Olvasók kérdései

Milyen értelemben mondhatjuk, hogy „Jehova szemében drága az ő lojálisainak halála”?

▪ Ihletés alatt a zsoltáríró ezt énekelte: „Jehova szemében drága az ő lojálisainak halála” (Zsolt 116:15). Jehovának nagyon értékes minden egyes igaz imádójának az élete. Ám a 116. zsoltár imént idézett szavai nem pusztán egy személynek a halálára értendők.

Ha megemlékezést tartunk egy keresztény halála kapcsán, az előadásban nem helyénvaló az elhunytra alkalmazni a Zsoltárok 116:15-öt, noha az illető Jehova lojális szolgájaként halt meg. Miért? Azért, mert a zsoltáríró kijelentése tágabb értelmű. Ez a vers arról beszél, hogy Isten nem engedi meg, hogy lojálisainak csoportja mint egész meghaljon, annyira értékesnek tartja őket. (Lásd: Zsoltárok 72:14; 116:8.)

A Zsoltárok 116:15 arról biztosít minket, hogy Jehova nem hagyja, hogy lojális szolgái mint csoport teljesen ki legyenek irtva a földről. Igazából a modern kori történelmünk is azt mutatja, hogy súlyos próbákat és üldözéseket álltunk már ki. Ez világosan bizonyítja, hogy Isten soha nem fogja megengedni, hogy mindannyian el legyünk pusztítva.

Jehova a korlátlan hatalma és a mindenképpen megvalósuló szándéka miatt nem engedi, hogy mint csoportot elsöpörjenek minket. Ha megengedné, akkor úgy tűnhetne, mintha az ellenségei hatalmasabbak lennének nála. Ez pedig lehetetlenség! Akkor nem valósulna meg Jehovának az a szándéka, hogy a földet az ő lojálisai töltsék be. Ez egyszerűen képtelenség (Ézs 45:18; 55:10, 11). Hiszen akkor nagy szellemi templomának földi udvarában nem lenne, aki imádja őt, és így megszakadna a földön a szent szolgálat végzése. Nem lenne alapja az új földnek, vagyis az új ég irányítása alatt élő igazságos emberi társadalomnak a földön (Jel 21:1). És földi alattvalók nélkül Krisztus ezeréves uralma sem valósulhatna meg (Jel 20:4, 5).

Ha Isten engedné, hogy az ellenségei megsemmisítsék népének egészét a földön, megkérdőjelezhetővé válna az ő pozíciója és hírneve. Csorba esne akkor Jehovának a világmindenség szuverén uraként szerzett tekintélyén. Emellett Jehova saját magára és a szent nevére való tekintettel sem fogja megengedni, hogy lojálisai mint csoport meghaljanak. És gondolj csak bele: mivel Istenben „nincs igazságtalanság”, soha nem fogja elmulasztani, hogy megőrizze az őt lojálisan szolgáló emberek csoportját (5Móz 32:4; 1Móz 18:25). Ezenkívül ha megengedné, hogy szolgái mint csoport egytől-egyig el legyenek pusztítva, az a Szavával is ellentétben állna: „Jehova ugyanis nem hagyja el népét az ő nagy nevéért” (1Sám 12:22). Igen, „Jehova nem hagyja el népét, nem hagyja cserben saját örökségét” (Zsolt 94:14).

Mennyire vigasztaló az a tudat, hogy Jehova népe soha nem fog kiveszni a földről! Ezért mindig maradjunk lojálisak Istenhez, bízva az ígéretében: „Egyetlen ellened készült fegyver sem lesz sikeres, és minden nyelvet, amely perbe száll veled, elítélsz. Ez Jehova szolgáinak öröksége, és igazságosságuk tőlem van” (Ézs 54:17).

[Oldalidézet a 22. oldalon]

Isten soha nem fogja megengedni, hogy a népét elpusztítsák