Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Igazi szabadság a majáknak

Igazi szabadság a majáknak

Igazi szabadság a majáknak

KI NE hallott volna már a majákról? Minden évben turisták ezrei látogatnak el Mexikóba, a Yucatán-félszigetre, hogy megcsodálják a lélegzetelállító piramisokat, például Chichén Itzában és Cobában. A maják nemcsak a mérnöki leleményességükről nevezetesek, hanem az írásban, a matematikában és a csillagászatban elért eredményeikről is. Bonyolult hieroglifikus írásrendszert fejlesztettek ki, ők találták fel a nulla fogalmát, és 365 napos naptárat készítettek, melyben szökőévszerű módosításokat alkalmaztak.

De ha a vallásukat vesszük szemügyre, egészen más kép tárul elénk. A maják sokistenhívők voltak, egyebek között imádták a nap, a hold, az eső és a kukorica istenét. A papjaik behatóan tanulmányozták a csillagokat. Az imádatukban használtak tömjént és képmásokat, valamint jellemző volt az öncsonkítás, a rituális vércsapolás és az emberáldozat gyakorlata. Az áldozatok foglyok, rabszolgák és főként gyerekek voltak.

Megérkeznek a spanyolok

A XVI. század elején, amikor a spanyolok megérkeztek, egy fejlett civilizációt találtak itt. A konkvisztádoroknak, ahogy a spanyol kalandorokat nevezték, kettős céljuk volt: új területeket és vagyont akartak szerezni, valamint katolikus hitre akarták téríteni a majákat, hogy megszabadítsák őket a barbár, pogány szokásoktól. Vajon a spanyol hódítás igazi szabadságot hozott a majáknak a vallást illetően, vagy bármilyen más területen?

A spanyolok, beleértve a katolikus egyház papságát is, elkobozták a közösségi földterületeket, melyeken a maják emberemlékezet óta a hagyományos irtásos-égetéses földműveléssel gazdálkodtak. Ez rendkívüli nélkülözéshez és gyűlölködéshez vezetett. A gyarmatosítók a cenotékat, vagyis a mély dolinákat is ellenőrzésük alá vonták, melyek voltaképpen az egyedüli vízforrást jelentették a Yucatán-félszigeten. További nehézségeket okozott, hogy a már addig is nyomasztó állami adókon felül az egyház éves fejadót rótt ki a majákra – 12 és fél reált * a férfiakra és 9 reált a nőkre. A spanyol földtulajdonosok kihasználták a helyzetet, és befizették az egyházadót a maják helyett, majd arra kényszerítették őket, hogy dolgozzák le a kifizetett összeget, mintha csak rabszolgák lennének.

A papok a vallásos szolgáltatásokért is pénzt kértek, például a keresztelésekért, az esketésekért és a temetésekért. Azzal, hogy az egyház elvette a földeket, valamint fejadót és díjakat vetett ki, a maják kárán gazdagodott meg. Úgy gondolták, hogy a földművelők természetüknél fogva babonásak és tudatlanok. Ezért a papok és más hatalommal bíró emberek feljogosítva érezték magukat arra, hogy megkorbácsolják a majákat, hogy megbüntessék őket, és megszabadítsák őket a babonáktól.

A háború

A maják először úgy lázadtak, hogy nem fizették az egyházadót, kivették a gyerekeiket az egyházi iskolákból, nem mentek el a hittanórákra, és megtagadták, hogy a haciendákon, vagyis az ültetvényeken dolgozzanak. De ez csak még kegyetlenebb bánásmódhoz vezetett. 1847-ben, mintegy 300 év spanyol uralom után, a helyzet kritikussá vált. A maják fellázadtak a „fehérek” ellen.

A lázadó vezetők egy jóslásra használt keresztnél – az úgynevezett beszélő keresztnél – találkoztak az emberekkel. Itt „a kereszt” egy hasbeszélő segítségével arra buzdította a majákat, hogy a halálukig harcoljanak. A maják számára a háború hatalmas csapást jelentett. 1853-ra, mire a háború hivatalosan véget ért, a Yucatán-félszigeten élő majáknak mintegy 40 százalékát gyilkolták le. A következő 55 évben a harcok még újra és újra fellángoltak. Végül a maják felszabadították magukat a spanyol elnyomás alól, és megvalósulhatott a földreform. De mit mondhatunk a vallási szabadságról?

Nem igazi szabadság

Sem a spanyol hódítók által bevezetett katolicizmus, sem a háború nem hozott igazi szabadságot a majáknak. Napjainkban egy fajta szinkretikus vallást gyakorolnak, melyben a spanyolok előtti, ősi szokások keverednek a római katolikus hagyományokkal.

A ma élő majákról egy könyv a következőket írja: „A maják hódolnak a természet ősi istenségeinek meg az ősatyáiknak a mezőkön, a barlangokban és a hegyeken . . . , ugyanakkor a szenteket is imádják a templomban” (The Mayas—3000 Years of Civilization). Ezért Quetzalcoatl istent Jézussal azonosítják, a holdistennőt pedig Szűz Máriával. Továbbá a szent kapokfa imádatát felváltotta a kereszt tisztelete, melyet az emberek még mindig megöntöznek, mintha egy élő fa lenne. A kereszteken nem Jézus valamilyen ábrázolása látható, hanem a kapokfa virágait teszik rájuk.

Végre igazi szabadság!

Az elmúlt években Jehova Tanúi Mexikóban nagyszabású bibliaoktatási kampányba kezdtek a maják között. Hogy segítsenek nekik megérteni Isten emberiséggel kapcsolatos szándékát, lehetővé tették, hogy a maják az anyanyelvükön olvashassanak bibliai kiadványokat, mint amilyen ez a folyóirat is. Mi lett az eredmény? A cikk megírása idején mintegy 6600 maja nyelven beszélő személy hirdeti a Királyság jó hírét. Ezen a területen Jehova Tanúinak 241 gyülekezete tevékenykedik. Vajon a majáknak könnyű megszabadulniuk a régi hitnézeteiktől, azért hogy megragadják a bibliai igazságot?

Sok őszinte majának ez igazi küzdelmet jelent. Marcelino és a felesége, Margarita buzgó katolikusnak vallották magukat. Minden évben tisztelettel adóztak a keresztnek azzal, hogy a templomból az otthonukba vitték, hogy ott állatáldozatokat ajánljanak fel, majd az áldozatokat a családjuk és a barátaik körében elfogyasztották. De aztán meglátogatták őket Jehova Tanúi, és tanulmányozni kezdték velük a Bibliát. „Felismertük, hogy amit tanulunk, az az igazság, de úgy gondoltuk, hogy ha elhagyjuk a korábbi hitünket, akkor a szellemek meg fognak támadni minket” – mesélik. Ennek ellenére folytatták a bibliatanulmányozást. Marcelino ezt mondja: „Lassanként a bibliai igazság elérte a szívünket. Ez bátorságot adott ahhoz, hogy el tudjuk mondani a rokonainknak és a barátainknak mindazt, amit a Bibliából tanultunk. Boldogok vagyunk, hogy megszabadultunk a babonás hitnézetektől, melyeknek a rabjai voltunk. Csak azt sajnáljuk, hogy nem tettük meg ezt hamarabb. Szeretnénk behozni az elveszett időt, ezért mindent megteszünk, hogy beszélgessünk az emberekkel a Biblia csodálatos igazságáról.”

Alfonso, aki 73 éves, hithű katolikus volt. A városában vallásos ünnepségeket szervezett, melyeken miséket tartottak, táncoltak, és minden jelenlévő ehetett-ihatott. Ugyanott bikaviadalokat is rendeztek. „Számítani lehetett rá, hogy az ünnepség végére néhány részeg verekedni fog – mondja. – Bár élveztem ezeket az ünnepségeket, mégis úgy éreztem, valami hiányzik a vallásomból.” Amikor Jehova Tanúi beszélgettek Alfonsóval, ő elfogadta a bibliatanulmányozást. Rossz egészségi állapota ellenére látogatni kezdte az összejöveteleket a Királyság-teremben. Mostanra minden korábbi vallásos szokásával felhagyott, és minden lehetőséget kihasznál, hogy megossza új hitét azokkal, akik meglátogatják az otthonában.

Az említet példákon kívül még sok őszinte maja ízlelte meg az igazi vallási szabadságot. Igen, a Yucatán-félszigeten lévő fenséges piramisok építőinek a leszármazottai még mindig itt élnek, és máig ugyanazt a nyelvet beszélik. Sokan az őseikhez hasonlóan pálmalevelekkel fedett, vesszőfonatokból készült házakban laknak, melyek agyaggal vannak betapasztva. A kukoricát és a gyapotot még most is az irtásos-égetéses módszerrel termesztik. De ma már Isten Szavának igazsága sok maját kiszabadított a vallásos hazugságok és babonák fogságából. Nagyon értékelik Jézus sokatmondó szavait: „megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket” (János 8:32).

[Lábjegyzet]

^ 6. bek. A reál egy régi spanyol pénzegység.

[Térkép a 13. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Az ősi maják uralta területek

Mexikói-öböl

MEXIKÓ

Yucatán-félsziget

Chichén Itzá

Cobá

BELIZE

GUATEMALA

HONDURAS

SALVADOR

[Kép a 13. oldalon]

Maja romok Chichén Itzában

[Kép a 15. oldalon]

Marcelino és felesége, Margarita hirdetik a jó hírt a Yucatán-félszigeten