DIANA több mint 80 éves. A férje Alzheimer-kórban szenvedett, és a halála előtt évekig egy idősek otthonában lakott. Dianának azzal is meg kellett küzdenie, hogy elveszítette a két fiát, és mellrákja lett. Mégis mindig örömtelinek látják őt a testvérek, amikor találkoznak vele a királyságteremben vagy a szolgálatban.

John több mint 43 évig volt utazófelvigyázó. Nagyon szerette a megbízatását, ez volt az élete! De abba kellett hagynia az utazómunkát, hogy egy beteg rokonáról gondoskodjon. Most a helyi gyülekezetben szolgál. Akik régebbről ismerik, és találkoznak vele egy kongresszuson, úgy látják, hogy semmit sem változott, és még mindig sugárzik az örömtől.

Hogyan tudja Diana és John megőrizni az örömét? Hogyan lehet örömteli az, aki érzelmileg és fizikailag szenved? És hogyan maradhat boldog az, akinek le kell mondania egy értékes feladatról a szervezetben? A Biblia segít megtalálni a választ, amikor kijelenti: „Az igazságosak örülni fognak Jehovában” (Zsolt 64:10). Ezt a létfontosságú igazságot még jobban megérthetjük, ha megvizsgáljuk, mi ad tartós örömet, és mi nem.

Vannak dolgok, amelyek szinte mindig örömet jelentenek. Például az, amikor egy szerelmes pár összeházasodik, kisbaba érkezik a családba, vagy valaki kap egy megbízatást a szervezetben. Érthető, hogy az ilyen helyzetek örömmel járnak, hiszen Jehova hozta létre a házasságot, ő teremtett minket azzal a képességgel, hogy továbbadhatjuk az életet, és ő bíz meg különböző feladatokkal a gyülekezetben (1Móz 2:18, 22; Zsolt 127:3; 1Tim 3:1).

De az ilyen örömök mulandóak lehetnek. Sajnos egy házastárs hűtlenné válhat vagy meghalhat (Ez 24:18; Hós 3:1). Lehet, hogy egy gyermek fellázad a szülei és Isten ellen, és akár ki is közösíthetik. Sámuel fiai helytelenül szolgálták Jehovát, és Dávid a tettei miatt sok bajt tapasztalt a családjában (1Sám 8:1–3; 2Sám 12:11). Ha ilyesmi történik velünk, az nagyon lesújtó.

 Az is rossz lehet, amikor egy betegség, családi kötelezettség vagy szervezeti változás miatt valaki kénytelen lemondani egy kiváltságról. Sokan, akik ilyesmin mentek keresztül, elismerik, hogy hiányzik nekik az a megelégedettség, amelyet a munkájuk adott.

Értjük tehát, hogy ezek az örömforrások viszonylagosak vagy mulandóak lehetnek. De vajon létezik olyan öröm, amely akkor is a miénk marad, ha a dolgok rosszra fordulnak? Biztosan van ilyen, hiszen Sámuel, Dávid és mások nem veszítették el az örömüket a próbák során.

Jézus tudta, hogy mi is igazából az öröm. Mielőtt ember lett, „mindig vidám” volt Jehova előtt az égben, ahol biztosan csodás körülmények között élt (Péld 8:30). A földön viszont időnként súlyos gondok érték, mégis örömet talált abban, hogy az Atyja akaratát cselekedte (Ján 4:34). És mit tudunk a halála előtti utolsó óráiról? „Az eléje helyezett örömért elszenvedte, hogy kínoszlopra feszítsék” (Héb 12:2). Mivel Jézus ilyen kiváló példát mutatott, vizsgáljuk meg, hogy mit mondott a valódi örömről.

Egyszer, amikor Jézus 70 tanítványa visszatért a prédikálásból, boldogok voltak, amiért hatalmas dolgokat tettek, és még démonokat is kiűztek. Jézus ezt mondta nekik: „ne azért örüljetek, mert a szellemek engedelmeskednek nektek, hanem azért örüljetek, mert a nevetek fel van írva az égben” (Luk 10:1–9, 17, 20). Igen, még egy különleges kiváltságnál is értékesebb volt az, hogy örömet tudtak szerezni Jehovának. Ő emlékezni fog a hűséges tanítványok munkájára. Ez igazán nagy örömforrás!

Egy másik alkalommal Jézus egy sokasághoz beszélt. Az egyik asszony úgy gondolta, hogy ennek a kitűnő tanítónak, Jézusnak az anyja biztosan nagyon boldog lehet. Az asszony hangot is adott az érzéseinek, de Jézus így válaszolt: „Nem. Inkább azok boldogok, akik hallják Isten szavát, és megtartják!” (Luk 11:27, 28). Bár csodálatos élmény lehet büszke szülőnek lenni, az még nagyobb ok az örömre, ha valaki engedelmeskedik Jehovának, és ezért jó kapcsolatban van vele.

 Leszögezhetjük tehát, hogy a mély, belső öröm kulcsa az, ha tudjuk, hogy Jehova örömét leli bennünk. És ezt az érzést a próbák sem vehetik el, bár persze önmagukban nem kellemesek. Sőt, ha feddhetetlenül kiálljuk őket, akkor az még fokozza is az örömünket (Róma 5:3–5). Ráadásul Jehova a szellemét adja azoknak, akik bíznak benne, és az öröm hozzátartozik a szellem gyümölcséhez (Gal 5:22). Ezek fényében megérthetjük, hogy miért igaz, amit a Zsoltárok 64:10 állít: „Az igazságosak örülni fognak Jehovában”.

Ez arra is rávilágít, hogy Diana és John, akiket korábban említettünk, hogyan tudták megőrizni az örömüket a nehézségeik ellenére. Diana megjegyzi: „Jehovánál keresek menedéket, ahogyan egy gyermek a szüleinél.” Miért biztos abban, hogy Jehova örömét leli benne? Ezt mondja: „Érzem az áldását, hiszen továbbra is erőt ad ahhoz, hogy rendszeresen prédikáljak, méghozzá őszinte mosollyal.” John, aki az utazómunka befejezése után is tevékeny maradt a szolgálatban, elmondja, hogy mi segített neki: „Mióta 1998-ban felkértek oktatónak a szolgálati kiképzőiskolán, többet tanulmányozom a Bibliát, mint előtte bármikor.” Így beszél arról, hogy milyen érzései vannak neki és a feleségének: „Viszonylag könnyen alkalmazkodtunk a változáshoz, mivel a hosszú évek alatt mindig úgy gondolkodtunk, hogy bármilyen feladattal bíz is meg Jehova, azt szívesen ellátjuk. Semmit sem kellett megbánnunk.”

Sokan mások is tapasztalták, hogy milyen igazak a Zsoltárok 64:10 szavai. Például egy házaspár, amely több mint 30 évig szolgált az egyesült államokbeli Bételben, különleges úttörői kinevezést kapott. Őszintén elismerik: „A gyász egy természetes érzés, ha elveszítünk valamit, amit szeretünk.” De hozzáteszik: „Nem gyászolhatunk örökké.” Hamar bekapcsolódtak a szolgálatba az új gyülekezetükben. Ezt mondják még: „Egészen konkrét dolgokért imádkoztunk. És amikor láttuk, hogy Jehova válaszol nekünk, az bátorított minket, és örömmel töltött el. Nem sokkal az érkezésünk után többen is elkezdtek úttörőzni a gyülekezetben, és Jehova megajándékozott minket két tanulmányozóval, akik szépen fejlődnek.”

El kell ismernünk, hogy időnként nem könnyű megőrizni az örömünket, és mindig lesznek hullámvölgyek. De ilyenkor Jehova megerősít minket a Zsoltárok 64:10 szavaival. Bízhatunk benne, hogy ha a változó körülmények közt is hűségesek maradunk hozzá, vagyis „igazságosak” vagyunk, akkor mi is „örülni [fogunk] Jehovában”. Sőt, előretekinthetünk arra, amikor az ígéretének megfelelően új eget és új földet teremt. Akkor teljesen el fog tűnni a tökéletlenség. Isten népének minden tagja ujjongani fog, és örökké örül annak, amiről a Teremtő gondoskodik (Ézs 65:17, 18).

Gondolj bele, mit fog ez jelenteni: Tökéletesen egészségesek leszünk, és minden reggel úgy ébredünk, hogy tele vagyunk energiával. Akármilyen mély érzelmi sebeket hordoztunk is korábban, még az emlékük is kitörlődik. Igen, „a korábbi dolgok észbe sem jutnak, és fel sem ötlenek senkinek a szívében”. A feltámadás csodájának köszönhetően újra találkozhatunk a szeretteinkkel. Több millióan fogják átélni ugyanazt, amit azok a szülők, akiknek a 12 éves kislányát Jézus feltámasztotta. Róluk ezt olvassuk: „azt sem tudták, hová legyenek örömükben” (Márk 5:42). Végül a földön minden ember a szó legteljesebb értelmében igazságos lesz, és örökké örülni fog Jehovában.