Fenyeget a só
Fenyeget a só
Az Ébredjetek! ausztráliai írójától
SÓ NÉLKÜL sem ember, sem állat nem élhetne. Szervezetünknek közel az 1 százaléka só. Ételbe, gyógyszerekbe és takarmányba is belekeverjük. A világ mintegy 190 millió tonna sót * fogyaszt évente! Ám ez az amúgy hasznos és gazdagon fellelhető anyag veszedelemként fenyegeti a föld legtermékenyebb termőföldjeinek némelyikét.
A világ lakossága által betakarított élelmiszernövényeknek körülbelül a 40 százaléka a termőföldeknek arról a 15 százalékáról származik, amelyen öntözéses gazdálkodás folyik. Az öntözés csakugyan virágba boríthat egy látszólag terméketlen területet. De sófelhalmozódást is okozhat, ami lassan megmérgezi a talajt. A sófelhalmozódás a világ öntözött termőföldjeinek a felén már le is lassította a termesztést. Azt mondják, minden évben több mint kétszer akkora terület vész kárba sófelhalmozódás és elvizesedés miatt, mint Svájc!
Daniel Hillel, egy talajtannal foglalkozó, neves tudós az Out of the Earth című könyvében így figyelmeztet: „Minden egyes alattomos csapás, melyet emberi tevékenység indított el, és mely meghatározó szerepet játszott a letűnt civilizációk bukásában, napjaink világát is sújtja valamilyen formában . . . , csak sokkal nagyobb mértékben.” Egy jelentés szerint a sófelhalmozódás már most évi 5 milliárd dolláros kárt okoz az Egyesült Államok gazdaságának az odaveszett termények miatt. Ám kevés hely van a földön, ahol jobban éreznék ennek az ember okozta veszedelemnek a hatását, mint Ausztráliában.
A fehér halál
Nyugat-Ausztrália kiterjedt búzaföldjein óránként egy egész futballpálya nagyságú területet tesz tönkre a só. Dr. Tom Hatton, Ausztrália tudományos és ipari kutatóintézetének (CSIRO) a munkatársa kijelentette: „Minden kétséget kizáróan ez a legégetőbb környezetvédelmi válság, mellyel jelenleg dolgunk van.”
Ausztrália keleti részének mezőgazdasági paradicsoma, a Murray—Darling-vidékként ismert terület különösen nagy veszélyben van a sófelhalmozódás miatt. A térség akkora, mint Franciaország és Spanyolország együttvéve, és itt található Ausztrália öntözött termőföldjeinek a háromnegyed része. A mezőgazdaságból származó jövedelemnek közel a fele innen folyik be az államkasszába. A Murray és a Darling folyó, a mezőgazdasági paradicsom artériái, több ezer nedves területet táplálnak, és hárommillió ember ivóvízellátásáért felelősek.
Sajnálatos módon ezt a létfontosságú térséget 2000 négyzetkilométernyi területen máris rettentő mértékben megrongálta a só, és a tudósok becslései szerint további 10 000 négyzetkilométernyi terület veszhet oda az évtized során. A Murraynek és a Darlingnak, valamint mellékfolyóiknak a sótartalma növekszik, néhány helyen annyira, hogy az ivóvíz nem biztonságos. A folyók mentén lévő termékeny vidékeket kezdik felváltani az élettelen, sóval borított mocsarak. A gazdálkodók fehér halálként utalnak a jelenségre.
De nemcsak a mezőgazdasági földek vannak veszélyben. A CSIRO tudósai arra figyelmeztetnek, hogy a só miatt mintegy ezer ausztráliai növény- és állatfajt fenyeget a kipusztulás veszélye. Ha a helyzet változatlan marad, az elkövetkező 50 év folyamán a Murray—Darling-vidék madárvilágának elképzelhetően a fele ki fog pusztulni. Nézzük meg, milyen szerepet töltött be az elővigyázatlanság ennek a környezetvédelmi válságnak a kialakulásában.
Honnan jött a só?
A tudósok feltevései szerint az Ausztráliában található só nagy része az óceántól a szárazföld felé sodródó párából maradt vissza, és több millió évig tartott, míg felhalmozódott. A párával érkező só az esőcseppekkel került a föld felszínére. A só másik forrásának a kontinens egyes részeit egykor borító tengereket tartják, melyek sólerakódásokat hagytak maguk mögött. Az esővíz belemosta a sót a talaj rétegeibe, majd mint talajvíz lassan összegyűlt a sós altalaj alatt.
Idővel eukaliptuszok és más növények nőtték be a kontinenst, melyek gyökerei 30-40 méterre hatoltak a földbe. A növényzet a talajba kerülő esővíz nagy részét magába szívta, és visszajuttatta a földfelszín fölé, ahol a leveleken keresztül elpárolgott. Így a talajvíz mélyen a föld alatt maradt. Ám az európai földművelési módszerek, amellett hogy gazdaggá és fejletté tették Ausztráliát, hatalmas területek növényzetének a kiirtásával jártak együtt. Azzal, hogy tömegével távolították el a fákat, melyek addig a talajból visszajuttatták a levegőbe a vizet, valamint a széles körben alkalmazott öntözéses gazdálkodás következtében a talajvízszint megemelkedett. A víz feloldotta a sót — mely már időtlen idők óta ott rejtőzködött a föld mélyén —, és egyre közelebb szállította a jól termő felszíni talajréteghez.
A sófelhalmozódás okai
Az ellenőrzött árasztásos öntözés serkenti a haszonnövény-termesztést a Murray—Darling-vidéken, de ezzel együtt gyors ütemben emeli a termőföldek alatt meghúzódó talajvízszintet is. A sós talajvíz így beszivárog a folyórendszerbe, és beszennyezi annak édesvizét. Ez újabb problémát okoz, a folyóvizek sótartalmának megnövekedését. A sós folyóvizet aztán az öntözéssel visszajuttatják a földekre, és ezzel be is zárult egy egyre súlyosabb helyzetet teremtő ördögi kör.
A szárazföldi sótartalom azonban még ennél is alattomosabb. A Murray—Darling-vidéken a mélyen gyökerező fák helyén legelőket alakítottak ki, és évente termő haszonnövényeket ültettek, ezeknek pedig csak egy-két méter hosszú a gyökerük. Az esővíz, melyet korábban a fák magukba szívtak, most olyan mélyre szivárog, hogy oda ezeknek a növényeknek a gyökerei már nem érnek le.
A tudósok becslései szerint ennek következtében most 10-100-szor több víz szivárog le a talajvízbe, mint akkor, amikor még fák nőtték be a síkságokat. Annyira sok többletvizet szívott magába a föld az elmúlt száz év során, hogy a Murray—Darling-vidék talajvízszintje egyes helyeken mintegy 60 méterrel, máshol még annál is többel emelkedett meg. Amikor ez a sós talajvíz már csak néhány méterre van a földfelszíntől, a gazdálkodó gondjai elkezdődnek.
Az addig termékeny földek egy-egy részén csökken a terméshozam. Már jóval azelőtt, hogy megjelennek a sóval borított foltok, a felszín alatt meghúzódó sós talajvíz a párolgás miatt felfelé tör. Eleinte az érintett területek növényei tűrik a rossz körülményeket, de amint egyre több só koncentrálódik a felső talajrétegben, a föld elveszíti termékenységét.
A szárazföldi sótartalom nemcsak a gazdálkodók veszedelme. Néhány országút máris nagyon megrongálódott, ami annyit jelent, hogy 75 százalékkal rövidebb ideig lesz majd használható. De a Murray—Darling-vidék településeinek épületeit, vízvezetékrendszereit és szennyvízcsatornáit sem kíméli a só.
Van visszaút?
A jelek szerint a sós talajvizek legtöbbje az elkövetkező 50-100 év során tovább fog emelkedni. Egy beszámoló kijelenti, hogy mire egy most születő gyermek eléri a 30 éves kort, a só egy Victoria állammal megegyező nagyságú területet fog tönkretenni, vagyis körülbelül akkorát, mint amekkora Nagy-Britannia. Mire van szükség ennek a romboló jelenségnek a megállításához?
„Gyökeres módszerváltásra van szükség a [Murray—Darling-] vidék erőforrásainak kiaknázásában és felhasználásában, ha azt akarjuk, hogy megmaradjanak az egészséges ökoszisztémák, és hatékonyan legyen felhasználva a földterület — írja egy kormányjelentés. — Ez hatalmas költségekkel jár majd . . . De ha nem változtatunk a jelenlegi gyakorlatokon, a gazdaság, a természet és a társadalom garantáltan akkora árat fog fizetni, hogy ezek a költségek eltörpülnek mellette.”
Egy nagyszabású fásítással gyógyulásnak indulna a sérült táj, de jelenleg ezt nem tartják kifizetődő megoldásnak. Egy tudományos beszámoló kifejti: „Nem tudjuk visszaállítani a természetet ugyanabba az állapotba, amelyben eredetileg volt. Sok esetben [a faültetés] csak nagyon lassan eredményezne javulást, ha egyáltalán lenne eredménye.”
Addig is a földműveseknek azt javasolják, hogy olyan növényeket ültessenek, amelyeknek mélyebbre hatolnak a gyökereik, vagy hogy térjenek át sótűrő növények termesztésére. Néhány vállalkozó sókitermelésbe fogott: abból a sóból él meg, mely tönkretette a földjét. Mások azt tervezik, hogy mesterséges tavakat alakítanak ki, melyek sós vizében kereskedelmi céllal tengeri halakat és garnélákat fognak tenyészteni, sőt, néhányan tengeri növényeket is fognak termeszteni.
Nem egyedül Ausztrália szenved a sótól. Ha rövid időn belül nem történnek jelentős változtatások, akkor baljóslatúan prófécia ízük lesz azoknak a szavaknak, amelyekkel a görög filozófus, Platón ecsetelte az ókori Görögország állapotát: „Ami megmaradt a korábban termékeny vidékből, az olyan, mint egy megbetegedett test csontváza; a kövér és porhanyó föld eltűnt, és csak a lesoványodott váz maradt meg.”
[Lábjegyzet]
^ 3. bek. A leggyakrabban előforduló só a nátrium-klorid vagy konyhasó. Ugyancsak fontos sók a kálium-klorid és az ammónium-nitrát.
[Térkép a 25. oldalon]
(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)
MURRAY—DARLING-VIDÉK
[Forrásjelzés]
Térkép: Mountain High Maps® Copyright © 1997 Digital Wisdom, Inc.
[Képek a 25. oldalon]
Sólerakódás egy fa maradványain, egy elvizesedett területen
Az egykor termékeny földek elpusztulnak, amint a só felgyülemlik a talaj felső rétegeiben
[Forrásjelzés]
© CSIRO Land and Water
[Képek a 26. oldalon]
A veszedelem első jelei: terméketlen foltok a jól termő vidék kellős közepén
A felszín felé közeledő só elpusztítja a növényeket
A só felhalmozódásának hatása egy korábban termékeny szántóföldön
Az emelkedő talajvízszint végül ezt okozza
[Forrásjelzés]
Minden fotó: © CSIRO Land and Water