„A cirkuszi élet volt az álmom”

Zoja Dimitrova elmondása alapján

15 évesen olyan életem lehetett, amilyenről mindig is álmodtam. Felléptem a cirkuszban, és sokat utaztam a társulattal. Ám 1970. szeptember 4-én tragikus baleset történt. Az egyik pillanatban még kecsesen szálltam a levegőben, a következő pillanatban viszont már a földön feküdtem.

BULGÁRIÁBAN születtem 1952. december 16-án. A szüleimmel és a nővéremmel Szófiában éltünk. Bulgária abban az időben kommunista ország volt. A vallást megtűrték ugyan, de nem nézték jó szemmel, ha valaki vallásos. A legtöbb ember nem hitt Istenben. A hívők közül pedig sokan csak titokban gyakorolták a vallásukat. Bár a családom ortodoxnak vallotta magát, nem kaptam vallásos nevelést, és nem foglalkoztam Istennel.

Már fiatalkoromban nagyon szerettem mindenféle sportot, különösen a gimnasztikát. Amikor 13 éves voltam, egy férfi ellátogatott az iskolánkba, mert kerestek egy lányt a cirkuszba. A tornatanárom engem javasolt. Nagyon élveztem, hogy egy amerikai autóval meghallgatásokra és válogatásokra vittek. Nagy örömömre az edzők engem választottak. A felkészítésem több mint két évig tartott, és ezalatt keményen edzettem. 15 éves koromtól léptem fel a cirkuszban. Bejártuk egész Bulgáriát, majd eljutottunk a volt Szovjetunió több tagállamába is, sőt, Algériában, Magyarországon és a korábbi Jugoszlávia területén is felléptünk.

Nagyon boldog voltam, mert azt csinálhattam, amiről mindig is álmodtam. De aztán 3 év múlva, amikor Velesben (Macedónia) léptem fel, megtörtént a bevezetőben említett baleset. Épp egy akrobatikus mutatványt hajtottam végre fenn a magasban. A partnerem fejjel lefelé függött, és feldobott a levegőbe. Egy szaltó után el kellett volna kapnom a kezét, de sajnos nem sikerült. A biztonsági kötél elszakadt, és én 6 méter magasból a földre zuhantam. Azonnal kórházba vittek. Eltört a karom, több bordám, és a gerincem is. Néhány napig sokkos állapotban voltam, és nem emlékeztem rá, mi történt. Amikor jobban lettem, ráébredtem, hogy deréktól lefelé lebénultam. Mivel fiatal voltam, abban bíztam, hogy megfelelő kezelésekkel vagy műtéttel újra járni fogok, és még a cirkuszi életbe is visszatérhetek.

Az elkövetkező két és fél évben orvosi kezeléseket kaptam több szanatóriumban is, és még mindig abban reménykedtem, hogy felépülök. De végül fel kellett adnom a cirkuszi életről szőtt álmomat. El kellett fogadnom, hogy ezentúl kerekes székben fogok élni.

 Új fordulatot vesz az életem

Mivel korábban nagyon aktív életet éltem, úgy éreztem, sosem fogom tudni megszokni az új helyzetet. Minden reményem szertefoszlott, és depressziós lettem. Majd 1977-ben egy nap felkeresett egy fiatal férfi, Sztojan. Amikor kiderült, hogy egy korábbi munkatársamnak a bátyja, rögtön behívtam. A beszélgetésünk során megkérdezte, hogy bízom-e abban, hogy valaha is felépülök. Kiábrándultan és csalódottan azt válaszoltam, hogy nem. Elmondta, hogy egyedül Isten segíthet nekem, de én keserűen rávágtam: „Ha van Isten, miért történt ez velem?”

Sztojan nem régóta volt Jehova Tanúja, és azelőtt az Egyesült Államokban cirkuszi artistaként dolgozott. Kedvesen elmagyarázta nekem a Biblia jövőre vonatkozó, csodálatos ígéreteit. Nagyon boldog voltam, amikor megtudtam, hogy a föld hamarosan paradicsom lesz. Mélyen megérintett az az ígéret, hogy „nem lesz többé halál, sem kesergés, sem kiáltás, sem fájdalom” (Jelenések 21:4). Nagyon szerettem volna újra egészséges lenni. Azonnal beleegyeztem, hogy rendszeresen tanulmányozzuk a Bibliát. Ezzel új fordulatot vett az életem. Végre valódi reménységem lett.

Minden héten lelkesen vártam a bibliatanulmányozást. Először Sztojannal tanulmányoztam, majd Totkával, egy nagyon kedves hölggyel. A segítségével rövid időn belül sok mindent megismertem a Bibliából, és elhatároztam, hogy az életem Jehova Isten szolgálatának szentelem. Akkoriban Szófiában nem volt, aki megkeresztelhetett volna, ezért meg kellett várnom, hogy eljöjjön egy testvér Macedóniából. 1978. szeptember 11-én, körülbelül egy évvel azután, hogy elkezdtem tanulmányozni a Bibliát, megkeresztelkedtem otthon a fürdőkádban. Nagyon boldog voltam, hogy a keresztelkedésemmel Jehova Tanújává váltam. Az életemnek valódi célja lett.

Égtem a vágytól, hogy megosszam másokkal a Biblia igazságát, és lelkesen beszéltem az újonnan talált reménységemről mindenkinek, aki csak meglátogatott. Sajnos, senki sem vett komolyan. Talán azt hitték, hogy a balesetem miatt valami nincs rendben velem.

Súlyos hiba

Jehova Tanúi tevékenysége akkoriban be volt tiltva Bulgáriában, és csak néhány Tanú volt az országban. Nem voltak összejövetelek, és csak nagyon ritkán találkozhattam a hittársaimmal. Ezenkívül nem ismertem fel, mennyire veszélyes szoros kapcsolatot ápolni azokkal, akik nem a Biblia alapelvei  szerint élnek. Mindez odavezetett, hogy súlyos hibát követtem el.

Nagyon bántott a lelkiismeret, és gyötrődtem amiatt, hogy eltávolodtam Jehova Istentől. Összetörve és szégyenkezve kiöntöttem a szívemet neki imában, és a bocsánatáért esedeztem. A szerető keresztény felvigyázók segítségével helyreállt a kapcsolatom Jehovával, és ismét örömmel tudtam szolgálni őt. Nagy kincsnek tartom, hogy tiszta lelkiismerettel állhatok előtte, és hogy tagja lehetek tiszta szervezetének.

Boldog vagyok a korlátaim ellenére

40 évvel ezelőtt a balesetem miatt szertefoszlott a cirkuszi életről szőtt álmom, és azóta kerekes székhez vagyok kötve. Mégsem tekintek vissza szomorúan és sajnálattal az elmúlt évekre, nem érzem úgy, hogy csupa kudarc lett volna az életem. A bibliai igazságoknak köszönhetően rájöttem, hogy a cirkuszi élet, melyről álmodtam, nem adott volna maradandó boldogságot és megelégedettséget. Láttam, hogy több munkatársam is, aki a cirkusznál maradt, kiábrándulttá és csalódottá vált. Én azonban megtaláltam a legértékesebb kincset, azt, hogy személyes kapcsolatom lehet a Teremtővel, Jehova Istennel. Ez sokkal nagyobb örömet nyújt nekem, mint amit a cirkuszi élet valaha is adhatott volna.

Emellett öröm volt látnom, hogy sokan megismerik a bibliai igazságot, és szerető Istenünk, Jehova szolgálatának szentelik az életüket. Amikor 1977-ben elkezdtem tanulmányozni a Bibliát, csak kevés Tanú volt Bulgáriában. Még 1991-ben is, amikor a kommunista rendszer bukása után hivatalosan bejegyezték Jehova Tanúit, csak kicsivel több mint 100 Tanú volt az országban. Nagyon örültem annak, hogy azóta a Királyság-hírnökök száma folyamatosan növekedett. Most már majdnem 1800-an vagyunk.

Még mindig sok a tennivaló Bulgáriában, mivel sokan szeretnék megismerni Isten Szavát. Ezt bizonyítja az is, hogy 2010-ben Krisztus halálának az emlékünnepén  3914-en vettek részt. Boldog vagyok, hogy Jehova így megáldotta a kicsiny kezdetet Bulgáriában. A szemem láttára teljesedett, amit az Ézsaiás 60:22 ír: „a kicsiny . . . hatalmas nemzetté” lesz.

Életem egyik legnagyobb élménye volt, amikor megkaptuk bolgár nyelven A Szentírás új világ fordítását. 2009 augusztusában került erre sor a Szófiában megrendezett Kitartóan virrasszatok! jeligéjű kerületkongresszuson. Az egyik álmom vált valóra azzal, hogy megjelent ez a Biblia az anyanyelvemen. Kétségkívül még sokaknak nagy segítséget fog nyújtani Bulgáriában, hogy megismerjék a bibliai igazságot.

Bár a helyzetem megnehezíti, hogy prédikáljam Isten Királyságának a jó hírét, örömmel osztom meg a Biblia igazságát a szomszédaimmal, és bárkivel, aki meglátogat. Egy alkalommal behívtam az egyik szomszédasszonyt, aki éppen az erkélyem előtt ment el. Buzdító gondolatokról beszélgettünk a Biblia alapján, és elfogadta a bibliatanulmányozást. Szavakkal ki sem tudom fejezni, milyen boldog voltam, amikor megkeresztelkedett és a hittársam lett. Kiváltságnak tartom, hogy 4 személynek segíthettem, hogy Jehova szolgálatát válassza.

A legnagyobb örömet és bátorítást talán az jelenti, hogy rendszeresen részt vehetek a keresztény összejöveteleken több mint 100 testvéremmel együtt, akik olyanok nekem, mintha a családom lennének. Nem könnyű eljutnom az összejövetelekre, mivel az országban nincsenek olyan közlekedési eszközök, melyeken az idősek és a mozgáskorlátozottak is tudnának utazni. Ezért egy fiatal testvér minden egyes összejövetel előtt eljön értem autóval, elvisz a Királyság-terembe, majd hazavisz. Nagyon hálás vagyok neki a kedvességéért. Nem győzöm megköszönni Jehovának, hogy ehhez a szerető közösséghez tartozhatok.

Az életem teljesen másként alakult, mint ahogy arról fiatalon álmodoztam. Jehova szolgálata a lehető legnagyobb boldogsággal tölt el, és csodálatos reménységet ad. Szívembe zártam Isten ígéretét, hogy a paradicsomi földön „majd szökell a sánta, mint a szarvas” (Ézsaiás 35:6). Már nagyon várom azt a napot, amikor kipattanhatok a kerekes székemből, és újra egészséges és életerős lehetek.

[Oldalidézet a 30. oldalon]

„A legnagyobb örömet és bátorítást az jelenti, hogy rendszeresen részt vehetek a keresztény összejöveteleken”

[Oldalidézet a 31. oldalon]

„Életem egyik legnagyobb élménye volt, amikor megkaptuk bolgár nyelven A Szentírás új világ fordítását”

[Kép a 29. oldalon]

15 évesen már felléptem a cirkuszban