A jó hír hirdetése a színes Haitin

HAITI és a Dominikai Köztársaság ugyanazon a trópusi szigeten fekszik: Hispaniolán. Itt találhatók a Karib-tenger térségének legmagasabb hegységei. Nem egy hegycsúcs jóval meghaladja a 2000 méter magasságot. A „hideg” hónapokban előfordul, hogy a magasan fekvő kis tavak felszínén vékony jégréteg képződik.

Haiti déli részén a hegyeket és a völgyeket buja trópusi erdő borítja. Máshol a hegyek jobbára kopár, komor külsejűek, gyakran éles sziklaormokkal — az erdőirtás áldozatai. Akár északon, akár délen jársz, Haiti mesébe illő. Ha a keskeny, kanyargós hegyvidéki utakat választod, néhányukról lélegzetelállító a táj és a tenger látványa, a folyton változó panoráma. És bármerre nézel is, virágok és virágok gazdag választékban és pazar színekben.

E színpompás ország 8,3 millió lakosa elsősorban vidéken él, és afrikai származású. A legtöbbjük anyagiakban kevésbé bővelkedik, annál inkább kedvességben és vendégszeretetben. Jehova Tanúi már mintegy 60 éve osztják meg velük Isten Királyságának a jó hírét, és ők ezt melegszívűen és barátságosan fogadják (Máté 24:14).

Prédikálás egy vidéki településen

Amit egy misszionárius tapasztalt az első vidéki útján, az tipikus Haitin. Ezt írta:

„2003-ban egy márciusi napon elmentünk Casale-ba prédikálni, amely egy kis település körülbelül félórányira Cabaret-tól. Cabaret a fővárostól, Port-au-Prince-től 30 kilométerre északra fekszik, itt van most a misszionáriusotthonunk. Casale-ban utoljára 1999-ben jártak Tanúk, úgyhogy amikor reggel 7-kor útnak indultunk, alig vártuk, mit hoz a nap. Huszonketten voltunk, majdnem az egész gyülekezet. Két nagy, négykerék-meghajtású furgonba pakoltunk be. Mindenki izgatottan beszélgetett meg nevetgélt, amint végighajtottunk a meredek földutakon, és megérkeztünk egy völgybe, ahol sok nagy fa volt. A völgyet folyó szelte át, és két partján terült el Casale.

Ennek a csendes településnek a története az 1800-as évek elejére nyúlik vissza, amikor lengyel katonák, akik azért jöttek Haitira, hogy segítsenek a korábbi rabszolgáknak elnyerni a függetlenségüket, ebben a termékeny völgyben telepedtek le haiti feleségükkel. A házasságok gyümölcse az emberi keveredés csodaszép példája lett ezen a vidéken: fehér bőr, kreol bőr, barna bőr, zöld szem, sötétbarna szem és még sorolhatnánk.

Az első háznál, ahová bekopogtunk, nem talált érdeklődésre az üzenetünk. Amint megfordultunk, hogy elmenjünk, egy férfi jött felénk az úton fölfelé. Azt akarta tudni, hogy szerintünk van-e különbség Jézus és Isten között. Megkértük, hogy hozza elő a Bibliáját, és elkezdtünk vele beszélgetni. Amit akkor a Szentírásban látott, meggyőzte arról, hogy Jézus Isten Fia, Jehova pedig ’az egyedüli igaz Isten’ (János 17:3). Sokan hellyel kínáltak, és meghallgattak  minket. Néhányan megkérdezték, hogy mikor megyünk vissza tanulmányozni velük a Bibliát.

Délben kerestünk egy jó kis árnyékos helyet, és letelepedtünk az ebédhez. Két testvérnő főzött az útra egy nagy fazék halat. Nagyon finom volt! Elücsörögtünk ott egy darabig, ettünk, beszélgettünk, és közben prédikáltunk az arra járóknak. Aztán átmentünk a folyó túlpartjára, a település másik felébe. Jólesett beszélgetni az ottani kedves emberekkel, akik szerény otthonuk közelében, a fák alatt üldögéltek. Milyen édes volt a fülnek a »zaj«, melyet a játszó gyermekek, a folyónál mosó nők és a kávébabot őrlő nagymamák keltettek!

Hamar eljött a 4 óra, és vidám csapatunk elindult a kocsikhoz, hogy visszatérjen Cabaret-ba. A férjemnek és nekem is igazi élmény volt az első utunk Casale-ba, az ott élő vendégszerető és barátságos emberekhez.”

Azóta, hogy a Tanúk első misszionáriusai 1945-ben megérkeztek Haitira, folyamatosan növekszik a Királyság-hirdetők száma, úgyhogy ma hozzávetőleg 14 000-en prédikálnak itt, és több mint 22 000 bibliatanulmányozás folyik. A Tanúk tevékenysége nem hagyta hidegen azt az 59 372 embert, aki 2005 márciusában ott volt az Emlékünnepen, és a hírnökök folyamatosan emlékeztetnek másokat is Isten Királyságának a jó hírére. Figyeld meg, milyen sokféleképpen hat Jehova Tanúi tevékenysége az emberekre.

A jó hír színpompás alkotásokban

A legtöbb haiti nagyon szereti a színes dolgokat. Ez megmutatkozik a ruhájukon, a színesre festett házaikon, a kertjükben tündöklő sokféle virágon, és a műalkotásaikon is. Port-au-Prince-ben a város minden részén élénk helyi stílusban (L’Art Haitien) készült vászonfestményeket látni az utcákon. A világ sok részéről jönnek ide megvásárolni őket.

De nemcsak a vásznakon látni élénk színeket. Port-au-Prince utcáin nyüzsögnek a tap-tapként ismert tömegközlekedési járművek, melyeket aprólékos munkával készült, fantáziadús festmények díszítenek. Gyakran bibliai jeleneteket ábrázolnak.

 Amint az utcán sétálgatsz, egyszer csak egy ismerős jelenetet pillanthatsz meg, például Ádámot és Évát az Éden-kertben. Igen, ott vannak annak a tap-tapnak a hátsó ablakán, amelyik éppen elhajtott melletted! A tap-tapokon sokszor látni olyan bibliaverseket vagy mottókat is, amelyekben szerepel a Jehova név, de kereskedelmi cégek neveiben is gyakran feltűnik.

A jó hír terjesztése az iskolában

Haitin a fiatal Tanúknak nagyszerű lehetőségeik vannak arra, hogy segítsenek az osztálytársaiknak megismerni a Bibliát. Itt van például a következő eset egy 17 éves testvérnőtől.

„Az egyik fiú egy nap odajött hozzám, és megkérdezte, hogy mit jelent a »paráználkodás«. Azt hittem, hogy csak próbálkozni akar nálam, úgyhogy nem vettem tudomást róla. De amikor egy fiútól is megkérdezte, az egész osztály kíváncsi lett. Ezért a rá következő héten, miután utánajártam a témának, tartottam egy előadást az osztálynak, melyben elmagyaráztam, hogy miért törekednek Jehova Tanúi az erkölcsi, szellemi és fizikai tisztaságra.

Az osztálytársaim rengeteg mindent kérdeztek, és elfogadták a válaszokat a Bibliából. Még az igazgatónak is sok kérdése volt, pedig először vonakodott az egésztől. Elintézte, hogy más osztályoknak is megtartsam az előadást. Bemutattam a Fiatalok kérdései — Gyakorlatias válaszok * című könyvet, ami több tanulónak felkeltette az érdeklődését. Másnap 45 példányt osztottam szét közöttük. Sokuk mindjárt el is olvasta a könyvet, és néhányan már tanulmányozzák a Bibliát olyan Tanúkkal, akik a közelükben élnek. Egy tanuló, aki felénk lakik, az összes összejövetelre eljön.”

A kreol nyelv használata

Ahogy az emberek és a környezet, úgy a haiti kreol nyelv is színes és érdekes: francia szavak és a nyugat-afrikai nyelvtan egyvelege. Ez a haiti emberek anyanyelve, a szívükhöz legközelebb álló nyelv, ezért Jehova Tanúi elsősorban ezen a nyelven prédikálnak. Már folynak az előkészületek, hogy még több bibliai kiadvány készüljön haiti kreol nyelven.

A Mindörökké örvendj az életnek a földön! című füzet 1987-ben lett lefordítva haiti kreolra, aztán az Ismeret, amely örök élethez vezet című könyv következett, utána pedig a Mit kíván meg tőlünk Isten? című füzet. Ezek a kiadványok nagyon sokat segítettek az új bibliatanulmányozóknak, akik szeretnének alapismeretet szerezni Isten Szavából. 2002. szeptember 1. óta Az Őrtorony is megjelenik haiti kreol nyelven. A francia kiadványok sem tűntek el, de sokan szívesebben olvasnak a saját nyelvükön.

A jó hír bejut a börtönökbe

Jehova Tanúi nemrégiben az állami büntetőintézetekben is elkezdték prédikálni a jó hírt. Akik részt vesznek ebben a munkában, örömmel visznek vigasztaló üzenetet ezeknek a szomorú sorsú embereknek. Egy testvér a következőkről számol be:

„Az egyik börtönben az első látogatásunkkor a rabokat behozták egy nagy terembe, hogy találkozzanak velünk. Nem tudtuk, milyen fogadtatásban lesz részünk. Amikor elmondtuk, hogy azért jöttünk, hogy segítsünk nekik megérteni a Bibliát, mind az ötvenen megörültek nekünk. Megmutattuk nekik a kreol nyelvű Tanulj meg írni-olvasni! és Mindörökké örvendj az életnek a földön! című füzeteket, és 26 személlyel elkezdtünk tanulmányozni. Tízen analfabéták voltak, de amikor megmutattuk nekik, hogyan segítenek az illusztrációk megérteni a szavakat, máris érdeklődést mutattak.”

 Amikor a Tanúk visszatértek, az egyik rab ezt mondta: „Többször is elolvastam a füzetet. Egyfolytában az olvasottakon jár az eszem, és már alig vártam, hogy újra jöjjenek.” Egy férfi, akit fegyveres rablásért tartóztattak le, azt mondta, hogy szeretne megváltozni, és megkérte a Tanúkat, hogy valaki tanulmányozza a feleségével is a Bibliát. Egy kétgyermekes apa a börtönben ugyanezt kérte, azért, hogy a felesége lássa a különbséget az igaz és a hamis tanítások között. Egy protestáns lelkész, aki nagy összeget sikkasztott, megkárosítva ezzel az egyháza tagjait, azt mondta, hogy most megtalálta az igazságot, és a szabadulása után segíteni fog az egyháza tagjainak Jehova Tanúivá válni.

Egy másik rabnak nem volt kreol nyelvű Mit kíván meg füzete, ezért elkérte a cellatársáét, és az egészet lemásolta. Közben kívülről megtanulta a füzetet. Egy nő kilenc cellatársának kezdett beszélni arról, amit tanult, sőt tanulmányozott is velük. Egy férfi befejezte a tanulmányozást a füzetből, és amikor áttértek az Ismeret könyvre, a többi rabnak is elkezdett prédikálni. Hamarosan már négyükkel folytatott bibliatanulmányozást.

Mercony *, akinek a rokonai közt vannak Tanúk, korábban már tanulmányozta a Bibliát. A börtönben arra buzdította a többi rabot, hogy olvassák el a bibliai kiadványokat, amelyeket ő kapott a rokonaitól. „Amikor kiadványt kínálok fel a raboknak — mondja —, úgy hívnak, hogy te Jehova Tanúja. Felvilágosítom őket, hogy én nem vagyok Tanú, csak mert tudom, mit jelent annak lenni. Most már komolyan akarom venni a dolgot, szeretnék tanulmányozni és megkeresztelkedni. Ha fiatalon én is azt az utat választottam volna, amit a bátyáim, most nem lennék börtönben.”

Egy rab, aki szintén kapott Merconytól irodalmat, a bizalmába avatta a Tanút, aki meglátogatta: „Azelőtt, hogy a múlt hét hétfőn eljöttek hozzánk, depressziós voltam, és arra készültem, hogy öngyilkos leszek. De amikor elolvastam a folyóiratokat, imádkoztam Istenhez, hogy bocsásson meg nekem a rossz dolgokért, amiket tettem, és küldjön valakit, aki megmutatja nekem a helyes utat. Tudja, milyen boldog voltam, amikor másnap megérkeztek maguk, és felajánlották a raboknak, hogy tanulmányozzák velük a Bibliát? Szeretném, ha megtanítaná nekem, hogyan kell szolgálni Jehovát.”

Az Ébredjetek!-kel sok emberhez eljut a jó hír

Az Ébredjetek! 2000. november 8-i száma az ápolónők munkájával foglalkozott. Egy nő beszerzett 2000 példányt, és szétosztotta őket az ápolónők közt, akik részt vettek egy szemináriumon Port-au-Prince-ben. A 2002. július 8-i számból, amely a rendőrségről és a rendőrök munkájáról írt, nagyon sok rendőr kapott Port-au-Prince-ben. Tetszett nekik a folyóirat, és néhányuk még most is megállítja a Tanúkat az utcán, hogy kérjen még belőle.

A közelmúltban az Egészségügyi Világszervezet egyik tisztviselőnője egy olyan program előkészítésén dolgozott, melynek keretében az emberek oktatást kapnának az AIDS-ről. Meghívták Jehova Tanúi fiókhivatalába is, és megmutatták neki az AIDS-ről kiadott Ébredjetek!-cikkeket. Nagy benyomást tett rá, hogy olyan cikkeket lát, amelyek megmutatják a Bibliából, hogyan lehet a leghatékonyabban megelőzni az AIDS-et, és hogyan lehet segíteni a fertőzötteknek megbirkózniuk az állapotukkal. A tisztviselőnő megjegyezte, hogy az Ébredjetek! az élvonalban van az AIDS-cel kapcsolatos tudnivalók közzétételében.

Igen, Jehova Tanúi sokféle módon hirdetik a Királyság jó hírét a színes Haitin, ahogyan azt még 234 másik országban is teszik a föld minden részén. Sokan örömmel fogadják ezt a reményt adó üzenetet, és megtanulnak túllátni a jelen élet nehézségein, és egy új világra összpontosítani, ahol mindenki, aki az igaz Istent, Jehovát imádja, tökéletes életnek örvend majd bőségben (Jelenések 21:4).

[Lábjegyzetek]

[Kép forrásának jelzése a 9. oldalon]

Háttér: ©Adalberto Rios Szalay/photodisc/age fotostock