Szenvedélyes gyűjtő vagy? — Találj egyensúlyt!

AZ ÉBREDJETEK! AUSZTRÁLIAI ÍRÓJÁTÓL

SZOKTÁL néha megőrizni dolgokat, hátha „egy nap” jók lesznek még valamire? Ám ha ez a nap soha nem jön el, valószínűleg kidobod őket, mivel semmi hasznukat sem veszed. Érdekes módon sokan élvezettel gyűjtenek olyasmit, amit biztosan soha nem fognak használni. Az ő hobbijuk a gyűjtés.

Némelyik gyűjtő megszokott dolgokat választ hobbija tárgyául, például köveket, bélyegeket vagy régi pénzérméket. Másokat inkább a babák, kitömött állatok, kanalak, érmék, képeslapok, régiségek, zenei felvételek vagy utazásokról hozott emléktárgyak gyűjtése hoz lázba. A lehetőségek sora végtelen! Egy amerikai ügyvéd például mintegy 200 000 vasúti szögből álló gyűjteménnyel büszkélkedhet! Rajta kívül még több százan bogarásszák a vidéket, hátha találnak olyan, régi vasúti szögeket, amelyeknek a fején van dátum.

A Harper’s Magazine megjegyzi: „Elképesztő, mi mindent gyűjtenek az emberek: fogat, hajtincset, koponyát, kekszesdobozt, villamosjegyet, szőrt, legyezőt, papírsárkányt, fogót, kutyát, pénzérmét, sétapálcát, kanárit, cipőt . . . , gombot, csontot, kalaptűt, hamisított aláírást, különböző művek első kiadását és gázálarcot.”

Vannak gyűjtők, akiket kimondottan a furcsa dolgok vonzanak. Egy orosz grófnő például olyan ágytálakat gyűjtött, amelyeket korábban gazdag és híres emberek használtak. Egy japán kormányzónak 5000 kutyája volt, és mindegyik  gazdagon felszerelt kutyaházban lakott. A Harper’s Magazine ír egy tehetős gyűjtőről, akinek több ezer bolha volt a birtokában, „mindegyik külön fiolában tartósítva, melyre rá volt írva a származási hely és az állat vagy ember neve, amelyen/akin a bolhát találták”.

A szélsőséges esetektől eltekintve a gyűjtés egyáltalán nem a modern idők találmánya. Az emberek már réges-régen is halmoztak fel terjedelmes könyv- és kéziratgyűjteményeket. A Light From the Ancient Past (Világosság az ókorból) című könyv leírása szerint az asszír Assur-bán-apli uralkodó (i. e. VII. század) mindenfelé elküldte írnokait, hogy gyűjtsenek régi feljegyzéseket és okiratokat a ninivei királyi könyvtár számára. Palotáját, melyben ez a lélegzetelállító könyvtár is megtalálható, 1853-ban fedezték fel.

A görög és a római arisztokrácia tagjai is köztudottan nagy műgyűjtők voltak. A Collecting​—An Unruly Passion (Gyűjtés — Fékezhetetlen szenvedély) című könyv kijelenti: „Cicero és Caesar idejében Rómát a hódítók szertelensége és a szembetűnő pazarlás jellemezte . . . A műkereskedők egész városrészeket foglaltak el. A leggazdagabb polgárok némelyikének saját múzeuma volt.”

Mi adja a gyűjtés varázsát?

Vajon miért kedvelt hobbi manapság a gyűjtés? A The Encyclopedia Americana szerint „az emberek sokféle okból űznek valamilyen hobbit, de leginkább szórakozásból. A hobbik pihentetnek és kikapcsolnak a mindennapi taposómalomból.” Igen, sokan egyszerűen élvezik azzal tölteni az idejüket, hogy megnézegessék becsben tartott gyűjteményüket.

Az ausztráliai The Canberra Sunday Times című újság egyik cikkében az is megfogalmazódik, hogy egy gyűjtemény „olyan helyekhez és emberekhez kötődő emlékeket idézhet fel, amelyeket szinte teljesen elfeledtünk. Ha a gyűjtemény darabjai egy letűnt korból valók, összekapcsolódik a hajdani nemzedékek ügyessége és törekvései a mostani kor vívmányainak az értékelésével.” A gyűjtés bizony olyan hobbi, amelyből tanulni is lehet. Rex Nan Kivell például közismert gyűjtő volt Ausztráliában. Páratlan gyűjteményt halmozott fel mintegy 15 000 olyan tárgyból, mely Ausztrália és Új-Zéland korai történetével függ össze.

Egyszerűen az is magyarázatot adhat a gyűjtés népszerűségére, hogy sokan jó befektetésnek vélik. Az Utne Reader című magazinban ezt olvashatjuk: „Ugyan miért adna bárki 80 dollárt néhány »1969-es Woodstock [rockkoncertre szóló] eredeti jegyért« — hitelességet bizonyító levéllel együtt —, ha ott sem volt a koncerten? . . . Azért, mert jó üzlet lett olyasmit gyűjteni, aminek köze van a popkultúrához.”

Érdemes azonban vigyázni. A The Canberra Sunday Times cikke így figyelmeztet: „A gyűjtés nem felhőtlen szórakozás. Megvannak a maga csapdái. Nem minden eladó lelkiismeretes, rengeteg az értékesnek látszó hamisítvány, és vajmi keveset adnak a korrekt, morális viselkedésre.” Milyen kiábrándító lenne, ha valaki rájönne, hogy a „befektetése” csupán értéktelen utánzat! A Példabeszédek 14:15 tehát gyakorlatias tanácsot fogalmaz meg a gyűjtőknek:  „A tapasztalatlan hisz minden szónak, de az eszes meggondolja lépteit.”

Meg kell találni a helyes egyensúlyt

Ezenkívül nagyon sok időt, energiát és pénzt emészthet fel a gyűjtés. Egy nő azt mondta magáról, hogy „ellenállhatatlan vágyat” érez a gyűjtésre. Sőt, Alastair Martin, aki egész életében gyűjtött, elismerte, hogy némelyik gyűjtő „kissé bogaras”.

Werner Muensterberger a Collecting​—An Unruly Passion című könyvében kifejtette, hogy „a gyűjtőket figyelve hamar feltűnik, hogy csillapíthatatlanul vágynak az új szerzeményekre . . . Nem is annyira magával a gyűjtéssel van a gond — azt legfeljebb furcsállják a kívülállók —, hanem inkább azzal, hogy sok gyűjtő feltűnősködik, teljesen magával ragadja a tárgyak keresésének szenvedélye, izgatottá vagy lesújtottá válik attól függően, hogy talál vagy elveszít valamit, és időnként különösen gondolkodik és viselkedik.”

Megengedhetik-e a keresztények, hogy bármilyen hobbi annyira a hatalmába kerítse őket, hogy ésszerűtlen vagy zavarba ejtő szélsőségekbe essenek? Nem, mivel a Biblia arra buzdít minket, hogy maradjunk meggondoltak, vagyis kiegyensúlyozottak (1Péter 1:13). És bár szórakoztató lehet egy hobbi, de semmiképpen sem tartozik ’a fontosabb dolgokhoz’, melyekre egy Istennek tetsző személynek gondot kell fordítania (Filippi 1:10). Salamon király példájából sokat tanulhatunk e tekintetben. Mérhetetlen vagyonát arra használta, hogy tekintélyes mennyiségű házat, szőlőt, fát és jószágot gyűjtsön össze. „Amire csak szemem vágyott, nem tagadtam meg tőle” — ismerte el. De vajon mély megelégedést hozott neki az, hogy ilyesmiknek szentelte az életét? Ő maga így válaszolt erre a kérdésre: „Én pedig kezem valamennyi műve felé fordultam, és a fáradságos munka felé, melyet fáradsággal elvégeztem, és íme, minden hiábavalóság volt, és szélkergetés” (Prédikátor 2:3–11).

Hogyan veheted elejét annak, hogy a gyűjtés iránti érdeklődésed háttérbe szorítson fontosabb dolgokat? Kérdezd meg magadtól: „Mennyi az az idő, amit még ésszerűen erre a hobbira vagy időtöltésre fordíthatok?” Ne feledd, nemcsak arra kell időt szánnod, hogy megszerezd a kívánt tárgyat. Az is mind időigényes dolog, hogy gondját viseld a gyűjteményednek, rendszeresen tisztítsd, kirakosgasd, nézegesd és megóvd. És mit mondhatunk a pénzráfordításról? Vajon annyit költesz a hobbidra, hogy már nem jut elegendő pénz arra, hogy gondoskodj a családodról? (1Timóteusz 5:8). Van elég önuralmad ahhoz, hogy lemondj egy vételről, ha nem fér bele a kereteidbe? Különben sem gyűjthetsz minden elképzelhető dolgot, bármennyire törekszel is rá! Amit Salamon a könyvekről mondott, az más tárgyakra is igaz, amelyeket gyűjteni szoktak: „a sok könyv írásának nincs vége, és ha valaki nagyon belemerül azokba, az fárasztó a testnek” (Prédikátor 12:12). Ezen a területen is keresztényi kiegyensúlyozottságra van szükség.

Ahogy korábban láttuk, van, aki fékezhetetlen szenvedélynek nevezi a gyűjtést. De nem feltétlenül kell annak lennie. Ha a maga helyén tartjuk, kiegyensúlyozottan és mértékletesen űzzük ezt a hobbit, akkor pihentető, élvezetes, sőt akár tanító jellegű elfoglaltság is lehet.

[Kép a 26. oldalon]

Bölcsen tesszük, ha kiszámítjuk, hogy mennyi időt és pénzt emészt fel a hobbink