Fiatalok kérdezik:

Miért hagyott el minket apa?

„Igazából sohasem értettem, miért ment el apa. Csak azt tudtam, amit anyukám mondott nekem” (János) *.

AMIKOR egy apa összecsomagol, és elmegy otthonról, gyakran fájdalmat és keserűséget hagy maga után. „Nagyon ki voltam borulva, amikor anya és apa különváltak” — mondja a cikk elején említett, 14 éves János. Ha egy apa mindenféle magyarázat nélkül távozik, és minden kapcsolatot megszakít a gyermekeivel, azzal arra ítélheti őket, hogy az elkövetkező években a bűntudat, az eltaszítottság és a neheztelés érzésével küzdjenek. *

Ha pont a te apukád megy el, talán fájdalommal tölthet el a tudat, hogy miért tette ezt. „Apukám egy másik nőért hagyott el minket — mondja egy Mihály nevű fiatal. — Egyszer láttam őket együtt, és ettől nagyon dühbe gurultam. Úgy éreztem, hogy apa elárult minket.” Néhány esetben viszont az apa távozása megkönnyebbülést jelent. Melinda, akinek az édesapja alkoholista, ezt mondja: „Ha itthon maradt volna, nehezebb lenne nekünk.”

Sok esetben azonban a gyermekeknek még csak elképzelésük sincs, miért ment el az apjuk, és emiatt az apa hiánya még fájdalmasabb lehet. Igaz, talán tudtál róla, hogy a szüleidnek nehézségeik vannak, de sohasem gondoltad volna, hogy külön utakra térnek. Róbert így emlékszik vissza: „Amikor apa elment, nem értettem teljes egészében, mi történik körülöttem. Csak annyit tudtam, hogy rosszul állnak a dolgok, mivel a szüleim állandóan veszekedtek.”

Miért hagyja el néhány apa az otthonát? Ha a te apukád megy el, azt személyes elutasításnak kell-e venned? És miért vonakodhatnak a szüleid, hogy beszéljenek róla veled? Nem tartoznak neked magyarázattal?

A hallgatás oka

Az apa távozása mögött meghúzódó okok sohasem kellemesek. Gyakran ilyen ok a házasságtörés, s a helytelen viselkedését az apa rendszerint gondosan titkolja a családja előtt. Amikor a feleség rájön, mit követett el a férje, talán úgy dönt, hogy elválik tőle. Még arra is megkérheti, hogy csendesen távozzon, mielőtt elindítanák a válópert. A gyermekek talán egyáltalán nincsenek tudatában, miért történik mindez.

Ennek ellenére próbáld megérteni, miért húzódozik az anyukád nyíltan feltárni, mi történik. Ennek egyik oka lehet, hogy anyukád úgy  érezheti, csak szenvedést szülne, ha feltárná, hogy apukád bármi rosszat tett. Lásd be azt is, mennyire fájdalmas lehet egy nőnek rájönni, hogy a férje hűtlen (Malakiás 2:13, 14). Ha tehát házasságtörés az oka a szüleid különválásának, ne csodálkozz azon, hogy az anyukádnak túlságosan fájdalmas erről a témáról beszélnie.

Mi a helyzet az apukáddal? Ha hűtlen volt az anyukádhoz, érthető módon nem valószínű, hogy beszélni fog veled erről. Néhány férfi annyira bűnösnek érzi magát helytelen viselkedése miatt, hogy nem akar a gyermekei szeme elé kerülni. Szégyenteljes viselkedése ellenére sok apa továbbra is szereti a gyermekeit, és megpróbálja újjáéleszteni a kapcsolatát velük.

Van úgy, hogy az apa a feleség helytelen viselkedése miatt megy el, és minden erejével azon van, hogy közeli kapcsolatban maradjon a gyermekeivel. Más esetekben azonban a különválás egyáltalán nem a házasságtörés következménye, hanem a szülők évek óta tartó viszálykodásának a csúcspontja * (Példabeszédek 18:24). Mivel ez gyakran zárt ajtók mögött történik, sejtelmed sem lehet róla, miről vitatkoztak.

A Biblia a Példabeszédek 25:9-ben ezt írja: „A te ügyedet végezd el felebarátoddal; de másnak titkát meg ne jelentsd.” Olykor a házastársak közötti viták személyes, intim természetűek. Akár hiszed, akár nem, valószínűleg jobb, ha nem tudsz ezekről. Ezenkívül egy „titok” feltárása sokszor csak ront a helyzeten. Esetleg arra éreznél késztetést, hogy valamelyikük pártjára állj, és csupán mélyítenéd a családodon belül kialakult szakadékot. Vagyis mindent egybevetve talán jobb, ha a szüleid nem kötik az orrodra a közöttük folyó vita részleteit.

Az értelem megszerzésével küzdj a neheztelés ellen

Mégis nehéz, hogy ne érezz haragot és neheztelést, amikor édesapád elhagyja az otthonotokat, és nem tudsz válaszolni arra a kérdésre, hogy miért tette ezt. Ám a Példabeszédek 19:11-ben (NW) a Biblia megjegyzi: „Az értelmes biztosan lelassítja [nem szükségszerűen megszünteti] a haragját.” Nem kell ismerned minden részletet ahhoz, hogy értelmes legyél.

A Biblia például segít meglátnunk, hogy a szüleink tökéletlenek. Ezt írja: „mindnyájan vétkeztek, és elmaradnak az Isten dicsőségétől” (Róma 3:23). Ennek a fájdalmas igazságnak az elfogadása segíthet, hogy helyes megvilágításban lásd a szüleid hibáit. Ha például az édesapád megszegte házassági fogadalmát, az súlyos hiba, és számadással tartozik érte Isten előtt (Héberek 13:4). De ez nem okvetlenül jelenti azt, hogy eltaszít magától, vagy nem szeret téged.

Minden házaspárnak ’nyomorúsága van a hústestben’ (1Korintus 7:28). És noha nincs rá mentsége, néhány férfi és nő helytelenségbe keveredik, engedve e zűrzavaros világ nyomásának. Róbert így emlékszik vissza: „Apa a legjobbat akarta nekünk. Átköltöztette a családunkat egy helyre, ahol azt gondolta, jobban fog keresni, és szép házat tud venni nekünk. Azt szerette volna, hogy a családunk boldogan éljen.” Ám az édesapja jó szándékú erőfeszítései, melyekkel jobb életet próbált teremteni a családja számára, hamarosan kudarcba fulladtak. Róbert elmagyarázza: „Apa lelassult a keresztény összejövetelek látogatásában. Azután elveszítette az állását. Egy idő múlva durván kezdett bánni anyukámmal és a húgommal.”  Nemsokára annyira rosszul mentek a dolgok, hogy az apukája és az anyukája elváltak.

Róbert keserűvé is válhatott volna édesapja hibái miatt. De mivel tisztán látta édesapja helyzetét, csillapítani tudta a haragját. Noha a szülei házasságának a felbomlása tragikus volt, megtanított Róbertnek valami fontosat. „Amikor családom lesz, mindenképp a szellemiek állnak majd az első helyen” — mondja.

A korábban említett Mihálynak is keserű érzésekkel kellett küzdenie. „Fájdalmat akartam okozni apunak azért, amit velünk tett” — ismeri be. De nem szakította meg a kapcsolatot az apukájával. Ahogy telt az idő, Mihály még arra is képes volt, hogy legyűrje a haragját, és a rendes kerékvágásban folytassa az életét.

Amennyire a helyzet engedi, talán te is megpróbálhatnál normális kapcsolatot fenntartani az édesapáddal. Igaz, talán megbántott téged és az édesanyádat. Csakhogy valószínűleg nem ismersz minden részletet. Ám még ha tudod is, hogy apukád valamilyen helytelenség elkövetésében vétkes, akkor is az édesapád marad. Köteles vagy legalább bizonyos fokú tiszteletet mutatni iránta (Efézus 6:1–3). Kerüld a „haragot és indulatot és ordítozást és becsmérlő beszédet” vele való bánásmódodban (Efézus 4:31). Ha lehetséges, maradj semleges a szüleid személyes, házastársi nézeteltéréseiben. Ha mindkét szülőt biztosítod a szeretetedről, elképzelhető, hogy mindkettőjükkel jó lesz a kapcsolatod.

Nem a te hibád

Az, hogy az édesapád elmegy otthonról, valószínűleg az egyik legfájdalmasabb élmény, melyben valaha is részed lesz. De még ha soha nem is tudod meg a távozásának az összes okát, nem kell úgy érezned, hogy a te hibád volt. Igaz, ez az eltaszítottság érzését keltheti benned. De a házasságok ritkán végződnek válással a gyermekek miatt. A szüleid tettek fogadalmat Isten előtt, hogy együtt maradnak. Az ő felelősségük — nem pedig a tied —, hogy eleget tegyenek annak (Prédikátor 5:4–6).

Mindazonáltal ha össze vagy zavarodva, és bűnösnek vagy felelősnek érzed magad a történtekért, miért ne fordulnál a szüleidhez? Megnyílhatnak, és kellőképpen megnyugtathatnak. A cikk elején említett János beismeri: „Egészen addig úgy éreztem, hogy én vagyok a hibás, amíg az apukám és az anyukám nem szakított időt arra, hogy beszélgessen velem.” A fiatal Nóri hasonlóképpen bűnösnek érezte magát, amikor anyukája és apukája különváltak. Miután többször beszélgetett az édesanyjával, Nóri képes volt ezt a következtetést levonni: „A gyerekeknek nem szabad azért vádolniuk magukat, amit a szüleik követnek el.” Igen, ha hagyod, hogy a szüleid a saját felelősségük terhét hordozzák, azzal megakadályozhatod, hogy érzelmileg túl nagy teher nehezedjen rád (Galácia 6:5). De hogyan tudsz boldogulni most, hogy apa nélküli családban élsz? Ennek a sorozatnak egy jövőbeli cikke válaszolni fog erre a kérdésre.

[Lábjegyzetek]

[Kép a 15. oldalon]

Ne magadat hibáztasd a szüleid házassági gondjaiért