Ezékiel 7:1–27
7 És Jehova szava így szólt még hozzám:
2 „Ami pedig téged illet, ó, embernek fia, így szól a legfőbb Úr, Jehova Izrael földjéhez: »A vég! Eljött a vég az ország négy sarkára.+
3 Immár rajtad a vég!+ Elküldöm rád haragomat, megítéllek útjaid szerint,+ és elhozom rád minden utálatosságodat.
4 Nem szán meg a szemem,+ és könyörületet sem fogok érezni, mert elhozom rád a magad útjait, és ott lesznek benned utálatosságaid;+ és megtudjátok, hogy én vagyok Jehova.«+
5 Így szól a legfőbb Úr, Jehova: »Veszedelem, páratlan veszedelem! Íme, jön már!+
6 Jön a vég!+ Eljön a vég, fölserken ellened. Íme, jön már!+
7 Eljön rád a koszorú, ó, te ország lakója! Eljön az idő, közel a nap.+ Zűrzavar van, nem pedig kurjongatás a hegyeken.
8 Most mindjárt kiontom rád dühömet,+ és kitöltöm rajtad haragomat,+ megítéllek útjaid szerint,+ és elhozom rád minden utálatosságodat.
9 Nem szánakozik majd szemem,+ és könyörületet sem fogok érezni.+ Útjaid szerint fizetek neked, és ott lesznek benned utálatosságaid;+ és megtudjátok, hogy én vagyok Jehova, aki csapással sújt.+
10 Íme, a nap! Íme, jön már!+ Megjelent a koszorú,+ kivirágzott a vessző,+ felsarjadt az elbizakodottság.+
11 Feltámadt az erőszak a gonoszság vesszejéül.+ Sem ők, sem vagyonuk, sem saját maguk nem mentik meg magukat; nincs bennük semmi kiválóság.
12 Eljön az idő, elérkezik a nap. A vevő ne örvendezzen,+ az eladó ne keseregjen, mert izzó harag nehezedik egész sokaságukra.
13 Mert nem tér vissza az eladó ahhoz, amit eladott, még ha megmarad is élete az élők között; mert a látomás egész sokaságuknak szól. Senki sem tér vissza, és egyik sem tartja meg életét a vétke által.
14 Megfújták a trombitát,+ mindenkit felkészítettek, de senki sincs, aki harcba menne, mert izzó haragom nehezedik egész sokaságukra.+
15 Kívül kard+, belül járvány és éhínség.+ Aki a mezőn van, kard által hal meg, akik a városban vannak, azokat éhínség és járvány emészti meg.+
16 Menekülőik elmenekülnek,+ és olyanok lesznek a hegyeken, mint a völgyek galambjai:+ nyögnek mindannyian, mindegyik a maga vétke miatt.
17 Minden kéz elernyed,+ minden térdről víz csorog.+
18 Zsákruhát kötöttek fel,+ és reszketés borítja őket;+ minden arcon szégyen,+ és mindnyájuk fején kopaszság.+
19 Ezüstjüket az utcákra dobják, és irtózattá lesz aranyuk. Sem ezüstjük, sem aranyuk nem szabadíthatja meg őket Jehova bősz haragjának napján.+ Lelkük nem elégszik meg, és nem töltik meg hasukat, mert ez vétekbe ejtő botláskövükké lett.+
20 A dísznek ékességét büszkeséggé tették, és elkészítették abból undorító képmásaikat+ meg utálatosságaikat+. Ezért irtózattá teszem azt előttük.+
21 Idegenek kezébe adom prédául, és a föld gonoszainak zsákmányul,+ és meg fogják szentségteleníteni.
22 Elfordítom tőlük arcomat,+ azok pedig megszentségtelenítik rejtekemet; rablók mennek be oda, és megszentségtelenítik.+
23 Készítsd a láncot,+ mert az ország tele van vér szennyezte ítélettel,+ és a város megtelt erőszakkal.+
24 Elhozom a nemzetek legrosszabbjait,+ és elfoglalják a házaikat;+ véget vetek az erősek büszkeségének,+ és szentélyeiket megszentségtelenítik.+
25 Gyötrelem jön, és ők majd békét keresnek, de nem lesz.+
26 Baj bajt követ,+ az egyik hír a másikat éri, látomást akarnak majd a prófétától,+ és elvész a törvény a paptól, és a tanács is a vénektől.+
27 A király keseregni fog,+ a fejedelem is elhagyatottságba öltözik,+ és az ország népének keze nyugtalanná válik. Útjuk szerint bánok velük,+ és ítéleteikkel ítélem meg őket;+ és megtudják, hogy én vagyok Jehova.«”+
