Tower híd — London kapuja

LEJÁTSZÁS

Tower híd — London kapuja

AZ ÉBREDJETEK! NAGY-BRITANNIAI ÍRÓJÁTÓL

AZ Angliában sosem járt idegenek is felismerik. Évente több ezer turista látogatja meg. A londoniak naponta úgy kelnek át rajta, hogy talán rá sem pillantanak, vagy eszükbe sem jut a híd eredete. A Tower híd London egyik legismertebb nevezetessége.

A Tower híd nem tévesztendő össze szomszédjával, a London híddal. Története a mellette levő Towerhez kapcsolódik. 1872-ben az angol parlament egy Temzét átszelő híd építéséről szóló törvényjavaslatot tárgyalt. A Tower parancsnokának ellenvetései dacára a parlament úgy döntött, hogy épüljön meg ez az újabb átkelőhely azzal a feltétellel, hogy a stílusa összhangban lesz a Tower építészeti stílusával. A jelenlegi Tower híd ötlete ebből a parlamenti indítványból ered.

A XVIII. és XIX. században már számtalan híd kötötte össze a Temze két partját, a leghíresebb köztük a Régi London híd volt. 1750-re ez a híd már ingatag lábakon állt a folyóban, az átmenő forgalom pedig lelassult rajta. A világ minden tájáról érkező hajók tolongtak alatta a zsúfolt kikötőben. Akkoriban olyan sok hajó kötött ki, hogy állítólag kilométerszám gyalogolhatott volna az ember az ott horgonyzó, egymást érő hajók fedélzetén.

A Londoni Városi Tanács ösztönzésére Horace Jones városi építész gótikus stílusú csapóhíd építését javasolta a Temzén lefelé, a London híd után. A híd szabad haladást biztosíthatna a Temzén felfelé nyugati irányba, a dokkok felé tartó hajóknak. Ez a terv olyan elképzeléseket foglalt magában, hogy sokan újszerű vállalkozásnak tekintették.

Valami egészen újszerű

Jones, aki világot járt ember volt, Hollandiában látta, hogy a csatornákon kisméretű csapóhidak ívelnek át, s ez adta neki az ellensúlyos csapóhíd ötletét. A modern építési módszerekkel készült acélvázas, kőfalazású építménynek, a Tower hídnak napjainkban is híres formája az ő építészcsapatának rajzasztalán született.

A Tower hídnak két fő tornya van, melyet a magasban — 34 méterre a hídpályától, és mintegy 42 méterre a folyó legmagasabb vízállásának szintjétől — két gyaloghíd köt össze. A Temze mindkét partjáról a hídfeljárók egy mérleghintához hasonlítható, ellensúlyos billenőszerkezetre vezetnek. A hídnak ezek a kolosszális szárnyai egyenként mintegy 1200 tonnát nyomnak, és 86 fokos szögben nyílnak szét felfelé. Akár 10 000 tonnatartalmú hajók is biztonsággal hajózhatnak át alatta.

A billenőszerkezetet mozgató erő

Hidraulikus erő hozta mozgásba a híd billenőszerkezetét, üzemeltette a személyfelvonókat az úttest szintjétől fel a gyaloghidakig, mi több, a forgalomirányító jelzéseket is ez működtette. Igen, vizet használtak ahhoz, hogy ez a híd működjön! Vízenergiából pedig volt bőven, a szükségeshez képest dupla mennyiségben.

A híd déli feljárója alá négy széntüzelésű kazánt építettek be, melyek 5-6 bar nyomású gőzt termeltek, és meghajtották a két masszív szerkezetű szivattyút. A szivattyúk 60 bar nyomású vizet szállítottak. A szárnyak megemeléséhez szükséges energiát hat nagy nyomótartály biztosította, melyek a nyomóvizet tárolták. Ezek a tartályok látták el energiával a billenőszerkezetet működtető nyolc motor mindegyikét. A rendszer beindításakor az ellensúlyos billenőszerkezet szárnyai az 50 centiméteres támasztékukra nehezedve szétnyíltak. Felnyitásuk a teljes magasságig mindössze egy percig tartott.

Látogatás a modern Tower hídon

Mára villanyáram váltotta fel a gőzerőt. De amikor a Tower híd szétnyílik, a közúti forgalom most is teljesen leáll, csakúgy, mint a korábbi években. Gyalogosok, turisták és látogatók nézik álmélkodva a jelenséget.

Felhangzik egy figyelmeztető jel, a sorompók lezárják a hídfeljárókat, az utolsó jármű még befejezi az átkelését, a forgalomirányítók pedig jelzik, hogy üres a híd. A szárnyakat összekapcsoló négy elem hangtalanul szétkapcsolódik, és a szárnyak a magasba emelkednek. Ekkor a figyelem a folyóra terelődik. Akár vontatóhajóról, sétahajóról vagy vitorlás hajóról van szó, minden szempár az átkelő járműre tapad. Percekkel később másfajta hangjelzés hallatszik, és a szárnyak leereszkednek, az utat lezáró sorompók pedig felemelkednek. A várakozó autók előtt a biciklisták nekilódulnak, hogy elsőként kelhessenek át. Másodpercek múltán a Tower híd már nyugalmi állapotban vár a következő felnyitás jelére.

A kíváncsi látogató nem elégszik meg azzal, hogy csupán megtekinti ezt a gyakorta látható eseménysort. Azok mellé szegődik, akik felmennek lifttel az északi toronyba, és ott megcsodálják a híd történetének részleteit. A „Tower Bridge Experience” elnevezésű kiállításon egy animatronikus modell segítségével színvonalas bemutatóban van része. A bravúros mérnöki teljesítmény és a pompás avatóünnepség festőművészek vásznain jelenik meg. Szemcsés hatású szépiás (barnított) fotókon, valamint bemutatótáblákon kerül napvilágra a Tower híd csodája.

A fenti gyaloghidakról pazar kilátás tárul a látogató szeme elé, amint London körvonalai kirajzolódnak az égre. Nyugatra a Szent Pál-székesegyháztól az üzleti negyed banképületeiig és a távolabbi Postatoronyig terjed a látóhatár. Az ember arra számítana, hogy kelet felé a dokkokat pillantja meg, ám azok „elköltöztek”, messze a modern metropolisztól, lefelé a folyó vonalán. Helyettük a dokknegyed, egy városfejlesztési terület hívja fel magára a figyelmet új stílusú épületeivel. Esztétikus, elragadó, érdekes — igen, mindhárom jelző méltóképpen minősíti a látványt, melyet ez a híres londoni nevezetesség, a híd nyújt.

Ha ellátogatsz Londonba, lenne kedved közelebbről is megismerni ezt a történelmi jelentőségű építményt? Biztosan megragad majd benned e bravúros mérnöki teljesítmény.

[Kép a 16. oldalon]

Régen két ilyen gőzhajtású szivattyú látta el energiával a motorokat

[Forrásjelzés]

[Kép a 16–17. oldalon]

Nem telik egy percbe sem, és a híd két szárnya a teljes magasságig felnyílik

[Forrásjelzés]

[Kép forrásának jelzése a 15. oldalon]

ÉBREDJETEK!