legyek azokkal, akik hasonló nehézségekkel néznek szembe, mint annak idején én. Ebből a szempontból a múltam előnyt jelent. Például amikor részt veszek a szolgálatban, nem okoz nehézséget, hogy előítéletek nélkül beszélgessek kábítószerfüggő, alkoholista vagy bűnöző emberekkel. Biztos vagyok benne, hogy ha én meg tudtam változni, hogy örömet szerezzek Jehovának, akkor más is meg tud.
