Vigyázat,  gyilkos növények!

Az Ébredjetek! nagy-britanniai írójától

KÖZTUDOTT, hogy sok állat növényevő. De ki gondolta volna, hogy vannak állatevő növények? Igen, mintegy 550 húsevő, rovarfogó fajt azonosítottak már, és folyamatosan új fajokat fedeznek fel. Ezek a különleges növények is fotoszintetizálnak, de azok, amelyek szegényes talajban nőnek, nem jutnak hozzá létfontosságú tápanyagokhoz, például nitrogénhez. A rovarok fontos táplálékkiegészítőkül szolgálnak ezeknek az éhes növényeknek.

Mindegyik növénynek megvan a maga zsákmányszerző módszere. Némelyiknek csapóajtói vagy levélcsapdái vannak, mások csúszós kelepcébe vagy egy ragadós felületre csalogatják az áldozatukat, ahonnan aztán nincs menekvés. Vessünk most egy közelebbi pillantást ezekre a húsevő növényekre.

Csapóajtók és levélcsapdák

A húsevő növények közül talán a vénuszlégycsapó a legismertebb. Ez a növény körülbelül 30 centiméteresre nő, és az egyesült államokbeli Észak- és Dél-Karolina tőzegmocsaraiban él. A vénuszlégycsapónak fényes, élénk színű levelei vannak, melyeknek a szélein nektártermelő mirigyek találhatók. A rovarok egy ilyen kísértésnek bizony nem tudnak ellenállni! Ám éppen ebben rejlik a csapda, a vénuszlégycsapón ugyanis minden egyes levélkaréj közepén három érzőszőr található. Amikor az elővigyázatlan állat hozzáér ezekhez, a levél összecsukódik. Miként egy acélcsapda állkapcsai, a peremen lévő serték egymásba kapcsolódnak, és nem engedik az áldozatot elmenekülni.

Ha a csapdába olyasmi kerül, amit csak a szél fújt bele, mondjuk egy száraz ágdarab, azt a növény néhány napon belül elengedi. De ha a levélen található mirigyek nitrogéntartalmú anyag jelenlétét észlelik, a növény enzimeket bocsát ki, melyek lebontják az elejtett rovar szervezetét, hogy a növény fel tudja dolgozni a tápanyagokat. Ez a folyamat 10-35 napot vesz igénybe, a zsákmány méretétől függően.

Érdekes, hogy ha csak egyetlen érzőszőrt ér ingerület, amelyet például egy esőcsepp kelt, a csapda nem csukódik be. A növény csak akkor reagál, ha két vagy több szőrhöz ér hozzá valami, még ha mondjuk 20 másodperc telik is el közben. Az, hogy a csapda milyen gyorsan csukódik össze, a hőmérséklettől és a napfénytől függ. Bizonyos körülmények között a másodperc harmincadrésze alatt összecsapódik!

Vannak növénycsapdák, melyek még ennél is nagyobb sebességgel csukódnak be. Ott van a közönséges rence, amely vízinövény, és levelei is a víz alatt nőnek. A levelekhez számos hólyag tartozik, melyek mindegyikén csapó és több hosszú szőr található. Amikor egy apró állat, például a kis vízibolha hozzáér a szőrökhöz, a csapó kinyílik. Mivel a hólyagon belül a víznyomás kisebb, mint odakint, a parányi állatka besodródik, és a csapó bezárul mögötte. Előfordul, hogy mindez a másodperc harmincötöd része alatt történik!

Csúszós kelepcék

A rovarfogó növények közül a legnagyobbak közé tartoznak a kancsókák. Némelyikük, például a Délkelet-Ázsiában élők, kúszónövények, melyek a fák tetejére kapaszkodnak. Ezek a növények olyan csapdákkal vadásznak, melyek akár 2 liter folyadékot is képesek tárolni, és akár béka nagyságú állatokat is foglyul ejthetnek. Állítólag láttak már olyan példányt, amelyik patkányokat fogott! Hogyan működnek ezek a csapdák?

A kancsókák és szaracéniafélék minden egyes leveléhez egy kancsó- vagy tömlőszerű képződmény kapcsolódik, amelynek van egy fedele, hogy ne folyjon bele az esővíz. A rovart vonzza a kancsó élénk színe és a temérdek nektár, ám a kancsó pereme csúszós. Amint a rovar azon ügyeskedik, hogy hozzájusson a nektárhoz, hirtelen kicsúszik a lába alól a „talaj”, és a kancsó alján lévő folyadék kellős közepébe pottyan. A levél belsejében található, lefelé hajló szőrök nem engedik a rovart kiszabadulni. Egyes szaracéniafélék nektárja ráadásul kábító anyagot is tartalmaz, amely elbódítja áldozatát.

A legmeglepőbb külsejű rovarfogó növény kétségkívül a sisakos légycsapda, amely az Egyesült Államokban, Kalifornia és Oregon hegyeiben honos. A növényt kobraliliomnak is nevezik,  tömlője ugyanis nagyon hasonlít egy támadásra emelkedő kobrához. Miután a rovar megtalálja a tömlő bejáratát, összezavarják a fények, melyek mintha apró kis ablakokon keresztül szűrődnének be. A rovar próbál a fény felé repülni, hogy kiszabaduljon, de hiába. Végül kimerülten beleesik a tömlő alján lévő folyadékba, és belefullad.

Otthon és a kertészetekben is hasznosak

A lápi hízókának ragadós levelei vannak, melyek odacsalogatják az árnyéklegyeket és a liszteskéket. Ezek a rovarok mind a kertészetek üvegházainak, mind az otthon nevelt növényeknek ellenségei. A mesterséges légyfogók hatékonyak ugyan, de válogatás nélkül fogják meg áldozataikat, így a méheket és a zengőlegyeket is. A lápi hízóka ragacsos csapdája sokkal  tökéletesebb ennél, ugyanis csak a kis kártevőket fogja meg.

Az észak-amerikai szaracénfűfélék most egyre népszerűbbek a kertészek körében. Gyönyörű virágaik és nemes formájú leveleik szépsége vetekszik más növényekével, gondozásuk pedig nem jár különösebb vesződséggel. Ezenkívül tömegével pusztítják a legyeket. Egyetlen levélcsoport több ezer legyet ejthet foglyul egy idény alatt. A méheket viszont nem fenyegeti veszély, úgy tűnik ugyanis, hogy őket nem csábítják ezek a növények. De hogyan porozzák be a rovarok ezeket a növényeket anélkül, hogy közben csapdába esnének? Ez úgy lehetséges, hogy a növényen először a virágok jelennek meg, mialatt a tömlők még fejlődésben vannak. Mire a tömlők teljesen kifejlődnek, a növény már elvirágzott, és a beporzó rovarok is továbbálltak.

Egy könnyen termeszthető növény, amely az igen nagy hőingadozást is jól tűri, a harmatfűfélék egyik ausztráliai faja, a Drosera dichotoma. „Akinek esténként a szúnyogok nem hagynak nyugtot odakint, annak éppen erre a növényre van szüksége” — mondja Chris Heath, egy londoni oktatási központ rovarfogó növényekkel foglalkozó specialistája (Walworth Garden Farm Environmental Education Centre). „Ültesse egy függő virágtartóba olyan helyre, ahol a ragadós folyadék csillogó cseppjei odacsalogatják majd a szúnyogokat.” Amint egy szúnyog hozzáér az egyik levélhez, a ragadós végű szőrök foglyul ejtik, és odatapasztják a levél felületéhez.

A ragadozó növények megóvása

Sajnos sok rovarfogó növény élőhelyét pusztítja az ember. A délkelet-ázsiai kancsókákat például veszélyezteti az irtásos-égetéses gazdálkodás. Más helyeken területfejlesztés céljából lecsapolják a nedves réteket. Egyes fajok már teljesen kihaltak. *

Szeretnél te is egy húsevő növényt? Ha igen, nem kell a természetes élőhelyükön felkutatnod őket, ugyanis sok faj beszerezhető a termesztőktől, akik magról vagy szövettenyésztéssel szaporítják ezeket a növényeket. A kezelési útmutató pedig egyszerű: tartsd a növényt mindig nedvesen esővízzel. Bár a rovarfogó növények jól fejlődnek napsütéses helyen, jobb, ha a mérsékelt égövből származókat hűvös helyen tartjuk a téli időszakban. Türelmet igényelnek, hiszen némelyiküknél akár 3 évbe is telhet, mire teljesen kifejlődnek. Etetni mindenesetre nem kell őket, találnak maguknak mit enni.

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész a 27. oldalon]

▪ Gombák eledele

A legapróbb húsevő növények gombák, melyek mikroszkopikus méretű, talajlakó fonálférgeket ejtenek zsákmányul. Egyes gombafajokon kocsányon ülő ragadós göbök, másokon hármas, lasszószerű képződmények vannak, melyek mindössze négyszázad centiméter vastagok, és rászorulnak a gyanútlanul közéjük mászó féregre. Amint a féreg belemászott a csapdába, azonnal beszövi a gombafonál, és rövid időn belül elpusztul. Ezeket a gombákat jelenleg a bennük rejlő, kártevők elleni természetes védekezési lehetőségek miatt tanulmányozzák a kutatók, mivel a fonálférgek évente több százmillió dolláros kárt okoznak a termésben.

[Kiemelt rész a 27. oldalon]

▪ Védekező rovarok

Nem minden rovar enged a rovarfogó növények csábításának. A dongólégynek például mindegyik lábán van egy nyúlvány, mely a hegymászó sziklakampójához hasonlóan segíti a rovart, hogy megkapaszkodjon a tömlő befelé hajló szőrein. Amikor a dongólégy petéi kikelnek, a lárvák a növény fogságába esett rovarokkal táplálkoznak. Amikor pedig készen állnak a bebábozódásra, lyukat rágnak a tömlőn, és kereket oldanak. Van egy apró egyedekből álló lepkefaj, melynek hernyója hálójával beszövi a növény kellemetlenkedő szőrszálait. És vannak olyan pókok, melyek furfangos módon a kancsókák felső részén készítik el hálójukat, hogy így elsőként részesüljenek a zsákmányból. Ezenkívül ismeretes legalább egy olyan pókfaj is, amelyet speciális védőréteg borít, így veszély esetén minden további nélkül védelmet találhat a növény emésztőnedvében anélkül, hogy az kárt okozna benne.

[Kép a 24. oldalon]

A kancsóka levele

[Kép a 24–25. oldalon]

Vénuszlégycsapó

A bal oldali levélen egy elejtett légy látható, a jobb oldalin pedig a levél érzőszőrei

[Forrásjelzés]

Növények: Copyright Chris Heath, Kentish Town City Farm, London

[Kép a 25. oldalon]

A sisakos légycsapda virága és kifejletlen tömlője

[Forrásjelzés]

Copyright Chris Heath, Kentish Town City Farm, London

[Kép a 26. oldalon]

Észak-amerikai szaracénfű

Virága narancs nagyságú

[Kép a 26. oldalon]

Lápi hízóka

Ragadós levelei megfogják az árnyéklegyeket és a liszteskéket

[Képek a 26. oldalon]

Az észak-amerikai szaracénfű levelei

Kis kép: egy légy nektárt szívogat, amelytől aztán elkábul

[Kép a 26. oldalon]

Drosera dichotoma

Egy csapdába esett rovar a levél ragadós szőrei közt

[Forrásjelzés]

Növények: Copyright Chris Heath, Kentish Town City Farm, London