Az emberi agy érzékeli a szépséget. Hogy hogyan, az még rejtély. A Biblia sem fejti ki, hogyan történik ez, de azt elmondja, miért van esztétikai érzékünk: Isten ruházott fel minket az ő tulajdonságaival (1Mózes 1:27; Prédikátor 3:11). A hihetetlenül bonyolult emberi testet is ő teremtette, mely igazán bámulatosan néz ki, és lenyűgözően működik. Egy ókori dalszerző ezt írta erről: „Magasztallak [Isten], mert félelmet keltő, mily csodálatosan alkottál meg!” (Zsoltárok 139:14).

Ma azonban sokan kiegyensúlyozatlanul gondolkodnak a szépségről. Ezt az irányzatot a divatipar és a média mozdítja elő. Egy testképről szóló könyv szerint számos nyugati kultúrában végzett kutatás „arra utal, hogy az egyén önképét elsődlegesen és kizáróan az határozza meg, hogy hogyan néz ki” (Body Image). Ennek a szűk látókörű nézetnek az lehet a következménye, hogy nem vesznek tudomást egy sokkal fontosabb dologról: az egyén szívéről (1Sámuel 16:7).

A külső hangsúlyozása kéz a kézben jár a szexualitás hangsúlyozásával, különösen a nők esetében. „Vizsgálatok bizonyították, hogy a média minden formájában a nők szexuális kisugárzása az, ami igazán számít” – állítja egy 2007-es felmérés, melyet az American Psychological Association (APA) készített. A Biblia határozottan arra int, hogy kerüljük az ilyen gondolkodásmódot (Kolosszé 3:5, 6).

„Ékességetek pedig ne a külsőséges [dolgokból] álljon, hanem legyen az a szív rejtett embere a csendes és szelíd szellem romolhatatlan öltözékében; ennek a szellemnek nagy értéke van az Isten szemében” (1Péter 3:3, 4).

A szép embereknek sokszor ezt mondják: „Ha már szépnek születtél, ne takargasd magad!” Azokban a kultúrákban, ahol így gondolkodnak, a serdülőkorú vagy még annál is fiatalabb lányokba bevésődik, hogy a testük „mások kívánságainak a tárgya. . . és hogy a kinézetük alapján fogják megítélni őket” – jelenti az APA. Ez a nézet rendkívül  káros lehet. Sőt mi több, az APA szerint egyre nagyobb társadalmi és egészségügyi problémát jelent, mely „rengeteg érzelmi sérüléssel jár”. Például aggodalommal, „sőt önutálattal. . . étkezési rendellenességgel, az önbecsülés hiányával, depresszióval vagy szorongással”.

„Vesd el hát a bosszankodást szívedből, és tartsd távol a veszedelmet testedtől; mert a fiatalkor és az élet hajnala hiábavalóság” (Prédikátor 11:10).

A józan gondolkodást vagy értelmességet a Biblia a szerénységgel hozza összefüggésbe (1Timóteusz 2:9). Egy szerény ember nem felületes vagy beképzelt, nem a külseje megszállottja, hanem egészséges, kiegyensúlyozott nézete van önmagáról. Figyelembe veszi mások érzéseit, így elnyeri az elismerésüket, tiszteletüket, és legfőképpen Isten tetszését (Mikeás 6:8). Ezenkívül könnyebben szerez igaz barátokat, és vonzóbbá válik egy lehetséges házastárs szemében, akit nem csupán a külső érdekel, hanem boldog, tartós házasságra vágyik.

Tehát jó okkal int minket arra a Biblia, hogy a belső én, „a szív rejtett embere” legyen a fontos (1Péter 3:3, 4). A belső szépség kortalan. Sőt, az idő múlásával még szebbé válhat. „Ékes korona az ősz haj, ha az igazságosság útján található” – mondja a Példabeszédek 16:31. Ezért függetlenül attól, hogy valaki fiatal vagy idős, ha megfogadja a Biblia magasabb rendű tanácsát, nemcsak a tartós szépség kulcsára lel, hanem méltóságra és megelégedettségre is.

„Csalárd lehet a báj, és hiábavaló lehet a szépség; amely asszony azonban féli Jehovát, az szerez dicséretet magának” (Példabeszédek 31:30).