Olvasóink írják

Biztonság a munkahelyen Köszönöm a „Biztonság a munkahelyen” (2002. február 22.) című cikksorozatot. Éppen az azt megelőző napon, hogy elolvastam a cikkeket, nagyon feszült helyzet alakult ki a munkahelyemen. Ilyenkor szerintem az a lehető legjobb, amit a cikk is javasolt, vagyis ha szelíden válaszol az ember. Az is nagyon igaz, amit a hajnali és az éjszakai munkáról írtatok. Valamelyik nap rá akartak venni, hogy fogadjak el egy ilyenfajta munkát, de nem voltam rá hajlandó. Amikor elolvastam a folyóiratot, nagyon örültem, hogy így döntöttem!

H. M., Japán

Fiatalok kérdezik Éppen most olvastam el a „Fiatalok kérdezik: Mit tegyek, ha találkozom egy iskolatársammal?” (2002. február 22.) című cikket. Teljes idejű evangéliumhirdető vagyok, és főiskolára járok. Gyakran hasonló érzéseim voltak, mint a cikkben idézett Simonnak. Én is reménykedtem, hogy szolgálat közben nem futok össze senkivel az iskolából. Ez a remek cikk Jehovától jövő emlékeztető volt. Hálát adok neki érte.

S. S., Egyesült Államok

Tizennégy éves vagyok, és féltem attól, hogy tanúskodás közben találkozni fogok az iskolatársaimmal a területemen. Vigasztaló az a tudat, hogy Jehova segít nekem, amikor becsöngetek a házakhoz. Ebből a cikkből erőt merítettem.

M. L., Olaszország

Rágógumi Köszönöm a „Rágógumi — Nem fogott rajta az idő vasfoga” (2002. február 22.) című cikket. Szeretek rágózni, de majdnem mindig lenyelem véletlenül. A cikkben olvastam a figyelmeztetést, hogy nem szabad lenyelni. Megfogadom a jó tanácsot!

K. B., Thaiföld

Maszaik Hálás köszönetem a „Maszaik — Gyere el páratlan és színes világukba!” (2002. február 22.) című cikkért. Kicsi korom óta vágyom rá, hogy eljussak Kenyába. Bár sokat kutattam a maszaik szokásaival és hagyományaival kapcsolatban, nem tudtam, hogy Jehova Tanúi is vannak közöttük. Most teljes idejű evangéliumhirdető vagyok, és remélem, egyszer sikerül részt vennem egy kenyai kongresszuson. Kérlek benneteket, hogy közöljetek még afrikai témájú cikkeket.

H. J., Japán

Delfinek Tizennégy éves vagyok, és szeretném szívből megköszönni a „Delfinek nyomában a távoli Új-Zélandon” (2002. január 8.) című cikket, amely nagy hatással volt rám. Csodálatos dolgokról ír, és rávilágít, milyen félelmetes hatalma van Jehovának, hogy ilyen lenyűgöző és értelmes állatokat tudott teremteni. A delfin a kedvenc állatom, és alig várom már, hogy közelebbről is megismerhessem Isten új világában.

A. C., Ausztrália

Tizenöt éves vagyok, és nagyon szeretem az állatokat. Különösen érdekelnek a delfinek, amelyek olyan kecsesen tudnak úszni. Amikor elolvastam a cikket, hálát éreztem Jehova Isten iránt. Szeretnék vigyázni a természetre és az állatokra, amelyeket ő teremtett.

N. A., Japán

Szerkesztői válaszok Dicséretet érdemelnek azokért a válaszokért, melyek időnként megjelennek az „Olvasóink írják” rovatban. A helyi újság szerkesztője arról híres, hogy mindenkinek, aki ír a szerkesztőségbe, nyersen, gorombán és gúnyosan válaszol, még akkor is, ha az újság tévedett. Jó látni, hogy az Ébredjetek! szerkesztői kiegyensúlyozott válaszokat adnak: kellően vigyáznak a folyóirat jó hírnevére, emellett tapintatosan bánnak az olvasóval.

K. W., Egyesült Államok