Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Hanyatlanak az erkölcsi értékek?

Hanyatlanak az erkölcsi értékek?

Hanyatlanak az erkölcsi értékek?

A LEGNAGYOBB ajándék, melyet egy szülő a gyermekének adhat, az a fenntartás nélküli szeretet, és egy olyan értékrend, amelyről nemcsak beszél, hanem a saját életét is aszerint éli.

Helyes erkölcsi értékek nélkül az élet nem több, mint primitív küzdelem a fennmaradásért. Az értékek értelmet adnak a mindennapoknak. Meghatározzák, hogy melyek az igazán fontos dolgok. Erkölcsi határokat és magatartásra vonatkozó irányelveket állítanak fel.

Ennek ellenére sok hagyományos érték gyors átalakuláson megy keresztül. Ronald Inglehart professzor rámutat például, hogy „a társadalomnak a nemiséggel kapcsolatos változó szemléletmódja egyre nagyobb szabadságot ad az egyénnek, hogy kielégítse a szexuális és az önkifejezés iránti vágyait”. Egy 1997-es, 16 ország bevonásával végzett közvélemény-kutatás során a Gallup Intézet arról kérdezte az embereket, hogy szerintük erkölcsös-e az, ha valaki házasságon kívül vállal gyermeket. Az intézet jelentésében ez áll: „Az eredmény változó. Nyugat-Európa egyes részein az emberek 90 százaléka, vagy még annál is többen elfogadják ezt a modern életstílust; Szingapúrban és Indiában viszont még a 15 százalékuk sem.”

Egyesek magasztalják ezt az új szexuális szabadságot. Ám egy mű szerint az, hogy „nagyon sok a házasságon kívül született gyermek”, és hogy „felbomlanak a családok”, annak a „biztos jele, hogy az erkölcsök hanyatlófélben vannak” (James A. Dorn: The Rise of Government and the Decline of Morality).

Hanyatló értékek az élet más területein

Egyéb, régóta tiszteletben tartott értékek is szemmel láthatóan a háttérbe szorulnak. Az Inglehart professzor által vezetett program — A világ erkölcsi értékei — arról számol be, hogy a fejlett ipari országokban „csökken a hatalom iránti tisztelet”.

A kimagasló munkamorált a múltban nagy becsben tartották. A jelek szerint azonban most már ezt is a hanyatló értékek közé kell sorolnunk. Az Egyesült Államokban a Független Vállalkozók Országos Szövetsége több mint félmillió munkáltató bevonásával készített felmérést. „A megkérdezetteknek a 31 százaléka azt mondta, hogy nehéz betölteni a megüresedett állásokat, és 21 százalék úgy találja, hogy az elvégzett munka minősége általánosságban véve gyenge.” Az egyik munkáltató így nyilatkozott: „Egyre nehezebb olyan dolgozót találni, aki egy napnál tovább marad a cégnél, idejében érkezik a munkahelyére, és nem részeg.”

A gazdaság is rossz hatással lehet a már eleve hanyatlófélben lévő munkamorálra. Az üzleti haszon csökkenésével a munkáltatók vagy elbocsátják az embereket, vagy megvonnak bizonyos juttatásokat. Az Ethics & Behavior című folyóirat elmondja: „Azok a beosztottak, akik nem tapasztalnak lojalitást és elkötelezettséget a munkáltatójuk részéről, hasonló módon kezdenek el viselkedni velük szemben. Nem érzik felelősségüknek, hogy keményen dolgozzanak, mert lehet, hogy holnap már munkanélküliek lesznek.”

A jó modor és az udvariasság is olyan értékek, melyek egyértelműen csorbát szenvedtek. „A megkérdezett dolgozóknak több mint a 87,7 százaléka vélekedett úgy, hogy a rossz modor hatással van az irodában uralkodó munkamorálra” — derült ki egy Ausztráliában végzett felmérésből. Egy USA-beli felmérés pedig, melyet üzletemberek bevonásával végeztek, feltárta, hogy „a megkérdezettek 80 százaléka tapasztal egyre több durvaságot az üzleti életben”. A CNN hírügynöksége szerint „a vásárlókkal való figyelmetlen bánásmód annyira elharapózott, hogy a múlt évben a megkérdezetteknek közel a fele sétált ki az üzletből emiatt. Minden második ember azt mondta, hogy gyakran lesz figyelmes arra, hogy valaki túl hangosan vagy úgy beszél a mobiltelefonján, hogy azzal zavar másokat. És tíz autós közül hat rendszeresen tapasztalja, hogy az emberek erőszakosak vagy vakmerőek vezetés közben.”

Mekkora az emberi élet értéke?

Vannak, akik magukénak vallanak ugyan bizonyos „értékeket”, ám szavaikhoz nem mindig társulnak tettek. Például a Világ Etikai Intézet 40 ország megbízottjaival készített felmérést. Negyven százalékuk „az élet tiszteletben tartását” az öt „legfontosabb” érték közé sorolta. *

De mi történik a valóságban? Az ipari országoknak kétségtelenül megvannak az eszközeik arra, hogy sok emberi szenvedést megszüntessenek. Ám egy 1998-ban megjelent könyv, melyet Carol Bellamy, az Egyesült Nemzetek Gyermekalapjának főigazgatója írt, rámutat, hogy „minden évben közel 12 millió öt éven aluli gyermek hal meg a fejlődő országokban, s ezeknek a haláleseteknek több mint a felében [az alultápláltság] is szerepet játszik”. „Ekkora mértékben a fekete halál óta, mely a XIV. században pusztított Európában, még semmi nem járult hozzá az elhalálozáshoz” — tette hozzá a főigazgatónő. Az ilyen beszámolók mindenkit aggasztanak, aki becsben tartja az emberi életet. Carol Bellamy megjegyzi, hogy ennek ellenére „az alultápláltság, mely az egész világot sújtja, nem serkenti cselekvésre az embereket, pedig a tudományos bizonyítékok számottevőek és meggyőzőek. Nagyobb figyelem övezi a tőzsdepiacok fellendülését és hanyatlását, mint az alultápláltságban rejlő hatalmas pusztító erőt, vagy mint az egészséges táplálkozás előnyeit, melyek ugyancsak számottevőek.”

Az orvostársadalomban egy különös, kiforgatott nézet alakult ki az emberi életről. Nem is olyan régen, az 1970-es években egy olyan kisbabának, akit az édesanyja csupán 23 hétig hordott a méhében, mielőtt megszülte, szinte esélye sem volt az életre. Ma az ilyen koraszülötteknek körülbelül a 40 százalékuk életben marad. Ennek fényében milyen ellentmondásos, hogy világszerte úgy 40-60 millió abortuszt végeznek évente! Ezeket a legtöbb esetben olyan magzatokon hajtják végre, amelyek csak néhány héttel fiatalabbak azoknál a koraszülött csecsemőknél, akiknek az életben maradásáért az orvosok annyira küzdenek! Vajon nem arra mutatnak az itt felvázolt tények, hogy borzalmas erkölcsi zűrzavar uralkodik?

Erkölcsi iránytűre van szükség

Amikor a Gallup Intézet azt a kérdést tette fel, hogy „mi számít a legkevésbé az életben”, a legtöbben azt válaszolták, hogy „a valláshoz való hűség”; a két leglényegtelenebbnek tartott dolog közül ez volt az egyik. Nem meglepő hát, hogy a templomba járók száma folyamatosan csökken. Inglehart professzor rámutat, hogy a nyugati országokra jellemző jólét „olyan biztonságérzetet teremtett, melyre még nem volt példa”, és hogy „emiatt az embereknek már nincs szükségük arra a vigaszra, melyet a vallás mindig is nyújtott”.

Ahogy a szervezett vallásokban, úgy a Bibliában is egyre kevésbé bíznak az emberek. Egy nemzetközi felmérés alanyait arról kérdezték, hogy ha meg akarják tudni, hogy valami erkölcsileg helyes-e vagy sem, kihez vagy mihez fordulnak. A legtöbb megkérdezett azt mondta, hogy személyes tapasztalat alapján dönt. „Isten szava jókora lemaradással csak a második helyen volt” — jelenti ki a felmérés.

Csodálkoznunk kell hát, hogy hanyatlanak az erkölcsi értékek? Erkölcsi iránytű hiányában, növekvő hangsúllyal az anyagi célokon és azon az önző szemléletmódon, hogy az egyén mindennél fontosabb, olyan társadalom alakult ki, melyet kapzsi emberek alkotnak, akiket hidegen hagynak mások érzései. Melyek azok a fontos dolgok, amelyeket magával sodort a változás szele?

[Lábjegyzet]

^ 12. bek. Több mint 50 éve az ENSZ elfogadta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. A nyilatkozat 1. cikke kijelenti: „Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van.”

[Képek a 4–5. oldalon]

Az erkölcsi értékek hanyatlása a családok felbomlásában, a munkamorál romlásában és a féktelen viselkedésben mutatkozik meg

[Kép a 6. oldalon]

Több millió magzatot abortálnak évente, akik csak néhány héttel fiatalabbak az itt látható koraszülött csecsemőnél