Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Megelégedést találva az anyai szerepben

Megelégedést találva az anyai szerepben

Megelégedést találva az anyai szerepben

NAPJAINKBAN szerte a világon a nők többsége eljár dolgozni. Az iparilag fejlett országokban csaknem annyi nőnek van munkahelye, mint amennyi férfinak. A fejlődő országokban a nők sokszor hosszú órákon át kimerítő mezőgazdasági munkát végeznek, hogy hozzájáruljanak a családjuk kiadásainak fedezéséhez.

Sok nő őrlődik amiatt, hogy dolgoznia kell a megélhetésért, ugyanakkor vágyik rá, hogy törődjön a családjával és az otthonával. Ezek a nők nemcsak megkeresik a pénzt, hogy ételt, ruhát vegyenek, és hogy fenntartsák a lakást, hanem meg is főzik az ételt, ki is mossák a ruhákat, és ki is takarítják a lakást.

A keresztény anyák ezenkívül igyekszenek szellemi értékeket nevelni a gyermekeikbe. „Őszintén mondhatom, hogy nagyon nehéz egyensúlyt tartani a munka és a családi kötelezettségek között, főleg, ha a gyerekeid még kicsik – ismeri el Cristina, akinek két kislánya van. – Nem könnyű annyi figyelmet fordítani a gyerekekre, mint amennyire szükségük van.”

Mi indítja az anyákat, hogy munkába álljanak? Milyen kihívásokkal néznek szembe? És vajon szükséges egy anyának munkát vállalnia ahhoz, hogy megelégedést találjon?

Miért mennek el dolgozni az anyák?

Sokuknak egyszerűen nincs más választásuk, minthogy teljes idejű munkát végezzenek. Némelyeknek nincs házastársuk, aki osztozna velük az anyagi terhek viselésében. Vannak házaspárok, akik felismerik, hogy egy fizetésből képtelenek fedezni a család alapvető szükségleteit.

Igaz, nem minden anya azért dolgozik teljes munkaidőben, mert anyagilag szükség van rá. Jó néhányan azért mennek el dolgozni, hogy növeljék az önértékelésüket. Vannak, akik talán azért dolgoznak, mert bizonyos mértékig függetlenek szeretnének lenni anyagilag, vagy mert luxuscikkeket szeretnének venni. Sokan pedig sikeresek a munkájukban, és élvezik azt.

A környezettől jövő nyomás lehet a másik oka annak, amiért némelyik anya úgy érzi, hogy munkába kell állnia. Noha a legtöbb ember elismeri, hogy a dolgozó anyák szüntelenül stresszel és kimerültséggel küzdenek, sokszor mégsem értik meg azokat az anyákat, akik úgy döntenek, hogy nem mennek el dolgozni, sőt még ki is gúnyolják őket. „Nem könnyű elmagyarázni másoknak, hogy »csak egy háziasszony« vagy – ismeri el egy nő. – Nem kevesen a szavaikkal vagy az arckifejezésükkel arra célozgatnak, hogy elfecséreled az életed.” Rebeca, aki egy kétéves kislány anyukája, ezt mondja: „Bár a társadalom, amelyben élünk, elismeri, hogy a nőknek a gyerekeikkel kellene törődniük, mégis úgy érzem, hogy azokat, akik nem járnak el dolgozni, valahogyan alacsonyabb rendűnek tartják.”

Illúzió szemben a valósággal

A világ némely részén a média úgy festi le az „ideális nőt”, mint aki sikeres az általa választott pályán, nagyon jól keres, kifogástalan az öltözéke, és van elég önbizalma. Amikor hazamegy, még van energiája, hogy megoldja a gyerekei problémáit, helyrehozza a férje hibáit, és feltalálja magát bármilyen válságos helyzetben, ami otthon felmerül. Érthető, hogy alig akad olyan hús-vér nő, aki meg tudna felelni egy ilyen meseszerű elképzelésnek.

A gyakorlatban sok munka, melyet a nők megkapnak, monoton és viszonylag keveset fizetnek érte. A dolgozó anyák legnagyobb bánatukra azt tapasztalhatják, hogy a munkájuk nem teszi lehetővé, hogy teljes mértékben kihasználják a velük született képességeiket. Egy könyv így ír erről: „Annak ellenére, hogy lépéseket tettünk az egyenlőség felé, még mindig a férfiak kapják meg a jobban fizetett és magasabb beosztással járó állásokat. Így azok a nők, akik a munkájukra építik az önbecsülésüket, nyilvánvaló, hogy rendkívül hátrányos helyzetben vannak” (Social Psychology). Egy spanyol újság megállapítja: „A számítások szerint a nőknél háromszor nagyobb a valószínűsége annak, hogy stresszel összefüggő szorongást élnek át, mint a férfiaknál. Ez azért van így, mert a legtöbbjüknek két állása van, az egyik a munkahelyén, a másik otthon” (El País).

Hogyan segíthetnek a férjek?

Természetesen személyes döntés kérdése, hogy egy keresztény anya elmegy-e dolgozni vagy sem. De ha férjnél van, a férjével együtt csak azután kellene ilyen döntést hozniuk, miután megbeszélték a dolgot, és minden tényezőt alaposan mérlegeltek (Példabeszédek 14:15).

Mi a helyzet akkor, ha egy házaspár kizárólag az anyagi szükségletei miatt dönt úgy, hogy mindkettőjüknek teljes idejű munkát kell végezniük? Ebben az esetben egy bölcs férj külön figyelmet fog szentelni a Biblia figyelmeztetésének: „Ti férfiak szintén megértéssel éljetek együtt a gyöngébb asszonyi nemmel. Adjátok meg nekik a tiszteletet, mint akik örököstársai az élet kegyelmének” (1Péter 3:7, Békés–Dalos-fordítás). Egy férj úgy mutat tiszteletet a felesége iránt, hogy mindig tekintettel van a fizikai és érzelmi alkatára. Amikor csak lehetséges, segíteni fog neki a házimunkában. Jézushoz hasonlóan egy férj alantasabb munkákat is kész alázatosan elvégezni, nem keresve kibúvókat, mintha a méltóságán aluliak lennének (János 13:12–15). Ehelyett úgy tekinti ezeket a feladatokat, mint jó alkalmakat arra, hogy kifejezze a szeretetét keményen dolgozó felesége iránt, aki nagyon nagyra fogja értékelni az ilyen segítséget (Efézus 5:25, 28, 29).

Kétségtelen, hogy létfontosságú az együttműködés otthon, ha mindkét félnek el kell járnia dolgozni. Ezt a tényt hangsúlyozza egy riport, mely a spanyolországi ABC című újságban jelent meg. A Családsegítő Intézet által végzett tanulmánnyal kapcsolatban a cikk megjegyezte, hogy nemcsak azért magas Spanyolországban a válások száma, mert a „vallási és erkölcsi értékek hanyatlóban vannak”, hanem mert két másik tényező is egyszerre van jelen: „a nők munkába állnak, a férfiak pedig nem segítenek otthon a házimunkában.”

A keresztény anyák létfontosságú szerepe

Bár Jehova elsődlegesen az apákat bízza meg azzal a felelősséggel, hogy neveljék a gyermekeiket, a keresztény anyák tudják, hogy ebben nekik is létfontosságú szerepük van, különösen akkor, amikor a gyerekek még kicsik (Példabeszédek 1:8; Efézus 6:4). Jehova az anyákhoz és az apákhoz is szólt, amikor azt az utasítást adta az izraelitáknak, hogy véssék a gyermekeik elméjébe a Törvényét. Tudta, hogy ez a folyamat időt és türelmet igényel, főleg akkor, amikor a gyermek egyénisége még kialakulóban van. Ezért azt mondta a szülőknek, hogy neveljék a gyermekeiket, amikor otthon vannak, amikor úton vannak, amikor felkelnek, és amikor lefekszenek (5Mózes 6:4–7).

Isten Szava hangsúlyozza, milyen fontos és méltóságteljes szerepe van az anyáknak, amikor ezt parancsolja a gyermekeknek: „anyád törvényét el ne hagyd” (Példabeszédek 6:20). Természetesen egy férjes asszony még mielőtt bármilyen törvényt állítana fel a gyermekeinek, megbeszéli azt a férjével. Mégis, ahogyan ebből a versből is kitűnik, az anyáknak joguk van törvényeket felállítani. Azok a gyerekek pedig, akik megszívlelik a szellemi és erkölcsi törvényeket, melyeket istenfélő édesanyjuk tanít nekik, nagy hasznot merítenek ebből (Példabeszédek 6:21, 22). Teresának két kisfia van. Így meséli el, hogy ő miért nem keres állást: „Az a legfontosabb feladatom, hogy úgy neveljem fel a gyerekeimet, hogy Istent szolgálják. És a lehető legjobban akarom elvégezni ezt a munkát.”

Fontos volt nekik az anyai szerep

Az izraelita Lemuel király minden bizonnyal nagy hasznot merített édesanyja őszinte erőfeszítéseiből. ’A fontos üzenetet, mellyel anyja helyreigazította’ őt, még Isten ihletett Szavába is belefoglalták (Példabeszédek 31:1; 2Timóteusz 3:16). Ennek az anyának a derék feleségről mondott jellemzése még ma is segít a férfiaknak, hogy bölcsen válasszanak feleséget maguknak. Ami pedig az erkölcstelenségre és a mértéktelen ivásra vonatkozó figyelmeztetéseit illeti, azok még ma is éppoly érvényesek, mint amikor megírták őket (Példabeszédek 31:3–5, 10–31).

Az első században Pál apostol megdicsért egy anyát, név szerint Eunikét a nagyszerű munkájáért, melyet fiának, Timóteusznak a tanításában végzett. Mivel a férje nem Jehovát imádta, hanem valószínűleg a görög isteneket, Eunikének meg kellett győznie Timóteuszt, hogy higgyen ’a szent írásokban’. Mikor kezdte tanítani neki az Írásokat? Az ihletett beszámoló feltárja, hogy ’csecsemőkorától’, más szóval attól kezdve, hogy Timóteusz kisbaba volt (2Timóteusz 1:5; 3:14, 15). Euniké hite és példája, valamint a tanítása is nyilvánvalóan felkészítette Timóteuszt a jövőbeli misszionáriusi szolgálatra (Filippi 2:19–22).

A Biblia olyan anyákról is beszámol, akik vendégszeretetet tanúsítottak Isten lojális szolgái iránt, így lehetővé tették, hogy a gyermekeik kiváló példaképekkel ápoljanak kapcsolatot. Egy sunemi asszony például rendszeresen az otthonába fogadta Elizeus prófétát. A fiát később feltámasztotta Elizeus (2Királyok 4:8–10, 32–37). Nézzük meg Máriának a példáját is, aki a bibliaíró Márk édesanyja volt. Jeruzsálemben lévő otthonát valószínűleg felajánlotta összejöveteli helyként a korai tanítványoknak (Cselekedetek 12:12). Márk biztosan sokat merített abból, hogy együtt lehetett az apostolokkal és más keresztényekkel, akik rendszeresen az otthonába jöttek.

Jehova kétségtelenül nagyra értékeli azoknak a hűséges asszonyoknak a munkáját, akik gyermekeikbe csepegtetik az ő alapelveit. Szereti őket a lojalitásukért, és amiért azon fáradoznak, hogy szellemi légkört teremtsenek otthon (2Sámuel 22:26; Példabeszédek 14:1).

A legnagyobb megelégedést eredményező döntés

Amint az előző szentírási példák is mutatják, páratlan jutalmat eredményez, ha valaki jól gondoskodik a családja fizikai, szellemi és érzelmi szükségleteiről. Ez azonban nem könnyű feladat. Úgy tűnik, hogy egy anya otthoni munkája gyakran megterhelőbb, mint bármely vezető beosztásban dolgozni.

Igaz, ha egy anya – miután férje irányítását kérte – úgy dönt, hogy csökkenti a munkaidejét, a családnak talán lejjebb kell adnia az életszínvonalából, és az anyának talán el kell viselnie némi gúnyolódást is azok részéről, akik nem értik meg, hogy miért döntött így. De a jutalom messzemenően kárpótolhatja ezért az áldozatért. Paquinak három gyereke van, és dolgoznia kell részidőben. Ő ezt mondja: „Szeretek otthon lenni, amikor hazajönnek a gyerekek az iskolából, hogy legyen valaki, akivel beszélgethetnek.” És hogyan válik ez a gyerekei javára? „Segítek nekik elkészíteni a házi feladatukat, vagy ha valamilyen probléma adódik, rögtön meg tudom oldani – mondja. – Az az idő, amit mindennap együtt töltünk, segít, hogy jó legyen köztünk a kommunikáció. Olyannyira nagyra értékelem a gyerekeimmel töltött időt, hogy visszautasítottam egy ajánlatot, hogy teljes idejű munkát végezzek.”

Sok keresztény anya felismerte, hogy ha csökkenteni tudja a munkaidejét, az az egész család javára válik. „Amikor abbahagytam a munkába járást, úgy tűnt, hogy a családunk élete sokkal zökkenőmentesebb lett – meséli Cristina, akit előzőleg említettünk. – Lett időm arra, hogy beszélgessek a gyerekeimmel, és sokféleképpen nyújtsak hasznos segítséget a férjemnek. Kezdtem élvezni, hogy tanítom a lányaimat, és jó volt látni, ahogy tanulnak és előrehaladnak.” Egy bizonyos eset mély nyomot hagyott Cristinában: „A nagyobbik lányom a bölcsődében tanult meg járni – emlékszik vissza. – De a kisebbiket már én tanítottam meg járni otthon. Megtette az első lépéseit, majd a karjaimba huppant. Annyira boldog voltam!”

Ugyanakkor az is megfontolandó, hogy az anya munkaidejének csökkentésével járó anyagi áldozat, talán nem is olyan nagy, mint amilyenre számítanak. „A gyermekfelügyelet költségei, valamint az utazás tulajdonképpen tekintélyes összeget emésztett fel a fizetésemből – mondja Cristina. – Amikor alaposan kielemeztük a helyzetünket, rájöttünk, hogy az én munkám nem is hozott olyan sok pluszpénzt a konyhára.”

Néhány házaspár miután mérlegeli a helyzetét, megállapítja, hogy annak előnye, hogy a feleség teljes időben a családdal törődik, többet ér bármilyen szükséges anyagi áldozatnál. „Annyira örülök, hogy a feleségem otthon tud lenni a két kislányunkkal – mondja Cristina férje, Paul. – Sokkal több stresszt okozott mindkettőnknek, amikor munkába járt.” Milyen hatással volt ez a döntés a házaspár két kislányára? „Nemcsak nagyobb biztonságban érzik magukat – mondja Paul –, de így a rossz befolyástól is sokkal jobban védve vannak kiskorukban.” Miért érzi annyira fontosnak ez a házaspár, hogy a lehető legtöbb időt töltse a kislányaival? Paul ezt válaszolja: „Meg vagyok győződve róla, hogy ha nem mi, szülők formáljuk a gyerekeink szívét, akkor valaki más fogja ezt megtenni.”

Természetesen minden házaspárnak saját magának kell átgondolnia a helyzetét. Mások döntéseit pedig senkinek sem kell bírálnia (Róma 14:4; 1Tesszalonika 4:11). Mindenképp megéri fontolóra venni, hogy milyen sok áldást nyer a család, ha az anya nem megy el teljes idejű munkát végezni. Teresa, akit előzőleg említettünk, így foglalja össze, hogyan érez a témával kapcsolatban: „Semmi sem tesz olyan elégedetté, mint az, hogy a lehető legtöbb időt töltheted el a saját gyerekeiddel, gondoskodhatsz róluk, és taníthatod őket” (Zsoltárok 127:3).

[Kép a 31. oldalon]

A keresztény anyák részt vesznek a gyermekeik nevelésének létfontosságú munkájában