Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Az elmélkedés javadra válik

Az elmélkedés javadra válik

A Biblia nézőpontja

Az elmélkedés javadra válik

„KEDVESEK LESZNEK AZ ÉN SZÁM BESZÉDEI, ÉS SZÍVEM ELMÉLKEDÉSE ELŐTTED LESZ MINDENKORON, URAM, ÉN SEGÍTŐM ÉS MEGVÁLTÓM” (ZSOLTÁROK 18:15, KÁLDI FORDÍTÁS [19:15]).

MIT jelent számodra az elmélkedés? Vizsgáld meg a Bibliában egy férfi, nevezetesen Izsák példáját, akinek 40 éves korában sok mindenen kellett elmélkednie. Az 1Mózes 24:63 a Káldi fordítás szerint ezt írja: „kiment volt a mezőre elmélkedni a nap enyészete felé.” Semmi okunk sincs azt feltételezni, hogy Izsák megüresítette elméjét a gondolatoktól, vagy hogy a bölcsességnek csak egy meghatározhatatlan egyetemes igazságán járt volna az esze. Izsák valószínűleg konkrét dolgokon gondolkodott, például édesanyja elvesztésén, a saját jövőjén, és azon, hogy ki lesz a felesége. Este, amikor egyedül volt, idejének egy részét arra használta, hogy valószínűleg ilyen lényeges kérdéseken elmélkedjen. A Bibliában az elmélkedés nem csupán merengést jelent.

Az elmélkedés többet jelent

Figyeld meg a zsoltáríró Dávid példáját. Látszólag leküzdhetetlen nehézségek árasztották el, és jól tudta, ahhoz hogy tökéletlen emberként helyesen viselkedjen, Isten segítségére van szüksége. Mi erősítette meg Dávidot ezekben a nehéz helyzetekben? A Zsoltárok 18:15-ben (Kál [19:15]) Dávid következő szavait találjuk: „kedvesek lesznek az én szám beszédei, és szívem elmélkedése előtted lesz mindenkoron, Uram, én segítőm és megváltóm.” Az itt elmélkedésnek fordított héber szó annak a szónak a gyökéből származik, melynek szó szerinti jelentése: ’önmagával beszélget’. Igen, Dávid „önmagával beszélgetett” Jehováról, Jehova tetteiről, munkáiról, törvényeiről és igazságosságáról (Zsoltárok 143:5).

Ehhez hasonlóan a korai keresztények az igaz imádat részének tekintették, hogy időt szakítsanak a szellemi dolgokon való elmélkedésre. Pál apostol erre figyelmeztetett: „amik csak igazak, amik csak komoly figyelmet érdemelnek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak szeretetre méltók, amikről csak jót mondanak, ha van valami erény, és ha van valami dicséretre méltó, továbbra is azokkal foglalkozzatok” (Filippi 4:8). Természetesen ahhoz, hogy építő gondolataink legyenek, azok, amikről Pál beszélt, be kell hogy jussanak elménkbe valamilyen mértékig. Hogyan?

A zsoltáríró a következőképpen válaszol erre: „Boldog ember, aki nem indul a gonoszok tanácsa nyomán . . . Aki örömét leli Isten törvényében, s parancsairól elmélkedik [olvas halk hangon, NW] nappal és éjjel” (Zsoltárok 1:1, 2, Katolikus fordítás). Igen, a zsoltáríró rendszeresen olvasta Isten törvényét. Ezután elmélkedni tudott azon, amit megtudott a Teremtőről.

Elmélkedés napjainkban

A bibliaolvasás felbecsülhetetlen értékű, de az olvasás után elmélkednünk is kell, mélyen el kell gondolkoznunk az olvasottakon, vagyis „beszélgetnünk kell önmagunkkal” róla. Éppen úgy, ahogyan meg kell emésztenünk az elfogyasztott táplálékot ahhoz, hogy teljes hasznot merítsünk belőle, szükségünk van az elmélkedésre, ha teljesen magunkévá akarjuk tenni, amit a Bibliában olvasunk. Az elmélkedés nemcsak azt jelenti, hogy kiiktatjuk elménkből a rossz gondolatokat. Az elmélkedés során átgondoljuk, milyen Biblián alapuló megoldások vannak a gondjainkra. Az elmélkedés abban segíthet nekünk, hogy sikeresen oldjuk meg a mindennapi életben felmerülő nyugtalanító gondokat (Máté 6:25–32).

A zsoltáríró Dávid felismerte, hogyan kapcsolódik az elmélkedés ahhoz, hogy megörvendeztessük Istent. Ezt mondta: „Az igazságosnak szája suttog bölcsességet, és az ő nyelve beszél igazságosan” (Zsoltárok 37:30NW). Igen, az elmélkedés az egyik azonosító jele annak a személynek, aki hűségesen imádja Istent. Ha Isten igazságosnak tekint bennünket, az igazi áldásnak számít, valamint szellemi értelemben hasznunk származik belőle. Például ezt írja a Biblia: „Az igazak ösvénye . . . olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig” (Példabeszédek 4:18). Ezért az az engedelmes keresztény, aki „suttog bölcsességet”, számíthat arra, hogy jobban meg fogja érteni a Bibliát.

A Biblia arra is buzdítja a keresztényeket, hogy elmélkedjenek az Írás szerinti felelősségeiken. Pál apostol ezt mondta Timóteusnak: „Gondolkodj el ezeken, mélyedj el bennük, hogy előmeneteled nyilvánvaló legyen mindenki előtt. Állandóan ügyelj magadra és a tanításodra. Maradj meg ezek mellett, mert ezt cselekedve magadat is megmented, és azokat is, akik figyelnek rád” (1Timóteus 4:15, 16). Igen, amit mondunk és teszünk, annak nagy hatása lehet másokra.

Látható hát, hogy sok okunk van mélyrehatóan, összpontosítva gondolkozni a fontos dolgokról. Létfontosságú elmélkednünk azon, hogy mi történt velünk a múltban, mi történik velünk most, és gondosan meg kell terveznünk a jövőnket. Mindezek felett, elmélkedésünkkel a legteljesebb szellemi megvilágosodásban lesz részünk, ha a gondolataink Teremtőnk, Jehova Isten bölcsességére összpontosulnak.

[Kép a 20. oldalon]

Rodin: Gondolkodó