Kamcsatka – A csendes csodavilág

AZ ÉBREDJETEK! OROSZORSZÁGI ÍRÓJÁTÓL

TÖBB mint háromszáz évvel ezelőtt orosz felfedezők, akik kelet felé tartottak Ázsiában, egy hegyekben bővelkedő félszigetre értek, mely dél felé a Csendes-óceánba nyúlt, elválasztva egymástól az Ohotszki-tengert és a Bering-tengert. Ez az Olaszországnál valamivel nagyobb, titokzatosan szép vidék nagy részben még mindig ismeretlen a kívülállóknak.

A Kamcsatka-félsziget nagyjából azon a földrajzi szélességen helyezkedik el, mint a Brit-szigetek, az éghajlata mégis hidegnek mondható. A telek a partvidéken enyhébbek ugyan, de a szárazföld belsejében vannak olyan helyek, ahol 6 méternél is több hó esik, sőt olykor közel 12 méter! Nyáron a félsziget gyakran parti ködbe burkolózik, és erős szél fúj. Mivel a vulkanikus talajra bőséges csapadék hullik, a növényzet dúsan tenyészik; vannak itt egyebek közt bogyós termésű bokrok, embermagasságú fűfélék és káprázatos  vadvirágok, például a kamcsatkai legyezőfű nevű rózsaféle.

A félszigetnek csaknem az egyharmadát arany nyírfák borítják, melyeknek a törzsét és ágait a heves szél és a nagy hó elgörbítette és megcsavarta. Ezek a fák hidegtűrőek és lassan nőnek, szokatlanul életerősek, ráadásul szívós gyökérzetűek, így szinte bárhol képesek növekedni, akár a sziklafalból vízszintes irányban is! Leveleik júniusban hajtanak ki, amikor gyakran még el sem olvadt a hó, és augusztusban sárgulnak el a tél hírmondóiként.

Vulkánok, gejzírek és hévforrások

Mivel a Kamcsatka-félsziget a Csendes-óceánt övező, tűzgyűrűnek nevezett aktív vulkanikus térségben fekszik, itt közel harminc működő vulkán van. A Kljucsevszkaja Szopka, melynek egy leírás szerint „tökéletes, hihetetlenül gyönyörű kúp alakja van”, a maga 4750 méteres tengerszint feletti magasságával Eurázsia leghatalmasabb aktív tűzhányója. 1697 óta, vagyis az orosz felfedezők megérkezése óta több mint 600 kitörést jegyeztek fel a félszigeten.

1975/76-ban Tolbacsik térségében rés- vagy hasadékkitörések során több mint 2500 méter magas lángoló „fáklya” keletkezett! A porfelhőben villámok cikáztak. A kitörések majdnem másfél éven keresztül folytatódtak, és négy új vulkáni kúpot hoztak létre. Tavak és folyók tűntek el, és a forró por egész erdőket szárított ki. Hatalmas területek váltak sivataggá.

A legtöbb kitörés szerencsére a lakott területektől távol zajlott, és nagyon kevesen veszítették el az életüket. De a látogatók más okokból jó, ha óvatosak, főleg amikor a Halál völgyébe kirándulnak, mely a Kihpinics vulkán lábánál húzódik. Szélcsendes időben, kivált a tavaszi hóolvadáskor a völgyben mérgező vulkáni gázok rekednek meg, ami halálos csapda lehet a vadállatoknak. Egyszer tíz medve és jó néhány kisebb állat teteme hevert szanaszét a völgyben.

Az Uzon-kaldera egy óriási kráter iszapfortyogókkal és gőzölgő krátertavakkal, melyek a moszatok tömeges jelenlététől színesek. Ugyanezen a vidéken található a Gejzírek völgye, melyet 1941-ben fedeztek fel. Némelyik gejzír 2-3 percenként tör ki, míg mások néhány naponként. Ezek a bámulatos helyek Petropavlovszk-Kamcsatszkij  városától úgy 180 kilométerre északra fekszenek, és a turisták helikopterrel közelíthetik meg őket. Azonban szigorúan szabályozzák a látogatók számát, nehogy megzavarják a kényes ökológiai egyensúlyt. Evégett a Kamcsatka-félszigeten hat terület védelem alatt áll a világörökség részeként.

Kamcsatkán számos hévforrás van. Sok közülük 30-40 Celsius-fokos, ezért élvezetet nyújt a látogatóknak, némileg ellensúlyozva a hosszú, hideg téli hónapokat. A föld hőjét elektromos áram termelésére is felhasználják. Oroszország első geotermikus erőműve éppen ezen a félszigeten épült.

 Medvék, lazacok és réti sasok

Jelenleg mintegy 10 000 barnamedve él Kamcsatkán. Átlagosan 150-200 kilogrammot nyomnak, de ha életben hagyják őket, akkor ennek közel a háromszorosát is elérheti a súlyuk. Az őslakos itelmenek a néphagyomány szerint a „testvérüknek” tekintették és tisztelték a medvét. A békés kapcsolatnak a lőfegyverek megjelenése vetett véget. A környezetvédők ma már aggódnak a medvék jövőjéért.

A medvék általában visszahúzódnak, így ritkán látni őket. De júniusban, amikor a lazac ívni kezd a folyókban, a mackók tömegével jönnek lakmározni. Egy medve egy ültő helyében húsznál is több lazacot falhat be! Hogyhogy ilyen iszonyú étvágyuk van? Nyáron annyi testzsírt kell felhalmozniuk, hogy életben maradjanak az ínséges, hideg téli hónapokban, amikor védett barlangokban téli álmot alszanak, hogy takarékoskodjanak az energiájukkal.

A lazacot az óriás réti sas is szereti. Ennek a tiszteletet parancsoló madárnak akár 2,5 méteres is lehet a szárnyfesztávolsága. Tollazatának nagy része fekete, a vállán viszont van egy fehér folt, és ék alakú farka is fehér. Óriás réti sasok a világnak csak ezen a táján élnek, bár elvétve akad még belőlük az Alaszkához tartozó Aleut-szigeteken és Pribilof-szigeteken is. Jelenleg hozzávetőleg 5000 példány van, de a számuk egyre csökken. Évről évre ugyanazt a fészket használják, mindig javítgatják és hozzátoldanak. Az egyik fészek már 3 méteres átmérőjű volt, és annyira elnehezedett, hogy letört alatta a nyírfaág.

Kamcsatka lakói

Kamcsatkán ma túlnyomórészt oroszok élnek, de több ezer őslakos is maradt a félszigeten. A legnagyobb csoportot a korjákok alkotják északon. Vannak még csukcsok és itelmenek is, és mindegyik népcsoportnak megvan a saját nyelve. Kamcsatka lakosságának zöme a közigazgatási központban, Petropavlovszk-Kamcsatszkijban él. A félsziget többi része gyéren lakott, és a legtöbb tenger- és folyóparti falut csak hajóval vagy repülővel lehet megközelíteni.

A gazdaság alapja a halászat és a rákászás. Különösen népszerű Kamcsatkán a termetes királyrák. Mivel az ollói között akár 1,7 méter is lehet a távolság, érdekes színfoltot jelent az elárusítóhelyeken.

Jehova Tanúi 1989 óta egy egészen másfajta halászat reményében járnak a Kamcsatka-félszigetre. ’Emberek halászaiként’ elviszik az Isten Királyságáról szóló jó hírt Kamcsatka elszigetelten élő lakóinak (Máté 4:19; 24:14). Vannak, akik örömmel fogadták őket, és most már maguk is segítenek másoknak, hogy megismerjék a Teremtőt, Jehova Istent, és őt imádják, ne pedig az általa teremtett dolgokat. Ennek eredményeként sokan megszabadulnak a gonosz szellemektől való félelemtől, mely elterjedt azon a vidéken (Jakab 4:7). Arról is tanulnak, hogy hamarosan az összes gonoszságtól és minden gonosz embertől megtisztított föld egésze „telve lesz . . . Jehova ismeretével, miként a vizek beborítják a tengert” (Ézsaiás 11:9).

[Kiemelt rész/képek a 18. oldalon]

EGY SZEMET GYÖNYÖRKÖDTETŐ KALDERA

Az Uzon-kaldera egy régi vulkán medencéje, melynek átmérője 10 kilométer körüli. Meredek falai között „minden megtalálható, amiről Kamcsatka híres” – olvasható egy forrásműben. Vannak itt forró és hideg vizű források, iszapfortyogók, iszapvulkánok, érintetlen tavak, melyekben hemzsegnek a halak, és rengeteg a hattyú, a növényzet pedig buján tenyészik.

Egy könyv megjegyzi, hogy „aligha van még egy olyan hely a földön”, ahol amennyire rövid, olyan gyönyörűséges az ősz (Miracles of Kamchatka Land). Az élénkvörös tundra szép kontrasztot alkot a nyírfák sárgás és aranyló színével, miközben a forrongó földből itt is, ott is fehér gőzoszlopok törnek elő, élesen kirajzolódva az ég mélykék háttere előtt. Kora reggel az erdő „énekelni” kezd, amint a zúzmarás levelek megszámlálhatatlan milliói csilingelve hullanak a földre, finoman jelezve, hogy már kopogtat a tél.

[Kiemelt rész a 19. oldalon]

A HALOTT TÓ

1996-ban kitört egy kialudtnak hitt vulkán a Karimszkij-tó alatt. Az ekkor keletkezett 10 méteres hullámok elpusztították a környező erdőket. A tó perceken belül olyan savassá vált, hogy már nem volt alkalmas rá, hogy élőlények lakjanak benne. Mégsem találtak egyetlen állati tetemet sem a tó közelében a vulkáni poreső és a partra zúduló hullámok ellenére, mondja Andrew Logan kutató. Hozzáfűzi még: „Tudjuk, hogy a kitörés előtt több millió hal (főleg lazac és pisztráng) élt a Karimszkij-tóban. A kitörés után az életnek nyoma sem maradt a vízben.” Még sincs kizárva, hogy maradtak életben halak. A tudósok feltételezik, hogy a halakat esetleg valamiféle jelzés, mondjuk a víz kémiai összetételének megváltozása, arra figyelmeztette, hogy meneküljenek a közeli Karimszkij-folyóba.

[Térkép a 16. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

OROSZORSZÁG

KAMCSATKA-FÉLSZIGET