Közeledj Istenhez!

„Minden vigasztalás Istene”

2Korintusz 1:3, 4

SOK minden miatt lehetünk szomorúak az életben, vagy akár még elkeseredettek is, például mert szenvedünk, magányosak vagyunk, vagy mert csalódás ért. Ilyenkor talán azon tűnődünk, hogy hová fordulhatnánk enyhülésért. Pál apostolnak a 2Korintusz 1:3, 4-ben található szavai feltárják, hogy a vigasz biztos forrása Jehova Isten.

A 3. vers úgy nevezi Istent, hogy „a gyöngéd irgalmasságok Atyja”. Mit jelent ez? A „gyöngéd irgalmasságok”-nak fordított görög szó jelentése magában foglalhatja azt, hogy valaki szánalmat érez mások szenvedése láttán. * Egy bibliai forrásmunka azt írja, hogy a kifejezést úgy is lehet fordítani, hogy „szánalmat érez” vagy „mélységesen törődik valakivel”. Istent cselekvésre indítja a ’gyöngéd irgalma’. Hát nem szeretnénk még közelebb kerülni Istenhez, ismerve az egyéniségének ezt a vonását?

Pál ’minden vigasztalás Istenének’ is nevezi Jehovát. Ebben a versben olyan szót használ, melynek jelentése a forrásművek szerint magában foglalja azt, hogy „megvigasztalnak valakit, aki bajban van, vagy szomorú, és tesznek valamit érte, amivel segítenek neki, vagy bátorítják”. Egy bibliamagyarázó könyv ezt írja: „Úgy vigasztaljuk meg a szenvedőt, hogy bátorságot öntünk belé, hogy el tudja viselni a fájdalmát” (The Interpreter’s Bible).

„Hogyan vigasztal meg minket Isten, és ad bátorságot ahhoz, hogy el tudjuk viselni a fájdalmunkat?” – kérdezheted. Elsősorban Szavával, a Bibliával vigasztal meg minket, valamint ima által, mely egy ajándék Istentől. Pál azt mondja, hogy Isten szeretetből adta nekünk a Szavát, azért hogy „az Írásokból származó vigasztalás által reménységünk legyen”. A szívből mondott imák pedig segítenek, hogy miénk legyen „Isten békéje, amely felette áll minden gondolkodásnak” (Róma 15:4; Filippi 4:7).

Mi mindenben vigasztalja meg Jehova a szolgáit? Pál azt mondja, hogy Isten „megvigasztal bennünket minden nyomorúságunkban” (2Korintusz 1:4). Bármi okozzon is stresszt, aggodalmat vagy szenvedést, Istentől megkaphatjuk a szükséges bátorságot és erőt ahhoz, hogy el tudjuk viselni. Ugye, milyen megnyugtató?

Az Istentől származó vigasz nem ér véget azzal, hogy mi magunk megvigasztalódunk. Pál úgy folytatja, hogy Isten azért vigasztal meg minket, „hogy képesek legyünk megvigasztalni mindenféle nyomorúságban levőket azon vigasztalás által, amellyel minket vigasztal az Isten”. Ha vigaszt kapunk a saját nyomorúságunkban, akkor együtt tudunk érezni másokkal, és arra fog indítani a szívünk, hogy segítő kezet nyújtsunk a szükséget szenvedőknek.

Bár Jehova „minden vigasztalás Istene”, nem feltétlenül szünteti meg a gondjainkat vagy a fájdalmunkat. De abban biztosak lehetünk, hogy ha hozzá fordulunk vigaszért, ő erőt tud önteni belénk, és bármi okozzon is bánatot vagy problémát az életünkben, meg tudunk birkózni vele. Egy ilyen irgalmas Isten igazán megérdemli, hogy imádjuk és dicsérjük őt.

[Lábjegyzet]