Milyen a legszegényebbek élete?

AKI súlyos szegénységben él, annak veszélyben van az élete. Nincs elegendő élelme, vize és tüzelője, nincs megfelelő lakhelye, nem részesül elégséges egészségügyi ellátásban és oktatásban. Egymilliárdan élnek súlyos szegénységben, vagyis közel annyian, mint ahányan az amerikai kontinensen laknak. Ennek ellenére a legtöbb nyugat-európai és észak-amerikai nem ismer ilyen személyeket. Ezért most ismerjük meg közelebbről néhányukat.

Mbarushimana és a családja Ruandában él. Hat gyermeke közül az egyiket elveszítette maláriában. Ezt mondja: „Édesapámnak köztem és öt testvérem között kellett felosztania a földjét. Nekem olyan kicsi terület jutott, hogy a családunknak a városba kellett költöznie. A feleségemmel az a munkánk, hogy kő- és homokzsákokat cipelünk. Az otthonunknak nincs ablaka. A vizet a rendőrségnél lévő kútból hozzuk. Általában naponta egyszer eszünk, de ha nincs munka, egyszer sem. Ilyenkor inkább elmegyek otthonról, mert képtelen vagyok hallgatni, ahogy a gyermekeim ennivalóért sírnak.”

Victor és Carmen cipészek. Öt gyermekükkel Bolíviában élnek egy elszigetelt kisvárosban. Egy bádogtetejű, roskadozó vályogházban bérelnek szobát. A tető lyukas, és nincs áram. Az iskolába olyan sok gyermek jár, hogy Victornak készítenie kellett egy asztalt, hogy a lánya is tanulhasson. A házaspárnak 10 km-t kell gyalogolnia, hogy fát vágjon a főzéshez és az ivóvíz forralásához. Carmen ezt mondja: „Nincs vécénk, ezért a folyóhoz szoktunk lemenni, és ott is mosakodunk. Egy szeméttelep van mellette. A gyerekek sajnos gyakran megbetegednek.”

Francisco és Ilídia Mozambik egyik vidéki területén él. Öt gyermekük közül az egyik maláriában meghalt, mert a kórház nem vállalta a kezelését. A házaspár csak három hónapra elegendő rizst és édesburgonyát tud termeszteni a kis telkén. Francisco ezt mondja: „Sokszor még az is gond, hogy nem esik elég eső, vagy a tolvajok ellopják a termést. Ezért azzal keresek egy kis pénzt, hogy bambuszt vágok, és eladom építési anyagnak. Ezenkívül tűzifát  gyűjtünk az erdőben, mely kétórányira van tőlünk gyalog. Egy-egy kötegnyi fát hozunk a feleségemmel, az egyiket azért, hogy a héten főzni tudjunk, a másikat azért, hogy eladjuk.”

Sokan úgy vélik, hogy valami nagyon nincs rendjén a világban. Igazságtalannak tartják, hogy minden hetedik ember olyan körülmények között él, mint Mbarushimana, Victor és Francisco, míg több milliárdan példátlan jólétnek örvendenek. Vannak, akik megpróbáltak javítani a helyzeten. A következő cikk megvizsgálja, milyen erőfeszítéseket tettek ennek érdekében.

 [Kép a 2–3. oldalon]

Carmen két gyermekével vizet merít a folyóból