Vajon Isten a felelős a gondjainkért?

AMIKOR Marion * felnőtt lánya súlyos agysérülést szenvedett, Marion azt tette, amit sokunk tenne ebben a helyzetben: Istenhez imádkozott segítségért. „Nem emlékszem, hogy valaha is ennyire tehetetlennek és egyedül éreztem volna magam” — mondja. Később lányának állapota még rosszabbra fordult, és Marion Istent kezdte kérdőre vonni. „Miért történik ez?” — kérdezte. Nem értette, hogy egy szerető és törődő Isten hogyan hagyhatja sorsára őt.

Marion tapasztalata egyáltalán nem szokatlan. Világszerte számtalan ember érezte már úgy, hogy Isten elhagyta a szükség idején. „Képtelen vagyok felfogni, hogy miért engedi meg Isten a szenvedést — mondja Lisa, akinek meggyilkolták az unokáját. — Nem veszítettem el teljesen a hitemet Istenben, de már nem tudok úgy hinni, ahogy azelőtt.” Egy másik asszony, miután átélt egy borzasztó tragédiát, mely csecsemő kisfiát érte, ezt mondta: „Isten egyáltalán nem vigasztalt meg a történtek után. Még a jelét sem mutatta annak, hogy törődne velem, vagy hogy könyörületes lenne.” Majd hozzáfűzte: „Ezt sohasem fogom megbocsátani neki.”

Mások a körülöttük levő világot szemlélve kezdenek keserű érzéseket táplálni Isten iránt. Olyan országokat látnak, ahol rendkívüli méreteket ölt a szegénység és az éhezés, ahol rengeteg a remény nélküli, háborús menekült, ahol számtalan gyermek veszíti el szüleit az AIDS miatt, és ahol embermilliók szenvednek más betegségektől. Ilyen és ehhez hasonló tragédiák láttán sokan felróják Istennek, hogy szemmel láthatóan egyáltalán nem lép közbe.

Az igazság azonban az, hogy Isten nem okolható az emberiséget sújtó bajokért. Sőt, alapos okunk van azt hinni, hogy Isten nemsokára helyrehozza az összes kárt, amely az emberi családot érte. A következő cikk segít meglátnunk, hogy Isten valóban törődik velünk.

[Lábjegyzet]