Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Hogyan tanítsuk be a kutyánkat?

Hogyan tanítsuk be a kutyánkat?

Hogyan tanítsuk be a kutyánkat?

Az Ébredjetek! mexikói írójától

„A KUTYÁM nem akar odajönni hozzám, amikor hívom.” „A kutyám annyit ugat, hogy már a szomszédok is szóvá teszik.” „A kutyám mindig felugrál rám és a vendégeimre.” „Mit csináljak vele?” — kérdezik ilyenkor a tehetetlen gazdik.

A válasz nyilván az, hogy a kutyának alapvető engedelmességi gyakorlatokat kell tanítani — kiképezni, hogy hallgasson az egyszerű utasításokra. Természetesen akkor a legjobb elkezdeni, amikor a kutya még fiatal. De az idősebb kutyák is taníthatók. Marcos, egy hivatásos mexikói kiképző ezt mondja: „Nálunk minimum négy hónapos, maximum ötéves kutyák betanítása folyik. De már tízéves kutyáknak is sikerült megtanítanom alaputasításokat.”

A kutyák értelmes állatok. Megtanulják, hogyan kell kiszimatolni a kábítószereket és a robbanóanyagokat, segíteni a fogyatékos embereknek, és hogy mit kell tenniük mentőakciókban. De hogyan taníthatja meg az ember a kutyájának, hogy engedelmeskedjen neki?

Genetikai felépítés

Először is meg kell ismerkednünk a kutyánk genetikai felépítésével. A farkasokhoz hasonlóan a kutyák is hierarchiában élnek. Ösztönösen arra törekednek, hogy falkába tömörüljenek, élükön a falkavezérrel vagy alfa-állattal. A kutya a családot tekinti a falkájának, ezért meg kell értetni vele, hogy a gazdája a falkavezér.

Egy farkasfalkában a vezér a legmelegebb, legmagasabban lévő fekvőhelyet választja. Enni is ő eszik elsőként. Ha tehát a kutyánknak megengedjük, hogy az ágyunkban aludjon, vagy ha szabad feljárása van a bútorokra, azt hiheti, hogy ő a vezér. Ugyanez történhet akkor is, ha étkezéskor az asztalról etetjük.

A kutya már kölyökkorában megtanulhatja, hogy alá van rendelve a gazdájának. Hogyan? Próbáljunk meg kitartóan a szemébe nézni, amíg a kutya el nem fordítja a fejét. Az is jól beválhat, ha a hátán fekve a hasát simogatjuk, mert ezáltal a kutya alárendelt pozícióba kerül. Ha a kutya rendetlenkedik, és még akkor sem hagyja abba, ha azt mondjuk neki, hogy „nem”, próbáljuk meg figyelmen kívül hagyni, vagy menjünk ki a szobából.

Amikor a kutya engedelmeskedik a tulajdonosa parancsainak, elismeri, hogy a gazdája a vezér. Ha mi mint gazdák nem foglaljuk el a vezér szerepét, a kutyánk azt hiheti, hogy egyenlő velünk vagy felsőbbrendű nálunk, és ez hatással lehet a viselkedésére.

Hogyan tanítsunk meg neki egyszerű utasításokat?

Az egyszerű utasítások megtanításához egy nyakörvre, egy pórázra és jókora adag türelemre lesz szükségünk. Egy kézikönyv, amely a kutyák betanításához ad tanácsokat, a következőket javasolja: 1. egyszerű, lehetőleg egyszavas parancsokat adjunk, 2. mutassuk be a kutyának, hogy mit kell tennie, és 3. ha végrehajtja a parancsot, azonnal dicsérjük meg. A hangszínünk fontosabb, mint az, hogy milyen szavakat használunk. A parancsokat határozott hangon adjuk, míg a dicséretből öröm és gyengédség sugározzon.

Nincs szükség arra, hogy fizikailag büntessük a kutyát, például megüssük vagy belerúgjunk. „Éles hangon annyit mondok: »Nem!«, így a kutya megérti, hogy nem vagyok megelégedve azzal, amit csinált” — mondja Marcos, a kutyakiképző, akit korábban már idéztünk. „A kutyák elég értelmesek ahhoz, hogy tudják, mikor jutalmazzuk, és mikor büntetjük őket” — teszi hozzá.

Ha ennél erőteljesebb fegyelmezésre van szükség, fogjuk meg a kutya tarkóján a szőrt, és finoman rázzuk meg, miközben azt mondjuk: „Nem!” A kutyát a nemkívánatos cselekedet közben vagy rögtön utána kell megdorgálni. Ne feledjük, a kutyák nem képesek kikövetkeztetni, hogy miért kapják a büntetést, ha percekkel vagy órákkal a rosszalkodás után büntetjük meg őket. Azt sem fogják fel, hogy egyes helyzetekben miért megengedett valami, más helyzetekben pedig nem. Ezért legyünk következetesek.

Ahhoz, hogy egy kutya engedelmeskedjen, ismernie kell a legalapvetőbb parancsszót: „Ül!” Ha ezt megtanulja, meg tudjuk fékezni, amikor túl aktívvá válik. Ha például felugrál a vendégeinkre, megparancsolhatjuk neki, hogy üljön le. Úgy taníthatjuk meg ezt neki, hogy rárakjuk a pórázt, és miközben a hátsó felét lefelé toljuk, a fejét pedig finoman felfelé húzzuk a pórázzal, kiadjuk a parancsot. Azonnal dicsérjük meg. Addig ismételgessük ezt a gyakorlatot, amíg a kutya magától nem engedelmeskedik.

Azt, hogy ülve maradjon, úgy taníthatjuk meg neki, hogy rászólunk: „Marad!”, miközben előtte állunk, és a karunkat kinyújtva a tenyerünket a kutya arca felé fordítjuk. Ha a kutya megmozdul, szóljunk rá: „Nem!”, és helyezzük vissza ülő pozícióba. Ismételjük meg a parancsszót, és dicsérjük meg a kutyát, ha egy rövid ideig ülve marad. Amikor a kutya engedelmeskedik, apránként egyre hosszabb ideig követeljük meg tőle az ülést, majd egyre távolabbról adjuk ki a parancsot.

Azt, hogy jöjjön oda hozzánk, úgy taníthatjuk meg neki a leghatékonyabban, hogy egy hosszú pórázt teszünk rá, és finoman rántunk rajta egyet, miközben a kutya nevét szólítjuk, és parancsba adjuk: „Hozzám!” Kezdjünk el hátrálni, amint a kutya közeledik felénk, és folyamatosan dicsérjük. Hamarosan engedelmeskedni fog, amikor hívjuk, anélkül hogy rántani kellene a pórázon. Ha a kutya elszabadul, és nem reagál a „hozzám” parancsszóra, kiabáljunk neki, és szaladjunk az ellenkező irányba. A kutyák ilyenkor legtöbbször ösztönösen üldözőbe veszik az embert.

De vigyázzunk, soha ne használjuk a „hozzám” parancsszót olyankor, amikor kellemetlen események fognak következni, például amikor büntetnünk kell a kutyát. A kutyának meg kell tanulnia, hogy amikor engedelmeskedik a „hozzám” parancsnak, kellemes élményben lesz része: megdicsérik vagy csemegét kap. Ha elveszítjük a türelmünket ennek a parancsnak a tanítása közben, a kutyába az vésődik bele, hogy nem jó odajönni hozzánk, és ezért ilyenkor jobb, ha nem engedelmeskedik.

Azt is megtaníthatjuk a kutyánknak, hogy mellettünk sétáljon — ne hagyjon le minket, és ne is maradjon le. Ehhez egy láncból készült kiképző nyakörvet és rövid pórázt használjunk. A kutyát állítsuk a bal oldalunkra, majd adjuk ki a parancsot: „Lábhoz!”, és közben lépjünk ki a bal lábunkkal. Ha a kutya megpróbál elénk menni, vagy ha lemarad, egy gyors, határozott rántás a pórázon és a parancs megismétlése segíthet. Dicsérjük meg az engedelmességéért.

Hogyan akadályozhatjuk meg, hogy a kutya ránk ugráljon? Például úgy, hogy miközben hátrébb lépünk, először azt mondjuk neki, hogy „nem!”, aztán azt, hogy „ül!”. Vagy kapjuk el két kezünkkel a két mellső lábát, lépjünk közelebb hozzá, és ismételgessük, hogy „nem”. Az engedelmességért ilyenkor is dicséret jár.

Hűséges társ

Ne feledjük, hogy a kutya társas lény. Ha hosszú ideig van egyedül vagy elzártan, annak hiperaktivitás, állandó ugatás és romboló magatartás lehet a vége. Ha betanítjuk a kutyánkat, nem nyűg lesz a nyakunkon, hanem egy örömteli, hűséges társ.

[Kiemelt rész/kép a 25. oldalon]

Javaslatok a kutya betanításához

1. Következetesen ugyanazokat a parancsszavakat használjuk.

2. A kutyák szeretik hallani a nevüket, és odafigyelnek rá. Ezért használjuk a kutya nevét, amikor utasítjuk valamire. („Rex, ül!”) De ne szólítsuk a nevén, amikor megfeddjük, például amikor azt mondjuk neki: „Nem!” A kutyának meg kell tanulnia, hogy ha engedelmeskedik a neve hallatán, annak jó, nem pedig rossz következménye lesz.

3. Jutalomként jól dicsérjük meg. Sok kutya többet megtesz a szeretetért, mint az ételért.

4. A képzést minden alkalommal fogjuk rövidre, és tegyük kellemessé a kutya számára.

5. Vigyázzunk, nehogy akaratunkon kívül még jobban belevéssük a nemkívánatos magatartásformákat azáltal, hogy figyelmünket rá összpontosítjuk, amikor rendetlen. Ezzel csak azt érjük el, hogy újból meg fogja ismételni a nemtetszésünket kiváltó viselkedést.

[Képek]

Dicsérjük meg a kutyát!

„Rex, ül!”

[Forrásjelzés]

A Never, Never Hit Your Dog és az American Dog Trainers Network című kiadványok alapján.

[Kiemelt rész/kép a 25. oldalon]

Szobatiszta kölyökkutya

Egy kutyakölyköt hat-nyolc hetes korában lehet szobatisztaságra nevelni. A Dog Training Basics című kiadvány szerint ahhoz, hogy sikerüljön a dolog, kulcsfontosságú az elkerítés, a nevelés, az időzítés és a dicséret. A kutyák általában nem szeretik bepiszkítani a fekvőhelyüket. Ezért korlátozzuk egy kölyökkutya mozgásterét, amikor nem vagyunk ott. Figyeljük meg, hogy mikor végzi a dolgát, és tanítsuk meg neki, hogy hol van az erre kijelölt hely. Azonnal vigyük ki (pórázon) a kijelölt helyre, amikor felkel, miután eszik vagy játszik, és lefekvés előtt is. Dicsérjük meg, miközben a dolgát végzi. Akár egy speciális parancsszót is megtaníthatunk neki.

Amikor a kutyus mozgástere nincs az elkerített részre korlátozva, ügyeljünk az arra utaló jelekre, hogy könnyíteni szeretne magán: például amikor hirtelen abbahagyja a játszást, elkezd körbe-körbe járkálni és szimatolni, és kiszalad a szobából. Ha rajtakapjuk, hogy bent a lakásban végzi a dolgát, dorgáljuk meg, és azonnal vigyük ki a szabadba. * Itt is meg kell említenünk, hogy semmi haszna nem lesz a dorgálásnak, ha jóval azután kapja a kutya, hogy rosszat tett. A foltot ecetes vízzel távolítsuk el, az elveszi a szagát; különben a kutya továbbra is oda fog járni a szükségét végezni.

[Lábjegyzet]

^ 38. bek. A vizelés önkéntelen, természetes viselkedés a kutyáknál, amikor izgatottan üdvözlik a gazdit. Sok esetben azt jelenti, hogy a kutya vezérként tekint a gazdájára, úgy, mint aki az alfa-pozíciót tölti be. Ha ilyenkor az ember leszidja a kutyát, azzal lehet, hogy csak ront a helyzeten, mivel így a kutya valószínűleg még többet fog pisilni, hogy megmutassa, a gazdit tekinti vezérének. Mire a kutya eléri a kétéves kort, rendszerint megszűnik ez a reakció.