Ain-Dzsálút – Egy történelmi jelentőségű csata helyszíne

ÁDÁZ lovassereg indult pusztító útjára Mongóliából, a földdel téve egyenlővé minden várost, mely nem volt hajlandó meghódolni. 1258 februárjában Bagdadon töltötték ki bősz dühüket, miután áttörték a falait. Egy álló héten át tartott a mészárlás és a fosztogatás. Az egész iszlám világ reszketett a mongoloktól. *

A mongol sereg folytatta hódítását nyugat felé. 1260 januárjában a szíriai Aleppó ugyanolyan sorsra jutott, mint Bagdad. Márciusban Damaszkusz megnyitotta előttük a kapuit, és megadta magát. Röviddel ezután a mongolok elfoglaltak két palesztinai várost, Nábluszt (az ókori Sikem közelében) és Gázát.

A mongol hadvezér, Hülegü Egyiptom muszlim uralkodóját, Szaifaddín Kutuz szultánt is megadásra szólította fel. Azzal fenyegette, hogy ellenkező esetben Egyiptom borzalmas következményekre számíthat. Hülegü serege tizenötszörös túlerőben volt a 20 000 fős egyiptomi haderővel szemben. „A muszlim világot a megsemmisülés fenyegette” – állapítja meg Nazeer Ahmed, az iszlám történelem szakértője. Mit tehetett Kutuz szultán ebben a helyzetben?

Kutuz és a mamelukok

Kutuz török származású rabszolga, azaz mameluk volt. A mamelukok a kairói Ajjúbida szultánok szolgálatában álltak mint katonák. 1250-ben megdöntötték uraik hatalmát, és  attól kezdve többen közülük szultánként uralkodtak Egyiptomban. Kutuz, aki korábban maga is rabszolga volt, 1259-ben lett szultán. Tapasztalt harcosként nem akarta küzdelem nélkül megadni magát. Arra azonban, hogy legyőzze a mongolokat, igen csekély esélye volt. De aztán az események olyan fordulatot vettek, amely nagyban meghatározta a történelmet.

Hülegühöz eljutott a hír, hogy a mongol nagykán, Möngke meghalt a távoli Mongóliában. Mivel hatalmi harcra számított a hazájában, a serege jó részével együtt visszavonult. Csupán egy 10 000-20 000 fős sereget hagyott hátra, gondolván, hogy az képes befejezni az egyiptomi hódítást. Kutuz felismerte, hogy ebből előnyt kovácsolhat. Tudta, hogy eljött a megfelelő pillanat az ellenség legyőzésére.

A muszlimoknak azonban más ellenségeik is voltak, mégpedig a keresztes lovagok, akik Egyiptom és az előrenyomuló mongol seregek között harcoltak Palesztinában, hogy meghódítsák a Szentföldet. Kutuz azt kérte tőlük, hogy engedjék be a katonáit Palesztinába, és hogy azok hadd szerezzék be ott az utánpótlást, amíg harcolnak a mongolokkal. A keresztesek beleegyeztek, hiszen Kutuz volt az egyetlen reményük arra, hogy a Szentföldről sikerül kiűzni a mongolokat, akik legalább annyi fejfájást okoztak nekik, mint a muszlimoknak.

Minden adott volt tehát a mamelukok és a mongolok közötti döntő ütközethez.

Az ain-dzsálúti csata

A mamelukok és a mongolok seregei 1260 szeptemberében csaptak össze az Eszdraelon-síkságon, Ain-Dzsálútnál. Ez a város feltehetően az ókori Megiddó közelében feküdt. *

 Rashid al-Din történész szerint a mamelukok tőrbe csalták a mongolokat. Kutuz a lovassága nagy részét elrejtette a síkságot körülvevő hegyekben, és csak egy kisebb létszámú sereget küldött előre, hogy magukra vonják az ellenség figyelmét. A mongolok abban a hiszemben, hogy az egész mameluk sereggel van dolguk, támadásba lendültek. Kutuz ekkor meglepte őket. A tartalék csapatoknak parancsot adott, hogy jöjjenek elő a rejtekhelyükről, és rohanják le a mongol sereget. A mongolok így alulmaradtak a küzdelemben.

Ez volt az első vereségük azóta, hogy 43 évvel korábban elindultak nyugati hódító hadjáratukra. Noha viszonylag kis létszámú seregek csaptak össze Ain-Dzsálútnál, a csatát mégis a történelem legjelentősebbjei között tartják számon, mivel a muszlimok elkerülték a megsemmisülést, szertefoszlott a mongolok legyőzhetetlenségének legendája, és a mameluk hadsereg visszaszerezhetett elvesztett területeket.

Mi történt a csata után?

A mongolok többször is visszatértek Szíria és Palesztina területére, de már nem jelentettek veszélyt Egyiptomra. Hülegü utódai letelepedtek Perzsiában, áttértek az iszlámra, és idővel az iszlám kultúra pártfogói lettek. Úgy váltak ismertté, mint ilhánok, ami ’vazallus kánt’ jelent.

Kutuz nem sokáig élvezhette a győzelmét, mivel röviddel utána a riválisai megölték. Közöttük volt I. Bajbarsz, az újraegyesült Egyiptom és Szíria első szultánja is. Sokan őt tekintik a mameluk uralom igazi megalapítójának. Jól kormányzott állama, melyben jólét uralkodott, két és fél évszázadon át maradt fenn, egészen 1517-ig.

Ez alatt a mintegy 250 év alatt a mamelukok kiűzték a kereszteseket a Szentföldről, fellendítették a kereskedelmet és az ipart, támogatták a művészeteket, továbbá kórházakat, mecseteket és iskolákat építettek. Az uralmuk alatt Egyiptom a muszlim világ vetélytárs nélküli központjává nőtte ki magát.

Az ain-dzsálúti ütközet azonban nemcsak a Közel-Keletre volt hatással, hanem a nyugati civilizáció fejlődését is meghatározta. „Ha a mongoloknak sikerült volna legyőzniük Egyiptomot, Hülegü visszatértével Észak-Afrikán keresztül talán a Gibraltári-szoros felé is folytathatták volna útjukat” – írja a Saudi Aramco World című folyóirat. És mivel időközben a mongolok Lengyelországig is eljutottak, több irányból fenyegették volna Európát.

„Vajon végbement volna Európában a reneszánsz ilyen körülmények között? – teszi fel a kérdést ugyanez a folyóirat. – Lehetséges, hogy a világunk ma teljesen másképp festene.”

[Lábjegyzetek]

[Térkép a 12. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Damaszkusz

SZÍRIA

Tábor-hegy

Eszdraelon-síkság

Ain-Dzsálút (Megiddó közelében)

Náblusz (Sikem)

Jeruzsálem

Gáza

EGYIPTOM

[Kép a 12. oldalon]

Az ókori Megiddó városának helye

[Kép a 13. oldalon]

A mamelukok és a mongolok seregei 1260 szeptemberében csaptak össze az Eszdraelon-síkságon, Ain-Dzsálútnál

[Forrásjelzés]

Pictorial Archive (Near Eastern History) Est.

[Kép a 14. oldalon]

Az ókori Sikem városának romjai, a háttérben pedig a mai Náblusz városa