Isten megtisztel minket a szabad akarattal, ami azt jelenti, hogy mi dönthetjük el, hogy mit teszünk, nem pedig Isten vagy a sors szabja meg. Nézzük meg, hogy milyen bibliai alapja van ennek.

•   Isten a saját képmására teremtette meg az embert (1Mózes 1:26). A főként ösztönöktől irányított állatokkal ellentétben mi hasonlítunk a Teremtőnkre egyebek közt abban, hogy képesek vagyunk szeretni, és van igazságérzetünk. És akárcsak neki, nekünk is szabad akaratunk van.

•   A jövőnket nagymértékben mi befolyásoljuk. A Biblia arra buzdít minket, hogy válasszuk az életet, méghozzá úgy, hogy hallgatunk Isten szavára, vagyis önszántunkból engedelmeskedünk neki (5Mózes 30:19, 20). Ez az ajánlat értelmetlen, sőt kegyetlen lenne, ha nem lenne szabad akaratunk. Isten nem kényszerít minket engedelmességre, hanem inkább szeretettel kérlel: „Ó, bárcsak odafigyelnél parancsolataimra! Akkor olyan lenne békéd, mint egy folyó” (Ézsaiás 48:18).

•   Nem a sors határozza meg, hogy valami sikerül-e, vagy sem. A sikerért meg kell dolgozni. „Mindazt, amit kezed megtehet, tedd meg a te erődből” – szólít fel a Biblia (Prédikátor 9:10). Azt is leszögezi, hogy „a szorgalmasnak tervei biztosan hasznot hoznak” (Példabeszédek 21:5).

 A szabad akarat értékes ajándék Istentől, mivel így egész szívünkkel szerethetjük őt – azért, mert erre vágyunk (Máté 22:37).

 A Biblia valóban azt tanítja, hogy Isten mindenható, vagyis hogy senki sem korlátozza a hatalmát (Jób 37:23; Ézsaiás 40:26). Ámde nem arra használja a hatalmát, hogy mindent irányítson. A Biblia például azt írja, hogy önuralmat gyakorolt az ókori Babilonnal, népe egyik ellenségével kapcsolatban (Ézsaiás 42:14). Most is úgy dönt, hogy megtűri azokat, akik a szabad akaratukkal visszaélve ártanak másoknak. De nem fog a végtelenségig tűrni (Zsoltárok 37:10, 11).