Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

FÜGGELÉK

Vérfrakciók és sebészeti eljárások

Vérfrakciók és sebészeti eljárások

Vérfrakciók: A frakciókat a vér négy elsődleges alkotóeleméből nyerik ki: a vörösvértestekből, fehérvérsejtekből, vérlemezkékből és a plazmából. Például a vörösvértest tartalmazza a hemoglobint, amely egy fehérje. Emberi vagy állati hemoglobinból előállított készítményeket használtak már olyan betegek kezelésénél, akik akut vérszegénységben (anémia) szenvednek, vagy sok vért veszítettek.

A plazma, mely 90 százalékban vízből áll, rengeteg hormont, szervetlen sót, enzimet és tápanyagot, egyebek között ásványokat és cukrot tartalmaz. A plazmában alvadási faktorok is vannak, és antitestek, amelyek a betegségek ellen küzdenek, valamint olyan fehérjék, amilyen például az albumin. Ha valaki ki van téve egy bizonyos betegségnek, az orvosok talán gamma-globulin-injekciót írnak fel, a gamma-globulint pedig olyan emberek vérplazmájából vonják ki, akik már immúnisak. A fehérvérsejtekből interferonokat és interleukineket lehet nyerni, amelyeket bizonyos vírusfertőzések és rákfajták kezelésére használnak.

Elfogadjanak a keresztények olyan kezelést, amelynek során vérfrakciókat használnak? A Biblia erre nem tér ki részletesen, ezért mindenkinek a saját lelkiismerete alapján kell döntenie Isten előtt. Némelyek mindenfajta frakciót elutasítanának, úgy érvelve, hogy Isten Izraelnek adott Törvénye megkövetelte, hogy a teremtményekből származó vért ’a földre kell önteni’ (5Mózes 12:22–24). Mások, bár elutasítanák a teljes vérnek, illetve annak főbb alkotóelemeinek a transzfúzióját, elfogadnának olyan kezeléseket, amelyek során frakciókat használnak. Talán úgy érvelnek, hogy egy bizonyos ponton a frakciók, melyeket a vérből nyertek ki, már nem jelképezik annak a teremtménynek az életét, amelyből a vér származik.

Amikor döntenünk kell a vérfrakciókról, vegyük figyelembe a következő kérdéseket: „Tisztában vagyok vele, hogy ha elutasítok minden vérfrakciót, az azt jelenti, hogy nem fogadok el néhány gyógykezelést, amelyek során betegségek legyőzésére előállított készítményeket használnak fel, vagy amelyek segíthetnek a véralvadásban, megállítva a vérzést? El tudnám magyarázni az orvosnak, miért utasítok el, illetve fogadok el egy vagy több frakciót?”

Sebészeti eljárások: Ezek magukban foglalják a vérhígítást (hemodilúció) és a vérmentést. A vérhígítás során a vért elvezetik a testből, térfogatnövelővel (volumenexpander) helyettesítik, majd később visszavezetik a betegbe. A vérmentés során a műtét közben elveszített vért felfogják, majd visszavezetik. A vért visszanyerik a sebből vagy egy testüregből, átmossák vagy megszűrik, majd visszajuttatják a betegbe. Mivel orvostól függ, miként alkalmazza ezeket a módszereket, a keresztényeknek ki kell deríteniük, mit szeretne tenni az orvosuk.

Amikor ezek felől a módszerek felől döntünk, kérdezzük meg magunktól: „Ha a vérem egy részét elvezetik a testemen kívülre, és a vér áramlása egy időre talán meg is szakad, meg fogja engedni a lelkiismeretem, hogy ezt a vért még a testem részének tekintsem, amelyet nem kell ’a földre önteni’?” (5Mózes 12:23, 24). „Zavarná-e a Biblia alapján kiiskolázott lelkiismeretemet, ha egy orvosi eljárás során a vérem egy részét levennék, módosítanák, majd visszavezetnék a szervezetembe? Tisztában vagyok azzal, hogy ha az összes olyan orvosi eljárást elutasítom, mely magában foglalja a saját vérem felhasználását, az azt jelenti, hogy elutasítom a vérvizsgálatot, a művesekezelést (hemodialízis) vagy a szív-tüdő készülék használatát?”

A keresztényeknek maguknak kell dönteniük afelől, hogy egy sebészeti eljárás során milyen műveleteknek engedik alávetni a saját vérüket. Ugyanez érvényes az orvosi vizsgálatokra és az általánosan elfogadott gyógymódokra is, amelyek magukban foglalják, hogy eltávolítanak az illető véréből egy keveset, talán módosítják valahogy, és utána visszajuttatják.