Tökéletes élet — Nem csupán álom!

Tökéletes világ — szerinted mit jelent? Képzelj magad elé egy olyan emberi társadalmat, amelyben nincs bűnözés, kábítószerezés, éhezés, szegénység és igazságtalanság. Mindenki kitűnő érzelmi és fizikai egészségnek örvend. Senki sem szomorú vagy boldogtalan, mivel még a halál is megszűnik. Ésszerű egy ilyen világ után sóvárogni?

BÁR nem hagyhatjuk figyelmen kívül a tudomány és a technika fejlődését, a legtöbb ember nem igazán hisz abban, hogy az emberi értelem vagy tudomány létrehozhatna egy tökéletes világot, amelyben minden ember békében és boldogan élhetne. Persze tagadhatatlan, hogy az emberi törekvések afelé irányulnak, hogy jobbá tegyék a világot, és kiigazítsák a tökéletlenségeket. De az is igaz, hogy az utópisztikus képzelgések nem segítenek a hajléktalanokon és a szegényeken, és nem elégítik ki a mozgássérültek és egyéb betegek szükségleteit, akik a sok szenvedés közepette végre enyhülésre vágynak. Pusztán emberi alkotóképesség révén a világ nem válik tökéletessé. A jelenlegi gyötrelmek és az elnyomás ellenére azonban nyomós okunk van arra, hogy elhiggyük: az a világ, amelyet tökéletesnek neveznénk, gyakorlatilag már a küszöbön áll.

Ha a tökéletes életre gondolsz, talán Jézus Krisztus élete juthat eszedbe. Azonban nem Jézus volt az egyetlen tökéletes ember a földön. Ádám és Éva, akik Isten képére lettek megteremtve, tökéletes életnek örvendhettek a paradicsomban. De elveszítették ezt a nagyszerű állapotot, mert fellázadtak égi Atyjuk ellen (1Mózes 3:1–6). A Teremtő viszont eredetileg az emberekbe ültette az örökké tartó élet utáni vágyat. A Prédikátor 3:11 (Újfordítású revideált Biblia) tanúsítja ezt: Isten „szépen megalkotott mindent a maga idejében, az örökkévalóságot is az emberi értelem elé tárta, de az ember mégsem tudja felfogni Isten alkotásait elejétől végig, amelyeket megalkotott”.

Bár a tökéletlenség és a bűn az emberiséget a „hiábavalóság” és a „rothadandóság rabságába” vetette, figyeld meg, milyen vigasztaló szavakat írt Pál apostol: „a teremtett világ sóvárogva várja  az Isten fiainak megjelenését. Mert a teremtett világ hiábavalóság alá vettetett, nem önként, hanem azért, a ki az alá vetette. Azzal a reménységgel, hogy maga a teremtett világ is megszabadul a rothadandóság rabságától az Isten fiai dicsőségének szabadságára” (Róma 8:19–21). A Biblia egyértelműen kijelenti, hogy Istennek ez a gondoskodása, vagyis hogy helyreállítja a tökéletes emberi életet, Jézus Krisztus által valósul meg (János 3:16; 17:3).

Amellett, hogy ilyen ragyogó kilátásaink vannak a jövőre nézve, már most mindannyiunknak lehetőségünk van arra, hogy fejlődjünk szellemileg, és nyilvánvalóvá tegyük előrehaladásunkat.

Törekedjünk ésszerűségre

Jézus Krisztus annyira fontosnak tartotta a tökéletességet, hogy egyik alkalommal ezt mondta egy nagy hallgatóság előtt: „Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes” (Máté 5:48). Vajon azt várta el Jézus ezek szerint, hogy legyünk hibátlanok már ebben a jelenlegi gonosz rendszerben is? Nem. Nyilván törekednünk kell rá, hogy olyan tulajdonságokat ápoljunk, mint az embertársaink iránti nagylelkűség, a kedvesség és a szeretet, de sokszor előfordul, hogy nem azt tesszük, ami helyes. Még Jézus egyik apostola is ezt írta: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól. Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá teszszük őt, és az ő ígéje nincsen mi bennünk” (1János 1:9, 10).

Azonban javíthatunk azon, ahogyan saját magunkról gondolkozunk, és ahogyan másokkal bánunk, elkerülve a szélsőségeket. Hol találhatnánk nagyszerűbb segítséget ahhoz, hogy kiegyensúlyozott, ésszerű emberekké váljunk, mint Isten Szavában, a Bibliában? Az olyan tulajdonságok kifejlesztése, mint az öröm és az önuralom, segíthet nekünk abban, hogy jobban kijöjjünk másokkal a munkahelyünkön, a házastársunkkal otthon, valamint a szüleinkkel, és a gyermekeinkkel. Pál apostol erre buzdította a keresztényeket: „Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek! A ti szelídlelkűségetek [ésszerűségetek, NW] ismert legyen minden ember előtt” (Filippi 4:4, 5).

Az ésszerűség javunkra válik

Ha ésszerűek vagyunk az elvárásainkban, és kerüljük az önkínzó és önromboló maximalizmust, az nekünk is, és másoknak is a javára válik. Ha tisztában vagyunk a lehetőségeinkkel, az azt is jelenti, hogy reálisak és ésszerűek vagyunk abban, amit szeretnénk elérni. Ne felejtsük el, Isten azért teremtett minket a földre, hogy megelégedettséget találjunk az értelmes munkában, amely nekünk is, és másoknak is javára válik (1Mózes 2:7–9).

Ha túl sokat vársz el magadtól, miért ne fordulnál Jehovához imában? Nagy megkönnyebbülést jelenthet, ha elnyered Isten tetszését. Jehova ismeri a felépítésünket és tökéletlen voltunkat, ezért nem ésszerűtlen és nem nehéz a kedvében járni. A zsoltáríró erről biztosít minket: „A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt. Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk” (Zsoltárok 103:13, 14).  Milyen hálásak lehetünk, hogy Isten ilyen irgalmasan bánik az emberekkel! Ismeri a korlátainkat, mégis drágák vagyunk a szemében, mint szeretett gyermekek.

Ahelyett, hogy maximalisták lennénk, mennyivel bölcsebb lenne, ha szellemi tisztánlátást és kiegyensúlyozottságot fejlesztenénk ki. Abban pedig biztosak lehetünk, hogy senki sem akadályozhatja meg Jehovát, hogy végrehajtsa szándékát, vagyis tökéletességre emelje az emberiséget Isten Királysága alatt. De mit jelent az emberi tökéletesség?

Tökéletes élet — Jobb, mint a maximalizmus

A tökéletes élet nem azt jelenti, hogy az ember maximalista. Azok, akiknek kiváltságukban lesz paradicsomban élni a földön Isten Királysága alatt, nyilván nem lesznek követelőzők, vagy önelégültek. A nagy nyomorúság túlélésének egyik feltétele a váltságáldozat szívből jövő értékelése, ahogyan azt kifejezi az a nemzetközi nagy sokaság, melyről János apostol beszámolójában olvashatunk: „Az idvesség a mi Istenünké, a ki a királyiszékben ül, és a Bárányé!” (Jelenések 7:9, 10, 14). A közelgő nagy nyomorúság minden túlélője hálás lesz, amiért Krisztus kész volt meghalni értük és mindazokért, akik hitet gyakorolnak benne. Szeretetteljes áldozata fekteti le az alapját annak, hogy végleg megszabaduljanak tökéletlenségeiktől és gyengeségeiktől (János 3:16; Róma 8:21, 22).

Milyen lesz a tökéletes élet? A versengés és az önző becsvágy helyett az emberek között szeretet és kedvesség lesz, amiért igazán érdemes élni, hiszen megszűnik a szorongás és az önbecsülés hiánya. De a tökéletes élet nem lesz unalmas vagy egyhangú. Bár Isten Szava nem árul el nekünk minden részletet a paradicsomról, leírja azonban, milyen lesz az élet: „Házakat építnek és bennök lakoznak, és szőlőket plántálnak és eszik azok gyümölcsét. Nem úgy építnek, hogy más lakjék benne; nem úgy plántálnak, hogy más egye a gyümölcsöt, mert mint a fáké, oly hosszú lesz népem élete, és kezeik munkáját elhasználják választottaim. Nem fáradnak hiába, nem nemzenek a korai halálnak” (Ésaiás 65:21–23).

Ahelyett, hogy azon tűnődnénk, vajon milyen lesz a Királyság-uralom alatt a kikapcsolódás, lesznek-e bevásárlóközpontok, milyen lesz a technika vagy a közlekedés, inkább képzeljük oda magunkat, amint élvezzük a következő szavak beteljesedését: „A farkas és bárány együtt legelnek, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik, és a kígyónak por lesz az ő kenyere. Nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén; így szól az Úr” (Ésaiás 65:25). Mennyire különbözik majd a tökéletes élet attól, amilyet ma élhetünk! Ha te is méltó leszel arra, hogy élj majd abban az időben, akkor teljes joggal bízhatsz majd abban, hogy szerető égi Atyád figyel rád és családodra. „Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit” (Zsoltárok 37:4).

A tökéletes élet nem csupán álom. Jehova szeretetteljes szándéka az emberiséggel kapcsolatban teljes mértékben valóra válik. Te és a családod azok között lehettek, akik elnyerik az emberi tökéletességet és örökké élnek Isten új világában. A Biblia megjövendöli: „az igazak birtokolják a földet, és ott laknak mindörökre” (Zsoltárok 37:29, Katolikus fordítás).

[Kép a 6. oldalon]

Javíthatunk azon, ahogyan saját magunkról és másokról gondolkozunk, elkerülve a maximalizmust és a kicsinyességet

[Kép a 7. oldalon]

Miért ne képzelnéd magad a paradicsom békés és igazságos körülményei közé?