A Biblia nézőpontja

Segíthetsz a halottakon?

„Az Egyház az első időktől kezdve . . . könyörgéseket ajánlott fel [a halottakért] . . . , hogy megtisztulva eljussanak Isten boldogító színelátására” („A katolikus egyház katekizmusa”)

MINDENFÉLE és -fajta embert foglalkoztat a halál állapota. Talán te is érezted már azt a fájdalmat és ürességet, amit egy szeretett személy elvesztése okoz. Talán azon gondolkodsz, hogy tudatuknál vannak-e, akik meghaltak, hogy szenvednek-e vagy békében nyugszanak, és hogy segíthetsz-e valahogy nekik.

Sok vallásos ember úgy érzi, hogy segíthet az elhunytakon. A hinduk például úgy tartják, hogy ha elégetik egy szeretett személy holttestét a Gangesz partján, majd a hamvakat szétszórják a folyóban, örök üdvösséget szerezhetnek az elhunyt személy lelkének. Keleten a buddhisták papírból készült autókat, házakat, ruhaneműket és pénzt égetnek el jelképesen, abban a hitben, hogy a halott így hasznát tudja majd venni ezeknek a túlvilágon. Afrikában szeszes italt öntenek a sír mellé, úgy gondolván, hogy a felajánlás a halott segítségére lesz.

A katolikus hitvallás szerint, ha valaki „halálos bűnben” hal meg anélkül, hogy megbánta volna, kirekeszti magát Isten kegyéből. Ezt az állapotot nevezik pokolnak. Ezzel szemben, ha valaki Isten jóakaratát élvezi, az abban reménykedhet — tanítják —, hogy Istenhez kerül az égbe, „a legteljesebb és végleges boldogság” állapotába, de csak miután tökéletesen megtisztult. A megtisztulás érdekében lehet, hogy valamennyi időt el  kell töltenie a purgatóriumban, ahol „tisztítótűz” által megbűnhődik azokért a bűnökért, melyekért van bűnbocsánat. De amíg a purgatóriumban van, engesztelő imákkal — vagyis az egyház közbenjáró imáival —, valamint az érte tartott misékkel lehet neki segíteni. Ezekért a szolgáltatásokért általában az elhunyt barátai és rokonai fizetnek.

Az csak természetes, hogy ha a szeretteidnek bármi módon is szenvedniük kell, szeretnél mindent megtenni, hogy csillapítsd a fájdalmukat. Ha lehetne rajtuk segíteni, akkor vajon nem magyarázná el pontosan Isten, hogy mit tehetünk értük? Nézzük meg, mit tanít a Biblia erről.

A halál állapota

Az összes itt említett szokás azon a hiten alapszik, hogy a lélek halhatatlan, vagyis amikor a test meghal, az ember egy része tovább él. Ezt tanítja a Biblia? „Az élők tudják, hogy meghalnak — írja —, de a halottak semmit sem tudnak, és nincs többé fizetségük, mert nem emlékeznek rájuk többé, elfeledték őket. Szeretetük, gyűlöletük és féltékenységük is elveszett már, és időtlen időkön át többé nincs részük semmiben sem, ami történik a nap alatt. Mindazt, amit kezed megtehet, tedd meg a te erődből, mert sem cselekedet, sem tervezés, sem ismeret, sem bölcsesség nincs a seolban, ahová mégy” (Prédikátor 9:5, 6, 10). A seol csupán egy héber kifejezés az emberiség közös sírjára.

Hogy mi történik a halál beálltakor az ember tudatával, arról az ihletett zsoltáríró ezt írta: „Kimegy a szelleme, és ő visszatér földjébe, azon a napon elvesznek gondolatai” (Zsoltárok 146:4).

A Biblia állításai hitelesek és ésszerűek. Mit gondolsz, bántaná egy szerető apa a gyermekeit a bűnös mivoltukból fakadó hajlamaikért? (1Mózes 8:21). Persze, hogy nem. Akkor égi Atyánk miért tenne ilyesmit? Az ókori Izraelben egyesek átvették a pogányoktól azt a szertartást, hogy tűzben feláldozták a gyermekeiket hamis isteneknek, de Jehova elítélte ezt a gyűlöletes szokást, és azt mondta, hogy ő ezt ’nem parancsolta, és fel sem ötlött a szívében’ (Jeremiás 7:31).

Az ember a bűnei következményeként meghal, nem pedig valamiféle túlvilágon kínozzák. „A bűn zsoldja a halál”, írja a Biblia, és „aki meghalt, azt felmentették a bűne alól” (Róma 5:12; 6:7, 23).

A halottak nem szenvednek. Olyan, mintha mélyen, öntudatlanul aludnának, kellemes vagy bármilyen más érzés nélkül. Ezért nem is kérdéses, hogy minden, amit az emberek a halottak megsegítésére tesznek, ellentétben áll a Biblia tanításaival.

Remény a halottaknak

Ez nem azt jelenti, hogy a szeretteid örökre öntudatlan állapotban fognak maradni. Ellenkezőleg, ragyogóak a kilátásaik.

Mielőtt Jézus életre keltette drága barátját, Lázárt, azt mondta, hogy ’felébreszti az álomból’ (János 11:11). Egy másik alkalommal arról beszélt, hogy „mindazok, akik az emléksírokban vannak, hallani fogják az ő hangját, és kijönnek” (János 5:28, 29). A feltámadók már fel lesznek mentve a múltbeli bűneik alól, tehát nem kell majd szenvedniük azért, amit a haláluk előtt tettek. Lehetőséget kapnak, hogy megtanulják tökéletes körülmények között élvezni az életet. Micsoda kilátás!

Ha tetszik ez a reménység, ne habozz meggyőződni az ígéretek megbízhatóságáról. Jehova Tanúi szívesen a rendelkezésedre állnak majd ebben.

GONDOLKODTÁL MÁR EZEN?

▪ Öntudatuknál vannak a halottak? (Zsoltárok 146:4; Prédikátor 9:5, 6, 10)

▪ Megengedné Isten, hogy a halottak egy tüzes pokolban szenvedjenek? (Jeremiás 7:31)

▪ Van remény a halottak számára? (János 5:28, 29)