Egy esemény, amelyre emlékezni kell

„Megmentő született ma nektek, aki Krisztus, az Úr” (Lukács 2:11).

KÖRÜLBELÜL kétezer évvel ezelőtt Betlehemben egy asszony fiúgyermeknek adott életet. Alig volt helybeli, aki tisztában lett volna az esemény jelentőségével. Néhány pásztor azonban, akik odakinn töltötték az éjszakát a nyájaikkal, angyalok sokaságát látták, és hallották, amint azok így énekelnek: „Dicsőség fenn a magasságokban Istennek, és béke a földön a jóakarat emberei között!” (Lukács 2:8–14).

A pásztorok ezután elindultak Máriához és a férjéhez, Józsefhez, és egy istállóban rájuk is találtak, pontosan ahogy az angyalok mondták. Mária Jézusnak nevezte el a gyermeket, és az istállóban egy jászolba, vagyis etetővályúba fektette (Lukács 1:31; 2:12). Most, kétezer évvel később az emberiségnek körülbelül az egyharmada Jézus Krisztus követőjének vallja magát. A Jézus születésével kapcsolatos eseményeket pedig egy olyan történet foglalja össze, melyet valószínűleg többször hallott a világ, mint bármely más történetet.

Spanyolországban — melyet a katolikus tradíciók uralnak, és ahol az emberek szeretik a hagyományokhoz kötődő ünnepeket — többféle módot találtak arra, hogy megemlékezzenek erről a különleges betlehemi éjszakáról.

A spanyol karácsony

A betlehemes jelenet a XIII. század óta a spanyol karácsony egyik legismertebb eleme. Sok család elkészíti magának annak a jászolnak a kicsinyített mását, amelybe Jézust fektették. A pásztorokat és a mágusokat (vagy „háromkirályokat”), valamint Józsefet, Máriát és Jézust agyagfigurákkal jelenítik meg. Sok helyen a város- vagy községháza közelében nagyobb, majdnem életnagyságú figurákból készített betlehemes jeleneteket állítanak fel karácsony táján. A szokást minden bizonnyal Assisi Szent Ferenc vezette be Olaszországban, hogy az emberek figyelmét Jézus születésének az evangéliumi beszámolójára irányítsa. A ferences szerzetesek később Spanyolországban és sok más országban is népszerűvé tették.

A mágusok szerepe olyan kiemelkedő Spanyolországban, mint a Télapóé más országokban. A mágusok állítólag január 6-án, a Día de Reyesen (királyok napján) megajándékozzák a spanyol gyerekeket, ahogyan a közhiedelem szerint az újszülött Jézust is megajándékozták. Kevesen tudják azonban, hogy az evangéliumokból nem derül ki, hány mágus látogatta meg Jézust. Emellett pontosabb asztrológusokként, mint királyokként azonosítani őket. * Az is figyelemre méltó, hogy miután a mágusok elmentek, Heródes minden ’kétéves kor alatti’ kisfiút megöletett Betlehemben, hogy elpusztítsa Jézust. Ebből arra lehet következtetni, hogy a mágusok Jézust jóval a születése után látogatták meg (Máté 2:11, 16).

 A XII. század óta néhány spanyolországi településen el is játsszák Jézus születését; az előadásban a pásztorok, majd a mágusok betlehemi látogatása is szerepel. Manapság a legtöbb spanyol városban minden év január 5-én cabalgatát, azaz parádét rendeznek, melyen a „három király”, akit díszes járművön visznek végig a városközponton, édességet osztogat a nézelődőknek. Hagyományos karácsonyi díszek és villancicók (karácsonyi dalok) fokozzák az ünnepi hangulatot.

A legtöbb spanyol család szeret egy különleges vacsorára összejönni szentestén (december 24-én). A megszokott karácsonyi ételeket fogyasztják: turrónt (mandulával és mézzel készült édességet), marcipánt, szárított gyümölcsöket, báránysültet, valamint a tenger gyümölcseit. A család tagjai különleges erőfeszítést tesznek, hogy együtt legyenek ezen a napon, még azok is, akik messze laknak a családtól. Január 6-án is összejönnek egy hagyományos étel elfogyasztására. A család akkor roscón de reyest eszik, vagyis egy karika formájú süteményt, „a királyok” süteményét, amelyben egy sorpresa (apró figura) van elrejtve. A római világban is élt egy ilyen szokás. Ott az a rabszolga, akinek az adagjából előkerült az elrejtett dolog, egy napra „király” lehetett.

„Az év legboldogabb és legmozgalmasabb időszaka”

Függetlenül attól, hogy hol milyen szokásokat követnek, a karácsony mára a világ legkiemelkedőbb ünnepévé vált. Egy enciklopédia azt írja, hogy a karácsony „az egész világon az év legboldogabb és legmozgalmasabb időszaka több millió keresztény és néhány nem keresztény életében is” (The World Book Encyclopedia). Vajon jó dolog ez?

Ahhoz semmi kétség sem fér, hogy Krisztus születése történelmi esemény volt. Az a tény, hogy angyalok adták hírül mint „a béke [jelét] a jóakarat emberei között”, egyértelműen bizonyítja, mekkora jelentősége van.

Ugyanakkor „a kereszténység hajnalán nem rendeztek ünnepet Krisztus születése alkalmából” — jelenti ki Juan Arias spanyol újságíró. Ha ez így van, honnan ered a karácsony ünnepe? Mi a legjobb módja annak, hogy az emlékezetünkben tartsuk Jézus születését és életét? A következő cikk megadja a választ.

[Lábjegyzet]