VAN valami közös bennünk és a régen élt prófétákban? A Tanulmányozd a Szentírást éleslátással! című könyv meghatározása szerint a próféta „olyan személy, aki által Isten közli az akaratát és a szándékát”. Az üzenetek, melyeket hirdet, lehetnek jövendölések is, de nem feltétlenül azok. A próféták Isten szószólóiként a tanításait, parancsolatait és ítéleteit is átadták. Bár mi nem közlünk jövendöléseket, Isten nevében beszélünk, és Isten Szavának az üzenetét hirdetjük (Máté 24:14).

Milyen kivételes megtiszteltetés, hogy az Istenünkről, Jehováról beszélhetünk másoknak, és megtaníthatjuk nekik, hogy mi az akarata az emberekkel kapcsolatban. Ebben a munkában az ég közepén repülő angyallal együtt veszünk részt (Jel 14:6). Ám a nehézségek miatt néha megfeledkezhetünk róla, hogy milyen nagyszerű kiváltságunk van. Mi okozhat gondot? Például a kimerültség, az elkedvetlenedés vagy az értéktelenség érzése. A hűséges próféták is küzdöttek ilyen érzésekkel, de nem adták fel. Jehova pedig támogatta őket, hogy el tudják látni a feladatukat. Vizsgáljunk meg néhány példát, és nézzük meg, mit tanulhatunk belőlük.

Időnként kimerülhetünk a mindennapi teendőink miatt, és úgy érezhetjük, hogy nincs erőnk elmenni a szolgálatba. Természetesen szükségünk van pihenésre; még Jézusnak és az apostolainak is szükségük volt rá (Márk 6:31). De gondoljunk Ezékielre, aki a Jeruzsálemből elhurcolt izraeliták között szolgált Babilonban. Isten egyszer felszólította, hogy fogjon egy téglát, és vésse rá Jeruzsálemet. Aztán ezzel a makettel el kellett játszania a város ostromát úgy, hogy 390 napig az egyik oldalán fekszik, majd 40 napig  a másikon. Jehova ezt mondta neki: „Íme, én köteleket teszek rád, hogy ne fordulj egyik oldaladról a másikra, míg ki nem töltöd ostromod napjait” (Ez 4:1–8). Ez biztosan felkeltette a fogságban levő izraeliták figyelmét. Ezékielnek több mint egy éven át kellett végeznie ezt a fizikailag megterhelő feladatot. Hogyan volt rá képes?

Ezékiel megértette, hogy miért küldte el Isten prófétaként. Jehova ezt mondta neki: „[Az izraeliták] akár hallják, akár nem. . ., meg fogják tudni, hogy próféta volt közöttük” (Ez 2:5). Ezékiel észben tartotta a megbízatása célját, így készségesen eljátszotta Jeruzsálem ostromát. Idővel bebizonyosodott, hogy igaz próféta, ugyanis a honfitársaival együtt a következő hírt kapta: „Elesett a város!” Az izraeliták ebből felismerték, hogy próféta volt közöttük (Ez 33:21, 33).

Mi most arra figyelmeztetjük az embereket, hogy közeleg Sátán világrendszerének a pusztulása. Fizikailag talán fáradtak vagyunk, mégis prédikáljuk Isten Szavát, újralátogatásokat végzünk, és bibliatanulmányozásokat vezetünk. Miközben teljesednek a jelenlegi rendszer befejezéséről szóló próféciák, elégedettséget ad, hogy megismertethetjük az emberekkel Isten szándékát.

Teljes erőnkből szolgálunk Jehova szellemének a segítségével, de néha kedvünket szegheti az emberek reakciója. Ilyenkor jusson eszünkbe Jeremiás példája, akit az izraeliták sokszor gúnyoltak és sértegettek, mivel Isten üzenetét hirdette. Egyszer így fakadt ki: „Nem említem őt, nem is beszélek többé nevében.” Szóval neki is voltak hasonló érzései, mint nekünk. Ennek ellenére kitartóan végezte a munkáját. Ezt írta: „De szívemben olyannak bizonyult az, mint a csontjaimba rekesztett, perzselő tűz. Belefáradtam abba, hogy magamban tartsam, és képtelen voltam elviselni” (Jer 20:7–9).

Ha elkedvetlenednénk, mert nem szívesen hallgatnak meg minket az emberek, gondolkodjunk el az üzenetünkön. Alighanem mi is úgy fogjuk érezni, hogy az olyan, mint a csontjainkba rekesztett, perzselő tűz. Ha naponta olvassuk a Bibliát, életben tarthatjuk a bennünk lobogó tüzet.

Néhány keresztény nem érti, miért kapott egy bizonyos feladatot, vagy nem tudja, hogyan is kellene ellátnia. Hóseás próféta is valami hasonlót élhetett át, amikor Jehova ezt parancsolta neki: „Menj, végy magadnak parázna feleséget, és paráznaság gyermekeit” (Hós 1:2). Képzeld csak el, mit éreznél, ha szeretnél megnősülni, de Isten azt mondaná, hogy egy prostituáltat kell elvenned. Hóseás vállalta a feladatot. Elvette Gómert, és az fiút szült neki. Később Gómernek még lett egy lánya és egy másik fia is, de ők feltehetően házasságtörésből születtek. Jehova előre megmondta Hóseásnak, hogy a felesége „futkos majd szenvedélyes szeretői után”, tehát több szeretője is lesz, aztán pedig vissza akar térni Hóseáshoz. Te visszafogadtad volna a próféta helyében? Jehova pontosan ezt parancsolta neki! Sőt, Hóseás jókora összegen vásárolta vissza a feleségét (Hós 2:7; 3:1–5).

A próféta biztosan eltűnődött, hogy milyen haszna lesz annak, ha teljesíti ezt a feladatot. De azzal, hogy hűségesen végigcsinálta, segít nekünk elképzelni, hogy milyen fájdalmat érezhetett a Mindenható, amikor Izrael hűtlenné vált hozzá. És néhány tiszta szívű izraelita valóban visszatért Istenhez.

Jehova ma senkinek sem ad olyan utasítást, hogy vegyen el egy prostituált nőt. Ennek ellenére sokat tanulhatunk abból, hogy Hóseás kész volt vállalni ezt a megbízatást. Az egyik tanulság az, hogy mi is legyünk készségesek, még akkor is, ha nehéznek érezzük, hogy „nyilvánosan  és házról házra” hirdessük a Királyság jó hírét (Csel 20:20). Lehetséges, hogy a prédikálómunka bizonyos szempontból neked is gondot okoz. Sokan, akik tanulmányozzák velünk a Bibliát, elmondják, hogy tanulmányozni szeretnek ugyan, de soha nem lennének képesek házról házra járni. Később aztán mégis bekapcsolódnak ebbe a tevékenységbe. Ez bizony tanulságos.

De valami mást is tanulhatunk abból, hogy Hóseás engedelmeskedett Jehovának. Megkérhette volna, hogy hadd maradjon ki ebből a jelképes drámából. És ki más tudhatott volna a megbízatásáról, ha nem számol be róla a könyvében? Mi is kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy lehetőségünk lenne Jehováról beszélni valakinek, és senki más nem tudna erről. Annával is ez történt, aki egy amerikai középiskolába jár. Egyszer fogalmazást kellett írniuk valamiről, amiről határozott véleményük van, és meg kellett győzniük az osztályt az igazukról. Anna elszalaszthatta volna a lehetőséget a tanúskodásra, de nem tette, mert úgy érezte, hogy Jehova alakította így a helyzetet. Végiggondolta, hogy milyen reakcióra számíthat, imádkozott, és rögtön tudta, hogy meg kell ragadnia az alkalmat. A következő témát választotta a dolgozatához: „Evolúció – Vizsgáld meg a bizonyítékokat!”

Amikor felolvasta az osztály előtt, egy lány, aki köztudottan az evolúcióban hisz, kérdéseket szegezett neki. Anna ügyesen megvédte az álláspontját. A tanárnő le volt nyűgözve, és neki ítélte a legmeggyőzőbb fogalmazásért járó díjat. Anna azóta már többször is beszélgetett a teremtésről azzal a lánnyal, aki kérdezgette. Úgy érzi, hogy amióta elfogadta ezt a „megbízatást” Jehovától, sokkal magabiztosabban tud tanúskodni, és már nem fél beszélni a jó hírről.

Noha a szó szoros értelmében nem vagyunk próféták, meg tudjuk tenni, amire Jehova kér minket, ha mi is olyan önfeláldozóak vagyunk, mint amilyen Ezékiel, Jeremiás és Hóseás próféta volt. A családi imádatunk vagy a személyes tanulmányozásunk keretében más próféták életét is megvizsgálhatnánk, és átgondolhatnánk, hogyan követhetjük a példájukat.