A matatu — Kenya tarkabarka járműve

AZ ÉBREDJETEK! KENYAI ÍRÓJÁTÓL

MINDAZ, aki megjárta Kenyát, áradozva mesél az útjáról. Az anyaelefántok, a fenséges oroszlánok és a bíborvörös naplementék látványa élénken él az utazó emlékezetében. Kenya szépsége leírhatatlan. Persze az országot behálózó sok-sok úton akad más látnivaló is: a sokrétű matatu. Ez a kifejezés olyan tömegközlekedési eszközök csoportjára utal, amelyek megkapó jellegzetességeikkel kivívták maguknak a népszerűséget Kenyában.

A matatu megjelenésének története ugyanolyan érdekes, mint a működése. Az első egy ócska Ford Thames modell volt, a II. világháború alatt Etiópiában állomásozó brit katonák által használt autóállomány egyik megmaradt kocsija. Az 1960-as évek elején egy nairobi lakos ezzel az ütött-kopott járművel szállította a barátait a városközpontba. Csekély harminc centet * kért fejenként az üzemanyagért. Egyesek hamar rájöttek, milyen anyagi hasznot húzhatnának ezekből az elavult járgányokból, ezért sokat közülük átalakítottak huszonegy férőhelyes járművekké, amelyekbe három, egymással párhuzamos fapadot tettek ülésnek. Ez a kialakítás hasonló a régi nigériai bolekajákéhoz. Kezdetben az utasok fejenként három darab tízcentessel fizettek az útért. Ez magyarázatot adhat arra, miért kapta a jármű a matatu nevet — szuahéliül a tatu szó hármat jelent. A matatu azóta teljes átalakuláson ment keresztül; a jelenlegi típusok alig hasonlítanak zörgő elődeikre. A mai matatu rikító színekben pompázó jármű, amit az egyik kenyai napilap „áramvonalas, szivárványszínekben játszó lövedékként” jellemez. Ez bizony már nem a hatvanas évek háziiparban gyártott típusa!

Izgalmas élmény matatuval utazni, különösen, amikor a sofőr utat tör magának a sűrű városi forgalomban. Tegyünk hát egy rövid utat matatuval Nairobi körül, és éljük bele magunkat ebbe az érzésbe!

Magával ragadó élmény

Az egyik végállomásról indulunk, ahol különböző útirányú matatuk tucatjai parkolnak  indulásra várva. Délután egy óra van, és az állomás olyan, mint egy méhkas: az emberek igyekeznek megállapítani, melyik matatura szálljanak, hogy elérjék az úti céljukat. Az utasok egy része vidékre megy, ahova az út jó néhány órába telik. Mások csak pár kilométerrel odébb utaznak a városközponttól, talán hogy bekapjanak valahol egy falatot. A matatu hasznos szolgálatot tesz.

Észrevetted, hogy a matatuk többsége különböző színekben virít? Ez nem csupán a külsejük szépségét növeli. Vannak utasok, akik csakis a legtetszetősebb matatuba szállnak be. Ha szemügyre vesszük közelebbről a járműveket, láthatjuk, hogy az oldalaikra más-más neveket festettek. A feliratok egy része egy-egy aktualitásra utal, például: „El Niño”, „Millennium”, „Webhely”, „Internet” és „.com”. Van köztük olyan kiírás is, mint „Szerény” és „Misszionárius”, amelyek kívánatos emberi tulajdonságokra vagy célkitűzésekre utalnak. Rikító külsejüket tekintve a matatukkal igazán csak a Fülöp-szigeteki jeepney (dzsipből átalakított busz) veheti fel a versenyt. Figyelemre méltó, hogy a jeepney is a II. világháború egyik mellékterméke.

Érdekes látványt nyújt, amint a matatuk személyzete igyekszik meggyőzni az utasokat, hogy őket válasszák. Bár a járművek szélvédője mögé tett jól látható táblák jelzik az útirányt, a kalauzok torkuk szakadtából kiabálnak, miközben a sofőrök dallamosan dudálnak. Ne lepődj meg, ha olyan feliratokat olvasol némelyik matatun, mint például „Jeruzsálem” vagy „Jerikó”. Ha felszállnál valamelyikre ezek közül, nem a Közel-Keletre jutnál, hanem Nairobi keleti városnegyedeibe, amelyek ezeket a bibliai neveket viselik. A kalauzok próbálnak utasokat tessékelni az összes matatuba, így nem csoda, ha sokan nehezen tudják eldönteni, hogy melyik járművet válasszák.

Üdvözlünk az Eper nevű matatu fedélzetén! Talán az utunk is olyan kellemes lesz, mint maga a gyümölcs. Úgy tűnik, sokaknak tetszik ez a jármű, mert pár perc alatt tele van. A tetejéről lelógó kicsi hangszórókból halk zene szól, mely nyugtatólag hat az utasokra. De ne hidd, hogy minden matatu ilyen! Némelyiken az ülések alatt óriási hangszórók találhatók,  amelyekből fülsiketítő zene hallatszik. Már több mint tíz perce elfoglalták az összes ülőhelyet, de járművünk még egy arasznyit se mozdult előre. Vajon mire várunk? Az ülések közti sorokat is utasok töltik meg, akik állni fognak. Nemsokára moccanni sem lehet a járművön, pedig a matatu útközben még jó néhány helyen megáll majd, hogy utasokat vegyen fel.

Végre elindulunk! Vadidegen emberek élénk társalgást folytatnak, leginkább a napi eseményekről. Mintha a piacon lennénk! Vigyázz azonban, nehogy túlságosan belefolyj a beszélgetésbe, mert egyesek emiatt felejtettek el leszállni ott, ahol szerettek volna.

Említettük, hogy a matatu sokrétű jármű. Nincs kötött útvonala; a sofőr ahhoz, hogy tartsa az általa meghatározott menetidőt, minden lehetséges helyet igénybe vesz, akár a gyalogosoknak épített járdát is, néha pár centiméterre robogva el mellettük. Útközben a kalauznak nincs könnyű dolga. Igyekszik beszedni a viteldíjat a zajos utasoktól, akik közül néhányan cseppet sem együttműködők. Ennek ellenére csak ritkán kerül sor kisebb szóváltásra. Az utas vagy fizet, vagy a matatu azonnal megáll, és az utast leszállítják, olykor nem túl udvarias módon. A kalauz jelzi a sofőrnek, ha valaki le szeretne szállni, közben pedig azt is figyeli, hogy vannak-e olyanok, akik fel szeretnének szállni. Fütyül, megütögeti a jármű tetejét, vagy megnyomja az ajtó közelébe helyezett csengőt — így ad jelzést a sofőrnek. Bár minden tömegközlekedési eszköznek vannak meghatározott megállói, a matatu bárhol és bármikor megállhat, hogy utasokat vegyen fel vagy tegyen le.

Miután elhagyjuk a városközpontot, egy kis városnegyedbe jutunk, ahol az utasok többsége leszáll. Itt az idő, hogy a matatu visszaforduljon a végállomása felé. Útközben még utasokat vesz fel, akik a miénkhez hasonló élményben részesülnek. Hepehupás, de kétségtelenül élvezetes volt az Eperrel megtett utunk.

Maradnak a matatuk

Az átlagosan harmincezer járművet számláló kenyai matatu iparág az évtizedekkel ezelőtti háborúból megmaradt járgányokból  több millió dolláros, virágzó vállalkozássá nőtte ki magát. A matatu sokoldalúsága azonban gondokat is okoz. A sofőröket például azzal vádolják, hogy nem tartják be azokat a közlekedési szabályokat, amelyek mindenkire vonatkoznak. A hatóságok pedig számos olyan határozatot léptetnek érvénybe, amelyek korlátozzák a matatu iparágat. Időnként a matatuk működtetői erre azzal reagálnak, hogy leállítják a szolgáltatásaikat, kényelmetlenséget okozva ezzel emberek ezreinek, akik naponta használják a járműveiket. Talán nem mindenki örül a matatuk üzemeltetésének, mégis ezek a járművek lehetővé teszik a területen élő alacsony jövedelműeknek is a gyors közlekedést.

[Lábjegyzet]

[Kép a 22–23. oldalon]

Egy Ford Thames modell

[Forrásjelzés]

Noor Khamis/The People Daily