A Biblia – A pontos próféciák könyve (1. rész)

„Nagy nemzetté teszlek”

Az Ébredjetek! ebben a nyolcrészes cikksorozatban a Biblia egyik kiemelkedő jellegzetességét veszi nagyító alá: a próféciáit, más szóval a jövendöléseit. A cikkek alapján könnyebb választ adni a következő kérdésre: Vajon a bibliai próféciákat csupán okos emberek találták ki, vagy Isten ihlette őket? Vizsgáld meg a bizonyítékokat!

MANAPSÁG divatos kételkedni. Vannak, akik a Biblia hitelességét is kétségbe vonják. De sajnos sokan még soha nem szántak időt arra, hogy elfogulatlanul megvizsgálják ezt a könyvet. A véleményük jórészt azon alapul, amit másoktól hallottak. Reméljük, te másképpen gondolkodsz. Ha igen, akkor kérünk, utazz vissza velünk az időben, és ismerj meg olyan tényeket, melyek alátámasztják a Biblia hitelességét.

Utazásunk elején egy olyan emberrel ismerkedhetünk meg, akit a keresztények, a zsidók és a muszlimok mind a mai napig tisztelnek. Ez a héber férfi i. e. 2018-tól 1843-ig élt. A neve Ábrahám volt. *

Ábrahámmal volt kapcsolatban a Bibliában feljegyzett próféciák közül néhány legkorábbi, és ezek még minket, ma élő embereket is érintenek. (Lásd az „ Áldás minden nemzetnek” című kiemelt részt.) Mózes első könyve szerint ezek a jövendölések a következőket foglalták magukban: 1. Ábrahám leszármazottai hatalmas nemzetté lesznek. 2. Időközben rabszolgasorba döntik őket egy idegen országban. 3. Kiszabadulnak, és elfoglalják Kánaán földjét. Vizsgáljuk meg részletesebben ezeket a kijelentéseket.

Három jelentős prófécia

1. prófécia: „Nagy nemzetté teszlek” (1Mózes 12:2).

Beteljesedés: Izsák és Jákob vonalán (ez utóbbit Izraelnek is hívták) Ábrahám leszármazottaiból megalakult az ókori Izrael nemzete, mely önálló államot alapított, és saját királyai voltak.

Mit mutat a történelem?

● A Biblia részletesen beszámol Ábrahám családfájáról, beleértve az Izsáknak, Jákobnak és Jákob tizenkét fiának a vonalán született leszármazottait is. Közöttük sok király is volt, akik Izraelben vagy Júdában uralkodtak.  Tizenhét ilyen király a Biblián kívüli forrásművekben is szerepel, azzal a bibliai feljegyzéssel összhangban, hogy Ábrahám leszármazottai Izsák és Jákob vonalán nemzetté lettek. *

2. prófécia: „Magod jövevény lesz egy olyan földön, amely nem az övé. Szolgálni fogják azokat . . . Csak a negyedik nemzedék tér ide vissza” (1Mózes 15:13, 16).

Beteljesedés: Mivel Kánaánban éhínség volt, Ábrahám leszármazottainak négy nemzedéke Egyiptomban élt, először jövevényként, később pedig rabszolgaként. Agyagból és szalmából téglát kellett készíteniük. Ha csak egyetlen leszármazási vonalra koncentrálunk, mégpedig Ábrahám dédunokájáéra, Léviére, aki Egyiptomba költözött idős apjával, akkor a négy nemzedék a következő: 1. Lévi, 2. a fia, Kehát, 3. az unokája, Amrám és 4. a dédunokája, Mózes (2Mózes 6:16, 18, 20). I. e. 1513-ban Mózes kivezette az izraelitákat Egyiptomból. (Lásd az  időegyenest és a „ Pontos időmeghatározás” című kiemelt részt.)

Mit mutat a történelem?

● James K. Hoffmeier, az Ószövetség és a közel-keleti régészet professzora szerint az egyiptomi írások és régészeti leletek egyaránt azt bizonyítják, hogy éhínségek idején a szemitáknak (például az ókori hébereknek) megengedték, hogy a nyájaikkal együtt Egyiptom területére menjenek. De vajon az izraeliták csakugyan rabszolgák lettek, és téglát kellett készíteniük?

● Jóllehet az egyiptomi feljegyzések nem említik kifejezetten az izraelitákat, egyiptomi  sírrajzok és tekercsek megerősítik, hogy az egyiptomiak idegenekkel készíttettek téglát sárból és szalmából. Egyiptomi feljegyzésekből az is kiderül, hogy a munkafelügyelők írásban meghatározták a téglamennyiséget, melyet el kellett készíteni. Ez is összhangban van a Bibliával (2Mózes 5:14, 19). Hoffmeier professzor ezt írja: „Az egyiptomi források megerősítik, hogy rabszolgamunkát végeztettek az idegenekkel . . . abban az időszakban, amikor az izraelitákat is elnyomták. Összegezve, hitelesnek mondható, hogy az ókori héberek Egyiptomba mentek . . . az éhínség idején, azután pedig rabszolgák lettek.”

3. prófécia: „Odaadom . . . a magodnak . . . Kánaán egész földjét” (1Mózes 17:8).

Beteljesedés: Mózes kivezette Izrael népét Egyiptomból, Józsué, Nún fia pedig bevitte őket Kánaán földjére i. e. 1473-ban.

 Mit mutat a történelem?

● Bár a dátumokat illetően a régészek véleménye megoszlik, „az elfogadott tény, hogy az izraeliták bementek Kánaán földjére, és letelepedtek”, írja K. A. Kitchen nyugalmazott egyiptológus professzor.

● A Biblia kijelenti, hogy Józsué „felgyújtotta” az egyik kánaáni várost, Hácort (Józsué 11:10, 11). A város romjainál a régészek feltártak három kánaánita templomot, melyet a földdel tettek egyenlővé. Arra is találtak bizonyítékot, hogy a város az i. e. 1400-as években leégett. Ezek a tények összhangban vannak a Bibliával.

● Egy másik érdekes kánaáni város Gibeon volt, mely Jeruzsálemtől mintegy 10 kilométerre feküdt. A régészek akkor azonosították, amikor közel 30 korsófület találtak, melyekbe bele volt vésve a város neve. Az ókorban élt gibeoniak – Hácor lakóival ellentétben – békét kötöttek Józsuéval, ő pedig vízhordásra kötelezte őket (Józsué 9:3–7, 23). Miért éppen ezt a feladatot adta nekik? A 2Sámuel 2:13 és a Jeremiás 41:12 arra utal, hogy Gibeonban bőven volt víz. A bibliai beszámolóval összhangban egy könyv megjegyzi: „Gibeon legszembetűnőbb jellegzetessége az, hogy bőségesek a vízkészletei; van egy nagyobb és hét kisebb forrása” (Archaeological Study Bible, New International Version).

● Több tucat bibliai szereplő létezését erősítik meg független források. Ahogy már említettük, tizenhét király is van köztük, akik Ábrahám leszármazottai voltak, és Izraelben vagy Júdában uralkodtak. Ilyen volt például Aháb, Aház, Dávid, Ezékiás, Manassé és Uzziás. A királyi dinasztiák létezése meggyőzően bizonyítja, hogy az Izrael nevű nemzet bement Kánaán földjére, és elfoglalta azt.

● A kutatók 1896-ban megtalálták a Merneptah-sztélét az egyiptomi Thébában. Ezen a domborművön Merneptah fáraó dicsekszik a kánaáni hadjáratával, melyet i. e. 1210 körül folytatott. A sztélén olvasható az első, Biblián kívüli utalás Izraelre, mely szintén bizonyítja ennek a nemzetnek a létezését.

A részletek haszna

Ahogy láthattuk, a Biblia számos részletet közöl emberekről, helyekről és eseményekről. Ennek köszönhetően összevethetjük a beszámolóit a független forrásokkal, és meggyőződhetünk a bibliai próféciák beteljesedéséről. A tények arra mutatnak, hogy Isten ígéretei Ábrahámmal és a leszármazottaival kapcsolatban megvalósultak, hiszen Ábrahám leszármazottai valóban nemzetté váltak, rabszolgák lettek Egyiptomban, később pedig meghódították Kánaán földjét. Mindez az egyik bibliaíró, Péter szavait juttathatja eszünkbe, aki alázatosan elismerte: „Prófécia . . . soha nem hozatott ember akaratából, hanem Istentől szóltak emberek, amint a szent szellem vezette őket” (2Péter 1:21).

Az azt követő évszázadokban, hogy Izrael elfoglalta Kánaán földjét, a nemzet történelme éles fordulatot vett, ami tragikus következményekkel járt. Ezekről is jövendöltek a bibliaírók, ahogyan arról a következő számunkban lesz szó.

[Lábjegyzetek]

[Kiemelt rész a 17. oldalon]

 ÁLDÁS MINDEN NEMZETNEK

Isten azt ígérte, hogy Ábrahám magva által minden nemzetből való emberek áldást nyernek (1Mózes 22:18). Elsősorban azért szervezte nemzetté Ábrahám leszármazottait, hogy ebben a nemzetben születhessen meg a Messiás, aki később az életét adja az egész emberiségért. * Ezért elmondhatjuk, hogy Isten Ábrahámnak tett ígérete téged is érint. A János 3:16 így szól: „Isten annyira szerette a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki hitet gyakorol benne, el ne pusztuljon, hanem örök élete legyen.”

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész a 17. oldalon]

 PONTOS IDŐMEGHATÁROZÁS

Az 1Királyok 6:1 jó példa arra, hogy miért hasznos az, hogy a Bibliában pontos időmeghatározásokat találhatunk. Ez a vers arról ír, hogy mikor kezdte meg Salamon király a jeruzsálemi templom építését: „a négyszáznyolcvanadik évben [479 teljes évet követő évben], azt követően, hogy Izrael fiai kivonultak Egyiptom földjéről, a negyedik évben, azután, hogy Salamon király lett Izrael felett, ziv hónapban, vagyis a második hónapban Salamon elkezdte építeni a házat Jehovának.”

A bibliai kronológia szerint Salamon uralkodásának a negyedik éve i. e. 1034-re esett. Ha ettől visszaszámolunk 479 teljes évet, eljutunk i. e. 1513-hoz, vagyis ekkor vonultak ki az izraeliták Egyiptomból.

[Kiemelt rész a 18. oldalon]

ÁBRAHÁM MINT TÖRTÉNELMI SZEMÉLY

● Agyagtáblák, melyek az i. e. második évezredből maradtak fenn, olyan városneveket említenek, melyek megegyeznek Ábrahám rokonainak a nevével, például Péleget, Sérugot, Náhort, Tárét és Háránt (1Mózes 11:17–32).

● Az 1Mózes 11:31-ben arról olvashatunk, hogy Ábrahám a családjával elköltözött „a káldeai Urból”. Ennek a városnak a romjait feltárták Irak délkeleti részén. A Biblia azt is kijelenti, hogy Ábrahám apja, Táré Háránban halt meg, mely ma valószínűleg Törökország területén található, valamint azt, hogy Ábrahám felesége, Sára Hebronban halt meg, mely a legrégebben lakott közel-keleti városok egyike (1Mózes 11:32; 23:2).

[Táblázat a 16–17. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

 IDŐEGYENES ÁBRAHÁM UTÓDAIRÓL ÉS AZ IZRAELITÁKRÓL

Ábrahám leszármazottainak négy nemzedéke

Lévi

Kehát

Amrám

Mózes

(I. e.)

1843 Ábrahám meghal

1728 Jákob a családjával Egyiptomba költözik

1711 Jákob meghal

1657 József meghal

1593 Megszületik Mózes

1513 Mózes kivezeti Izrael népét Egyiptomból

1473 Mózes meghal. Józsué bevezeti az izraelitákat Kánaán földjére

A bírák ideje

1117 Sámuel felkeni Sault, Izrael első királyát

1107 Megszületik Dávid

1070 Dávid Izrael királya lesz

1034 Salamon elkezdi a templom építését

[Kép a 17. oldalon]

Ezen a győzelmi sztélén a következő felirat áll: „Dávid háza”. Ez egyike azoknak a leleteknek, melyek olyan királyokat említenek, akik Ábrahám leszármazottai voltak, és Izraelben vagy Júdában uralkodtak

[Forrásjelzés]

© Israel Museum, Jerusalem/​The Bridgeman Art Library International