2Mózes 7:1–25
7 Ezután Jehova ezt mondta Mózesnek: „Nézd, olyanná teszlek téged a fáraó előtt, mintha isten lennél,* Áron, a testvéred pedig a prófétád lesz.+
2 Ismételj el mindent, amit parancsolok neked, és Áron, a testvéred fog beszélni a fáraóval, aki el fogja engedni az izraelitákat a földjéről.
3 Én pedig hagyom, hogy konokká váljon a fáraó szíve,+ és sok jelet és csodát fogok tenni Egyiptom földjén.+
4 De a fáraó nem fog hallgatni rátok. Ezért megmutatom a hatalmamat Egyiptomnak*, és kihozom a seregeimet, az én népemet, az izraelitákat Egyiptom földjéről, és nagyon megbüntetem Egyiptomot.+
5 Amikor megbüntetem Egyiptomot, és kihozom onnan az izraelitákat, az egyiptomiak meg fogják tudni, hogy én vagyok Jehova.+”
6 Mózes és Áron úgy is tett, ahogy Jehova parancsolta nekik. Pontosan úgy tettek.
7 Mózes 80 éves volt, Áron pedig 83, amikor a fáraóval beszéltek.+
8 Jehova ekkor így szólt Mózeshez és Áronhoz:
9 „Ha a fáraó azt mondja nektek: »Tegyetek valami csodát!«, akkor mondd ezt Áronnak: »Fogd a botodat, és dobd a fáraó elé!« Nagy kígyó lesz belőle.”+
10 Mózes és Áron tehát bementek a fáraóhoz, és pontosan úgy tettek, ahogy Jehova parancsolta nekik. Áron a fáraó és a szolgái elé dobta a botját, és nagy kígyó lett abból.
11 De a fáraó is hívatta a bölcseket és a varázslókat, és Egyiptom mágiát űző papjai+ is megtették ugyanezt mágiával*.+
12 Mindegyikük eldobta a botját, és azok is nagy kígyókká váltak. Ám Áron botja elnyelte az ő botjukat.
13 A fáraó szíve ennek ellenére konokká vált,+ és nem hallgatott rájuk, ahogy Jehova megmondta.
14 Jehova ekkor így szólt Mózeshez: „Kemény a fáraó szíve.+ Nem hajlandó elengedni a népet.
15 Menj el reggel a fáraóhoz. Ő ki fog menni a vízhez, te pedig menj a Nílus partjára, és várj rá. Legyen a kezedben a bot, amely kígyóvá változott.+
16 Mondd ezt neki: »Jehova, a héberek Istene küldött hozzád,+ és ezt mondja: ’Engedd el a népemet, hogy szolgáljon engem a pusztában!’ De te eddig nem engedelmeskedtél.
17 Így szól Jehova: ’Erről fogod megtudni, hogy én vagyok Jehova.+ Most ráütök a kezemben lévő bottal a Nílus vizére, és az vérré fog változni.
18 A Nílusban lévő halak el fognak pusztulni, és a Nílus bűzleni fog. Az egyiptomiak sehogy sem tudnak majd inni a vizéből.’«”
19 Jehova ezután így szólt Mózeshez: „Mondd ezt Áronnak: »Vedd a botodat, és nyújtsd ki a kezedet Egyiptom vizei,+ folyói, csatornái*, mocsarai+ és minden víztárolója fölé, hogy vérré váljanak.« És vér lesz Egyiptom egész földjén, még a fa- és kőedényekben is.”
20 Mózes és Áron rögtön úgy tett, ahogy Jehova parancsolta. Áron felemelte a botot, és a fáraó meg a szolgái szeme láttára ráütött a Nílus vizére, és az egész folyó vérré változott.+
21 A folyóban lévő halak elpusztultak,+ és a víz bűzleni kezdett. Az egyiptomiak nem tudtak inni a Nílus vizéből.+ Vér volt Egyiptom egész földjén.
22 Ám Egyiptom mágiát űző papjai ugyanígy tettek titkos tudományaikkal.+ Így hát a fáraó szíve továbbra is konok maradt, és nem hallgatott rájuk, ahogy Jehova megmondta.+
23 A fáraó ezután visszatért a házába, és egyáltalán nem volt rá hatással az, amit látott.
24 Az egyiptomiak pedig mind ásni kezdtek a Nílus mellett ivóvízért, ugyanis a Nílus vizéből nem tudtak inni.
25 Hét teljes nap telt el, miután Jehova csapással sújtotta a Nílust.
Lábjegyzetek
^ Szó szerint: „istenné teszlek”.
^ Szó szerint: „ráteszem a kezemet Egyiptomra”.
^ Vagy: „mágikus tudományukkal”.
^ Vagyis a Nílus csatornái.