„Az igazmondó ajak megáll mind örökké”

AHOGY egy kis tűz lángba boríthat és elpusztíthat egy egész erdőt, úgy ez a kicsiny tag is képes tönkretenni az ember egész életét. Tele lehet méreggel, de az „élet fájának” is bizonyulhat (Példabeszédek 15:4). Mind a halál, mind az élet a hatalmában van (Példabeszédek 18:21). Ekkora ereje van a nyelvünknek, mely az egész testet képes beszennyezni (Jakab 3:5–9). Bölcsen tesszük hát, ha ügyelünk rá.

A bibliai Példabeszédek könyve 12. fejezetének a második felében Salamon, az ókori Izrael királya értékes tanácsokkal lát el minket, melyek segítenek odafigyelnünk a beszédünkre. Tömör, de sokatmondó példabeszédeivel a bölcs király rámutat, hogy a kimondott szó következményekkel jár, és sokat elárul a beszélő tulajdonságairól. Salamon ihletett tanácsait senki sem nélkülözheti, aki szeretné ’őrizni ajkai nyílását’ (Zsoltárok 141:3).

’Törvényszegés, mely csapdába ejt’

„Az ajkak törvényszegése csapdába ejti a rossz embert, az igazságos azonban kiszabadul a nyomorúságból” — mondja Salamon (Példabeszédek 12:13, NW [12:12]). A hazugság az ajkak törvényszegése, amely halálos csapdát állít azoknak, akik hazudoznak (Jelenések 21:8). Úgy tűnhet, hogy becstelenséggel könnyű elkerülni a büntetést vagy egy kellemetlen helyzetet. De nem úgy szokott-e lenni, hogy az egyik hazugság után jön a másik? Ahhoz hasonló ez, mint amikor valaki kis összegekkel kezdi a szerencsejátékot, aztán egyre nagyobb téttel játszik, mert megpróbálja visszanyerni, amit elveszített. A hazug ember is hamar ördögi körbe kerül.

Az ajkak törvényszegése azért is csapda, mert aki másoknak hazudik, eljuthat odáig, hogy már magának is hazudik. Például könnyen bebeszélheti magának, hogy nagyon értelmes és éles eszű, holott alig tud valamit. Így az élete egy hazugságra kezd épülni. Ráillik az a megállapítás, hogy „túl hízelgően bánik magával a saját szeme előtt ahhoz, hogy megtalálja vétkét, és gyűlölje azt” (Zsoltárok 36:2, NW [36:3]). Micsoda csapdát rejt a hazugság! Az igazságos ember azonban nem kerül ilyen kellemetlen helyzetbe. Még szorultságában sem mond valótlanságot.

Olyan gyümölcs, mely megelégedést ad

„Ne vezessenek félre titeket: Istent nem lehet megcsúfolni — figyelmeztet Pál apostol.  — Mert amit vet az ember, azt fogja aratni is” (Galácia 6:7). Ez az alapelv természetesen a beszédünkre is, és a tetteinkre is vonatkozik. Salamon kijelenti: „Az ő szájának gyümölcséből elégedik meg a férfi jóval; és az ő cselekedetének fizetését veszi az ember önmagának” (Példabeszédek 12:13).

A ’bölcsességet beszélő’ száj olyan gyümölcsöt terem, mely megelégedést ad (Zsoltárok 37:30). A bölcsességhez ismeretre van szükség, és egyetlen ember sincs birtokában az összes ismeretnek. Mindenkinek oda kell figyelnie a jó tanácsra, és meg kell szívlelnie azt. „A bolondnak úta helyes az ő szeme előtt; de a ki tanácscsal él, bölcs az” — állapítja meg Izrael királya (Példabeszédek 12:14).

Jehova megalapozott tanácsokkal lát el minket Szava és szervezete révén, azok által a kiadványok által, amelyeket „a hű és értelmes rabszolgától” kapunk (Máté 24:45; 2Timóteus 3:16). Milyen ostobaság lenne elutasítani a jó tanácsokat és ragaszkodni a saját elképzelésünkhöz! ’Legyünk gyorsak a hallásra’, amikor Jehova, „a ki az embert tudományra tanítja”, tanácsokat ad nekünk a közlési csatornáján keresztül (Jakab 1:19; Zsoltárok 94:10).

Hogyan reagálnak a bölcsek és a bolondok, ha megsértik vagy igazságtalanul bírálják őket? Salamon így felel: „A bolondnak haragja azon napon megismertetik; elfedezi pedig a szidalmat az eszes ember” (Példabeszédek 12:15).

Ha egy bolond emberrel méltatlanul bánnak, az nyomban felbőszül, „azon napon”. A megfontolt személy ellenben Isten szelleméért imádkozik, hogy képes legyen önuralmat gyakorolni. Szakít rá időt, hogy elmélkedjen Isten Szavának tanácsain, és értékeléssel gondol Jézus következő szavaira: „aki megcsap a jobb orcádon, annak fordítsd oda a másikat is” (Máté 5:39). Az eszes ember senkinek sem akarja ’rosszal viszonozni a rosszat’, ezért megzabolázza a nyelvét, nehogy meggondolatlanul beszéljen (Róma 12:17). Ha mi is elfedezzük a minket érő esetleges szidalmakat, elejét vehetjük a további viszálykodásnak.

’Olyan nyelv, mely orvosság’

Az ajkak törvényszegése sok kárt okozhat, amikor bírói döntésekről van szó. „Aki igazán szól, az igazat mondja el, a hamis tanú pedig a csalárdságot” — mondja Izrael királya (Példabeszédek 12:17, Újfordítású revideált Biblia [12:16]). Az igaz tanú igazat mond, a vallomása megbízható, és szavaival hozzájárul az igazságszolgáltatáshoz. A hamis tanú viszont tele van csalárdsággal, és a hibás bírói döntéseket segíti elő.

„Van olyan, a ki beszél hasonlókat a tőrszúrásokhoz; de a bölcseknek nyelve orvosság” — folytatja Salamon (Példabeszédek 12:17). A szavak szúrhatnak, mint egy tőr, így barátságokat  tehetnek tönkre, és sok bajt okozhatnak. De kellemesek is tudnak lenni, olyanok, amelyekkel megőrizhetők a barátságok. A szitkozódás, kiabálás, állandó bírálgatás és a megalázó sértegetés bizony mély érzelmi sebeket ejthet a szúrásával. Ha elő-előfordul is, hogy megbotlunk ezen a területen, milyen jó, ha az őszinte bocsánatkérés gyógyító szavaival igyekszünk jóvátenni a hibánkat!

Ezekben a nehéz időkben nem csoda, hogy sokan ’megtört szívűek’ és ’sebhedt lelkűek’ (Zsoltárok 34:19). Amikor ’vigasztalóan beszélünk a lehangolt lelkekhez, és támogatjuk a gyöngéket’, akkor nem teszünk mást, csak alkalmazzuk a kimondott szó gyógyító hatását (1Tesszalonika 5:14). Az együtt érző szavak bizony erőt önthetnek azokba a tizenévesekbe, akik a többi fiatal rossz irányú befolyásával küzdenek. Figyelmes szavainkkal megnyugtathatjuk az időseket afelől, hogy szükség van rájuk, és szeretjük őket. A betegeknek is biztosan bearanyozza a napját egy-két kedves szó. Még a feddést is könnyebb elfogadni, ha a „szelídség szellemében” adják (Galácia 6:1). És milyen nagyszerű orvosság az a nyelv, amellyel valaki Isten Királyságának a jó hírét hirdeti azoknak, akik figyelnek rá!

’Az ajak, mely megáll’

Salamon most a „nyelvvel” rokon értelmű „ajak” szót használva kijelenti: „Az igazmondó ajak megáll mind örökké; a hazugságnak pedig nyelve egy szempillantásig” (Példabeszédek 12:18). Az „igazmondó ajak” kifejezés héber megfelelője egyes számban áll, és nem csupán igazmondást jelent. „Olyan tulajdonságokat is magában foglal, mint a maradandóság, állandóság és megbízhatóság — mondja egy forrásmű. — Az ilyen beszéd megmarad . . . örökké, mert megbízható, ellentétben a hazug nyelvvel . . . , amely átmenetileg megtéveszthet ugyan, de amikor próbára teszik, nem érvényesülhet.”

„Álnokság van a gonosz gondolóknak szívében; a békességnek tanácsosiban pedig vígasság” — mondja a bölcs király. Majd hozzáteszi: „Nem vettetik az igaz semmi bántásba; az istentelenek pedig teljesek nyavalyával” (Példabeszédek 12:19, 20).

 Akik gonosz terveket szőnek, azok csak fájdalmat és szenvedést tudnak okozni. Akik viszont a békét tanácsolják, azokat megelégedettséggel tölti el, hogy azt teszik, ami helyes. Az is örömet szerez nekik, hogy látják a jó eredményeket. Ami pedig a legfontosabb, Isten helyeslését élvezik, hiszen „útálatosok az Úrnál a csalárd beszédek; a kik pedig cselekesznek hűségesen, kedvesek ő nála” (Példabeszédek 12:21).

Olyan beszéd, mely ’elrejti az ismeretet’

Izrael királya egy további különbséget is említ azok között, akik odafigyelnek a szavaikra, és azok között, akik nem: „Az eszes ember elrejti ismeretét, az ostobának szíve ellenben kikiáltja a bolondságot” (Példabeszédek 12:23, NW [12:22]).

Az eszes, vagyis megfontolt ember tudja, mikor kell beszélnie, és mikor nem. Abban az értelemben rejti el az ismeretét, hogy nem fitogtatja tudását. Ez nem azt jelenti, hogy mindig rejtegeti, inkább azt, hogy körültekintően tárja fel, amit tud. Ellenben az ostoba ember elhamarkodottan beszél, és leleplezi bolondságát. Ne legyünk hát bőbeszédűek, és kerüljük a dicsekvést!

Salamon folytatja az ellentétek sorát, és meghökkentő kijelentést tesz a szorgalomról és a lustaságról. Ezt mondja: „A szorgalmasak uralkodni fognak, a lusta pedig robotolni fog” (Példabeszédek 12:24, Úf. [12:23]). A kemény munka előléptetéshez és anyagi függetlenséghez vezethet, a lustaság viszont robotoláshoz és szolgasághoz. Egy tudós szerint „csak idő kérdése, és a lusta ember szolgájává válik a szorgalmasnak”.

’A szó, mely megvidámít’

Salamon király most visszatér korábbi témájához, a beszédhez, és egy pontos megfigyelést jegyez fel az emberi természetről. „A férfiúnak elméjében való gyötrelem megalázza azt; a jó szó pedig megvidámítja azt” — mondja (Példabeszédek 12:24).

Sokféle gond és aggodalom hangolhat le bennünket, ám ha egy megértő személy jó szóval bátorít, könnyebbé teszi a terhünket, és megvidámítja a szívünket. De hogyan tudhatnák mások, hogy mennyire gyötrődünk belül, ha nem nyílunk meg, és nem mondjuk el nekik? Igen, amikor aggódunk vagy lehangoltak vagyunk, bizalmasan el kell beszélgetnünk valakivel, aki együtt érez velünk, és aki tud segíteni. Ha szavakba öntjük az érzéseinket, egy kicsit meg is könnyebbülünk. Ezért jó, ha őszintén elbeszélgetünk a házastársunkkal, szüleinkkel vagy egy könyörületes és szellemileg érett barátunkkal.

Mi is bátoríthatna inkább, mint a Biblia szavai? Ezért fontos, hogy közeledjünk Istenhez, azáltal hogy értékeléssel elmélkedünk ihletett Szaván. Ez mindenképpen fel tudja vidítani a bánkódó szívet, és felcsillanthatja a szomorú szemeket. A zsoltáríró is ezt erősíti meg: „Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket; az Úrnak bizonyságtétele biztos, bölcscsé teszi az együgyűt. Az Úrnak  rendelései helyesek, megvidámítják a szívet; az Úrnak parancsolata világos, megvilágosítja a szemeket” (Zsoltárok 19:8, 9).

Áldásos út

Izrael királya így állítja szembe az igaz ember útját a gonoszéval: „Az igazságos kikémleli a maga legelőjét, a gonoszokat viszont tévelygésbe viszi az ő útjuk” (Példabeszédek 12:26, NW [12:25]). Az igazságos gondosan ügyel a legelőjére, vagyis körültekintően választja meg a társaságát, a barátait. Bölcsen válogat, törekedve arra, hogy ne alakítson ki veszélyes kapcsolatokat. Nem így a gonoszok, akik elvetik a tanácsot, és a maguk feje után mennek. Mivel félre vannak vezetve, csak tévelyegnek.

Salamon király ezután egy újabb szempontból állítja szembe a hanyag és a szorgalmas embert. „A hanyagság nem riasztja fel a vadat, a szorgalom azonban az ember értékes vagyona” — állapítja meg (Példabeszédek 12:27, NW [12:26]). A hanyag ember, azaz „a rest” nem riasztja fel, vagy azt is mondhatnánk, hogy „nem süti meg” a vadat (Károli-fordítás). Más szavakkal, nem tudja befejezni, amit elkezdett. A szorgalom azonban egyet jelent a gazdagsággal.

A lustaság annyira káros, hogy Pál apostol szükségesnek látta, hogy írjon a tesszalonikai keresztény hittársainak, és helyreigazítsa azokat, akik ’rendetlenül járnak’, vagyis egyáltalán nem dolgoznak, hanem olyasmibe ártják magukat, ami nem tartozik rájuk. Az ilyenek költséges terhet róttak a többiekre. Emiatt Pál nyíltan tanácsot adott nekik, arra intve őket, hogy „csendességben dolgozva a maguk megkereste kenyeret egyék”. Ha pedig nem fogadnák meg ezt a határozott tanácsot, Pál arra szólította fel a gyülekezet többi tagját, hogy ’húzódjon vissza’ tőlük, tehát kerülje őket, ami nyilván azt jelentette, hogy ne ápoljon velük társadalmi kapcsolatot (2Tesszalonika 3:6–12).

Szívleljük meg Salamonnak a szorgalommal és a nyelv helyes használatával kapcsolatos tanácsait! Igyekezzünk úgy használni ezt a kicsiny szervünket, hogy gyógyítsunk és megvidámítsunk vele másokat, miközben elkerüljük az ajkak törvényszegését, és egyenes úton járunk. „Az igazságnak útjában van élet; és az ő ösvényének úta halhatatlanság” — biztosít minket Salamon (Példabeszédek 12:27).

[Képek a 27. oldalon]

’Aki tanáccsal él, bölcs az’

[Képek a 28. oldalon]

„A bölcseknek nyelve orvosság”

[Kép a 29. oldalon]

Ha őszintén elbeszélgetünk egy barátunkkal, akiben megbízunk, vigaszra lelhetünk

[Kép a 30. oldalon]

Az Isten Szaván való értékelő elmélkedés megvidámítja a szívet