A BIBLIAI időkben, amikor két család megállapodott a házasságról, a vőlegény vagy a családja menyasszonyárat fizetett a menyasszony családjának. Ezt az összeget megfizethették értéktárgy, pénz vagy állatok formájában is. Időnként előfordult, hogy valaki ledolgozta a menyasszonyárat. Például Jákob hét évig dolgozott Ráhel apjának, hogy feleségül vehesse a lányát (1Móz 29:17, 18, 20). Mi volt ennek a szokásnak a célja?

Egy bibliatudós, Carol Meyers megjegyzi: „A menyasszonyár kárpótlásul szolgálhatott a menyasszony családjának, amiért a lányuk elkerült otthonról, és már nem számíthattak a segítségére, amely nagyon értékes volt a [gazdálkodó] családok életében.” A menyasszonyár ezenkívül megerősítette a két család kapcsolatát, akik a házasságkötés által rokonságba kerültek. Ez azt is jelentette, hogy a nehézségek idején számíthattak egymás segítségére. Továbbá a menyasszonyár jelezte, hogy a nőt eljegyezték, és hogy az apja helyett a férje fog gondoskodni róla.

A menyasszonyár azonban nem jelentette azt, hogy a feleség egy árucikk. Egy könyv kijelenti: „Az a szokás, hogy Izraelben kötelesek voltak a menyasszony családjának egy adott összeget fizetni, vagy annak megfelelő értékben ajándékokat adni, azt a látszatot keltheti, mintha a házasság egy egyszerű adásvétel lett volna. De sokkal inkább úgy tűnik, hogy [a menyasszonyárat] a család kárpótlásának tekintették, nem pedig a lány árának” (Ancient Israel—Its Life and Institutions).

Egyes országokban még ma is szokás a menyasszonyár fizetése. Ha egy keresztény család követi ezt a hagyományt, a szülőknek észszerűeknek kell lenniük abban, hogy mekkora összeget kérnek (1Kor 10:32, 33; Flp 4:5). Ezzel bizonyíthatják, hogy nem anyagiasak vagy kapzsik (2Tim 3:2). Emellett ha így tesznek, a leendő férj nem kényszerül arra, hogy elhalassza az esküvőt addig, amíg összegyűjti a pénzt. Illetve ha úttörő, nem kell abbahagynia a szolgálatot, hogy teljes időben dolgozzon, és így ki tudja fizetni a tetemes menyasszonyárat.

A világ egyes részein törvény szabályozza ezt a szokást. A keresztény szülőknek be kell tartaniuk ezeket a törvényeket. Milyen okuk van erre? Isten Szava arra szólítja fel a keresztényeket, hogy rendeljék alá magukat „a felsőbb hatalmaknak” egészen addig, amíg nem kérnek olyat, ami ütközik Isten elvárásaival (Róma 13:1; Csel 5:29).