„A mai napig nincs egyetértés abban, hogy van-e Istennek neve, és ha van, mi az” – jegyezte meg David Cunningham professzor a könyvében (Theological Studies).

Isten kijelentette: „Én vagyok Jehova. Ez a nevem” (Ézsaiás 42:8). A Jehova egy héber név, melynek jelentése: ’előidézi, hogy legyen’ (lásd: Új világ fordítás, 1. függelék, 1. bekezdés).

Jehova azt akarja, hogy használjuk a nevét. „Hívjátok segítségül a nevét – szólít fel a Biblia. – Ismertessétek meg cselekedeteit a népek között. Emlegessétek, hogy felmagasztaltatott a neve” (Ézsaiás 12:4).

Jézus használta Isten nevét. Imában ezt mondta Jehovának: „megismertettem velük [a tanítványaimmal] a nevedet”. Azt is elmondta, hogy miért tette ezt: „hogy a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, én pedig ővelük egységben” (János 17:26).

„Aki nem tudja, mi Isten neve, nem is igazán ismerheti meg őt mint személyt – írta egy teológus, Walter Lowrie. – És szeretni sem képes őt, ha pusztán egy személytelen erőként gondol rá.”

Egy férfi, Victor minden héten elment a templomba, de nem érezte úgy, hogy valóban ismeri Istent. „Aztán megtudtam, hogy Isten neve Jehova. Olyan volt, mintha bemutattak volna neki – meséli. – Mintha végre személyesen is találkozhattam volna valakivel, akiről már sokat hallottam. Attól fogva valós személyként gondoltam rá, és kezdtem baráti kapcsolatot kialakítani vele.”

Jehova is közeledik azokhoz, akik a nevén szólítják. Azoknak, akik „gondolnak az ő nevére”, ezt ígéri: „Könyörületes leszek hozzájuk, mint ahogyan könyörületes a férfi a fiához, aki szolgálja őt” (Malakiás 3:16, 17). Isten jutalmat is tartogat azoknak, akik a nevét használva hozzá fordulnak. A Biblia ezt írja: „mindenki, aki segítségül hívja Jehova nevét, megmentésben fog részesülni” (Róma 10:13).