Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

„Egy rendkívüli alkotás”

„Egy rendkívüli alkotás”

Teljességben és szilárd meggyőződéssel álljatok

„Egy rendkívüli alkotás”

MODERN kori történelmük korai szakaszától kezdve Jehova Tanúi óriási érdeklődést mutattak Jézus Krisztus egyik próféciája iránt: „a királyságnak ezt a jó hírét prédikálni fogják az egész lakott földön tanúságul minden nemzetnek; és akkor jön el a vég” (Máté 24:14). 1914-nek, az „utolsó napok” kezdetének közeledtével az őszinte Bibliakutatók szilárd meggyőződéssel egy példa nélkül álló világméretű oktatókampányt indítottak el, amely a Szentíráson alapult (2Timóteus 3:1).

Annak érdekében, hogy Jehova ezen szolgái megvalósítsák céljukat — a jó hír hirdetését szerte a világon —, egy olyan módszert választottak, mely új volt, merész és dinamikus. Utazzunk vissza az időben, hogy többet megtudjunk erről.

Egy új módja a jó hír hirdetésének

1914 januárjában vagyunk. Képzeld el, hogy 5000 emberrel együtt ülsz egy elsötétített előadóteremben New Yorkban. Egy hatalmas mozivászon van előtted, melyen egy fehér hajú férfi jelenik meg szalonkabátba öltözve. Némafilmeket már láttál, ez a férfi viszont beszél, és hallod a szavait. Az előadás, melynek az ősbemutatóján veszel részt, technikai újdonságnak számít, és az üzenet egyedülálló. Az előadó Charles Taze Russell, a Watch Tower Society első elnöke, és amit látni fogsz, az „A teremtés története képekben” című film.

C. T. Russell felismerte, hogy a mozgófilm nagy tömegek elérését teszi lehetővé. Ezért 1912-ben hozzálátott „A teremtés története képekben” című film elkészítéséhez. Végül is egy nyolcórás, diafilmekből és mozgóképekből álló színes filmet hozott létre, hanganyaggal kiegészítve.

A négy részben bemutatásra kerülő mozgóképes előadás a teremtéstől kezdve az emberiség történelmén át egészen addig kalauzolja a nézőket, amíg Jehova Istennek a földdel és az emberiséggel kapcsolatos szándéka Krisztus millenniumi uralma végén eléri csúcspontját. Évekbe tellett, amíg ugyanennek a technológiának a felhasználása sikeres üzletté vált. Ennek ellenére „A teremtés története képekben” című filmet milliók tekintették meg ingyen!

Kiváló zenei felvételek, valamint 96, gramofonlemezre felvett előadás készült ehhez a mozgóképes előadáshoz. A világtörténelmet ábrázoló szépművészeti képekről sztereoptikonhoz használt diák készültek. Több száz új festményt és rajzot is kellett készíteni. Néhány színes diát és mozgófilmet fáradságos munkával kézzel festettek meg. És ezt többször is meg kellett ismételni, mivel idővel 20 négyrészes sorozatot készítettek belőle. Ez lehetővé tette, hogy „A teremtés története képekben” egy-egy részét 80 különböző városban mutassák be egy adott napon!

A színfalak mögött

Mi zajlott a színfalak mögött e mozgóképes előadás vetítése közben? „A dráma Russell testvér előadásával kezdődött — mondta Alice Hoffman, egy Bibliakutató. — Amint megjelent a filmvásznon és ajkai mozogni kezdtek, egy gramofont indítottak be . . . és élvezettel hallgattuk a szavait.”

A gyorsított felvételre utalva Zola Hoffman így emlékezett vissza: „Csodálkozástól tágra nyílt szemekkel ültem, amint néztük a teremtés napjainak ábrázolását. Liliomok nyíltak ki fokozatosan, ott a szemünk előtt.”

Karl F. Klein, aki Jehova Tanúi Vezető Testületének a tagja, és nagyon szereti a zenét, hozzáteszi: „A képek bemutatásával egy időben gyönyörű zenei aláfestés volt hallható, olyan csodálatos darabok, mint a Narcissus és a Humoreszk.”

Más emlékezetes események is történtek. „Néha mulatságos bakik csúsztak be — idézte fel ifjabb Clayton J. Woodworth. — Egy ízben a »Menekülj a hegyre, mint a madár« című felvételt játszották, és a képernyőn egy Özönvíz előtti hatalmas állat, a gigantoszaurusz jelent meg!”

„A teremtés története képekben” rendszeres bemutatója mellett hamarosan az „Eureka-dráma” sorozatok is megjelentek. (Lásd a bekeretezett részt.) Az egyik sorozat a felvett előadásokból és zenei felvételekből állt, a másik pedig mind a hangfelvételeket, mind a diaképeket tartalmazta. Bár az Eureka-drámában nem voltak mozgóképek, nagy sikerrel mutatták be a kevésbé sűrűn lakott területeken.

Egy hatékony eszköz a tanúskodásra

1914 végére „A teremtés története képekben” című filmet összesen több mint 9 000 000 személy előtt mutatták be Észak-Amerikában, Európában és Ausztráliában. Bár a Bibliakutatók kevesen voltak, nem hiányzott belőlük az a szilárd meggyőződés, amely szükséges volt ahhoz, hogy a jó hírt ezzel az új eszközzel hirdessék. Örömmel járultak hozzá a szükséges költségekhez, hogy megfelelő helyeket bérelhessenek ezekhez a bemutatókhoz. Így történt, hogy „A teremtés története képekben” című film nagyszerű módon megismertette a nézőket Isten Szavával és a szándékaival.

Egy levélben, mely C. T. Russellnek szólt, egy személy ezt írta: „Az a legelső alkalom, amikor részt vettem a mozgóképes előadásukon, fordulópont volt az életemben — azaz, inkább a bibliai ismeretemben.” Egy másik személy ezt mondta: „Majdnem a hitetlenség veszedelmes vizeire vittek. Úgy érzem, hogy »A teremtés története képekben« című film, melyet tavaly nyáron mutattak be itt, megmentett . . . Most olyan békének örvendek, amelyet a világ nem tud megadni, és amelytől a világ minden kincséért sem válnék meg.”

Demetriusz Papageorge, aki sokáig a Társulat főhivatalában dolgozott, megjegyezte: „»A teremtés története képekben« egy rendkívüli alkotás volt, ha azt vesszük, hogy milyen kevesen voltak a Bibliakutatók, és aránylag milyen korlátozottak voltak az anyagi eszközeik. Tényleg Jehova szelleme volt emögött!”

[Kiemelt rész/képek a 8., 9. oldalon]

Az „Eureka-dráma”

Nyolc hónappal „A teremtés története képekben” című film ősbemutatója után a Társulat szükségesnek vélte egy másik változatnak, az „Eureka-drámának” az elkészítését. Míg a nagyvárosokban továbbra is „A teremtés története képekben” című filmet mutatták be teljes terjedelmében, a falvakban és a kisebb településeken az „Eureka-sorozatokat” vetítették ugyanazzal az alapvető üzenettel. Az „Eureka-dráma” egyik változatáról azt mondták, hogy „rendkívüli alkalmat ad a testvérnőknek” a prédikálásra. Miért? Mert a dráma gramofonlemezeinek doboza csak 14 kilogrammot nyomott. A bemutatásához természetesen a lejátszót is vinni kellett.