„ELMÉRGESEDETT konfliktusok, óriási zűrzavar és szűnni nem akaró vérontás közepette veszi kezdetét az új év” – írta az Őrtorony folyóirat 1917. január 1-jei száma. Folytatódott a kegyetlen öldöklés. Az akkor nagy háborúként ismert I. világháború továbbra is teljes erővel tombolt Európában.

A Bibliakutatók még nem értették teljesen, hogyan maradhatnak semlegesek az igaz keresztények. De dicséretes, hogy sokan igyekeztek mindent megtenni, hogy ne tapadjon vér a kezükhöz. Például az Angliában élő 19 éves  Stanley Willis is szilárdan elhatározta, hogy semleges marad. Mielőtt az álláspontja miatt meg kellett jelennie a bíróságon, ezt írta: „Nagy megtiszteltetés nekem, hogy ilyen módon tanúskodhatok. Az ezredes ma reggel azt mondta, hogy mindenképp viselnem kell a katonai egyenruhát, és ha ezt megtagadom, hadbíróság elé állítanak.”

Stanley nem alkudott meg, ezért börtönbe zárták, és kényszermunkára ítélték. De nem keseredett meg. Két hónappal később ezt írta: „Az igazság erőt ad, hogy türelmesen tudd viselni azt, amit mások nehezen bírnak.” Stanley bölcsen használta fel az idejét a börtönben. Ezt írta: „A megpróbáltatásaimmal járó egyik legnagyobb áldás az, hogy viszonylag sok időm van arra, hogy nyugodtan imádkozzak, elmélkedjek és tanulmányozzak.”

Nemsokára az Egyesült Államok bekapcsolódott a háborúba. Woodrow Wilson elnök 1917. április 2-án a kongresszus előtt tartott beszédében kezdeményezte, hogy üzenjenek hadat Németországnak. Négy nappal később az USA belépett a háborúba. Nem sokkal később az Államokban élő keresztények semlegessége is próba alá került.

Mivel sürgősen szükség volt katonákra, az USA májusban elfogadta a kötelező katonai szolgálatról szóló törvényt, egy hónappal később pedig életbe lépett a kémkedés elleni törvény. Az első felhatalmazta az Egyesült Államok kormányát, hogy több ezer férfit sorozzon be a hadseregbe, a második pedig bűncselekménynek minősítette, ha valaki nem tesz eleget a sorozásnak. Nem kellett hozzá sok idő, hogy az igazság ellenségei ezekre a törvényekre hivatkozva nyomorúságot szerezzenek Jehova békés szolgáinak (Zsolt 94:20).

A háború okozta zűrzavar nem lepte meg a Bibliakutatókat. Már évtizedek óta beszéltek az embereknek azokról a bibliai próféciákról, melyek megjövendölték ezt. Az viszont  váratlanul érte őket, hogy hamarosan megosztottság támadt Jehova népe között.

A bajok az Egyesült Államokban kezdődtek nem sokkal Charles Taze Russell halála után. Russell testvér 1884-ben alapította a Zion’s Watch Tower Tract Societyt, és egészen az 1916 októberében bekövetkezett haláláig a társaság elnöke volt. De a halála után sokakat nyugtalanított, hogyan lesz irányítva Jehova népének a munkája. Amikor Joseph F. Rutherford lett az elnök, néhány felelős tisztséget betöltő testvér, köztük az igazgatótestület négy tagja, nagyravágyóan még több hatalomra akart szert tenni.

Nem értettek egyet Rutherford testvér döntéseivel. Az egyik eset Paul S. L. Johnsonnal volt kapcsolatban, aki pilgrimként, azaz utazófelvigyázóként szolgált.

Röviddel a halála előtt Russell testvér kifejezte azt a kívánságát, hogy Paul S. L. Johnson menjen Angliába a szervezet egyik utazóképviselőjeként. Az volt a megbízatása, hogy prédikáljon, látogassa a gyülekezeteket és jelentést küldjön az ott folyó munka előrehaladásáról. Amikor 1916 novemberében megérkezett Angliába, a testvérek nagy szeretettel fogadták. De a túlzott figyelem miatt sajnos annyira büszkévé vált, hogy azt gondolta, ő lenne a legalkalmasabb Russell testvér utódjának.

Johnson felhatalmazás nélkül elküldött néhány olyan testvért az angliai Bételből, aki nem értett egyet vele. Azt is megpróbálta elintézni, hogy ő rendelkezhessen a szervezet londoni bankszámlájával. Ekkor Rutherford testvér úgy döntött, hogy visszahívja az Egyesült Államokba.

Johnson visszament Brooklynba, de ahelyett hogy alázatosan megszívlelte volna a helyreigazítást, folyamatosan arról győzködte Rutherford testvért, hogy hadd menjen vissza Angliába. Mivel tőle nem kapott engedélyt erre, az  igazgatótestület többi tagjától próbált támogatást szerezni, akik közül négyen a pártjára álltak.

Rutherford tartott tőle, hogy ezek a testvérek rá fogják tenni a kezüket a szervezet egyesült államokbeli pénzére, ahogy azzal Johnson is próbálkozott Angliában. Ezért úgy döntött, hogy eltávolítja őket az igazgatótestületből. A törvény szerint a társaság tagjainak évente meg kellett választaniuk az igazgatótestület összes tagját. De az 1917. január 6-ai évi közgyűlésen az igazgatótestületnek csak három tagját választották meg: Joseph F. Rutherfordot, Andrew N. Piersont és William E. Van Amburgh-öt. Rutherford volt az elnök, Pierson az alelnök, Van Amburgh pedig a titkár és a pénztáros. A fennmaradó négy helyre senkit sem választottak. A négy lázadó testvér még korábban lett megválasztva, és sokan úgy gondolták, hogy életük végéig ebben a megbízatásban fognak szolgálni. Ám mivel az évi közgyűlésen nem erősítették meg újra a kinevezésüket, törvényesen már nem voltak tagjai az igazgatótestületnek. Ezért 1917 júliusában Rutherford testvér az elnöki jogával élve hűséges testvéreket nevezett ki helyettük az igazgatótestületbe az üresen maradt helyekre.

Ahogy az várható volt, a négy menesztett igazgató csak úgy forrt a dühtől, és mindent elkövetett, hogy visszaszerezze a posztját. De hiába! Bár voltak olyan Bibliakutatók, akik melléjük álltak és új szervezeteket alapítottak, a többség hűséges maradt. A négy férfi nem lett újra tagja az igazgatótestületnek.

Mindeközben Rutherford testvér és hűséges társai a Bételben mindent megtettek, hogy segítsék a királyság prédikálásának előrehaladását. Az utazófelvigyázók száma, akiket akkor pilgrimeknek neveztek, 69-ről 93-ra nőtt. A kolportőrök, vagyis általános úttörők száma pedig  372-ről 461-re emelkedett. Ezenfelül most először neveztek ki különleges kolportőröket. Az ő munkájukat a mai kisegítő úttörőkéhez lehet hasonlítani. Voltak olyan gyülekezetek, ahol 100-an is végezték ezt a szolgálatot.

1917. július 17-én jelent meg A beteljesült titok című könyv. Az év végére már nem is maradt belőle, ezért 850 000 újabb példányt rendeltek a nyomtatást végző cégtől. *

1917-ben befejeződött a Bételben folyó munka átszervezése, melyet még Russell testvér indított el 1916-ban. Az Őrtorony decemberi száma ezt írta: „Sikerült átszervezni a munkaerőt, így minden gördülékenyen és hatékonyan működik, ahogy annak egy jól igazgatott szervezetben lennie kell. . . A Bételben szolgáló testvérek megtiszteltetésnek tartják, hogy itt lehetnek, és nem gondolják azt, hogy ez kijár nekik.”

1917 szeptemberében az Őrtorony ezt írta: „Január 1-je óta minden hónapban több kiadványt állítottunk elő az 1916-os év azonos hónapjához képest. . . Ez meggyőzően bizonyítja számunkra, hogy az Úr áldása kíséri a munkánkat, melyet itt, Brooklynban végzünk.”

A lázadók el lettek távolítva a szervezetből. A gyülekezetekben tartottak egy felmérést, melyről az Őrtorony is beszámolt. Ez azt mutatta, hogy a Bibliakutatók többsége Rutherford testvért és hűséges társait támogatja. Ám ezeknek a testvéreknek a megpróbáltatásai még nem értek véget. Az 1918-as év biztatóan indult, de az események tragikus fordulatot vettek, és modern történelmünk legsötétebb időszaka vette kezdetét.