„Heródes király napjaiban”

JÚDEA királya, Nagy Heródes meg akarta ölni a kisgyermek Jézust, ezért embereket küldött, hogy mészároljanak le minden fiú kisgyermeket Betlehemben. A történelmi feljegyzések számos eseményt említenek, melyek „Heródes király napjaiban” történtek. Ezek fényt derítenek arra, hogy milyen körülmények uralkodtak Jézus földi élete és szolgálata előtt (Máté 2:1–16).

Miért akarta Heródes megölni Jézust? És hogy lehetett az, hogy amikor Jézus született, a zsidóknak királyuk volt, amikor pedig meghalt, egy római kormányzó, Poncius Pilátus volt föléjük helyezve? Ha szeretnénk teljesen átlátni, hogy milyen szerepet játszott Heródes a történelemben, és megérteni, hogy miért fontos ismerniük őt a Biblia olvasóinak, akkor jó néhány évtizeddel azelőttre kell visszatekintünk, mielőtt Jézus megszületett.

Hatalmi harcok Júdeában

Az i. e. második század első felében Júdeát a szíriai Szeleukidák uralták. A Szeleukida-dinasztia akkor jött létre, amikor Nagy Sándor birodalmát négy részre osztották. Ám amikor i. e. 168 táján a Szeleukida király Jehova imádata helyett Zeusz imádatát akarta bevezetni a jeruzsálemi templomban, a zsidók – a Makkabeus család vezetésével – fellázadtak. A Makkabeusok, vagy Hasmóneusok i. e. 142-től i. e. 63-ig uralkodtak Júdea felett.

I. e. 66-ban két Hasmóneus herceg, II. Hürkanosz és testvére, Arisztobulosz harcolt a trónért. A polgárháború folytatódott, és mindketten egy római hadvezér, Pompeius segítségét kérték, aki akkor Szíriában tartózkodott. Pompeius kihasználta az alkalmat, és beavatkozott a harcokba.

A rómaiak valójában szerették volna kiterjeszteni a hatalmukat kelet felé, és arra az időre már Kis-Ázsia nagy részét ők irányították. Ám néhány egymást követő, gyengekezű szíriai uralkodó miatt kezdett zűrzavar eluralkodni a területen, ez pedig veszélyeztette a békét, melyet a rómaiak meg akartak őrizni keleten. Ezért Pompeius közbelépett, hogy irányítása alá vonja Szíriát.

A Hasmóneus hatalmi vitában Pompeius Hürkanoszt támogatta, és i. e. 63-ban a rómaiak megtámadták Jeruzsálemet, hogy beiktassák a királyjelöltjüket. De Hürkanoszt nem független  uralkodónak szánták. Most, hogy betették a lábukat Júdeába, nem lehetett tőlük egykönnyen megszabadulni. Hürkanosz római etnarcha lett, egy olyan uralkodó, aki a rómaiaknak köszönhette a hatalmát, és az ő jóindulatuktól és támogatásuktól függött, hogy megtarthatja-e a trónját. A saját belátása szerint intézhette a belügyeket, de a külügyekben alkalmazkodnia kellett a rómaiak szabta feltételekhez.

Heródes felemelkedése

Hürkanosz gyenge uralkodó volt. Ám az Idumeából származó Antipater, Nagy Heródes apja támogatta. Antipater volt az igazi hatalom, mely a trón mögött állt. Egyetlen rivális zsidó csoportnak sem engedte meg, hogy hatalomra törjön, és hamarosan egész Júdeát a saját irányítása alá vonta. Segítette Julius Caesart, hogy legyőzze az ellenségeit Egyiptomban. Ezért a rómaiak megjutalmazták Antipatert: prokurátornak nevezték ki, és közvetlenül nekik tartozott számadással. Ezután Antipater kinevezte az egyik fiát, Phasaelt Jeruzsálem kormányzójává, a másik fiát, Heródest pedig Galilea kormányzójává.

Antipater megtanította a fiainak, hogy semmit sem tudnak elérni Róma hozzájárulása nélkül. Heródes nem felejtette ezt el. Uralkodása folyamán végig próbált megfelelni mind a római támogatói, mind a zsidó alattvalói elvárásainak. Sikeréhez hozzájárult, hogy tehetséges szervező és hadvezér volt. Amikor 25 évesen kormányzónak nevezték ki, azonnal elnyerte mind a rómaiak, mind a zsidók elismerését, mivel elűzte a rablócsapatokat a területéről.

Miután néhány riválisa i. e. 43-ban megmérgezte Antipatert, Heródes lett Júdea legnagyobb hatalommal bíró embere. De voltak ellenségei is. A jeruzsálemi arisztokrácia trónbitorlónak tekintette Heródest, és meg akarták győzni Rómát, hogy távolítsa el őt. Kísérletük kudarcba fulladt. Róma hű volt Antipater emlékéhez, és nagyra tartotta a fia, Heródes képességeit.

Júdea királyává teszik

Sokaknak nem tetszett, ahogyan Pompeius körülbelül 20 évvel azelőtt eldöntötte a Hasmóneus örökösödési kérdést. A vesztes oldal – Arisztobulosz támogatói – újra meg újra próbálta átvenni a hatalmat. I. e. 40-ben ezt sikerült is megtenniük a pártusok segítségével, akik a rómaiak ellenségei voltak. Kihasználva a zűrzavart, melyet a római polgárháború okozott, elfoglalták Szíriát és Júdeát, megfosztották Hürkanoszt a trónjától, és a Hasmóneus család egyik Róma-ellenes tagját állították a helyére.

Heródes Rómába menekült, ahol szívélyes fogadtatásban részesült. A rómaiak el akarták űzni a pártusokat Júdeából, és helyre akarták állítani az uralmukat a terület felett egy számukra elfogadható uralkodó hatalomra juttatásával. Egy megbízható szövetségesre volt szükségük, és úgy látták, hogy Heródes az ő emberük. Ezért a római szenátus Júdea királyává koronázta Heródest, akinek rengeteg kompromisszumot kellett kötnie, hogy megtartsa a hatalmát. Ennek egyik kiemelkedő példája az volt, hogy a koronázása után egy felvonulást vezetett a szenátus épületétől Jupiter templomáig, ahol pogány isteneknek mutatott be áldozatot.

A római légiók támogatásával Heródes legyőzte az ellenségeit Júdeában, és elfoglalta a trónt. Kegyetlen bosszút állt azokon, akik ellenálltak. Megölette a Hasmóneusokat és a zsidó arisztokratákat, akik támogatták őket, valamint mindazokat, akiket bosszantott, hogy Róma barátja uralkodik felettük.

Heródes megszilárdítja a hatalmát

I. e. 31-ben, amikor Octavianus legyőzte Marcus Antoniust Actiumnál, minden kétséget kizáróan eldőlt, hogy ő Róma uralkodója. Mivel Heródes felismerte, hogy régóta tartó barátsága Marcus Antoniusszal gyanússá teheti őt, sietett meggyőzni Octavianust a hűségéről. Ezért az új római uralkodó is elismerte őt mint Júdea királyát, és még több területet csatolt a királyságához.

A következő években Heródes megszilárdította és gazdaggá tette királyságát, Jeruzsálemet pedig a hellenisztikus kultúra egyik központjává emelte. Nagyszabású építkezésekbe fogott: készíttetett  palotákat, felépíttette Caesarea kikötővárosát, és új, díszes épületrészekkel bővíttette ki a jeruzsálemi templomot. Mindemellett uralmának gyakorlása közben fontos szempont volt, hogy megőrizze a barátságát Rómával, hiszen ennek köszönhette a hatalmát.

Heródes teljhatalmat gyakorolt Júdea felett. A főpapi ügyekbe is beleavatkozott, és annak adta a főpapi hivatalt, akinek akarta.

Gyilkos féltékenység

Heródes magánélete viharos volt. A tíz felesége közül több is szerette volna, ha az ő fia követi apját a trónon. Az udvari intrikák felkeltették Heródes gyanúját, és kegyetlenséget váltottak ki belőle. Egy féltékenységi rohamában kivégeztette a legkedveltebb feleségét, Mariamnét, később pedig megfojtatta Mariamne két fiát, mert állítólag összeesküvést szőttek ellene. Tehát Máté beszámolója a betlehemi gyermekgyilkosságról összhangban van azzal, amit Heródes vérmérsékletéről tudunk, és azzal a ténnyel is, hogy feltett szándéka volt minden lehetséges riválisát megöletni.

Néhányan úgy tartják, hogy Heródes, mivel tisztában volt azzal, hogy nem népszerű az emberek körében, úgy döntött, hogy a halála nemzeti gyásznap lesz, nem pedig örömünnep. Ezért letartóztatta Júdea összes előkelő polgárát, és megparancsolta, hogy amikor bejelentik a halálát, végezzék ki őket. A parancsot soha nem hajtották végre.

Nagy Heródes hagyatéka

Heródes halála után a rómaiak Arkhelaoszt nevezték ki, hogy az apja után Júdea uralkodója legyen. Heródes két másik fia pedig önálló fejedelem, vagyis tetrarcha lett: Antipasz uralkodott Galilea és Perea, Fülöp pedig Iturea és Trakhonitisz felett. Arkhelaosz nem örvendett nagy népszerűségnek sem az alattvalói, sem a rómaiak körében. Tízévnyi, nem túl sikeres uralkodás után a rómaiak eltávolították őt a posztjáról, és a saját kormányzójukat nevezték ki, Poncius Pilátus elődjét. Ezalatt Antipasz – akit Lukács egyszerűen csak Heródesnek nevez – és Fülöp továbbra is a saját tetrarchiájuk felett uralkodtak. Ez volt a politikai háttér, amikor Jézus elkezdte a szolgálatát (Lukács 3:1).

Nagy Heródes ravasz politikus és kegyetlen gyilkos volt. A legnagyobb bűne valószínűleg az volt, hogy megpróbálta megölni a kisgyermek Jézust. Mindazoknak, akik olvassák a Bibliát, hasznos, ha megvizsgálják, hogy milyen szerepet játszott Heródes a történelemben. Ez segít megértenünk, hogy milyen fontos dolgok történtek a Héber Iratokban feljegyzett események utáni és az evangéliumokban feljegyzett események előtti időszakban. Abba is bepillantást nyerhetünk, hogyan kerültek a zsidók a rómaiak uralma alá, valamint hogy Jézus földi életét és szolgálatát megelőzően milyen körülmények uralkodtak.

[Térkép a 15. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Palesztina és a környező területek Heródes napjaiban

SZÍRIA

ITUREA

GALILEA

TRAKHONITISZ

Galileai-tenger

Jordán

Caesarea

SZAMÁRIA

PEREA

Jeruzsálem

Betlehem

JÚDEA

Sós-tenger

IDUMEA

[Képek a 13. oldalon]

Heródes csak egy volt az uralkodók sorában, akik a Jézus szolgálatát megelőző két évszázadban uralkodtak Júdea felett