„Amikor látjátok, hogy Jeruzsálemet letáborozott seregek veszik körül, akkor tudjátok meg, hogy elközeledett a pusztává tétele. Akkor akik Júdeában vannak, kezdjenek a hegyekbe menekülni, és akik bent vannak a városban, menjenek ki” (Lukács 21:20, 21). Jézus ezt az utasítást adta a tanítványainak, amikor Jeruzsálem jövőbeli pusztulásáról beszélt. Van bizonyíték arra, hogy a tanítványok megfogadták a figyelmeztetését?

Évtizedekkel Jézus halála után Cestius Gallus római seregeket vezetett Palesztinába, hogy elfojtson egy lázadást. Ezt az akkor élt zsidó történetíró, Josephus Flavius is megerősítette. A római légiók körbevették Jeruzsálemet, és szinte biztos volt, hogy elfoglalják. Ám Cestius Gallus váratlanul visszavonult a seregeivel. Az egyháztörténész Euszebiosz szerint a Júdeában élő keresztények megragadták a lehetőséget, hogy Pellába meneküljenek, egy hegyvidéki városba, mely Dekapolisz területén feküdt.

Néhány évvel később, i. sz. 70-ben egy másik római sereg, Titusz hadvezérrel az élén, visszatért, és ostrom alá vette a zsidó fővárost. Ezúttal a katonák befejezték, amit Cestius Gallus elkezdett, és elpusztították a várost. Több százezren rekedtek Jeruzsálemben és haltak meg.

A Sámuelről, Illésről és Elizeusról szóló bibliai beszámolókban olvashatunk a próféták fiairól. Elizeus például a próféták fiainak egyikét küldte el, hogy kenje fel Jéhut Izrael királyává (2Királyok 9:1–4).

A tudósok szerint ez a kifejezés egy iskolára vagy közösségre utal, nem pedig a próféták leszármazottaira. Egy folyóirat megjegyzi, hogy a közösség tagjai valószínűleg „Jahve [Jehova] szolgálatának szentelték magukat; egy próféta irányítása alatt működtek, akit a szellemi atyjuknak tekintettek” (Journal of Biblical Literature) (2Királyok 2:12). A Jéhu felkenéséről szóló beszámoló Elizeus küldöttjét a próféta szolgájának nevezi (2Királyok 9:4).

„A próféták fiai” minden bizonnyal egyszerűen éltek. Az Elizeus idejében élt egyik csoportjukról megtudjuk, hogy saját maguk építették fel a lakóhelyüket, és a munkához kölcsönkapták a fejszét (2Királyok 6:1–5). Némelyikük házas volt, hiszen olvashatunk egy asszonyról, aki a próféták fiai egyikének az özvegye volt (2Királyok 4:1). A hűséges izraeliták biztosan értékelték a próféták fiainak a munkáját; egy beszámoló például megemlít egy esetet, amikor élelmet kaptak ajándékba (2Királyok 4:38, 42).