Céltudatos tervezés vagy értelmetlen folyamat?

1802-ben egy angol lelkész és teológus, William Paley kifejtette, hogy ő miért hisz egy Teremtő létezésében. Elmondta, hogy ha egy pusztán menne keresztül, és egy kőre bukkanna, érthető módon arra a következtetésre jutna, hogy a természeti folyamatok következményeként került oda a kő. Ha viszont egy órát találna, akkor aligha ugyanezt a következtetést vonná le. Hogy miért? Annál az egyszerű oknál fogva, hogy az óra olyan jegyeket visel magán, melyek arról tanúskodnak, hogy céllal lett megtervezve.

PALEY meglátásai nagy hatással voltak az angol természettudósra, Charles Darwinra. Ám ő nem olyan következtetésre jutott, mint Paley. Később felvetette, hogy az élőlények látszólagos tervezettségét meg lehet magyarázni egy olyan folyamattal, melyet ő „természetes kiválasztódásnak” nevezett. A darwini evolúcióra sokan úgy tekintettek, mint ami végérvényesen eldöntötte a tervezéssel kapcsolatos vitát.

Paley és Darwin napjai óta rengeteg írás jelent meg ebben a témában. Mind a tervezés mellett, mind a természetes kiválasztódás mellett szóló érveket már sokszor finomították, átdolgozták és aktualizálták. Mindkét oldalt nagyban befolyásolta, hogy mit gondolnak  az emberek a világegyetem céljáról, vagy éppen céltalanságáról. És az, amiben te hiszel, biztosan hatással van arra, hogy mit gondolsz a saját életed céljáról. Miért mondhatjuk ezt?

A darwinizmus logikus következményei

A darwini elmélet elfogadása miatt sok őszinte ember arra a következtetésre jutott, hogy a léte minden valódi célt nélkülöz. Ha a világegyetem, és minden, ami benne van, csupán annak a következménye, hogy az ősrobbanást követően az elemek spontán összekapcsolódtak, akkor az életnek nem lehet igazi célja. A Nobel-díjas biológus, Jacques Monod ezt mondta: „Az ember végre már tudja, hogy egyedül van a világegyetem érzéketlen végtelenségében, amelyből csak véletlen folytán keletkezett. A sorsa nincs sehol leírva, és a kötelessége sem.”

Peter William Atkins oxfordi kémiaprofesszor hasonló gondolatokat fogalmazott meg: „Ennek a rendkívüli univerzumnak a létezését csodálatosan lenyűgözőnek tartom. Létezik teljes pompájában, teljeséggel haszontalanul.”

Ezzel a véleménnyel persze nem ért egyet minden tudós. És erre jó okuk van.

A finomhangoltság a céltudatos tervezés bizonyítéka?

Sok kutató, amikor megvizsgálja a természet törvényeit, képtelen elfogadni egy cél nélküli világegyetem gondolatát. Például nagy hatással vannak rájuk az univerzumot működtető alapvető erők. Úgy tűnik, hogy a törvények, melyeknek ezek az erők köszönhetők, olyan finoman lettek összehangolva, hogy az univerzumban lehetséges legyen az élet. „Ha a meglévő törvényeken csak szemernyit is módosítanánk, az végzetes következményekkel járna” – jelenti ki Paul Davies kozmológus. Például, ha a protonok egy kicsivel nehezebbek lennének, mint a neutronok – szemben azzal, hogy most egy kicsivel könnyebbek –, az összes proton neutronná alakulna át. És ez miért lenne olyan rossz? „Ha nem lennének protonok a bennük lévő létfontosságú elektromos töltéssel – magyarázza Davies –, akkor nem létezhetnének atomok sem.”

Az elektromágneses erő az elektronokat a protonokhoz vonzza, aminek köszönhetően molekulák képződhetnek. Ha ez az erő jelentősen gyengébb lenne, az elektronok nem maradnának az atommag körül, és így nem jöhetnének létre molekulák. Ha viszont ez az erő sokkal nagyobb lenne, az elektronok hozzátapadnának az atommaghoz. Ebben az esetben nem lennének kémiai reakciók, és az élet is lehetetlenné válna.

Az elektromágneses erő nagyságának már egy parányi eltérése is hatással lenne a napra és a földet elérő napfényre, megnehezítve vagy  lehetetlenné téve ezzel a növények fotoszintézisét. Tehát az elektromágneses erő kifinomult hangolásától függ, hogy lehetséges-e az élet a földön, vagy sem. *

Egy könyv (Science & Christianity—Four Views) érdekesen szemlélteti, hogy milyen finom egyensúly van a világegyetemben lévő erők és elemek között. Az író arra kéri az olvasókat, hogy képzeljék el, hogy ellátogatnak „az egész univerzum vezérlőtermébe”. Ott sok-sok sorban rengeteg potméter látható, melyek bármilyen értékre beállíthatók. A látogató megtudja, hogy minden egyes potmétert pontosan a megfelelő értékre kell beállítani ahhoz, hogy az élet lehetővé váljon. Az egyik potméter a gravitációs erőt szabályozza, egy másik az elektromágneses vonzóerőt, megint másik pedig a neutronok és a protonok tömege közötti arányt és így tovább. Amint a látogató közelebbről szemügyre veszi ezt a számtalan sok potmétert, látja, hogy más értékekre is be lehetett volna állítani őket. Miután aprólékos számításokat végez, az is világossá válik számára, hogy ha bármelyik potméter csak egy kicsit is másképp lenne beállítva, az módosítaná a világegyetem felépítését, és megszűnne benne az élet. Mégis minden egyes potméter a megfelelő értéken áll, mely szükséges ahhoz, hogy az univerzum továbbra is működjön, és lehetséges legyen benne az élet. Ezek után vajon milyen következtetést kellene levonnia a látogatónak abból, ahogyan a potméterek be vannak állítva?

George Greenstein csillagász ezt mondja: „Ahogy sorra vesszük a bizonyítékokat és a tényeket, óhatatlanul fölvetődik a gyanú, hogy mindez nem nélkülözheti valamilyen természetfölötti erő – vagy inkább Erő – részvételét. Lehetséges,  hogy egyszer csak akaratlanul is egy felsőbbrendű Lény létezésének tudományos bizonyítékába botlunk?”

Te mit gondolsz erről? Melyik magyarázat illik a leginkább a világegyetemben megfigyelhető finomhangoltsághoz? Szerinted a céltudatos tervezésnek vagy egy értelmetlen folyamatnak köszönhető mindez?

„Egyszerűen csak itt vagyunk, ez minden”

Az ateistáknak persze megvannak a maguk ellenérvei. Egyesek vállrándítással reagálnak a természetben megfigyelhető finomhangoltságra: „Természetes, hogy az univerzum képes arra, hogy fenntartsa az emberi életet. Ha nem így lenne, nem lennénk itt, hogy aggódjunk emiatt. Szóval ezen nincs mit magyarázni. Egyszerűen csak itt vagyunk, ez minden.” De számodra ez megfelelő magyarázat a létezésünkre?

Egy másik érv szerint egy nap bizonyításra kerül, hogy egyetlen számot sem lehet kicserélni azokban az egyenletekben, melyekkel kifejezhetők a természet alapvető törvényei. Ez azt jelenti, hogy a fentebb említett potmétereknek a megfelelő beállításon kellett lenniük ahhoz, hogy egyáltalán létrejöhessen az univerzum. Egyesek így fogalmazzák ezt meg: „Így van, mert így kellett lennie.” Még ha ez a körkörös érvelés igaz volna is, akkor sem adna megfelelő magyarázatot a létezésünkre. Tehát tényleg csupán a véletlen műve, hogy létezik az univerzum, és hogy lehetséges benne az élet?

Abbéli erőfeszítésükben, hogy a világegyetemben megfigyelhető finomhangoltságot és tervezettséget pusztán természeti folyamatokkal magyarázzák meg, vannak, akik az úgynevezett multiverzumelméletben hisznek. Ők úgy vélik, hogy mi talán csak a megszámlálhatatlanul sok univerzum egyikében élünk. Mindegyikben más-más beállítások vannak, de egyik sem céltudatos tervezés eredménye. Tehát e szerint az érvelés szerint és a nagy számok  törvénye alapján, ha van elég univerzumunk, az egyik kétségtelenül olyan lesz, amely biztosítja az élethez szükséges feltételeket. Ám valójában nincs olyan tudományos bizonyíték, amely alátámasztaná a multiverzum létezését. Ez teljes egészében a fantázia szüleménye.

Christian de Duve Nobel-díjas biokémikus, miután elmondta, hogy ő maga nem hisz ebben az elméletben, kijelentette: „Az én álláspontom szerint az élet és az elme az anyagnak olyannyira különleges megnyilvánulásai, hogy kell, hogy legyen értelmük, függetlenül attól, hogy léteznek-e vagy sem olyan univerzumok, melyek képtelenek létrehozni őket. Még ha lenne is több billió más univerzum, az nem kisebbíti annak jelentőségét, hogy milyen különleges tulajdonságokkal rendelkezik a mi univerzumunk, ami véleményem szerint feltárja a dolgok mögött rejlő »Abszolút Valóságot«.”

Az emberi tudat

Figyelemre méltó az a tény, hogy elméleteket állítunk fel a világegyetem keletkezéséről. Egy cél nélküli világegyetemben ez a képesség csupán egy értelmetlen folyamat eredménye lenne. Ésszerűen hangzik ez számodra?

Az emberi agyról azt mondják, hogy „a legcsodálatosabb és legrejtélyesebb dolog az egész világegyetemben”. Semmilyen ismeret, melyet a fizika vagy kémia területén megszerzünk, nem tud megfelelő magyarázatot adni arra, hogy miért képes az ember elvont gondolkodásra, és miért próbálja oly sokféleképpen felkutatni az élet értelmét.

Az emberi elmét és a megértés utáni vágyat vagy egy felsőbbrendű intelligencia hozta létre, vagy teljesen véletlenül fejlődött ki. Neked melyik tűnik logikusabbnak e két lehetőség közül?

Van másik magyarázat?

A tudománynak köszönhetően valóban sok mindent megtudtunk az univerzumról, a bolygónkról és az élőlényekről. Néhány ember szerint minél többet tár fel a tudomány, „annál inkább valószínűtlennek tűnik a létezésünk”. Valószínűtlen, ha a létezésünk valóban az evolúció eredménye lenne. Ám, hogy John Horgan tudós író szavait idézzük, „úgy tűnik a világegyetem nagyszerűen meg van tervezve, és bizonyos értelemben túl jó ahhoz, hogy csupán a véletlen műve legyen”. Freeman Dyson fizikus hasonló gondolatot fogalmazott meg: „Minél többet vizsgálom a világegyetemet, és tanulmányozom a felépítésének részleteit, annál több bizonyítékot találok arra, hogy a világegyetemnek bizonyos értelemben tudnia kellett, hogy jövünk.”

A bizonyítékok fényében – mint amilyen a természetben megfigyelhető összetettség, a finomhangoltság, a nyilvánvaló tervezettség és az emberi tudat – vajon nem lenne logikus legalább megvizsgálni azt, hogy létezhet-e egy Teremtő? Ezt azért érdemes megtenni, mert egy Teremtő biztosan el tudná mondani, hogyan jelent meg az élet, és hogy van-e értelme. A tudomány minderre nem tud válaszolni.

Ezeket a kérdéseket vizsgálják azok az írások, melyeket Bibliának vagy Szentírásnak nevezünk. E könyv írói azt állították, hogy a Teremtőtől kaptak ihletést. Miért ne vizsgálnád meg, hogy mit mond a Biblia erről a témáról?

[Lábjegyzet]

[Oldalidézet a 8. oldalon]

Vajon az emberi agy csupán egy értelmetlen folyamat eredménye?

[Kiemelt rész/kép a 6. oldalon]

Miért létezhet tudomány?

Tudományos kutatások csak azért létezhetnek, mert a fizikai világ rendezett, és mert az energia és az anyag adott körülmények között mindig ugyanúgy, kiszámítható módon viselkedik. Ez a rend kifejezhető a matematika, a fizika, a kémia és más tudományágak alapvető törvényeivel. E nélkül a rend nélkül sem a tudományos munkák, sem a technika, sőt maga az élet sem létezhetne.

Felvetődik tehát a kérdés: Honnan származnak a fizikai törvények? És miért úgy működnek, ahogyan működnek? Sokak szerint a legésszerűbb válasz egy felsőbb Intelligencia létezésében rejlik. Te mit gondolsz?

[Kiemelt rész/képek a 7. oldalon]

A semmiből jött létre?

A dezoxiribonukleinsav-, vagyis DNS-molekulák minden egyes élő sejtben olyan bonyolult, részletes információkat tartalmaznak, melyek szükségesek az élőlények megfelelő fejlődéséhez. Noha a DNS sokkal összetettebb, ahhoz a digitális információhoz lehetne hasonlítani, mely egy DVD-n található. A lejátszás során a DVD-n lévő kódolt adatok lehetővé teszik, hogy az ember megnézzen egy filmet, vagy zenét hallgasson. Ehhez hasonlóan a csavart kötéllétra alakú DNS-molekulák is kódolt információt hordoznak, mely az élet alapjául szolgál, és gondoskodik arról, hogy az élőlények különbözzenek egymástól, például a banán a babtól, a zebra a hangyától, vagy az ember a bálnától.

Aligha feltételezné bárki is azt, hogy a DVD-n található digitális információ talán a véletlenszerű események eredménye. Vajon akkor ésszerű az a feltevés, hogy a DNS-ben lévő hihetetlenül bonyolult információ a semmiből jött létre?

[Kép forrásának jelzése a 6. oldalon]

Sombrero-galaxis: NASA and The Hubble Heritage Team (STScI/​AURA)